A 13. Emelet

A 13. Emelet

Nem tudtam mit kezdeni magammal, úgyhogy neki is iramodtam, és indultam a szigetre sétálgatni.

Hirtelen megtorpantam, mert azt hittem káprázik a szemem...

Akkora hatalmas torony termett az orrom előtt, hogy amikor felnéztem rá, hátra borultam...

Biztos, hogy a felhők fölé ér, még ha az lehetetlen is...

Hogy a francba nem vettem észre ezt a tornyot? Gyanús....

És a külseje is eléggé furcsa volt...

A lépcsők kint voltak, és körbeölelték a tornyot.

A lépcsőknél nem volt semmi kapaszkodó...Ahogy felmész, egyből beléd rögződik, hogy tuti le fogsz esni...

Mégis ki a fene épít ilyen tornyot? Ennek nincs semmi értelme.

Minél előbb el akarok innen iszkolni, megfordulok, és egy nagy kopasz hapsi áll velem szembe...

Majd kiugrott a szívem...

• A frászt hozza rám – kaptam a szívemhez.

Rám mosolygott, de nem mondott semmit...Ez egyre furcsább lesz...

De ahhoz képest, hogy kopasz volt, egész jól nézett ki.

Fekete inge volt, ami felül ki volt gombolva, fekete farmer, és hófehér cipő.

Kicsit borostás volt az arca, szögletes keretű szemüvege volt, és méregzöld szeme.

• Hogy került ide maga? - sandítottam rá. És hogy került ide ez a bazi nagy torony? - fogtam a fejem.

• Ez a torony keveseknek jelenik meg – mondta a kopasz férfi. Csak azoknak jelenik meg, akik arra érdemesek.

• Mire vagyok én érdemes? - kérdeztem riadtan.

Elmosolyodott, de nem mondta el.

• Majd idővel rájössz – kuncogott. A nevem Sore. És a te neved micsoda? - nyújtotta ki a kezét.

• Hoch – fogtam meg, és magához rántott...

• Ne itt, meglátnak – löktem el magamtól.

• Engem nem lát senki – kuncogott.

• De engem igen, és tuti hülyének fognak nézni...

Hirtelen elindult a torony lépcsője felé, én meg követtem, mielőtt itt hagyna magyarázat nélkül...

Nem mondhatnám, hogy tériszonyos lennék, de attól, hogy egy kapaszkodó nélküli lépcsőn mászkálok...Eléggé a frász kerülget.

• Amint láthatod, nem minden emeleten van szoba – mondta Sore. Csak a 9. a 13. a 18. és a 20. emeleten van szoba.

• Milyen szobák?

• A szobákba az jelenik meg, amire vágysz.

Megtorpantam...

• Az...Amit szeretnék?

• Igen – fordult meg. Ez a torony azoknak jelenik meg, akiknek nagyon rossz, hányatott sorsa van.

Annyira rossz sorsom azért nincs...

Van ház a fejem felett, tudok mit enni, már amikor...

A bátyám utál, apám le se szarja a fejem, csomó mindenki kiközösít, és anyámnak is eléggé sok adóssága van.

Ha jobban belegondolok, mégis rossz sorsom van.

Minél fentebb értünk annál jobban kirázott a hideg...

Kicsit kihajoltam, és máris úgy éreztem, mint ha le akarnék esni de Sore visszarántott.

A 13. emeleten már rendesen ledermedtem...Annyira féltem.

• Nyugi ne aggódj, nem eshet bántódásod.

Megfogta a kezem, és letakarta a szemem.

• Ugye nem fogsz lelökni? - kérdeztem riadtan.

• Dehogyis. Mutatni szeretnék neked valamit.

Elvette a kezeit, és...Lerökönyödtem a látványtól...

Az egész várost lehetett látni innen fentről, ami azt jelentette, hogy tényleg a felhők között vagyunk.

Lágy szellő fújra meg a hajam, és gyönyörködtem a csodás kilátásba.

Láttam már magas helyről a várost, de ennyire magasról még sose.

Legszívesebben kiugrottam volna, és szárnyaltam volna, de egyenlőre még nem tanultam meg repülni...

Sore jött oda hozzám, és karolt át hátulról.

• Egy férfi szeretetére vágysz – suttogta a fülembe. Érzem.

Belém lát...Tudja mire gondolok.

• Sok ember fordul meg itt? - kérdeztem.

• Igen. De ahányszor jön ide valaki, mindig más lesz minden.

• Hogy érted?

• Más lesz a torony, máshol lesznek a szobák, és más lesz az is, aki körbe vezeti őket.

• Vagyis nem te vezetsz körbe itt mindenkit?

• Nem. Mindenkinek olyan alak jelenik meg, akire vágyik, vagy aki számára nagyon fontos.

Elgondolkoztam.

Akkor nekem azért jelent meg ő, mert ő az esetem?

Érdekes, de még mindig eléggé hihetetlen, de ha nem lenne valóságos, akkor a semmibe állnék több száz kilométerre a föld felett...

A gondolatra kissé kirázott a hideg...De Sore szorosan körbefont.

• Eléggé gyakran fordulnak meg itt emberek, és mind más és más gonddal. Ebbe a világba sajnos mindenkinek sok a problémája.

• És aki ide eljön, annak megoldódnak a problémái?

• Többnyire igen. Mindent megteszünk azért, hogy ne legyen több problémájuk.

Jó volt Sore hangját hallgatni, ahogy gyengéden belesimul a fülembe, körbe ölel.

Megnyugtatott.

• És nekem hogy hogy pont most jelent meg?

• Nagyon kétségbe voltál esve, és rengetegszer próbáltál meg öngyilkos lenni, mert úgy érezted, senki se szeret, pedig ez nem igaz. Mert a barátaidnak, és a családodnak is nagyon fontos vagy.

• Na igen...A bátyámnak aztán tényleg fontos vagyok, hát még az apámnak – mondtam elkeseredetten...

• Ne azért szomorkodj, ami bánt téged, hanem azért örülj, amid van, még ha az kevés is. Aki a kicsit nem becsüli...

• A nagyot nem érdemli – fejeztem be. Tudom.

Nem szólt megint semmit se, csak gyengéden ölelt, és borította be a nyakam apró csókokkal.

Milyen régen vágytam már erre...Nem olyan egyszerű találni valakit, akit szerethetek, és viszont szeret.

