Keserédes Szerelem - 2. Fejezet - Szerelem Ára

Szerelem Ára


Nyugodtan keltem, a karja közt, de nem akartam kikerülni onnan. Olyan jó meleg ölelése volt.
Belenéztem kicsit fáradt éj kék szemeibe, és megpusziltam, aztán bebújtam a takaróm alá.
Kuncogott, lehúzta a fejemről, és gyengéden megcsókolt.
A forróság megint átjárta a testem, és felélénkültem tőle.
Felültem, ő is felült velem szembe, és csak nézett engem, amitől elvörösödtem.
Megfogta gyengéden a kezem, az ölébe húzott, és szorosan átölelt engem.
Lélegzete végigfutott a nyakamon, minden porcikám beleremegett, és minden reggel így keltem.
Egész nyaram így telt, mindenütt vidámság, boldogság, meg minden, amíg el nem kezdődött a suli, és tudtam, hogy szembe kell néznem az osztálytársaimmal, bármennyire is nem akartam...
Eljött az első tanítási nap, nyeltem egyet és beléptem a suliba.
Beértem az osztályomba, de furamód senki nem bámult meg, és nem kezdtek el fújjolni.
Lehet elfogadták? Nem is kellett volna félnem?
Aztán bejön az a fiú, és azt mondja:
-Mennyi fiú baszott meg nyáron Anti?
Elkerekedett szemekkel néztem rá, és elfehéredtem...
-Te meg miről beszélsz?
Megsértődötten felálltam és kimentem a folyosóra, de majdnem sírni kezdtem...
Halottam lépteit magam mögött, és azt éreztem hogy nagy kezeit a vállamra teszi.
-Mért mondtad ezt?, kérdeztem szipogva.
-Sajnálom, csak...én nem akarom hogy megtudják hogy más vagyok, ez csak egy elterelés volt. De nap végén természetesen kiengesztellek.
Rám kacsintott, és megsimogatta az arcom.
Megnyugodtam...mert éreztem hogy tényleg nem komolyan mondta azt.
Gyorsan megpuszilt hogy senki se lássa, és megnyugtatott, hogy amit ott mond bent, az csak álca, és szeret engem.
Néha néha odaszólt nekem, hogy ne keltsen feltűnést, én meg elviseltem, mert szerettem őt, és tudtam hogy nem komolyan gondolja.
Minden nap átjött hozzám, beszélgettünk, és kiengesztelt engem, az iskolába mondott dolgokért és semmi gond nem volt.
Csak hogy ez az ' elterelés' kezdett egyre zavaróbbá válni.
Akárhogy is tudtam hogy nem komolyan gondolta, sértett mélyen belül.
De tűrtem, mert szerettem, és nem akartam elveszteni őt.
Egy két hét elteltével már kezdtem begolyózni a beszólásaitól, és ezt az is bizonyítja hogy néha már dühömbe felordítottam rá...
Kimentem a teremből, és próbáltam megnyugodni.
Kijött hozzám, és próbált megnyugtatni de nem ment...
Kissé kínos hallgatás után azt mondta:
-Lenne kedved eljönni vacsorázni velem?, kérdezte kicsit zavartan.
Nem tudtam mit mondjak, annyira meglepett.
-Szeretném ha nem haragudnál rám, ki szeretnélek engesztelni, de tudod, hogy szeretlek, de még mindig-
-Tudom, tudom nem akarod hogy megtudják...
-Ugye megérted?, rám nézett gyönyörű szemeivel, hirtelen elkapta az állam és megcsókolt.
Ellöktem magamtól.
-Bolond, megláthatnak, és kicsit megböktem a hasát.
Felnevetett és gyengéden átölelt.
-Nyugi, szeretni foglak, még az életem is odaadnám érted.
Villámcsapásként hasított végig a testemen a szavai, és teljesen ledermedtem...
Forró lehelete végigfutott a nyakamon, aztán elengedett.
Utoljára rám mosolygott, és visszament a terembe, de én pár pillanatig magamhoz se tértem.
A becsöngetés térített magamhoz, bevánszorogtam a terembe, lefeküdtem a padra, és csak vártam az időt hogy teljen, és kettesbe lehessek vele.
Eljött az este, megpróbáltam elegánsan felöltözni, és menni a megbeszélt helyre, ami nehezen ment mert rózsaszín köd járt körülöttem, ahogy a fejembe motoszkált, az a kép hogy öltönybe láthatom őt.
Kicsit előbb értem oda, mint szoktam, és zavartan toporzékoltam egy helybe.
Hirtelen azt érzem, hogy valaki elkapja a derekam, és megcsókolja a nyakam.
-Nagyon csinos vagy, suttogta a fülembe. Mehetünk?
Előhúzott egy rózsát, és szóhoz se jutottam.
Meghajolt, és átnyújtotta a rózsát.
-I-igen...
A villamoson senki se volt, és megint zavartan álltam mellette, mint amikor először mentem vele.
Csak lopva mertem ránézni, mert annyira jól nézett megint ki, én meg olyan öltözetlennek éreztem magam mellette.
Amíg azon voltam elfoglalva, hogy zavarba voltam e, vagy elvörösödtem, addig közelebb húzott magához, és lágyan megcsókolt.
Annyira boldog voltam, hogy itt lehettem vele, a karjai közt, minden érintését érezve, simogató hangját hallva.
Leszálltunk, és mentünk, de az étterem előtt megtorpantam, és felnéztem.
-Annyira nem idevalónak érzem magam, mondtam elhalóan. És nincs is pénzem rá.
-Én fizetek, nyugi, mondta melengető hangon.
Megfogta a kezem, és bevezetett minket a helyemre.
Kicsit furán éreztem magam, hogy mindenki minket bámult...
Leültem vele, és nézegettem az étlapot, de csupa fura név volt amit ki se tudtam mondani, úgyhogy inkább hallgattam, és csak bámultam rá.
-Antii?
-Öö bocsi, elbambultam, mi az?
-Mit rendelsz?
-Nem tudom kimondani őket, mondtam elvörösödve.
-Akkor mond a számokat amik mellette vannak.
-4-est meg a 7-est kérném.
Ő még motyogott valamit a pincérnek és aztán elsuhant az asztalok között, hogy kihozza a rendelést.
