Beteges Vágyak - 2. Fejezet

Beteges Vágyak – 2. Fejezet


Falnak támaszkodva áztatom vér itatta bőröm, elgyengülten csúszok le a zuhanyzó falán, és bámulok magam elé.
Hogy lehetek ennyire őrült szadista állat?
Kérdésemre sose kapok választ, de már megszoktam...
Erőt veszek magamon, kivánszorgok a zuhanyzófülkéből, és ránézek a falra, amit a testemről lemosott vér borított.
Akart akaratlanul is elmosolyodtam, megtörülköztem, felvettem egy fekete feszülős boxert, bementem a szobámba, rágyújtottam megint, és leültem a fotelomba.
Üldögéltem, néztem a vérbe fagyott hullát, és telepöfékeltem a szobát füsttel, hogy már szinte vágni lehetett.
Jon – kiáltottam. Gyere ide egy kicsit.
Mit szeretnél?
Légy oly szíves takarítsd el, és ágyazz be nekem – mondtam ásítva. Nagyon fáradt vagyok.
Szemrebbenés nélkül, teljesen nyugodtan pakolta össze a maradványokat.
Furcsa volt, hogy ilyen nyugodt, szinte mindig, sose ideges, és e mellett nagyon jól is néz ki.
Elbambultam, és már be is ágyazott nekem friss, puha ágyneművel.
Köszönöm – mondtam halkan. Idejönnél egy kicsit hozzám?
Mit szeretnél?
Elkezdtem az öltönynadrágján keresztül simogatni a kidudorodását, és rámosolyogtam.
Szerintem ezt nem kéne – mondta kicsit zavarodottan.
Nyugi – suttogtam. Sose tudnálak téged bántani.
Nem is attól...félek – mondta kicsit bizonytalanul. Én már túl léptem a 30-at is, te meg jóval fiatalabb vagy nálam, biztos találnál jobbat is.
Mit számít manapság az a 10 év? - mondtam mosolyogva. Biztos élvezni fogod – mondtam, miközben elkezdtem kigombolni a nadrágját, és lehúzni a cipzárát. Én úgy veszem észre te is élvezed – mondtam kuncogva.
Óvatosan letoltam a nadrágját, láttam ahogy hatalmas férfiassága egyre jobban dagad az élvezettől, és megnyaltam a számat.
Jon óvatosan beletúrt a hajamba, és szelíden rám mosolygott.
Felálltam, kioldottam a nyakkendőjét, arrébb dobtam, és az inge gombaival kezdtem babrálni.
Mivel nem tudtam kigombolni, idegességembe letéptem róla az inget.
Elnézést – mondtam elvörösödve.
Nem mondott semmit, csak kuncogott, és egyik kezét a derekamra csúsztatta.
Csodás tested van – néztem mélyen a szemébe pironkodva. Ahhoz képest, hogy túl vagy a 30-on – mondtam kuncogva.
Köszi. - mondta Jon zavartan. Szoktam néha edzeni, hogy ne tunyuljak el.
Tökéletes test – mondtam lihegve, és végigsimítottam feszes isteni testén. Izmos is, van egy kis pocakod, és nem vagy csubakkaszerűen szőrös. Pont annyira mennyire kell – vigyorodtam el.
Még zavarba hozol.
És azok a csodás szemeid – néztem bele mélyen. Mint az óceán kék tükre. Na jó, abba hagyom a nyáladzást – mondtam vigyorogva, és óvatosan elkezdtem Jont az ágyam felé taszigálni, és ledönteni.
Letepertem az ágyra, és vadul csókolni kezdtem.
A testem lángolt, minden porcikám rá vágyott, és semmi se tudta csillapítani az éhségem.
Egész testét forrón végig leheltem, amit kéjes nyögésekkel díjazott.
Betérdeltem a lába közé, gyengéden végighúztam az ujjbegyeim a kidudorodásán, és lassan kezdtem le húzni.
Szenvedélyes nyögések járták be a már sok mindent látott szobám falait.
Előttem ágaskodó férfiassága csak arra várt, hogy kényeztethessem forró nyelvemmel.
Lassan kezdtem el nyalogatni, mint a kisfiú a nyalókát, egyre szenvedélyesebben és forróbban.
Félbehagytam, és végignéztem Jon feszülő testén.
Letoltam én is a boxerem, felültem rá, odahajoltam, és forró csókot leheltem az ajkaira.
Szenvedélyes csókpárbajba kezdtünk, a levegő szinte forrt körülöttünk.
Felült, az ágyam rideg vastámlájának támaszkodott, és kicsit összerezzent.
Szorosan magamhoz öleltem őt, végignyaltam forró nyelvemmel a nyakát, és belelihegtem a fülébe:
Mit csinálnék nélküled? - fordult ki egy könnycsepp a szemem sarkából.
Csöppnyi kacajt halottam felszólalni, és két erős magabiztos kezet magam köré kulcsolva.
Forró érintése belém hasított, lassan elkezdte simogatni a hátam, és mozgolódni alattam.
Belenéztem álmatag szemeimmel a szemébe, és gyengéden megpusziltam a homlokát.
Elkezdett matatni egyik kezével alattam, kicsit ijedten rám nézett, de bólintottam.
Óvatosan kezdte el betolni, összerezzentem a fájdalomtól, de gyengéden beleharapott a nyakamba, amitől minden fájdalmam tovaszállt.
Gyengém..A nyakharapás.