Annyiszor vertek már át, hogy szinte mindenkivel bizalmatlan vagyok, még azokkal is, akiket közel engedek magamhoz.

Lehet hogy Sore is csak egy álom, vagy csak képzelődöm, vagy tényleg megtörténik, amire az esély kicsi...

Sore ölelése gyengült, elengedett, és megfogta a vállam.

Megfordultam, rám mosolygott, és belenéztem gyönyörű zöld szemeibe.

Kinyújtotta a kezét, óvatosan megfogtam, és újra vezetni kezdett valahova.

Egy szobába vezet, de ez nem átlagos szoba, ebbe is van valami...furcsa.

Az ajtó hirtelen bezárul, és nem akar kinyílni...

• Tudtam, meg akar erőszakolni... - suttogtam.

Hirtelen odalép mögém, megfogja a vállam, és ijedtembe akkorát ordítok...

• Dehogy akarlak megerőszakolni – kuncogott. Azért záródott be az ajtó, mert amig nem teljesül a vendég vágya, addig nem fog kinyílni.

• Aha értem – bólogattam.

Kicsit féltem, nem tudom mit kéne tenni.

Sok mindenre vágyok, de legfőképp szeretetre.

A szoba olyan volt, mint egy mini jungel.

Régóta vágyom arra, hogy olyan szobám legyen, amibe lehetnek szoba növények, és nem pusztulnak el...

Odahívott magához, és félénken befeküdtem mellé.

Szorosan magához ölelt, és a fülembe suttogta.

• Annyira aranyos vagy, hogy ilyen félénk vagy.

Fú...úgy kiszoktam akadni, ha ezt mondják...De kb. Mindig...És persze, hogy mindig mindenki zavarba tud hozni, legyen az fiú vagy lány...

• Mindent tudsz rólam? - sandítottam rá. Minden apró kis perverzségemet?

Elvigyorodott, és kicsit kirázott a hideg...

Elkezdte kigombolni az ingét, és sármosan mosolygott rám.

Majdnem lefolytam az ágyról...Engem egy egyszerű mosollyal is el lehet bűvölni, plusz még az is rátett egy lapáttal, hogy olyan iszonyat jó teste volt...Persze, mivel ő az én elmém kivetülése, vagyis álom férfi, akit a való életbe sose fogok megtalálni...

Az izmok finoman húzódtak rajta, kicsi szőr borította, és aranyos puha hasa volt, amit legszívesebben párnának használtam volna.

De az a legfurcsább...Hogy kopasz volt, pedig én jobban vonzódom a hosszú hajú fiúkhoz.

Lehet, hogy a tudatalattim kedveli a kopasz fiúkat, de az én eszem meg tudja, hogy én nagyrészt félek a kopaszoktól, mert mindig kopasz fiúk terrorizáltak az iskolába...

De az ő esetébe más volt, az arca barátságos volt, és kedvességet sugárzott, nem tudtam félni tőle.

Mert sok mindent meglehet mondani valakinek a mosolyából.

Fölém ágaskodott, lefogta a kezeim, és közel hajolt hozzám.

Megint eléggé elvörösödtem...

Nem csókolt meg, csak figyelt, szuggerált, hogy én tegyem meg, hogy ne legyek ennyire gyáva.

Bátortalanul hajoltam közel hozzá, és leheltem csókot az ajkára.

Gyengéden megfogta kissé remegő állam, rám mosolygott és megcsókolt.

Annyira de annyira bársonyos keze volt...Megborzongtam az érintésétől.

Lágyan végighúzta aj ujját a nyakam alatt, és ha macska lettem volna, most biztos dorombolnék.

Annyira gyengéd, óvatos és figyelmes volt velem, mint soha senki még.

Levette a pólóm, félre dobta, és végiglehelte forró leheletével az egész testem.

Próbáltam elérni a férfiasságát, hogy kicsit megtapizhassam...

Kicsit furcsán hangozhat, bár ebbe a pillanatba minden furcsa...De annyira szeretem markolászni a férfiakat...Annyira izgat, hogy mi lehet a nadrágjába.

Meglepetés csomag.

Túl sok hülyeségen gondolkodom, és amíg gondolkodtam, Sore megfogta a kezem, és a férfiasságához rakta.

Ilyenkor mindig összeszorul valamiért a gyomrom, de annyira...élvezem, hogy azt ki nem tudom fejezni, és ez még csak a kezdet.

Megpróbáltam valahogy kigombolni a farmerját, amíg ő forró csókkal láncolta az ajkait az ajkaimhoz.

Végigsimítottam puha hófehér bokszerén, és lassan betoltam a kezem a bokszerébe, ami eléggé remegett...

Annyira tapasztaltnak érzem, én meg annyira tapasztalatlan vagyok...

Még sose voltam úgy együtt senkivel se...Mindig volt valami gond...Vagy a hely nem volt jó vagy túl nagy volt a méret, vagy nem jutottam el odáig.

De Sore kezeibe érzem a magabiztosságot, ezért merem rábízni magam.

Forrón végignyalta a mellkasom, végighúzta új begyeit az oldalamon, és megfeszült a testem.

Feltérdelt elém...Annyira de annyira jól nézett ki...Tudom, mindig magamat ismételgetem, de hát ennyire jó hapsi nem létezik...Lehetetlen...

Látszott, ahogy kidudorodott a bokszerjébe a lényeg, és nagyot nyeltem.

Óvatosan nyúltam felé, és az ujjam hegyével óvatosan kezdtem letolni a bokszerjét.

Rám mosolygott, megfogta a kezem, és összekulcsolta a kezét a kezemmel.

Másik kezével letolta a bokszerjét, és kajánul vigyorgott rám.

Értettem a célzást, közel csúsztam hozzá, és bevettem merevedő tagját a számba.

Halk nyögést préselt ki a száján, feszes hátsóját simogatom, és mélyen letolom a torkomba a dagadó tagját.

Igaz, alig kapok levegőt...De az öröm miatt, amit neki nyújthatok, azért megéri.

Meg hát...Ebbe vagyok a legjobb...Ezért büszkélkedek nyelvi tudásommal.

Hangosan nyögdécsel, megfogja az állam, maga felé húzza, és újra forró csókot lehel az ajkaimra.

Kigombolja a fekete farmerom, lassan letolja, és betérdel a lábaim közé.

Elvörösödve rá nézek, előveszi kemény tagom, és megnyalja a végét.