Össze vissza mocorogtam, ő meg csak nézett, és kuncogott rajtam.
Olyan idétlen kiskölyöknek éreztem magam, hogy nem tudok nyugton maradni...
Kihozták a rendelést, és bizonytalanul fogtam meg, a villát, aztán elkerekedett szemekkel néztem arra sok evőeszközre ami azt se tudom mire való...
Megfogtam egy kést, és a pincér szólt:
-Sült húst nem azzal a késsel eszik.
-Jaj elnézést, egyből visszaraktam, és gondolkoztam melyik lehet az.
Rámutatott, úgy hogy ő ne vegye észre, és gyorsan felkaptam.
Rám mosolygott, és a pincér olyan gyorsan eltűnt, hogy magamhoz se tértem.
Ettünk, beszélgettünk, egyszer majdnem megfulladtam, mert mért is menne minden tökéletesen...De segített nekem.
Hamar eltelt az idő, és indulnunk kellett haza, de mondtam neki hogy aludjon nálam.
Fölmentünk hozzám, leültem mellé az ágyon, és nem mozdultam, csak bámultam a falat.
Gondolkodtam magamba, hogy újra kezdődik a hét, megint jön a 'vicc', de ezután a nap után tényleg tudom, hogy nem gondolja komolyan.
Két vállra döntött, rám nehezedett felhevült testével, de most valahogy mégis úgy éreztem, mintha...mintha kényszerből csinálná.
A csókjába nem volt tűz, az érintése nem volt olyan forró, és kicsit meginogtam, hogy tényleg szeret e még engem?
Belenéztem éj kék szemébe, és furcsa hideget éreztem benne.
Ledermesztett vele, és mozdulni se tudtam, csak azt éreztem hogy végigjár a keze az egész testemen.
Pár másodperc múlva a testemből kiszállt az erő, és elgyengülve estem az ágyra.
Odabújok a karjai közé, és bizonytalanul alszok el.
Másnap felkelve még mindig motoszkált bennem az az érzés.
Felöltöztem, elkapta a kezem, magához rántott, és belenézett mélyen a szemembe.
Megcsókolt, és azt mondta:
-Ne felejtsd,-
-Tudom, tudom...
Érzelemmentesen rám mosolygott, és elindultunk az iskolába.
Minden nap így telt, napról napra, hétről hétre, és én kezdtem az őrület szélére sodródni, pedig tudtam, hogy nem gondolja komolyan, de mégis...Kezdtem úgy érezni, hogy olyanná válik, mint akik egész életembe megaláztak...
Kezdtem megelégelni azt amit tesz velem, akármennyire is szeretem, meg kell tennem, és el kell engednem...Nem bírom idegileg tovább...
De tudom, hogy ez nekem nem menne olyan könnyen...
Túlságosan is kötődöm másokhoz...
Ilyenkor csak egy megoldás van...Ha az enyém nem lehet, SENKIÉ se legyen...
Összeszorult a szívem, de ha nem teszem meg amit kell, többet fogok szenvedni, mint egyedül...
Hazakéredzkedtem előbb, hogy haza mennyek a késért, amit drága szívébe szúrok, ami egykor értem dobogott, most már élettelen...
Egész úton könnyeztem, írtam neki egy sms-t, hogy jöjjön el a Gellért helyre.
Kezdett sötétedni, és folyamatosan villantak fel, és az egész várost megvilágították.
Halottam, ahogy a száraz rózsa ami már több hónapja a táskámba van, a szárazságtól recseg, és összeszorult a szívem.
Felértünk a legmagasabb kilátóba, és néztem a gyönyörű kilátást a karjai közt.
Egyre jobban fájt, minden porcikám ellenezte, de muszáj volt megtennem, mert idegszanatóriumba kerülök, vagy öngyilkosságba kerget.
Kimásztam a karjaiból, hogy le tehessem a táskám.
Kivettem belőle a kést, odaálltam mellé, utoljára megpusziltam őt, és beleszúrtam a kést.
Éj kék szemébe a fájdalom tükröződött, hullani kezdtek a könnyek a szememből, és elejtettem a kést...
Letérdeltem vele szembe, és utoljára belenéztem fagyos szemeibe.
Szorosan átölelem, könnyem áztatja őt, tudom, tudom helyesen cselekedtem, de mért sajog a szívem?
Érzem ahogy elgyengül a teste, de mielőtt kiszáll az élet a testéből, még a fülébe suttogom:
-SAJNÁLOM.
A teste elgyengült, elengedtem és a falnak támasztva bámultam rá...
Hatalmasat ordítottam az égbe, és a véres késre meredtem.
Megfogtam a kést, és a vére folyt rám.
Megremegtem, és dühömbe elhajítottam messzire a kést.
Sírtam ordítottam, és fájt a szívem, térdre esve bámultam rá, és az arcomat fogtam.
Elővettem a száraz rózsát, amit akkor kaptam amikor még szívből szeretett, a Duna felé néztem, és összemorzsoltam.
Apró rózsaszirmok szálltak fel az éjszakába, és könnyem patakokba folyt.
Utolsó szirom is kihull kezeim közül, és rámeredek a sötét éjszakára.
Megpróbáltam összeszedni magam, letérdeltem utoljára elé, végigsimítottam az arcán, csókot nyomtam hófehér arcára, és elindultam hazafelé, a megmaradt szép emlékekkel, és magam mögött hagyva a rózsával elfújt rossz emlékeket.

Keserédes Szerelem - 1. Fejezet - Szerencsés Megaláztatás

Szerencsés Megaláztatás


Telnek múlnak a napok, de semmi érdekes nem történik, ami kicsit feldobná szürke unalmas életemet.
Nemsokára itt a nyári szünet, jön a sok pihenés, szórakozás, és minden mi jó.
Osztályomba nagyon jól érzem magam, mindenki rendes velem, megnevettetnek, és az egész napom vidáman telik.
Jött hozzánk egy új fiú, akivel szeretnék jobban megismerkedni, mert nagyon tetszik, de nem sok esélyem van rá hogy ő is meleg, de abba reménykedem hogy esetleg barátok lehetnénk.
