Bunkóság Mesterfokon - 6. Fejezet

Bunkóság Mesterfokon – 6. Fejezet

Már....több mint egy hónapja együtt vagyunk, és mondhatni egész idillien érezzük magunkat.

Bár azért nem túlozzuk el a romantikát...Pont megfelelő.

Nem mondhatnám magamról hogy fú de romantikus vagyok, pedig szeretnék az lenni...Ilyen téren inkább Taylor van előnybe, bár...Belőle meg senki se nézné ki...Még én se.

Én is boldog vagyok...Csak nem mutatom ki.

Ennek ellenére...Már tényleg nagyon megszerettem őt, akármilyen idióta hülye...

Ha nincs velem, hiányzik a piszkálódása, ha velem van akkor meg idegesít...De...Mégis boldog vagyok, hogy piszkál, mint ha nem lenne.

Kiegészít a hülyeségével...Egyformák vagyunk, még ha nem is látszik annyira rajtunk.

Péntek van, vége volt a napnak, mindenki suhant haza, de én elvoltam merülve a gondolataimba, és nem vettem észre, hogy Taylor magasodik felém, és kap el hátulról...

• Van valami dolgod estére? - suttogta a fülembe.

Beleremegtem a szavaiba...Úgy simogatták a fülem...Na de nem fogok elfolyni mint a fagyi.

• Nem mondhatnám – nyögtem ki.
• Rendben – puszilta meg az arcom, és borzolta meg a hajam...

Nem szeretem amikor ezt csinálja...Úgy érzem magam miatta mint egy komisz kiskölyök...

• És mit terveztél? Megint randi? - néztem rá, álltam fel, és nyújtózkodtam ki.

A mi idézőjelbe randijaink...Mindig furcsa helyeken voltak...Nem mondhatnám, hogy rossz helyek, csak nem megszokottak.

Nem mint ha ez baj lenne.

Kinyitottam a szemem, és eltűnt...

Hirtelen karol át hátulról, és ölel gyengéden magához.

• Jó helyre foglak vinni – suttogta megint.

Úgy beleborzongok mély erőteljes hangjába.

Lágyan simogatta a hasam, de megpróbáltam összekapni magam, mert éhen halok, és szeretnék hazaérni.

• Lexyt is hívom, ha nem baj.
• Felőlem jöhet – mondtam. De akkor nem randi lesz... - morogtam.
• Nehogy azt hidd – kacsintott rám.

Hirtelen rossz érzésem támadt...Mit akarhat ez tőlem?

Na mindegy, nincs időm ezen agyalni, összeszedtem a cuccaim, és indultam volna haza, de Taylor visszarántott az ölelésébe...

• Mit akarsz már? - morogtam rá. Menni akarok már haza enni, meg miegymást csinálni.

Rám sandított.

• Nem azt, amit te elképzelsz a perverz fantáziádba...

Nem mondott semmit, csak sunyin vigyorgott rám...

Lágyan megfogta az állam, közel húzott magához, és lágy csókot lehelt az ajkaimra.

Elszakadt az ajkaimtól, és megint olyan...szelíden nézett rám.

• Sose változz meg – simogatta meg az arcom.
• Ezt meg hogy értsem? - sandítottam rá.

Csak mosolygott rám...Mért kell ilyen érthetetlenül beszélnie...

Végre elszabadultam tőle, és megindulhattam hazafelé, hogy elvégezzem a teendőimet, egyek végre, és felkészüljek az estére.

Olyan kellemes idő volt kint, annak ellenére, hogy tél van.

Bárcsak esne már a hó...Olyan rég láttam már igazi, hófehér havat.

Kicsi korom óta nem esett a hó...

A meteorológusok se tudták megmondani, miért van ez így...

Régi szép gyerekkori emlékek, mint amikor a hóba fetrengtem, vagy amikor megdobáltam anyámat hógolyóval.

Anyám sokat dolgozik, mostanság nem ér rám...Csak a barátaimmal tudok együtt lenni.