Hangos nyögés szakad fel a mellkasomból, forrón körbefonja nyelvével a férfiasságom, és erősen szívni kezdi.

Mennyországba érzem magam, az egész testem átjárja a kély és a vágy.

Rám mosolyog, betérdel alám, és hozzádörzsöli lüktető tagját a hátsómhoz.

Lassan kezdte betolni, de furamód nem éreztem fájdalmat, egyből a gyönyör kapujába léptem be.

Eléggé méretes tagja van, akkor miért nem fáj? Nem mint ha baj lenne...

Nem is tudom miért furcsállom...

Hangosan felnyögök, együtt vonaglik a testünk, közel hajol hozzám, és újra forró csókot lehel az ajkaimra.

A forróság végigáramlik a testemen, mindent érzek, minden lélegzetvételt, lökést, érintést...

Gyorsít a tempóján, és olyan hamar belém engedi forróságát, hogy fel se eszmélek...

És arra se, hogy én már elmentem...

Ez egy nagyooon furcsa hely, de ettől függetlenül ez volt a legjobb élmény, ami valaha is ért engem.

Bátortalanul felülök, hallom az ajtó zárjának kattanását, és erős fény szűrődik be.

Sore rám mosolyog, szorosan magához ölel, megpuszilja a nyakam, összeszedem magam, és elindulok a fény felé.

A fény hirtelen elvakít, átlépek rajta, és újra a szigeten találom magam.

Hátra fordulok, de a torony sehol sincs.

Apró könnycsepp csordul le az arcomon, elmosolyodok, és elindulok újra sétálni, amiért eredetileg jöttem, csak hát kaptam egy csodálatos ajándékot, amit sose fogok elfelejteni.

Vidéki Vámpírkaland

Vidéki Vámpírkaland

Hogy ez a hely mennyire dögunalmas...

Még az internet se működik itt a világ végén...

És a nagyszüleim mindig mindent megmagyaráznak, hogy én nem vagyok az, aminek mondom magam...

Vagyis ilyen szokásos dolgok.

Nagybátyám állandóan piszkál, nagyapám mindent ezerszer kérdez, és mond, nagyanyám meg mindenféle hülyeséget akar bemagyarázni nekem...

Miért nincs itt a világ végén semmi érdekes?

Legalább valami szokatlan, nem ideillő...De nem, itt minden halálosan unalmas, és egyszerű.

Legnagyobb izgalom, ami itt érhet, az a szomszédokkal való beszélgetés...

Egyetlen magam korú sincs erre, akivel beszélgethetnék, vagy barátkozhatnék.

A tévé műsorára ébredek.

Felnézek és már dél van.

Általában mindig ilyen sokáig szoktam aludni, mert estig fent vagyok, és írok.

Gondoltam kimegyek egy kicsit levegőzni, meg megszívni magam napfénnyel, hogy ne legyek olyan kómás.

Kellemes idő volt kint, jól kinyújtózkodtam, és indultam hátra a kertbe, amikor megláttam azt a fiút...

A szomszédnak a fia volt, és méghozzá milyen helyes.

Fekete nagyon rövid haja volt, szinte már majdnem kopasz, kék farmer, piros póló.

Mást nem nagyon láttam, mert eléggé messze volt.

Hirtelen rám nézett, és mint ha tőrt szúrtak volna belém...

Vér vörös szeme volt, és még ebből a távolságból is jól látszott...

Míg be nem ért a házába figyelt engem, én meg mozdulni se tudtam, mint ha megláncolt volna a tekintetével.

Miután belépett a lakásába, hirtelen kiment az erő a lábaimból, és összecsuklottam.

• Mégis mi a jó fene volt ez? - ordítottam. Kiszívta az erőt a testemből bazki...

Végre valami izgalom.

Visszamentem egy kicsit a lakásba, hogy magamhoz térjek, megreggelizzek, és gépezzek egy kicsit.

Kettő felé újra kimentem, és reménykedtem, hogy nem fogom érezni annak a fiúnak a szúrós tekintetét magamba...

Bár...Szívesen eljátszadoznék vele, de ő meg az én erőkészleteimmel játszadozik...

Gondoltam hátra megyek egy kis szőlőért, már hogy ha van ezeken a száraz kórókon.

Sétálgattam hátra, és valamit megláttam a hatalmas fűbe.

Amikor odamentem, nem hittem a szememnek...

Egy lány volt, és halott volt...

Vér folyt a nyakából két apró kicsi ponton.

• Nem...Ez nem lehet.

Akkora ütés érte a fejem, hogy eszméletemet vesztettem, és rádőltem a hullára.

Amikor magamhoz tértem, a nyakam, és a kezem ki volt kötözve az akácfához...

• Eressz el! - ordítottam rá.

• Mit kerestél itt hátul? - térdelt elém, és nézett rám.

• Ez a mi telkünk bazki...Szőlőt akartam volna hozni – morogtam magam elé.

Felállt, és elgondolkozott.

• Mi ez a hulla? - kérdeztem. És mért van fognyom a nyakán?

• Biztos elesett, és megharapta a kígyó.

• Aha persze, én meg lány vagyok...

• Csinos lány vagy – kuncogott.

• Eressz el, mert nem állok jót magamért...

Már alig kaptam levegőt, és ha nem birok mozogni egy idő után megkattanok...

Elengedett végre, és levegő után kapkodtam.

Letérdelt elém, és megfogta az állam.

• Milyen akaratos kis vakarcs vagy – nézett bele vörös szemeivel a szemembe.

• A jó nénikéd a vakarcs – akartam volna pofon vágni, de olyan gyorsan elkapta a kezem...

Elkerekedett szemekkel néztem rá.

• Te biztos hogy valami mutáns vagy – mutattam rá. Ne gyere a közelembe.

• Dehogy vagyok mutáns – kuncogott. Amúgy meg Vadenak hívnak.

• Engem meg Hochnak, de akkor se gyere a közelembe, mert az fájni fog neked.

• Milyen kis indulatos vagy, egyelek meg.

• Áááá kannibál – ordítottam fel, és rohantam mint egy eszeveszett...

Visszanéztem, kegyetlenül mosolygott, és integetett...

Ez a fiú nagyon furcsa, de valamiért...Olyan vadító.

Vagy rosszul láttam a sokktól, vagy tényleg hosszabb volt a szemfoga az átlagnál?

Lehetetlen...

Nem lehet vámpír, azok nappal nem járhatnak kint.