Ő az egyetlen akivel rendesen eltudok beszélgetni, és a normális nevemen szólít, mert egyik idétlen osztálytársamnak köszönhetően kaptam egy becenevet év elején, és már mindenki azon a néven hív, ami kicsit zavaró, de azért még nem vészes.
A tavaji osztályomhoz képest sokkal jobb, gondoltam magamba, akik még észre se vettek....
Véletlenül elszóltam magam neki, hogy meleg vagyok, kicsit meglepődött, de úgy vettem észre nem különösebben zavarta őt.
És megigérte hogy nem mondja el senkinek.
Megbíztam benne valamiért, mert amikor rákérdezett nem tudtam neki hazudni.
Furcsa, hogy olyanvalakibe bízok meg, akit szinte alig ismerek, de mégis olyan volt, mint ha már régóta ismernénk egymást, és nem féltem annyira tőle, mint a többi osztálytársamtól.
Egyik teljesen átlagos napomon az osztálytársaim kérdezgették hogy meleg vagyok e, mint általába, de szokás szerint letagadtam, mert nem akartam hogy emiatt megutáljanak, de az a fiú valamiért mégis megszólalt:
-Anti, dehogynem vagy meleg, te valottad be nekem.
Én meg:
-Miiiiiiii? Én nem mondtam neked ilyet...Nem tudod bebízonyítani hogy ezt mondtam neked!
-Dehogynem, be tudom bizonyítani. Megcsókollak téged, és ha nem löksz el magadtól, akkor meleg vagy. Mert mindenki tudja, nem az a meleg aki csinálja, hanem az aki hagyja.
Feláll, odalép hozzám, elkapja az arcom, megcsókol, és hirtelenjébe meg se tudok moccani.
De ellökni se tudom magamtól, mert olyan mély forró szenvedélyes csókja van, hogy teljesen a rabjává váltam.
Ahogy végeszakadt a csóknak, az egész osztály kerek szemekkel nézett rám.
-Fúúúúúj, te mocskos buzii!!! Takarodj innen!!!
Könnyek szöktek a szemembe, az a fiú csak meredt rám, felkaptam a táskám, sírva kifutottam a teremből, és hazáig meg se álltam.
Beültem a sarokba, plüssömet szorongattam, könnyeztem, és az utolsó előtti hétig be se akartam dugni a pofám az iskolába.
Ekkora megaláztatás után...
Anyám dolgozik, észre se veszi rajtam a bánatot, igazolást már szerzett nekem, ezért szerencsére nem kell ezen a héten suliba mennem...
Ülök a sarokba, azon elmélkedve, mért tehette ezt velem? Mit ártottam neki?
Ugyanolyan lett...Mint ők...
Kint szakad az eső, komor lehangoló idő van kint, ami nem javít a hangulatomon.
A hét közepe felé halk kopogást hallok az ajtón, megtörlöm az arcom, odamegyek hogy megnézzem kiaz és...
AZ a fiú volt itt, teljesen elázva...
Résnyire kinyitom az ablakot és rá ordítok:
-Mi a francot akarz tőlem...? Nem aláztál már meg ígyis eléggé? Barátnak gondoltalak, te meg átbasztál...Takarodj innen...
-Dee várj, had magyará...
Becsaptam az ablakot, és könnyezve lecsúsztam az ajtón.
-Addig nem megyek el innen, amíg be nem fogsz engedni!
Pár óra múlva kinéztem, az idő rosszabbodott, de még mindig az ajtóm előtt ült és remegett a hidegtől.
Kitartó, gondoltam magamba...De mit akarhat tőlem?
Előveszem a kulcsom, föláll az ajtóból, belenéz mélyem a szemembe gyönyörű éjkék szemével, és kicsit meginogok.
-Mit akarsz tőlem?
-Lécci engedj be! Csak beszélni szeretnék veled.
Bejön, becsukom az ajtót és amikor hirtelen megfordulok, odanyom lágyan az ajtóhoz és szenvedélyesen megcsókol.
Ez az érzés...Annyira jóó de mégis oly fájdalmas, de nem tudom őt ellökni magamtól, teljesen a rabjává tett a csókjával.
A vízcseppek a testéről benedvesítették a ruhám és a testem teljesen felforrósodott.
-Mi-micsinálsz?
Rámnézett, és furcsa dolgot láttam szeme világába.
Mintha...Mitha szeretne engem...
-Muszáj mégjobban a lelkembe gázolnod? Jót szorakozol azon hogy én szenvedek?
Térdre esem, és sírni kezdek.
-Miért? Miért teszed ezt velem?? A csókod...Teljesen rabul eljtett...Nem tudok szabadulnii tőle...!
A fejemet fogom és ordítanék...De egy hang se jön ki a torkomból.
Könnyes szemmel fölnézek rá, de semmit se mond...
Letérdel velem szembe és mélyen belenéz a szemeimbe.
Odahajol hozzám, lágyan megcsókolja a nyakam és magához szorít.
Meglepődöttségembe abbahagytam a sírást de mozdulni se tudtam.
-Mi-miért?
Fülembe suttogta:
-Tetszel nekem! De az a csók..Azért volt hogy megtudjam hogy én is tetszem e neked.
-Mert ha...Nem löksz el magadtól tudom hogy tetszem neked.
Majdnem megállt a szívem...
A hangja villámként hasított végig a testemen, és teljesen megdermedtem.
A szemembe nézett és azt mondta:
-Sajnálom, hogy ezt tettem veled, de más ötlet hirtelen nem jutott eszembe hogy megtudjam tetszem e neked.
Egy szó se jött ki a torkomon, szemem vörös volt a sok sírástól, és csak bámultam rá...
Megsímogatta gyengéd kezével az arcom, és halványan rám mosolygott.
Karjai közé borultam és sírni keztem.
Szorítottam, el se akartam engedni, de nem gondoltam volna hogy egyszer...amiről álmodozom, ily hirtelen megtörténik velem.
Megpróbáltam volna felállni, de ő elöbb állt fel, kinyújtotta a kezét, és szeretetteljesen rám mosolygott.
Elszált a kis kétség is a testemből, felhúzott, magához rántott, és végigsimított a testemen.
Kicsit megremegtem, lágyan végighúztam a kezem a pólóján, felkuncogott és azt mondta:
-Lenne kedved eljönni velem valahova?
