Állati Társaság – 2. Fejezet
Leon puha mancsának érzésére ébredek, nyitogatom a szemem, és Leon gyönyörű szemeivel találom magam szemben.
Jó reggelt – mondtam álmatagon.
Neked is. Pattanj az ágyból, irány reggelizni.
Morgolódtam egyet, felültem az ágyon, Leon meg az ágy szélén üldögélt.
Valami baj van? - kérdeztem Leont.
Fura érzésem van.
Odamásztam hozzá, beledőltem az ölébe, és néztem őt.
Hogy érted?
Nem tudom...csak valami gonoszat érzek.
Elkerekedett szemekkel néztem rá.
Megsimogatta a fejem, rám mosolygott, és megpuszilta a homlokom.
Minden áron megvédelek.
Tudod mi a furcsa Leon?
Mi?
Te elméletileg a védelmezőm vagy, de soha nem támadott meg senki se minket. Mitől védelmezel? A romlott kajáktól? - kuncogtam.
Ne legyél komolytalan, bármikor jöhet valami.
Értem – simogattam meg a mancsát.
Pár percig még gondolkoztam, aztán kipattantam az ágyból, és mentem reggelizni, mert tényleg elkésünk.
Miközben reggeliztem, Leon annyira zaklatott volt valamiért.
Ülj már le, megőrjítesz a fel alá mászkálásoddal. Mint egy ketrecbe zárt oroszlán.
Nézett engem, láttam a szemébe a bizonytalanságot.
Gyorsan megreggeliztem, és mentünk a suliba, mielőtt Leon agyvérzést kap az idegeskedéstől.
Láttam már a lányokat a távolból, mind integettek, és hirtelen valami olyan erős hasított át rajtam, hogy kezdett minden elhomályosulni, éreztem, ahogy a testem elgyengül, és erőtlenül esek a földre.
Homályosan láttam, hogy Leon próbál élesztgetni.
Hoch, Hoch ébredj, jól vagy? - rázogatott Leon.
Már a lányok is odagyűltek körém, próbáltak élesztgetni, de nem bírtam még felülni se...Semmi erő nem volt a testembe, mint ha kiszipolyoztak volna.
Nagy nehezen felülök, és Teddel találom magamat szemben.
Hirtelen ahogy megláttam a fogsorát, kicsit megijedtem, és Leon mancsai közé menekültem.
Nyugi Hoch, én vagyok az. - mászott közelebb hozzám, és simogatta meg az arcom a pikkelyes kezével.
M-mi történt velem? - kérdeztem erőtlenül.
Hirtelen összeestél – lépett oda hozzám Semy. De nincs bajod, van pulzusod, de egyikünk se tudja mi történt.
Furcsa...mi a jó fene volt ez?!
Kira kapott fel hirtelen az ölébe, és gyorsan öleltem át a nyakát, mielőtt kicsusszannék a mancsai közül.
Ahogy homályosan láttam, mint ha Leon és Semy beszélgettek volna, de egy szót se értettem belőle, összemosódtak a mondatok.
Olyan nehezek voltak a szemhéjaim, éreztem, ahogy lassan lezárulnak, aztán teljes sötétség.
Csengő zajára kelek, nyitogatom a szemem, és mindenki ott ült körülöttem, és aggódóan néztek rám.
Hol vagyok? Nem órán kéne lennetek? - próbáltam felülni, de egyből vissza is zuhantam.
Az orvosiba vagy. Ott voltunk – mondta Sakura. A védelmezők voltak itt, hogy vigyázzanak rád.
M-mindenki? - kérdeztem zavartan. Nem lett volna szükséges, elég lett volna ha csak Leon marad itt.
Jobb volt, hogy minden védelmező itt volt – fogta meg a kezem Leon.
Elkerekedett szemekkel néztem mindenkire.
Majd ha jobban leszel, elmondjuk, most pihenj. - simogatta meg a fejem Leon.
Visszadőltem, és hamar el is nyomott az álom.
Bár nem inkább az álom, csak lehunytam a szemem, és feküdtem.
A lányok mentek órára, a védelmezők meg itt maradtak, vigyáztak rám, és beszélgettek, de még mindig nem hallottam tisztán, hogy miről.
Aztán tényleg elnyomott az álom.
Ébredj – simogatott meg egy selymes, kicsit érdes kéz.
Semyvel találom magamat szembe, és néz engem szép zöld szemeivel.
Mennyi időt aludtam? - kérdeztem álmatagon.
Átaludtad az egész tanítási napot.