Most már tényleg kezdett érdekelni ez a fiú, és kutakodni fogok utána, amíg meg nem tudok róla valami érdekeset.

Kérdezgettem a nagyszüleimet, hogy mit tudnak róla, de csak annyit mondtak, hogy a szomszéd fia, és hogy a városba lakik, és nagy ritkán látogatja meg a szüleit.

A nagymamám mondta, hogy menjek segíteni neki a kertbe, de valahogy nem volt bátorságom most hátra menni...

Tuti megzabál...

De muszáj volt.

Mentünk hátra, és jött a szomszéd, meg a fia...

A fiú egyből rám vetette gyilkos kéjes pillantását, és elvigyorodott...

Csak a kék farmerja volt rajta, és félmeztelenül állt itt előttem...

Annyira de annyira jó teste volt...És persze, hogy kín szenvedés nekem ezt látni, amikor már hónapok óta kanos vagyok egy csöppet...

• Szerbusz Hoch fiam. - köszönt a szomszéd úr Mike. Bemutatom neked a fiam.

Odamentem hozzá, rásandítottam, és kezet fogtam vele.

• Hoch.

• Vade.

Aztán figyeltük egymást, amíg a nagyanyám beszélgetett a szomszéddal.

Mint ha érezte volna, hogy ki vagyok éhezve...

Megnyalta a szája szélét, és végigsimított a testén.

• Gonosz – ordítottam fel hirtelen, és Mike bácsi meg a nagymamám is eléggé furán néztek rám...

• Csak egy darázs volt – nevettem el magam kínosan.

Vade megint elvigyorodott.

Kibeszélgették magukat, aztán mentek vissza, de mielőtt Vade eltűnt volna a bozótba, rám kacsintott...

Kezdtem igazán félni tőle...

A nap hátra levő részébe ki se jöttem, csak este, amikor már biztos, hogy nincsen kint.

Bár ki tudja, biztos éjszaka is figyelni fog, hogy mikor vadászhat le...

Szerettem kint üldögélni este, lágy szellő fújdogált, nyugi volt, semmi zaj nem zavarta meg az édes csendet.

Megfordultam, és egy vörös szempárt láttam meg a bozótba...

Akkorát ordítottam, hogy az egész szomszédság hallhatta...

Nagyanyám kijött, és kérdezte, hogy mi az, én meg mondtam, hogy csak egy pók volt...

Hallom Vade hangos röhögését...

• Meg foglak fojtatni – kiabáltam.

Kidőltem a szőnyegre, és néztem a csillagos eget.

Nem tudom mennyi ideje nézhettem, de már kezdtem eléggé álmosodni.

Bementem, és megpróbáltam elaludni, ami eléggé nehezen ment...

Másnap eléggé nyúzottan keltem, mert eléggé furcsa álmom volt...

Kitápászkodtam az ágyból, lemostam az arcom, és bámultam magam a tükörbe.

Hosszú hajamat hátra fogtam, mert nagyanyámat mindig zavarja hogy a pofámba lóg a "loboncom"...

A szemem per pillanat világos kék, de volt már mindenféle színű.

A hajam már beazonosíthatatlan színű...Annyi féle szín van már benne...

Megreggeliztem, és kicsit félve mentem ki...

Tudtam, hogy Vade valahol lesbe áll, hogy a frászt hozza rám, megerőszakoljon, vagy megegyen...

De muszáj volt kiderítenem, hogy vámpír e, mert nagyon furdalja a kíváncsiság az oldalam...

Ez az egyetlen érdekesség itt a világ végén.

Bátorságot gyűjtöttem, és megint hátra mentem, pedig tudtam, hogy az életemmel játszok...

Szerencsére nem láttam semmi hullát, de nyögések szűrődtek ki a fák közül.

Odalopakodtam, és amit láttam, az olyan mértékbe sokkolt...

Azt hittem káprázik a szemem a melegtől, de nem...

Vade tényleg az apját dugja???

Ilyen nincs, ilyen nem létezik...Biztos csak képzelődöm...

Mike bácsit nem ilyennek ismertem meg...Ki tudja, lehet Vade átprogramozta az agyát, vagy mit tudom én...

Bár ha jobban belegondolok, én is elképzeltem már párszor, hogy Mike bácsi jól...

Na de most nem ez a lényeg...

Hanem hogy ez bizarr, és ami a legbizarrabb, hogy nekem erre feláll...

Muszáj volt könnyítenem magamon, még ha a helyzet eléggé...furcsa is.

Nem lesz még egy ilyen alkalmam...

El se hiszem, hogy tényleg ennyire ki vagyok éhezve...

Belenyúltam a bokszerembe, és én is húzogatni kezdtem magamnak.

Vade hangosan ordít, és gondolom beleélvezett az apjába..

Én is hangosan nyögök, elélvezek, és pont akkor veti rám Vade a pillantását, amitől majd kiugrott a szívem...

Elvigyorodott, és rohantam megint mint az őrült...

Ez egyre furcsább és furcsább lesz...Vagy kezdek megzakkanni a hőségtől, vagy ezek tényleg megtörténnek...

Beszaladtam megint a házba, egészen estig ki se jöttem onnan.

Halálra untam magam egész nap, ezért gondoltam, kilógok éjszaka, amikor már mindenki alszik.

Igaz, Vade bármikor kint ólálkodhat, és csak arra vár, hogy megrontson, de nem érdekelt...

Legalább horrorfilmbe érezhetem magam, hogy egy dilis üldöz engem...

Annyira jó volt tilosba járni, sose mehettem ki éjszaka, még amikor a városba voltam akkor se...

Anyám túlságosan féltett...

Olyan izgatott voltam, mint egy kisgyerek, jártam keltem minden fele, csoda, hogy nem tévedtem el.

Hirtelen a temetőnél lyukadtam ki, és hát persze, hogy be akartam menni.

Már rég terveztem, egyedül nem akartam bemenni, mert tuti frászt kapok, de mivel nincs itt senki...

Elméletileg nincs...

Mindenhonnan furcsa zajokat hallottam és vártam, mikor bújnak elő a sírokból a zombik...

Nem jöttek, de megint kuncogást hallottam a sötétben...

• Vade, gyere elő – ordítottam.

• Látni szeretnél szépségem?

• Akar látni téged a halál. Tudom, hogy vámpír vagy – kaptam ide oda a fejem, de sehol se láttam a vöröslő szemeit...pont ilyenkor.

Hallom, ahogy ide oda szaladgál...