Kicsit meglepedten, de nagy nehezen végre kinyögtem valamit:
-I-Igen! De hova?, Közbe az idő furamód megváltozott és verőfényes napsütés lett.
Furcsa ez a hirtelen időjárás változás, gondoltam magamba.
-Hmmm elmehetnénk egy nyugodt zöld helyre ahol senki se jár, és rámkacsintott.
Kicsit elvörösödtem, de beleegyeztem.
Menet közbe végig a sexy feszes testét néztem, mert amúgy se nagyon tudtam másfele nézni.
Nagy tömeg volt a villamoson, elég nehezen fértünk el, de ő valahogy mögém került, és sehogy se láttam őt.
Hirtelen gyengéd érintést éreztem a derekamon, és halkan a fülembe szuszogta:
-Nyugi, nem tüntem el, vigyázok rád!
Furcsa melegség járta át a szívem, és ahogy éreztem hogy a teste az enyémhez simul, teljesen belebizsergett a testem.
A lehellete végigfutott a nyakamon, a hideg is kirázott tőle, de mégis forró lett a testem.
Hirtelen azt éreztem, hogy gyengéden benyúl a pólóm alá, végigsimítja forró kezével a hasam, amitől kicsit meginogtam,és majdnem felborultam.
Gyorsan átkarolt nagy védelmező kezeivel és a fülembe suttogta:
-Óvatosabban édes fiú!
Nagyon elvörösödtem, de mozdulni se tudtam a nagy tömegbe.
Nagy nehezen végre odaértünk a végállomásra, és végre levegőhöz jutottam.
Annyit elszöszmötöltem azzal hogy beengedjem őt, hogy amire kiértünk már kezdett sötétedni és az ég oly vörös fénybe pompázott, mint a szívembe égő heves láng.
A levegő szinte forrott körülöttem, és olyan merev voltam mint egy cövek.
Felmentünk a buszmegállóhoz, és ameddig vártuk a buszt, odaállt mellém, szeretetteljesen átkarolt, rám mosolygott, és beszélgetett velem, amitől teljesen el lazult a testem.
Kedvessége átjárta az egész testem, és olyan boldog voltam mint még sose.
Felszálltunk a buszra, rajtunk kivül talán még ketten voltak, ők is hátul.
Lassan elindult, zakatolt az egyre tünő vérvörös ég alatt, és ahogy halottam a szél melankólikus fújdogálását az ablakból, olyan nyugalmat éreztem mint már nagyon rég.
Elmerültem a kilátásba, hirtelen az ő kezét éreztem a lábamon, és rámnézett éjkék szemeivel.
Nem mondott semmit, csak kitátotta hatalmas kezét és rám mosolygott.
Beleraktam kis, gyengéd kezem, összekulcsolta az övével, gyorsan odahajolt hozzám, és egy puszit nyomott a pofimra, amitől kicsit elvörösödtem.
Halkan felnevetett, nézte a haladó fákat, és mosolygott magába.
Odaértünk a végállomásra, leszáltunk, és besétáltunk a bózótos dzsungelszerű erdőbe.
Az erdő halk motoszkálása körbejárt, és olyan érzést keltett bennem mint ha körülölelne.
Kedves barátságos melengető érzés.
Verőfényes bíborban pompázott a lenyugvó ég, a felhők lassan tovaszálldogáltak és néztem elmélyülve milyen szabadok, és kötetlenek.
Bátortalanul lépkedek melette, nézve halovány szívmelengető mosolyát, odanyújtja az egyik kezét és rám néz.
Elvörösödve odanyújtom a kezem, összekulcsolom az övével, és kicsit kábán az örömtől tántorgok mellette.
Az ég kezdett sötétedni, a fák ide oda lengedeztek a nyári hűs szellőtől, a madarak csiripeltek és boldogság töltötte meg a szívemet.
Az utolsó vörös fénycsóva is tovatűnt az égen, és mélykékbe borult az ég.
Hirtelen megállt és rám nézett.
Egy izzadságcsepp folyt le az arcomon, és nyeltem eggyet.
Elvörösödve néztem őt.
-Sötétbe méregzöld a szemed, mondta mosolyogva.
-Mindig más a szemszínem, fénytől függ, mondtam elvörösödve.
Lágyan végigsimította az arcom, közelebb lépett hozzám és szenvedélyesen megcsókolt, úgy hogy majdem összeestem.
Derekamra tette gyengéd kezét, a testem átjárta a szenvedély erős lángja, és majdnem meggyulladtam a forróságtól.
Az égen hirtelen csillageső kezdett hullani, és e csodálatos csillageső alatt csókóloztam.
Sohase gondoltam volna, hogy pont ő vele lesz ilyen csodás dologba részem.
Az utolsó csillag és lehullt az égről, a szürkületi holdfénybe megcsillant gyönyörű éjkék szeme, és majdnem beleolvadtam a földbe.
Újra megfogta a kezem, elsétáltunk egy magas dombféleséghez, és majdnem leesett az állam.
Az egész várost lehetett látni, ahogy bevilágítja az éjszakai fény, a hold fent ragyog és szürke fénye reánk hull, leültem a dombra, néztem a mesés kilátást, hallgattam a lágy szellő fujdogálását, és eggyé váltam az anyatermészettel.
Elmerülve a látványba azt veszem észre, hogy odajön mögém, gyengéden becsúsztatja a kezeit a hónom alá, magához szorít, és belesúgja a fülembe:
-Vagy olyan szép, mint ez a mesés kilátás!
-Jaaj ne hozz már zavarba, beledőltem az ölébe, megint belenéztem éjkék szemébe és elvörösödtem.
-A te szemed meg olyan, mint a nappali végtelen kék ég, teljesen elmerültem benne, és rabul ejtett.
Rám mosolyog, és lágyan szájonpuszil, én meg nagyon elvörösödöm és eltakarom a pofám.
-Ne takard el az arcod, látni akarom, olyan aranyos vagy amikor elvörösödsz.
Nem akartam elvenni az arcom elől a kezem, éreztem gyengéd kezét ahogy elhúzta az arcomról a kezem, fölém hajol, lágyan megcsókol és az egyik kezével végigsimít a mellkasomon.
Beleremeg az egész testem az érintésétől.
Felülök, kétválra döntöm, és mélyen belenézek gyönyörű éjkék szemébe.