Jézusom – pattantam ki az ágyból, de a lábamba még mindig nem volt erő, és majdnem összecsuklottam, de Semy elkapott.
Tehetetlennek éreztem magam...De nagyon.
Semy visszatett az ágyra, odaült mellém, és erőtlenül dőltem neki a vállának.
Hol vannak a többiek? Mit kell nekem elmondani? - kérdeztem.
Nemsokára jönnek, csak elmentek a lányokért. Ugyebár ebbe az iskolába hatalmas könyvtár van, és ha ebbe a könyvtárba nem találunk magunkról valamit akkor sehol se.
Hogy érted hogy magunkról? - kérdeztem meglepetten.
A védelmezőkről, és a társaikról.
Figyelmesen fülelek.
Na ez eléggé hosszú lesz. Figyelj. Ugyebár vagyunk mi, a védelmezők, akik arra születtünk, hogy az olyanokat védelmezzük, akiknek valami természetfeletti adottsága van. Arra még mi se jöttünk rá, hogy mi alapján kapták a társunk az erőket, és hogy mi célt szolgálnak, de arra már rájöttünk, hogy miért te vagy az egyetlen fiú.
Elkerekedett szemekkel néztem rá.
Te vagy a kiválasztott.
Miiiiiiiiiiiiiiiiii? - hökkentem meg, és addigra már mindenki ott volt. Milyen kiválasztott?
A jövő könyvébe meg vagyon írva, hogy jön a fény gyermeke, és a védelmezője, aki szintúgy rendelkezik a fénnyel, és a prófécia azt hordozza magába, hogy a két fény harcosának meg kell küzdeni a hamarosan felbukkanó sötétség urával, és annak alvilági csatlósával.
...Kell egy kis idő ahhoz, hogy ezt ép ésszel fel tudjam fogni...
Milyen fény? Milyen sötétség? Leon uralja a fényt?!
Úristen – fogtam a fejem. Ez túl sok információ volt elsőre...
Kira ült oda mellém, és karolt át.
Jobb korán megtudni, mint később, amikor már itt a harc, akkor megtudnod.
De milyen harc ez? Milyen fény meg sötétség?
Hoch – ült le mellém Sakura. Leonnak milyen képességei vannak?
Hogy érted?
A mi védelmezőinknek is ugyanúgy vannak képességei, mint nekünk. Tednek olyan élesek a karmai, hogy bármin át tudja magát vágni. Kira olyan védőpajzsot tud maga köré vonni, amivel bármi -féle elemi csapást vissza tud verni, és így tovább.
Elgondolkoztam.
Még sose küzdöttem Leonnal.
Nem tudom... - nyögtem ki. Még sose harcoltunk Leonnal, nem tudom miféle ereje van.
Mind elgondolkoztak.
Hát, itt az ideje, hogy kiderítsük.
Hogy érted?
Mi a lányokkal meg a védelmezőinkkel gyakran szoktunk edzeni.
Mit értesz az edzés alatt?
Egymás ellen küzdünk – mosolygott rám.
Úgy érzem ma már eléggé sok meglepetés ért...
Ennél jobban már nem is zavarodhatnék össze.
Nyugi – huppant le mellém Ted. Erre szükség van, hogy mind erősebbek legyünk.
Értem. Van még valami, amiről tudnom kell?
Van egy olyan érzésünk, hogy az, ami reggel történt veled, annak köze volt a sötétség urához.
Egy pillanatra megállt bennem az ütő...
Már értem. Az a hideg...ami átsuhant a testemen...Olyan hideg volt, vérfagyasztó, mint ha maga a halál hasított volna át rajtam.
Remegni kezdtem, fáztam, Leon ült be mögém, és ölelt szorosan magához.
Forró illatos bundájába teljesen elmerültem, és nagyjából megnyugodtam.
Szerintem épp eléggé leterheltünk mára. - simogatta meg a kezem Miyumi. Leon vidd szépen haza, fektesd le, és addig ne keljen ki amíg teljesen nem lesz jól.
Hé, ebbe nincs beleszólásom?! - háborodtam fel.
Nincs – mondta mindenki egyszerre.
Fenébe...
Morgolódtam egyet, Leon felpattant, felvett az ölébe, mindenkitől elköszöntünk, Ted adott egy puszit nekem is, meg Leonnak is.
Mind ketten fülig pirultunk.
Vigyázz Hochra, mert elkapom a farkad – kiabálta utánunk Ted.
Bolond krokodil – morgolódott Leon.
Örülök, hogy ennyire aggódnak értem, de nem a halálomon vagyok...
Hazaértünk, Leon letett az ágyra, mint egy porcelán babát, és kiszaladt a konyhába.