• Miből jöttél rá drágaságom? - kuncogott a sötétség leple alatt.

• Eléggé nyilvánvaló volt. A lány, és a fognyomok. De valamit nem értek.

Hirtelen termett ott előttem, én meg ijedtembe ráestem egy sírkőre...

Közel hajolt hozzám és megint elkapta az állam.

• Mit nem értesz?

• Nappal mért járhatsz kint? A napnak égetnie kéne téged.

• Ez csak a hülye filmekbe van így – legyintett. A valóságba a vámpírok, ha elég vért szívnak, akkor szétárad a testükbe az erő, és nem sütheti meg őket a nap.

• Aha értem – mondtam beleegyezően. De attól még bolond vagy – háborodtam fel. Megdugtad az apád.

Elvigyorodott.

• Csak ki akartam elégíteni a vágyait, amit anyu nem tud. De én úgy vettem észre, hogy neked is tetszett – kuncogott.

Hirtelen lecsúszott a keze az ágyékomhoz, és erősen belemarkolt...

• Amint érzem, én is tetszek neked – villant meg a szemfoga.

• Hagyjál vámpír – löktem el magamtól. Én nem vagyok a vérpótlásod.

• Nem akarom kiszívni a véred. - ült le mellém. Inkább meg akarlak jobban ismerni. - karolt át.

• Igen persze, aztán meg megkóstolni – sandítottam rá.

• Esetleg – kuncogott.

• Megharapsz, én leharapom a farkad.

• Milyen kis indulatos – paskolta meg a hátam. Imádom benned, hogy ilyen vad vagy és tüzes. Szinte szikrákat szór a szemed – kuncogott.

Közel hajol hozzám, és végignyalja a nyakam...

Beleborzongok, de annyira jó érzés...

Amire észbe kaptam, már kigombolta a farmerom, és a bokszerembe nyúlkált...

Valami...furcsa illat kezdett terjengeni körülöttem, ami elbódított.

Elgyengült a testem, nem bírtam felállni, és ellenkezni se.

• Vámpírrá tehetlek – suttogta Vade a fülembe. Örök életet kaphatsz, csak egy szavadba kerül.

Nem tudom, mit kéne tennem...

Még ha tudnám, akkor se tudnám megtenni, mert alig birok mozogni úgy lebénultam ettől az illattól...

Bátortalanul simogattam meg isteni sexy felső testét.

Az a fekete ing...meg a fekete farmer...Biztos vagyok benne, hogy a halál egyik szolgája, és azért jött, hogy ellopja a lelkem...

Éreztem, hogy valami folyt le az arcomról.

Könnyezni kezdtem, Vade újra megfogta az állam, és rám mosolygott.

• Imádni való vagy – kuncogott, közel hajolt hozzám, és forrón megcsókolt.

Az egész testem lángolni kezdett a vágytól, olyan erő áramlott végig hirtelen a testemen.

Levette a pólóm, félre dobta, és letepert a sírkőre...

Ennél durvább szentségtörést el se tudtam volna képzelni...

Bár ha jobban belegondolok, gondolkoztam már ilyenen, de aztán el is vetettem az ötletet...

Lágy csókokkal borította be a testem, lehúzta a nadrágom, aztán a bokszerem, megvillantotta éles fogát az éjszakába, és gyengéden megnyalta a farkam végét.

A hold sápadt fénye bevilágított minket, a csillagok figyelmesen figyelték, ahogy mi itt becstelenkedünk a temetőbe...

Körbefonta forró nyelvével a férfiasságom, erősen szívni kezdte, és hangosan nyögni kezdtem, de befogtam a szám, nehogy bárki is meghallja...

Bár ha belegondolok, egy temetőbe nem hiszem, hogy bárkit is zavarna.

Kigombolta a farmerját, és elővette lüktető tagját...

Kicsit megremegtem, nyeltem egyet, és előhúzott egy gumit a zsebéből...

Tudtam...tudtam, hogy meg akar dugni, és készült is rá...A sunyi disznó.

Rám mosolygott, megint megcsillant a hold fényébe az éles foga, betérdelt a lábam közé, és lassan kezdte betolni.

A fájdalomtól összerezzentem, hangosan ordítottam a holdfényes éjszakába, és Vade egyre mélyebbre hatolt.

Közel hajolt hozzám, megnyalta a nyakam, és a fülembe suttogta.

• Szeretnél csatlakozni hozzám? Szeretnél vámpír lenni? - nyögte a fülembe.

• I-igen...igen szeretnék – sóhajtottam, és csak aztán eszméltem rá, hogy mit mondtam...

Visszavonni már nem tudtam, Vade gyorsított a tempóján, megnyalta a szája szélét, közel hajolt hozzám, és mélyen belém vájta éles fogait.

Hatalmasat ordítottam megint a belém nyilalló fájdalomtól, éreztem, ahogy a vér kiáramlik belőlem, aztán újra visszafolyik, de az a vér...már más.

Érzem ahogy az erő szétfeszíti a testem, érzem, ahogy előbújik a szemfogam, a szemem hirtelen fájni kezd, Vade elengedi a nyakam, látom, ahogy a vérem folyik a szájából, és rám mosolyog.

• Gyönyörű szép vér vörös szemed lett – csókolt meg forrón az éjszakába.

Újra beleharapott a nyakamba, megint felgyorsított, újra elengedte a nyakam, hatalmasat ordítottunk egyszerre, és belém engedte forróságát.

Alig bírtam mozdulni, fel se tudtam ülni...Több indokból se.

Rám mosolygott kissé véres szájával, megvillantotta éles fogait, és a lábam közé téreld.

Erősen szívni kezdte lüktető tagom, hangosan nyögtem, a sírkőnek dőltem, és belelövelltem a szájába...

• Most már levegővételhez sincs elég erőm – sóhajtottam.

• Az nem gond drága – hajolt közel hozzám, és forrt megint össze az ajka az enyéimmel.

Félbeszakadt a csók, rám mosolygott, lenyalta a szám széléről a vérem, és felállt.

Kinyújtotta a kezét, felsegített, és szorosan magához rántott.

• Már az enyém vagy – suttogta a fülembe.

• A nénikéd térde kalácsa a tied. Én nem vagyok a tulajdonod.

Forrón végignyalta megint a nyakam, összekulcsolta a kezét a kezemmel, és kimentünk a temetőből.