Jól megvagyok, nem azzal van a probléma, csak hiányoznak az anyámmal való hülyéskedések, és beszélgetések...

Hirtelen olyan jó kellemes melengető érzés tört rám.

Olyan jó érzés végre szeretni valakit olyan sok idő után...Nem akarom elrontani...Bár néha érzem, hogy túlzásba viszem a sértődősdit...

Legtöbbször tényleg úgy érzem magam, mint egy kiskölyök...

De én már csak ilyen maradok, Taylor is azt szeretné ha ilyen maradnék...Bár nem tudom konkrétan mire célzott...Na sebaj.

Betoltam egy kis zenét, és mentem lezuhanyozni.

Most nem volt kedvem fürdőzni, meg nem is volt rá időm...Megint elelmélkedtem az időmet...

Olyan egyszerű a hajam...Kéne valami változtatás, de persze ez is olyankor jut eszembe, amikor már nincs időm rá...

De ezt megpróbálom nem elfelejteni.

Kimásztam a jó forró zuhany alól, megtörülköztem, és megszárítottam a hajam.

Egész jól néz ki a hajam, mármint a színe.

El se hiszem, hogy egykor fekete volt a hajam...Most meg olyan barna...

Alul meg mint ha szőke lenne...Mint ha lángolna a hajam.

Behatárolhatatlan színű, de legalább egyedi.

Megfésülködtem, begumiztam a hajam, és mentem öltözködni.

Szokásos fekete farmer, fekete póló, és a láncom keresztbe rajtam.

Veszek még egy fekete inget, a tornacipőmet, és meg is indulok az estébe.

Rengetegen mászkáltak most az utcán, nagyon nagy élet volt kint, aminek nem örültem...Mert megint a pofámba bámulnak...

Nem tudom mi olyan kurva érdekes van rajtam...Sose fogom megérteni az embereket.

Megláttam Taylort, meg Lexyt a távolba, és integettem nekik.

Taylor...Fekete farmer, fekete ing, fekete nyakkendő volt rajta, a haja össze volt fogva...

Még sose nézett ki ennyire...vadítóan...

Na de türtőztetnem kell magam...Már amennyire ez tőlem telik.

• Hali – köszöntem.
• Indulhatunk? - hajolt meg előttem Taylor, és tartotta ki a kezét.

Annyira...szokatlan volt, de tetszett hogy ilyen.

• Indulás – iramodtam meg.

Fel voltam pezsdülve, tele voltam energiával.

Nagyon kíváncsi vagyok hova fogunk menni...Most olyan tombolhatnékom támadt.

Felmentünk a hegyre, fel a várhoz...

• Minek jöttünk ide? - néztem kérdően Taylorra.
• Itt leszünk – támaszkodott a falnak.

Ööö...

• Mi van? - háborodtam fel.
• Nézz le – mondta.
• Hova? - morogtam.

Hm...Nem látok semmi különöset.

• Ott a távolba – mutatott.

Óh...Várjunk csak. Ez egy színpad...És...

Bazki ez egy metál koncert.

• Wáááááááááááááááááááá – ordítottam el magam. Ha ott metál koncert van, mi a francért nem ott vagyunk?

Taylor nem mondott semmit, csak a földet bámulta.

• Nem volt pénzem jegyre...

...Megfojtom.

• Hülye – vágtam fejbe.
• Hé – nézett rám, és Lexy is megajándékozta egy taslival.
• Mért nem mondtad, kifizettem volna.
• Még mit nem – háborodott fel. Én hívtalak el téged, amúgy is jól lehet innen látni is, és hallani is.

Bolond....

Bár tényleg jó rálátásunk volt mindenre de hát akkor is...

• Ez is egy érdekes randi – jegyeztem meg halkan.

Olyan gyilkosan nézett rám, hogy megijedtem tőle...

• Jól van jól van... - morogtam.
• Nem a hely a lényeg... - mondta halkan, és fordult a koncert felé. Hanem az, akivel vagy.

Úgy elvörösödtem...

Odaálltam mellé, és hallgattuk hármasba a koncertet.