Kicsit elvörösödöm, és gyengéden benyúlok a pólója alá, közelebb hajolok, végignyalom forró nyelvemmel a nyakát és halkan a fülembe nyögi:
-Ahh ez nagyon jóóó.
Egyik kezemmel megpróbáltam levenni róla a pólóját, másikkal kigombolni a farmerját.
Hosszan végighúzom nyelvemet a feszes melkasán, lágyan beletúr a hajamba, és halkan nyögdécsel.
Fölül velem szembe, gyengéden megfogja az arcom, megcsókol, közbe megfogja a kezem és belerakja a boxerébe.
Kicsit elvörösödöm, ő elmosolyodik, és megcsókolja a nyakam.
A forróság átjárja az egész testem, és olyan tűz ég a lelkembe mint még sohase.
Kidönt a fűre, felhúzza a pólóm, és végighúzza az újbegyeit az egész tesemen és halkan felnyögök.
Végigsimít a nadrágomon, kigombolja, és belecsúsztatja forró kezét a boxerembe és hangosan felnyögök.
Gyengéden beleharap a nyakamba, és símogatni kezdi a férfiasságom a boxerembe, én meg mozdulni se tudok az élvezettől.
Puha selymes keze ahogy végig simít forró testemen, hallani mély szenvedélyes hangját,
soha életembe nem éreztem még ilyet.
Csukott szemmel élvezem azt, amit nekem nyújt, forró ajkait érzem az enyéimen, hosszú szenvedélyes csók között érzem azt először, hogy most bármire képes lennék.
Kábán fölülök vele szembe, és nézem az arcát, amin megcsillanak a kis izattságcseppek a hold fényébe.
Végigsimítom selymes bőrét, odahajolok hozzá, és megcsókolom a végtelen forró éjszakába.
Lágyan ledönt, mindkét kezem lefogja, és lassan letolja a nadrágom.
Kicsit elvörösödöm, becsukom a szemem, és újra érzem magamon forró lehelletét, ami az egész testemen végigfut.
Puszilgassa a mellkasom, lecsúszik a férfiasságomhoz, előveszi, és gyengéden megnyalja.
Hangosan felnyögök és megsímogatom a fejét.
A testem megfeszül, izzadni kezdek és mozdulni se tudok, a menyországba érzem magam.
Minden apró érintésébe beleremegek.
Az élvezettől már a mellettem lévő füvet tépem.
Újra felém ágaskodik, közel hajol hozzám, annyira hogy a testünk összesimul, és újra megcsókol a holdfényes éjszakába.
Odaül mellém, előveszi a férfiasságát, és rámkacsint.
Elvörösödve felállok, fölélépek, beleülök az ölébe és hangosan felnyögök.
Magához szorít, belenyög a fülembe, és végigsimít a kezével az egész testemen.
Megharapja a nyakam, és mégjobban rátol a férfiasságára.
A testem égett a szenvedélytől, izzadság folyt le az arcomon, és ahogy éreztem minden apró lökését, érintését, lekszívesebben ordítottam volna az élvezettől mint a dzsungelbe lévő vad oroszlánok.
Lágy szellő járt minket körül, az ég teli volt csillagokkal, sose gondoltam volna hogy valaha ilyen boldog leszek egy megalázástól.
Megcsókolt újra, és újra, örök mély szenvedéllyel, amivel örökre magához láncolt.
Hangosan felordított a csillagos égbe és kidőlt a fűbe.
Tántorogva kiszállok az öléből, odabújok mellé, és semmit se mondva fekszek mellette, és símogatom izzadt feszes mellkasát.
Hirtelen felém ágaskodik és a szemembe néz.
Kicsit félénken és zavarodottan megkérdezem:
-Mi-Miaz?
Nem szólt semmit, rám mosolygott, és újra megcsókolt.
Kicsit fölálltam hogy kinyútózkodjam, és nyútózkodás közbe azt éreztem forró felhevült testét ahogy hozzásimult az enyémhez, és eggyé vált velem.
Megpuszilja a nyakam, és eggyüt nézzük egy darabig a kivilágított várost és elindultunk haza.
-Mivel ilyenkor már nem jár busz, gyalog megyünk haza, ha nem gond.
-Engem nem zavar, sehova se sietek, mondtam zavartan.
Megfogja a kezem, rám mosolyog, és elindultunk hazafelé a végtelen éjszakába.
Odaértünk a kapumhoz, kicsit szomorúan és könnyes szemmel elbúcsúztam tőle, de amikor be akartam volna menni a kapun, éreztem gyengéd érintését, berántott a sötét kapunk zugába, és utoljára szenvedélyesen megcsókolt.
-Esti puszi, hogy jól aludj, mondta kuncogva.
Köszi, elvörösödve álltam, azt se tudtam mit csináljak.
Láttam ahogy távolodik, és könny szökött a szemembe.
Szomorúan felsétálok a lépcsőn, felnézek utoljára a holdra, megtörlöm az arcom, elmosolyodva bemegyek, és gyönyörű élményekkel hajtom álomra a fejem.


Éjjel fél 2 kor halk kopogást halottam az ajtómon, megdörzsöltem a szemem és kicsit morgolódva mentem, hogy megnézzem ki lehet az ilyenkor.
Az eső szakadt kint, hatalmas szélviharok kavaroktak a ház udvarába, és amikor kinézek, azt a fiút látom, remegve áldogálva az ajtómba.
Gyorsan előkerestem a sötétbe a kulcsom, hogy beengedjem, nehogy megfázzon ebbe a hideg éjszakába.
-Te meg mit keresel ilyenkor itt?, pláne ilyen időbe, mondtam kicsit álmos hangon.
-Nem tudtam elaludni nélküled, mondta kicsit remegő kedves hangon.
Elvörösödve néztem rá és azt mondtam:
-Menny be a szobámba, mindjárt hozok neked egy törülközőt és megszárítkozhatsz.
A vihar kezdett elcsendesedni, és kicsit remegő kézzel adtam át a fiúnak a törölközőt.
-Köszönöm, mondta már kicsit nyugodtabb hangon.
Leülltem mellé, és néztem ahogy törölgette vizes lehült testét, és kicsit félénken közelebb húzódtam hogy felmelegítsem.