Megláttam egy pocsoját, és muszáj volt odaszaladnom, hogy megtudjam, tényeg vámpír vagyok e.

Láttam az éles szemfogaim, a vér vörösen izzó szemeket.

Megcsillant nekem is a hold fényébe a fogam, Vade ált mögém, és ölelt át.

• Milyen jól összeillünk – suttogta a fülembe.

Megsimogattam a kezét, néztük egy darabig magunkat a pocsolyába, és elindultunk haza a kies éjszakába.

Drága Érzelmek

Drága Érzelmek

Ebbe a világba már sajnos normális egyszerű emberként nem lehet megélni.

Ezért követem sok sok ember példáját, és én is csalásból, meg hazugságokból fogok élni.

Alapjába véve sose tennék ilyet, és a barátaimmal nem is tenném meg soha, de ahhoz hogy normális életem lehessen muszáj megtennem...

Igaz ez az elv nem helyes, hogy mindenkit használj ki, és szedd el mindenét, amilye csak van, de ez eddig is volt a világba, van is, és továbbra is lesz.

Változtatni kéne rajta?

A fene se tudja. De nem is érdekel, ha ez kell a boldogsághoz, akkor csinálják, és én is csinálom.

Az életem oly átlagos, hogy az már kín szenvedés...

Egymagam élek, egy kicsike kis panel házba, ahol még állatot se tarthatok, mert elpusztulna ilyen kicsi helyen...

Nincs kit szeretnem...

De manapság ilyen dolgokra, mint a szeretet, meg szerelem nincs szükségem, eddig is megvoltam nélküle, ezek után is vígan megleszek.

Néha néha hentergek egy két férfival, de csak azért, mert biológiai kötelességem, meg hogy kicsit lehúzzam pénzel, ha már méltóztattam a seggem az ölébe tenni.

Nem, nem kurva vagyok, csak megélhetési hazudozó, ha úgy vesszük...

Nem vagyok büszke rá, nem is nagyon beszélek a barátaimnak erről, de amiről nem tudnak, az nem is fáj nekik.

Élek egyik napról a másikra, néha néha találkozok a barátaimmal, és erre már rá is hazudhatom hogy boldog vagyok.

Gondolkoztam mit kéne csinálnom, de semmi használható ötletem nem támadt...

Gondoltam akkor lemegyek egy meleg bárba, hátha összejön egy két menet.

Megfésültem a hajam, ami mellesleg ében fekete, összegumiztam, felvettem egy fekete farmert, egy testre simulós rövid ujjú szürke pólót, a kedves tornacipőm, kifestettem a körmeimet feketére, kicsit megborotválkoztam, de a körszakállam azt mindig meghagyom, és már indultam is bulizni.

Gyakran szoktam ilyen helyekre járni, és eléggé sok fiút szoktam felszedni éjszaka.

Nem hiszem, hogy Adonisz külsejű lennék, de azt tudom, hogy minden hapsit rabul tudok ejteni mély kék szempárommal.

Mindenki, akinek megfordulok az ölébe, megjegyzi, hogy ilyen fagyos szempárral még sose találkozott.

Mondhatni ez az egyetlen egyedi dolog rajtam, ezt leszámítva nem különbözök valami sokba a tucat férfiaktól.

Elindultam az éjszakába, még ilyenkor is eléggé sokan nyüzsögtek az utcán, hétvége van, mindenki megy bulizni, meg bebaszni.

Néha én is szoktam lerészegedni, de tényleg csak nagyon ritkán, amikor nagyon magam alatt vagyok.

De olyan többnyire nincs, szerencsére, mert mindig kilábalok belőle valahogy.

Megállok a bár előtt, és nézem a villogó feliratot.

Mi fog megint itt várni rám?

Egy jó menet? Vagy esetleg a szerelem?

Aha persze...Jó vicc.

Zsebre tettem a kezem, és beléptem a szórakozó helyre.

A zenétől majd felfordult a gyomrom...

Rühellem az ilyen tömeggyártásos partizós zenét.

De majd ha elég részeg leszek, akkor aztán már leszarom milyen zene megy, rázom rá akkor is, ha még táncolni se tudok.

Egyetlen dolog, ami rá tud venni a táncra, az a pia...

Anélkül SOHA...

Bár avval se nagyon szoktam hú de sokat táncolni, csak ha van kedvem hozzá, meg ha esetleg van kivel.

Leültem a pulthoz, rendeltem egy jó kis koktélt, megfordultam, és nézelődtem, hátha találok valami finom friss husit.

Gyakran járok erre a helyre, szinte már mindenkit ismerek, és már mindenkivel kavartam is.

Betoltam már pár piát, persze pár régi haver is becsatlakozott, és próbáltak elhívni egy menetre, de valahogy most nem volt hangulatom hozzá.

Valami kihívásra vágytam.

Letérdeltek elém, könyörögtek, körbe fogtak vagy hárman, de én akkor se adtam be a derekam.

Jó volt nézni, hogy az orruknál fogva irányíthatom a férfiakat, megbabonázom a szememmel őket, és bármire rá vehetem őket.

Nem mint ha én olyan lennék...Vagy talán egy kicsikét.

Növeli az önbizalmam, hogy ennyi mindenkinek bejövök.

Lehet mégis jól nézek ki?

Dehogy...

Nagyon kevesen rajonganak az olyan pocakos fiúkért mint én...

Mindenki a szálkás, izmos nagyképű köcsögökért vannak oda, akik rózsaszínbe járnak, és minden férfinak oda tolják a seggüket...

Félig meddig én is ilyen vagyok, de azért olyan messzire nem megyek, hogy fűvel fával...

Csak akihez épp kedvem van, mert válogathatok bőven.

Már eléggé le voltam részegedve, gondoltam én is beszállok már a seggrázásba.

Betoppantam a parkettre, és próbáltam mozogni a zenére, már amennyire tudtam.

Egész kellemes deep minimal zene ment, teljesen áthatotta a húsom, és a lelkem.

Na az ilyen zenéért odavagyok meg vissza.

Jó páran jöttek oda mögém, öleltek át, csúsztatták a csípőmre a kezüket, és mozogtam velem együtt a lassú, mély ütemű, lüktető zenére.

Jó pár csók is elcsattant, de mit sem számított, ha egyik be se volt igazi mély szenvedély, vagy érzelem.

Egy két fiúnak rendesen alá kavartam, jól megtapiztam ahol csak értem.