Taylor olyan merengősen nézett a távolba...Lexy meg agyalt valamin...De el se merem képzelni, hogy micsodán...

Eléggé kezdett lehűlni a levegő, kezdtem fázni.

• Kell az ingem? - nézett rám.
• D-dehogy...akkor te fázol meg – morogtam.

Nem mondott semmit, csak mögém állt, és hirtelen felkapott...Majdnem kiugrott a szívem...

• Jézusom, mit csinálsz? - ordítottam el magam.

Lerakott engem a vár szélére...

• Azt hittem le fogsz dobni... - kapkodtam levegő után.

Nem szólt semmit, épp fordultam volna hátra, hogy nyakon vágjam, de hirtelen átölelt, és szorosan magához szorított.

• Ha már nem kell az ingem, had melegítselek fel – suttogta a fülembe.
• K-köszi – nyögtem ki.

Olyan jó meleg volt az ölelése.

Hirtelen...Esni kezdett a hó.

• Esik a hó – mondtam csillogó szemekkel – De jó – örömködtem.

Furán nézett rám.

• Kicsi korom óta nem láttam igazi havat... - mondtam halkan.

Megint olyan szelíden nézett rám.

• Lexy nézd gyorsan, ott egy irtó helyes rocker fiú, és téged néz.
• Hol hol hol hol? - rohant el a másik irányba.
• Gonosz vagy – mondta Taylor.
• Én dehogy – kuncogtam.

Lágyan végigsimított az arcomon, megfogta az állam, és közel húzott magához.

Lágyan szállingóztak a hópelyhek, az arcom már kezdett megdermedni a hidegtől, de Taylor hirtelen tapadt az ajkaimra, és melegítette fel a szeretetével.

Még sose volt a csókja...ilyen forró, és szenvedélyes.

Lecsúsztatta a derekamra a kezét, szakadt a csók, és kipirultam néztem rá.

• Megint úgy elpirultál – mosolygott rám. Imádni való vagy.
• Hallgass – löktem el magamtól, de megint elkapott, és megcsókolt a hóeséses éjszakába.

Ezek a csókok...Még levegőt is elfelejtettem venni...

Megint szakadt a csók, és néztünk egymásra.

Gyengéden ölel körbe védelmező kezeivel, és suttogja a fülembe.

• Szeretlek, teljes szívemből szeretlek.
• Én..is...Én is nagyon szeretlek – öleltem erősen magamhoz.

Mélán, könnyedén szálltak a szavak el, mint a hópihék a csillagos égbe.

Egy darabig így maradtunk, aztán Lexy visszajött, és morcosan nézett rám.

• Nem volt semmi helyes rocker fiú – morgott.
• Biztos félrenéztem valamit – kuncogtam.

Taylor megint megborzolta a hajam...

Ideje volt már összeszednünk magunkat, és elindulni haza, ha nem akarunk megfázni.

Lexy levált tőlünk, elindult haza, aztán én is megindultam volna, de Taylor megint visszarántott...

Megfogta az állam, közel húzott magához és...Megpuszilta a homlokom.

• Jó éjt. - suttogta.
• N-neked is...

Fúúúú...Dilis.

Hazaértem, bedobtam magamat az ágyba, és már aludtam is, és reménykedtem benne, hogy szép álmaim lesznek.

Újra hétfő, újra iskola....

Feltápászkodtam az ágyból, összeszedtem magam, és amint kiléptem az ajtón, Taylorral találtam magam szembe.

• Hát te? - néztem rá kérdően.
• Gondoltam mehetnénk együtt. - vigyorgott rám sármosan.
• Felőlem – legyintettem.

Lexy is becsatlakozott félúton hozzánk.

Szépen nyugisan sétálgatok, mikor Taylor egy akkorát rácsapott a seggemre, hogy az egész utcába lehetett hallani....

• Megöllek – ordítottam el magam.

Lexy állt be közénk, és csóválta a fejét.

• Ti sose fogtok változni...Mindig is két hülye rocker állat fogtok maradni – karolt át minket barátian, és indultunk meg újra.

Van benne valami.