Halványan rámosolyogtam, odasétáltam az ágyamhoz hogy körbetakarjam a takarómmal.


***

Szeretni Valakit, Akit...

Szeretni Valakit, Akit...


Oly lassan telik az idő, és mindig akkor, amikor fontos lenne hogy gyorsan teljen.
Minden eltelt perc, óra, nap, egyre közelebb hoz hozzá, mégis úgy érzem túlságosan távol vagyok tőle ahhoz...hogy igazán boldoggá tehessem őt.
Kint lágyan süt a nap, madarak csiripelnek, de mégis valami ürességet érzek magamba, amit senki nem tud betölteni...
Várni valamire, ami lehet sose jön el, vágyódni valamire amit sose kaphatsz meg, melletted van de nem lehet sohase a tiéd...
Végre eljön a nap, amire sokat vártam, boldog vagyok, de mint minden a boldogság is mulandó szeszély...
Kicsit zavartan üldögélek mellette, nem merek felé nyúlni, pedig oly szorosan magamhoz ölelném és sose engedném el.
Boldoggá tenni amíg csak élek, de nem tehetem, nem tehetem mert ő így is boldog, nélkülem.
Gyengéden odabújok hozzá, szorosan magához ölel, végigsimít az arcomon és megcsókol. Oly vadan, oly forrón, mégis fáj...fáj, mert nem tarthat örökké.
Gyengédsége végigfut a testemen, belém csap mint a villám, és elillan, mint a hűs szellő amit a nyakamra lehelt.
Hozzá dörzsölődik szúrós arca az arcomhoz, gyengéden végigsimít a hasamon forró kezével, kicsit összeszorul a szívem, de ezt a pillanatot sose felejtem.
Vad forró csókja feltüzeli testem, a vágytól ég minden egyes porcikám, boldog vagyok, igen boldog, de a szívem sajog, mert nem örök a boldogságom.
Ülök az ölébe gyengéden átölelve, érzem hogy szeretnek, érzem hogy fontos vagyok valakinek, mégis az elmémbe motoszkál egy kis keserűség, hogy ez...nem valóság csak egy álomkép ami egyszer szétszakad, és örök sötétségbe borul.
Fölállok és az ágyamhoz megyek, lefekszem és ő fölém ágaskodik, érzem forró leheletét, érzem meleg kezét a testemen, megremegek, de ordítani tudnék, fáj a lelkem, mégis most boldog volnék?
Forró nyelve végigfut a hasamon, szenvedélyes nyögésem visszhangosan hallom, a testem ellazul, mennyországba érzem magam.
Ahogy forró teste az enyémhez simult, lágy hangja a fülembe simult, szerettem, szerettem azt amit csinált, de szó se jött ki torkomon, csak élveztem amit csinált.
Lejjebb csúsztam és kényeztetni kezdtem, hangos nyögése a lelkembe égett, mély és szenvedélyes, olyan, amit egész életembe hallgatnék ha lehetne.
Nagy ordítása hallatszott a délutáni napsütésbe, lefeküdtem a mellkasára és a szívverését hallgatva, kis szomorúság hatolt a lelkembe.
Oly közel vagyunk egymáshoz, mégis messze érzem magam tőle, mert tudom, tudom, hogy soha nem lehetek örökké a két keze közé zárva.
Nem érezhetem minden reggel és este bódító csókját, gyengéd érintését, selymes hangját.
Újra megcsókol, rám mosolyog és lejjebb csúszik, forró nyelvével végig nyal tetőtől talpig, minden mozdulat, minden érintés, oly forró oly meleg, a mennyországba repít, de ha vége oly szomorúság hasít a testemen végig.
Ordításom messze hallatszik, a testem megfeszül, érzem minden porcikám.
Kifekszek az ágyra, és minden élet kiszáll a testemből, gyengéden odabújik mellém, és jó szorosan magához ölel, bárcsak, bárcsak sose lenne vége e pillanatnak, de sajnos minden mi jó mulandó...
Fölülök vele szembe, és belenézek a szemébe, fáj a szívem de nem tehetek ellene.
Újra megcsókol, falhoz nyom, érzem a szeretetét, bár örökké érezhetném minden egyes érintését.
Annyira puha és ölelni való, szeretnék minden reggel, és minden este vele kelni, és vele feküdni.
Szalad az idő, gyorsan telik, máris mennie kell, és újra összeszorul a szívem.
Utoljára elkap, és megölel úgy...mint eddig még soha senki...
Sírni tudnék, de magamba tartom, megtanultam hogy nem mutathatom ki mit érzek, mert bele is bukhatok.
Utolsó csókja mélyen belém égett, végigsimít arcomon, és kilép az ajtómon.
Elkísérve őt, járt az agyam, hogy mért? Mért kell olyat szeretnem, akit tudom sose kaphatok meg...?
Kedves szívmelengető hanga körbeölel engem. Szomorú a búcsúzás de muszáj, utolsó ölelése még kicsit fáj, látom őt a távolba elmenni, kicsit elszomorodom, halvány könnycsepp folyik le az arcomon.
Hazafelé tartva elgondolkozom, tovább mentem a házamon, de visszafordulni már nem akarok, megyek a semmibe, az örök homályba, felejteni minden fájdalmas szomorú érzésem, amit szereztem ebbe a világba.
A semmibe érve elnézek a messzeségbe, mindenhol kihaltság, magány, és köd, de mást nem remélve, lefekszek a földre, bámulok a semmibe, és várok, várok arra ami soha nem jön el...

Elérhetetlen Boldogság

Elérhetetlen Boldogság

Mindig van olyan, amire nagyon vágyunk és szeretnénk, de nem biztos hogy megkaphatjuk.
De kitudja mit hoz a jövő...
Velem is megtörtént az, amit sose gondoltam volna.
Mindig is volt egy tanár, akit nagyon nagyon kedveltem, de sohase tanított engem.
Néha bejött helyetesítésre, és úgy ismertem meg.
Nagyon jófej, kedves barátságos tanár.
Minél többet láttam őt, annál jobban kezdtem kötődni hozzá.
De Tudtam hogy nincs rá esély, hogy köztünk valami is legyen.
Sajnos nem ő tanított engem, úgyhogy még a közelébe se nagyon tudtam lenni.