Szerencsére soha se vagyok olyan részeg, hogy azt se tudom mit csinálok...

Egyszer voltam olyan részeg, hogy agyrázkódást kaptam, és nem tudtam magamról...

Eléggé szar érzés volt, többet soha nem akarok olyan lenni.

Kezdtem kicsit émelyegni, muszáj volt leülnöm pihenni.

Mielőtt eljöttem otthonról, elfelejtettem enni...Mennyi eszem van nekem.

Kértem egy hot dogot, leültem egy rúdtáncos helyes fiú elé, és majszolgatni kezdtem a hot dogot.

Kicsit furcsán hathatott, hogy ő ott riszálja magát, én meg nyugodtan falatozgatok...

De én már csak ilyen furcsa vagyok, meg amúgy is megszoktam már ezt az úgymond életmódot.

Nézelődök, és meglátok egy eléggé idős férfit...

Kb. negyven éves lehetett, de az öltönyéből, és a körülötte sorakozó piás üvegekből egyből levágtam, hogy vastag a fazon.

Itt volt az ideje, hogy egy kis pénzhez jussak, ha már nincs semmi munkám.

Ez a legkönnyebb pénzkeresési módszer.

Odaadom a seggem egy kéjenc vén fasznak, ő jól megdug, és én tele leszek pénzel.

Egyszerű képlet.

Odaültem mellé, és csevegni kezdtem vele.

Ahhoz képest, hogy idős volt egész jól nézett ki.

Hosszú ősz haja volt, amit hátra fogott, ősz körszakáll, és a teste is egész jó volt, már amennyire látszott.

Eléggé izmos lehetett, mert feszült rajta az öltöny, és jó nagy darab is volt.

Ritka manapság az ilyen jó kondiba tartott férfi, és szívesen eljátszadoznék vele egy kicsit.

Egy kis szex, szívinfarktust kap, és máris enyém az összes pénze.

Nem dehogy, azért ennyire dilis nem vagyok...Bár megfordult a fejembe.

• Jól tartja magát uram – simogattam meg a merevedését az öltönynadrágján keresztül. Szívesen henteregnék magával – kacsintottam rá.

• Milyen kis könnyűvérű vagy drágaságom – fogta meg az állam, és húzott magához közel.

• Én dehogy – pironkodtam. Csak szeretek szórakozni.

Rám mosolygott, és teljesen elbűvölt vele, de észnél kellett maradnom, nem csavarhatja el a fejem.

• Lenne kedved eljönni a rezidenciámra? - karolt át. Steve a becses nevem. És neked mi?

• Hoch vagyok, és nagyon szívesen mennék önhöz – pironkodtam.

• Nem muszáj magáznod engem, nem akarom érezni, hogy ennyire öreg lennék – kuncogott.

• Rendben – mosolyogtam rá.

Megint rám mosolygott, elkapta az állam és forrón megcsókolt.

Annyira másabb érzés volt, mint általában.

Talán azért, mert csikizett a bajusza.

De hülye vagyok bazki...

Na jó, össze kell kapnom magam, és kicsit komolyabban venni a dolgokat.

Felállt, kinyújtotta a kezét, és meghajolt előttem.

• Mehetünk? - nézett rám csábosan.

Majdnem beolvadtam az asztal alá...

Na de megint meginogtam.

Megfogtam a kezét, szorosan magához rántott, és végigsimított a hátsómon.

• Reménykedek, hogy nem csak egy menet leszek neked – kuncogott.

Ajjaj, itt a gond bazki...

Valahogy muszáj lesz lekoppintanom, de nem akarom...

Annyira jól nézett ki, tele van pénzel, és még kedves is.

Talán ő lenne az igazi?

Hirtelen előtört belőlem a röhögés, és Steve kicsit furcsán nézett rám.

Az igazi csak a mesébe létezik...

Beültem a limuzinjába, és elfurikázott haza.

Mért is nem lepődtem meg, hogy ilyen kocsija van...

Zakatoltunk az éjszakába, Steve óvatosan megsimogatta a fejem, és kicsit lejjebb tolta.

Egyből tudtam mire gondol, elkezdte kigombolni az öltöny nadrágját, kioldotta az övét, és láttam a dagadó férfiasságát a fehér bokszerébe.

Nyeltem egyet, bizonytalanul felé nyúltam, ő megfogta a kezem, és óvatosan belecsúsztatta a kezem a bokszerébe.

Elővettem merevedő tagját, lehajoltam, végignyaltam, és erősen szívni kezdtem.

Hangos nyögések járták át a limuzint, gyengéden beletúrt a hajamba, és finoman rányomta a fejem a férfiasságára.

Levette az öltöny felsőjét, kigombolta az ingjét, és tényleg olyan jó teste volt, mint ahogy azt elképzeltem.

Rám mosolygott szelíd mosolyával, begyorsítottam egy kicsit, erősen rátolta a fejemet a farkára, hogy lemenjen a torkomon, hangosan nyögött, és beleengedte a forróságát a torkomba.

A forróság elöntötte az egész testem, bátortalanul felnézek rá, halkan szuszog, és kicsit kipirult.

Apró puszit lehelek a szája szélére, közel bújok hozzá, és nekidőlök a mellkasának.

Amíg oda nem értünk a lakására, csak szótlanul ültünk egymás mellett.

Ő simogatta a hátam, én meg szorosan odabújtam hozzá.

...Ez egyre nyálasabb lesz, mint egy hülye szappanopera...Vissza kell fognom magam.

Megérkeztünk a házához...Mit ház bazki...ez egy egész kastély.

Alig bírtam felszedni az állam a földről.

Hófehér volt, mindent virágok borítottak, és hatalmas sövény választotta el a többi háztól.

• Tetszik? - karolt át.

• Há naná – ujjongtam.

Bevezetett a lakásba, és megint csak ámultam bámultam.

Bár alapjába véve mindig is így képzeltem el egy gazdag lakását.

Mindenhol drága festmények, szobanövények, és egy hatalmas szekrény, tele piával.

• Gyere – nyújtotta ki a kezét, és vezetett egy vörös bőrborításos nagy kanapéhoz.

Szinte belesüppedtem, annyira puha volt, majdnem elaludtam benne.

Felállt, odament a piás szekrényhez, és töltött egy kis Whiskeyt.

Jól kinyújtózkodtam, elterültem a kanapén, aztán gyorsan felpattantam, hogy Steve odaülhessen mellém.

Leült mellém, és átkarolt.