Mit csinálsz ott kint? - kiabáltam ki, de meg se hallotta...
Nem értem én ezt...Én a szél ura vagyok. Akkor mi ez a fény dolog? Semmi ilyet nem érzek magamba.
Leon egy nagy csésze gőzölgő teával jött be, ült le mellém, és nyújtotta át.
Meg tudtam volna én is csinálni – morgolódtam.
Nem kell megerőltetned magad.
Fú...Túlságosan is félt...Bár...még mindig jobban örülök annak, mint ha nem is figyelne rám.
Közelebb kúsztam hozzá, és az oldalának dőlve bámultam magam elé, közbe szürcsölgettem a forró epres teát.
Min elmélkedsz annyira? - simogatta meg Leon puha mancsával az arcomat.
Annyira...sok volt ez ma. Ez a fény dolog, meg a sötétség, meg hogy neked is van erőd, én meg semmit se tudok róla – mondtam elkeseredetten.
Remegtem megint, mint ha a hideg belülről jönne kifelé, és nem kívülről.
Leon felkapott engem, az ágy hát támlájának támaszkodott, és beültetett az ölébe, majdnem úgy, hogy magamra borult a tea...
Óvatosabban, majdnem kiborult a te-...
Gyengéden körbefont a mancsaival, szorosan magához ölelt, és a fülembe suttogta.
Nem akarlak elveszteni.
A hangja...Annyira bánatos volt.
Nem fogsz elveszteni – szorítottam meg egy kicsit a mancsát. Számomra te vagy a legfontosabb. És csak utána az új barátaim.
Nekem is te – suttogta a fülembe.
Megittam a teát, letettem a csészét az éjjeli szekrényemre, és megint gondolkozóba estem.
Holnap suliba utána kell nekem is néznem, hogy mi is ez valójában, mert most csak kavarognak a dolgok a fejembe, de semmi se tiszta.
Már hogy ha Leon enged egyáltalán felállni.
Fürödnöm kéne – nyögtem ki zavartan.
Leon lerakott maga mellé, és elsuhant a fürdőszobába.
Úgy maradtam, ahogy letett...mint egy plüss.
Pár perc múlva jön ki a fürdőből, felmászik az ágyra, és furán néz rám...
Jézusom, mi az? - kérdeztem ijedten.
Közelebb kúszott hozzám, és elkezdte kigombolni a farmerom...
Lehúzta rólam, lehámozta rólam a pólót, és máris egy szál bokszerbe feszítettem előtte.
És hát...meg voltam egy kicsit keményedve.
Ennél kínosabb már nem is lehetett volna a helyzet.
Mmmm – markolt rá a férfiasságomra, és halk nyögés hagyta el a szám.
M-mit csinálsz – nyögtem. Ne...
Nem mondott semmit, sunyin rám vigyorgott, lehámozta a bokszeremet is, megcsillantotta a fogát, és gyengéden megfogta a puha mancsával a tagom.
Olyan jó puha, és meleg volt, de nem...Nem szabad ilyenen gondolkoznom.
Amíg elbambultam, azon veszem észre magam, hogy Leon kinyitja hatalmas száját, kidugja a nyelvét, és lágyan körbe öleli a férfiasságom forró szőrös nyelvével.
Kérlek ne...
Erősen szívni kezdte, lágyan masszírozni kezdett alul puha mancsával, pár másodpercre rá megfeszül a testem, hatalmasat nyögök, és belelövellek Leon szájába...
Olyan kínosan éreztem magam, majd elsüllyedtem volna...
Zavartan takartam el az arcom, hallom, hogy Leon kuncog egyet, aztán meg az ágy recsegését hallom.
Kikukkantok a kezem közül, és Leon sármos nézésével találom magam szemben...
Mért büntetsz? - morgolódtam.
Kérdően néz rám.
Nem helyes...ilyet csinálni.
Az lehet, de nem is tilos – mosolygott rám.
Azt hittem menten elolvasok...De megint sok a nyál.
Felpattant az ágyról, felvett az ölébe, elvitt a kádhoz, és befektetett a habos fürdőbe.
Kellemes meleg járta át minden porcikám, elsüllyedtem a habfelhőbe, hallgattam Leon hangos szuszogását.
Ez a meleg annyira elálmosított, éreztem megint ahogy lecsukódtak a szemeim, aztán máris elnyomott az álom, és már csak haloványan arra emlékszem, hogy Leon óvatosan kiemel a kádból, megtörülget, felöltöztet, berak az ágyba, lefekszik mellém, és gyengéden átölel.