Ezért néha, ha van rá alkalmam, és tudom hol van, kémkedek utána, és nézem őt.
Ma fizika órám volt, ott sétálgatott a termünk előtt, mert most ő volt a folyosó ügyeletes.
Kimentem a teremből, hogy jobban tudjam őt figyelni, ahogy sétálgatott.
Odamentem egy kiálló álványszerű dologhoz, ahol ülni lehetett, és onnan figyeltem őt.
Sétálgat visszafelé a folyosón, én meg a fejemre húztam a sapkám, nehogy meglássa hogy figyelem.
Látom a sapkám alól hogy lassan lépdel felém, és megszólit:
-Vedd le a sapkádat édes fiam, jó a hajad nem kell azt eltakarni.
Megsimogatta a fejem, és egy nagyon melengető barátságos érzés járta át a testem.
Sose éreztem még ilyen boldogságot.
Ahogy a hangja símogatta a fülemet, Barátságos mosollyal nézett rám a szemüvege mögül.
Aztán amien gyorsan jött, olyan gyorsan tűnt is el a folyosó másik végén.
Sétálgatott még egy párszor előttem, de nem különösebben csináltam semmit, csak néztem őt.
A nap hátralevő részébem végig ő járt a fejembe.
A meleg barátságos keze ahogy végigsimította a fejem.
Mindennél nagyobb örömet okozott nekem hogy észrevett.
Másnap jövök a suliba, és megint állandóan csak ő jár a fejembe.
Megyek első órámra, becsöngettek de senki se jött negyed óráig.
Aztán bejött valaki, én meg majdnem leborultam a a padból.
A kedves német tanár jött be, és mondta hogy nincs tanár, és hogy ő fogja helyettesíteni a két következő órát.
Leült velem szembe és azt mondta:
-Nagyon örülök hogy újra látjuk egymást.
Kicsit elvörösödtem és lefeküdtem a padra hogy ne lássa.
Ahogy halottam a melengető hangját, ahogy beszélgetett az osztálytársaimmal, egész szívem megtöltötte szeretettel.
Felnéztem a padról és próbáltam őt úgy figyelni hogy ne vegye észre, de nem nagyon ment.
Mindig észrevette, rámnézett és elmosolyodott.
A mosolya az, ami annyira kedves és megragadó, hogy legszívesebben megölelgetném és soha nem ereszteném el többet.
Olyan hamar eltelt az a két óra, hogy észre se vettem.
Felállt, mindenkitől elköszönt és kiment az ajtón, utána akartam volna fordulni de már eltűnt.
Utána akartam volna szaladni de amire kiértem már a lépcsőn se láttam őt.
Szomorúan visszaballagtam a termembe, leültem és egy könycsepp folyt végig az arcomon.
Ma rengeteg tanulnivalóm volt, és bent maradtam még egyedül, hogy befejezzem a tanulnivalóm.
Annyira elmélyültem a tanulásba, hogy észre se vettem hogy a tanárúr bejött, és ott ált mellettem.
-Te hogy hogy még itt vagy édes fiam?
-Rengeteg a tanulnivalóm, és bekell pótólnom sokmindent.
-Itt maradok veled ha nemgond.
Kicsit elvörösödtem, lehajtottam a fejem és írtam tovább.
Elmosolyodott, elsétált a tanári asztalhoz, leült, és figyelt engem amitől nagyon zavarba voltam; és ő is észrevette rajtam.
Kicsit elakadtam a tanulásba, de nem mertem megkérni a tanárúrat hogy jöjjön ide segíteni.
Észrevette hogy gondom van és odajött nekem segíteni.
-Mi a gond, mit nem értesz?
-Nem tudom hogy kell a számológépemmel kiszámitani ezt az egyenletet.
Lágyan megfogta a kezem amitől nagyon elvörösödtem, és irányitotta a kezem mit nyomjak meg.
A keze megint olyan símogató, meleg volt, ami az egész testem átjárta és nagyon nagy boldogságot éreztem a szívembe.
-Nagyon szépen köszönöm tanárúr.
Megsimizte a fejem és visszament a tanári asztalhoz.
Mosolyogva csináltam tovább a leckém, néha felnéztem, és láttam ahogy a tanárúr igazgatta a szemüvegét, közbe olvasott és olyan aranyos volt.
-Végeztem a leckémmel tanárúr, és hazamennék anyukámnak segíteni. Nagyon szépen köszönöm a segítséget.
-Gyere ide egy kicsit, mondani szeretnék neked valamit.
Kicsit félénken odasétálok hozzá és mereven megállok.
Feláll, gyengéden megölel, én meg azt se tudtam hirtelen mit csináljak.
Nagyon jóó érzés volt. Közel hajol hozzám, és belesuttogta a fülembe:
-Nagyon sajnálom, hogy nem tanítalak!
Megrökönyödtem és majdnem sírni kezdtem.
Kifutottam a teremmből, és egész hazaúton sírtam.
Bebújtam a takaróm alá, és nem akartam előjönni onnan.
Egész éjjel a tanárúr járt a fejembe, és sehogyse tudtam őt kiverni a fejemből.
Egész éjjel nem tudtam aludni.
Nagy nehezen feltápászkodom, lemosakodom és vánszorogva elindulok a suliba.
Becsöngetnek az első órámra, jön a tanár, de valahogy nem akaródzok felkelni a padról, és az egész órát átalszom.
Kincsöngettek, elmentem a mosdóba, hogy kicsit felfrissícsm a pofám és ne legyek álmos.
Kijövök a wécéből, futnék le a terembe, de valakibe beleütközöm és elesek.
-Jaaj elnézést, csak nagyon siettem mert becsöngettek...
Felnézek és a tanárúr néz le rám.
-Semmi baj édes kisfiam.
Nagyon elvörösödtem, és elfelejtettem hogy órám van.
-Had segítsek.
Kinyujtotta a kezét és felsegített.
-Nagyon sajnálom tanárúr, hogy belerohantam magába.
-Semmi baj, megsimogatta a fejem és azt mondta:
-Menj órára mert elkésel.
Leszaladtam a lépcsőn, pont beértem a tanár előtt, és megint nagyon boldog votlam.