• Mienk az egész éjszaka – puszilt meg. Van valami különleges, amit szeretnél?

• Nincsen – mondtam zavartan.

Rám mosolygott, és újra megcsókolt.

Jól meghúztam a Whiskeys poharat, és beledőltem az ölébe.

Néztem a plafont, hadonásztam ide oda, és kezdtem eléggé elálmosodni.

Lassan csukódtak le a szemeim, és már aludtam is.

Amire felkeltem, a kezem meg volt bilincselve az ágyhoz, szöges nyakörvel voltam odaláncolva az ágy támlájához, és piros, magassarkú cipő volt rajtam...

• Jézusatyaúristen... - ordítottam fel.

Tükör volt a fejem fölött, bár per pillanat nem ez volt a legnagyobb gondom...

Steve lépett be az ajtón, és mosolygott rám.

• Eressz el – ordítottam rá. Mégis mi a jó francot akarsz?

• Én csak szórakozni, ahogy te mondtad – ült le mellém és simogatta meg a fejem.

Kirázott a hideg...

Hirtelen valami bizsergést érzek a nyakamon a nyakörv alatt.

• Mi van ezzel a nyakörvvel? - kérdeztem riadtan.

• Áram van bele vezetve – kuncogott.

Basszameg...Tudtam...vagyis tudhattam volna.

Egy idős férfi sose lehet normális, csak abnormális...

Mindenféle beteg rögeszméjük van.

Az áramütés egyre erősödött, ahogy izzadtam a nyakörv alatt.

Próbáltam elszakítani a bilincset, de nem ment...Ki voltam szolgáltatva ennek az őrült köcsögnek...

Kajánul rám vigyorgott, és elkezdett vetkőzni...

Sehogy se tudtam kiszabadulni a bilincsekből, már vérzett a kezem, annyira belevágott...

• Mégis mi a ráknak kell a magas sarkú cipő? - förmedtem rá.

• Igazán izgató – kuncogott, és dobta félre az ingét.

• A jó nénikéd az izgató bazki...esetleg egy nőn.

• Milyen kis indulatos – ágaskodott felém, és hajolt közel az ajkaimhoz.

• Ne merd idedugni a nyelved mert leharapom – ordítottam rá.

Elővette dagadó tagját, megtépte a farmerem, és betérdelt a lábam közé.

Remegni kezdtem, rá néztem, de semmi érzelmet nem mutatott az arca.

Erősen belökte, és összerezzentem a fájdalomtól, és még az áramütés is rátett egy lapáttal...

Egyre mélyebbre hatolt, de nem akartam ordítani, nem adom meg neki ezt az örömet...

A pólómat is szét szaggatta, és végignyalt a mellkasomon.

Nem, én ezt nem bírom...

Mozgolódni kezdtem, de a fájdalom egyre jobban szétáramlott a testembe, szinte minden erő kiszállt a testemből...

Meg akart csókolni, összepréseltem a számat, hogy ne tudja beledugni a nyelvét.

Nem gondoltam volna, hogy egy pénzes hapsi ilyen aberrált lehet...Bár ebbe a világba...

Össze vissza vergődtem, ő még mindig nyomult belém, kéjesen nyögött, én meg szenvedtem, kínlódtam, mert mindenhonnan csak a fájdalmat éreztem.

Addig rángattam a kezem a bilincsbe, amíg annyi vér nem lett rajta, hogy ki tudtam csúsztatni a kezem.

De még nem tettem meg...

Bosszút fogok állni, hogy megbecstelenített...Nem mint ha eddig nem voltam megbecstelenítve, de azért nekem is van önbecsülésem...

Próbáltam kigondolni valamit, hogy tudnék megszökni innen.

Néztem magam a tükörbe, ahogy folynak a könnyek az arcomról...

Olyan düh kerített hatalmába, aztán ugrott be az ötlet.

A magassarkú cipővel el tudom törni a tükröt.

Nagy levegőt vettem, utoljára még belém vágott az áram és a fájdalom, és jól meglendítettem a lábamat.

Pont a tükör közepét találtam el a cipővel, a szilánkok esni kezdtek, és jó pár helyen engem is megvágtak.

Amíg Steve ezzel volt elfoglalva, neki iramodtam, kicsúsztattam a kezem az egyik bilincsből, elszakítottam a póráz láncát, felkaptam egy nagyobb üveg szilánkot, és Steve hátába vágtam.

Amíg ő vergődött, nagy nehezen letéptem a bilincset az ágy támlájáról, próbáltam elfutni, de Steve elkapta a lábam, és visszarángatott...

Megpróbáltam lábra állni, és valami furcsa erő vette át a testem fölött az irányítást.

Éreztem, hogy az erő szétáramlik a testembe.

Biztos az agresszió adott ekkora erőt.

Lefogtam Steve mindkét kezét, és közel hajoltam hozzá.

• Fordult a kocka drága – mondtam ridegen, és megint egy üvegszilánk felé nyúltam.

Belenéztem, és a szemembe látszott az agresszió szikrája.

Hatalmasat ordítottam, és ott vágtam Stevet, ahol csak értem.

A vére fröcsögött, ordított, menekülni próbált, de nem tudott.

Utoljára belenéztem a szemébe, és egyetlen mozdulattal elvágtam a torkát.

Erőtlenül esik ki a kezemből a szilánk, és bámulok magam elé...

Megint elgyengült a testem, próbáltam lábra állni, hogy minél előbb elhúzzak innen a rákba...

De még mielőtt elhúzok innen, akkor is kifosztom ezt a szemétládát.

Amilyen sok esze volt, az éjjeli szekrénybe tartotta a pénzét.

Kerestem egy táskát, beleraktam minden pénzt, és bizonytalanul kitántorogtam a kastélyból, de utoljára visszanéztem rá, köptem egyet, és végleg elhúztam innen.

Sétálok az éjszakába, majd meg fagytam, a pólóm, és a farmerom cafatokba lóg rajtam, vér borította a testem, mindenütt vágások terültek el rajtam, a nyakörv maradványa még mindig rajtam volt, és könnyek száradtak az arcomra.

Lecsúszok a falon, a fejemet fogom, és zokogni kezdek.

Itt van mellettem egy rakás pénz, de még a pénz se tudja eltörölni az átélt borzalmakat...

Összekuporodok, átkarolom a térdem és sírok, sírok ebbe a sápadt éjszakába, ki tudja meddig...