A nap többi részét megint azzal töltöttem, hogy rá gondoltam állandóan, és ezért nem tudtam rendesen figyelni a tananyagra.
Vége volt az órának és megint maradhattam bent, hogy bepótóljam a lemaradásom.
Irtam, és vártam hogy a tanárúr megint jöjjön, de nem jött.
Elszomorodtam, összepakoltam a cuccaim, és épp amikor kimentem volna a kapún, halottam a tanárúr melengető hangját:
-Várj meg, én is most végeztem, mennjünk eggyüt haza!
Zavartan sétálok a tanárúr mellett, de nem merek ránézni.
-Nagyon jó így kettesbe sétálgatni ilyen jó időbe, nem gondolod?
I-gen...Vörösen elmosolyodom, és megpróbálom teljesen ráhúzni a sapkám a fejemre.
Annyira ráhúztam, hogy nem vettem észre hogy oszlop van előttem, és neki mentem.
-Jaaj vérzik az orrom...
-Gyere fel hozzám kisfiam, megpróbáljuk elállítani.
Felmentem a lakására, leültem az ágy szélére, és meg se mertem mozdulni.
-Hoztam egy kis jeget a nózidra, hátha eláll tőle a vérzés. Tee kis butus, mért kellet annyira ráhúznod a fejedre a sapkád?
Odaül mellém, és megfogja a vállam én meg kicsit megremegek.
-Öhhhm nem tudom, csak nagyon zavarba votlam.
-De miért?
-Áhh semmi nem fontos.
-Leközelebb jobban vigyázz, mert nagyobb bajod is eshetet volna.
Kicsit magához ölelt, és megsimizte a fejemet.
Nagyon boldog voltam, legszívesebben kiugrottam volna a börömből, de akkor se mertem neki elmondani mit érzek iránta.
-Köszönöm hogy ellátott tanárúr, de nekem mennem kell haza.
-Nagyon szívesen kisfiam.
Kimentem a kapun, visszanéztem még egyszer, és nagyon elszomorodtam.
Otthon a sötét szobába egész éjjel azon gondolkodtam, hogy a tanárúr is érez e valamit irántam.
Tudna e engem úgy szeretni, hogy jóval fiatalabb vagyok nála.
Megint egész éjjel nem aludtam.
Bevánszorgok a suliba, becsöngettek és rohantam volna az órára de belebotlottam a tanárúrba.
Ott ált az ablaknál, és nézett kifelé.
Bebújtam a fal mögé hogy ne vegyen észre hogy figyelem.
Láttam hogy valamiért szomorú.
Oda akartam volna menni hozzá, de egy kicsit elnéztem felőle és hirtelen eltünt.
Közbe észbe kaptam, hogy nekem órám van és szaladtam le a termemhez, mert már egy jóideje becsöngettek.
Órán azon elmélkedtem, hogy miért lehet ilyen szomorú.
De most megpróbáltam figyelni órán, és úgyahogy részbe ment is.
Óráim után fel akartam menni a tanárúrhoz, hogy megkérdezzem mért volt szomorú, de amire fölértem nem volt az irodába.
Megkérdeztem hol van, és azt mondták ma előbb ment haza.
Kicsit meglepődtem, de beszélni akartam volna vele, ezért elmentem a lakására de otthon se volt.
Kicsit megiedtem, és össze vissza kezdtem keresgélni őt, de sehol se találtam.
Beesteledett, és mennem kellett haza, mert este veszélyes a környék.
Sétáltam a sötétbe, hirtelen valaki beránt egy sikátorba, és befogja a számat.
-Nyugodj meg nem akarlak bántani.
Megfordultam, és a tanárúr volt az.
-Hogy hogy itt van tanárúr? Mit keres ijenkor a környékemen? Nagyon veszélyes ilyenkor it járkálni.
-Rád vártam. Azért jöttem el előbb a suliból.
Ledöbbentem...
-Ahogy megláttalak téged egyből megtetszettél. Olyan kis visszahuzodó vagy és ez tesz téged aranyossá.
Elvörösödtem és próbáltam eltakarni az arcomat.
Tanárúr elvette a kezem és látta hogy sírok.
-Mi a baj?
-Szerelmes vagyok magába! Amióta megláttam csak magára gondolok, de nem mertem elmondani, mert féltem. Sok év van köztünk, és még ha el is mondtam volna, akkor is féltem volna mit válaszol.
Térdre estem és zokogni kezdtem.
-Sajnálom tanárúr!
Letérdelt velem szembe, megfogta az arcom, és letörölte a könnyeim.
-Semmi baj édes kisfiam. Az érzéseidnek nem lehet parancsolni. Énis beléd szerettem. Minél többet láttalak, annál jobban próbáltam hozzádférkőzni, csak te elfutottál.
-Sajnálom tanárúr, csak kicsit megiedtem.
Szorosan magához ölel, és lágyan végigsimogatja a hátamat.
Hirtelen olyan dolgot éreztem, mint még soha.
Sose gondoltam, hogy ez egyszer megtörténhet.
Szorosan átöleltem a tanárurat, és el se akartam többet ereszteni.
-Nagyon szeretem magát tanárúr, és nem szeretnék maga nélkül élni. Kötödöm magához mert nagyon kedves és szeretnivaló.
Kicsit elenged és lágyan megfogja az arcom.
-Aranyos és bátor fiú vagy, hogy elmerted mondani mit érzel.
Végigsimította az arcomat, közel hajtol hozzám, és lágyan megcsókolt.
Hihetetlenül boldog voltam, és olyan boldogságot éreztem mint eddig még sosa senkitől.
Lágyan megfogtam a tanárúr vállait és én is visszacsókoltam.
-Köszönöm tanárúr.
Lágyan magához ölelt és megpuszilta a nyakamat.
-Gyere el hozzám és aludj nálam.
Felállt, és felém nyújtotta a kezét.
Lehet hogy nem szabadna ezt tennem egy nálam idősebb valakivel, DE én nagyon megszerettem őt, és nem érdekelt hogy nem szabad.
Felálltam, megfogta a derekamat, elkapta az arcom, és mégegyszer megcsókolt a holdfényes éjszakába.
Elmentünk hozzá, lefeküdt az ágyára, odahívott magához, gyengéden átölelt, és elaludtam puha melengető karjai között.