Szinte összeolvadva vonaglott a testünk, mint ha egy és ugyanaz az ember lennénk, szenvedélyes nyögések, izzadságcseppek, lihegések, sóhajtások.
Mélyen érzem magamba őt, hozzásimulok a mellkasához, az életem árán is kapaszkodok bele, már-már annyira, hogy szegényt megfojtom.
Az ágyékomnál kezd matatni, óvatosan megrántja merevedő férfiasságom, és hangosan felnyögök.
Minden porcikám fel van tüzelve, egyetlen apró érintésre is reagál.
Újra szenvedélyes csókcsatába kezdtünk, a lökések egyre jobban felgyorsultak, minden másodperccel egyre közelebb kerültem a mennyországhoz.
Hirtelen szorosan körbeölel, nyögdécsel a fülembe, belém engedi forró szeretetét, és lihegve dől a falnak.
Rám néz fáradt szemeivel, gyorsan megfogja férfiasságom, egyet ránt rajta, és már el is élveztem...
Leesett az állam...
Ezt hogy...?
Az legyen az én kis titkom – mondta rám kacsintva, és megcsókolt.
A kielégültségtől ledőltem Jon mellé, és kissé hiányosan vettem a levegőt.
Bárcsak...De nem. Biztos találna magának mást is.
Feküdtem, és bámultam a falat.
Azt érzem, hogy egy gyengéd kéz ölel át, és valaki szorosan odakúszik hozzám.
Úgy érzem, hogy nem szeretnél most egyedül lenni – suttogta a fülembe.
Hihetetlen, mennyi mindent tud...Már már csodálkozom, hogy ilyen éles ésszel még mindig itt van mellettem.
Óvatosan fordultam hátra, és találtam szembe magam igéző szép szemeivel.
Mit szeretnél kérdezni? - mosolygott rám.
Hogy lehet, hogy még mindig mellettem vagy? Apám inasa voltál, amikor eltávozott, te is elmehettél volna.
Nem hagyhattalak egyedül – simogatta meg az arcom. Olyan vagy mint egy árva kiscica, aki szeretetre és törődésre vágyik.
Egy könnycsepp folyt le az arcomon.
Naaa, ne sírj – ölelt oda magához – amíg élek, itt leszek veled. - suttogta.
Belefúrtam magam hosszú fekete hajába, és olyan melengető érzés fogott el.
Mint ha az egész külvilág eltűnt volna, és csak ez a meleg érzés lenne.
Nem szeretnél rendes életet élni? - kérdeztem halkan.
Ez is rendes – simogatta meg a hátam.
És nem zavar, hogy ennyire aberrált vagyok? - kérdeztem remegve.
Nem tehetek ellene, hogy ne legyél ilyen. Ha te így érzed magad jól, akkor tedd. Nem akadályozlak benne, és én így is melletted maradok.
Nem félsz tőlem, hogy egyszer akart akaratlanul bekattanok, és rád támadok? - kérdeztem könnyezve.
Rám mosolygott, és megint végigsimított puha selymes kezével az arcomon.
Látom rajtad, hogy valójába milyen is vagy. Csak ezt sokan nem veszik észre.
Honnan ismersz ennyire jól? - kérdeztem meglepetten.
20 évig szolgáltam apádat – mondta kuncogva. Az ő véréből vagy. Annyira hasonlítotok, mint két tojás.
Nyeltem egyet.
Ő is olyan...Beteg elméjű volt, mint én?
Ennyire nem, mint te. De őt is nagyon érdekelték az ókori kínzások, kivégzések. Rengeteget kutatott utánuk, megszállottként. Minden szabadidejét azzal töltötte, amikor nem volt bent a cégnél dolgozni.
Nem tudom, hogy most mit gondolna rólam, ha megtudná milyen fia van – mondtam elkeseredetten.
Biztos büszke lenne rád. - mondta Jon mosolyogva. Nemsokára leérettségizel, felnőtt férfi vagy, és tudod vezetni is apád cégét. Akármilyen is vagy, apád úgy szeretett téged. Mert a fia vagy legyél akár elmebeteg, transzvesztita vagy hímringyó.
Fáradt vagyok – mondtam leragadó szemekkel.
Aludj csak nyugodtan – simogatta meg az arcom. Itt leszek melletted, és őrizni fogom az álmaid.
Idehozott egy nagy takarót, betakargatott vele, szorosan odabújt hozzám, és puszit lehelt az arcomra.
Megnyugtató melegség járt át, forró testünk összesimult, minden apró lélegzetvételét éreztem a nyakamon, és nyugodtan aludtam el, védelmező karjai közt.


Másnap arra keltem, hogy Jon nincs mellettem.
Amire kinyitottam a szemeim, már ott állt, egy jól megpakolt tálcával előttem, és mosolygott rám.
Azóta a kis incidens óta nem történt semmi. Már egy év telt el...Azóta nem próbálkoztam.
Mennyi minden változott...
Kicsit megemberesedtem.
175 cm magas lettem, és 80 kg.
Kicsit edzettem is, hogy ne legyek olyan nyeszlett.
Megizmosodtam, de nem az a tipikus body bilding formába.
A hasam kicsit megnőtt, eléggé megszőrösödtem, és sokkal magabiztosabbnak és férfiasabbnak éreztem magam.
Már-már annyira, hogy úgy gondoltam bármelyik fiút megkaphatom.
Megszeretem az érettségimet, rengeteg sok új barátot találtam, és egyetemre is beiratkoztam.
Az ott szerzett barátaimmal lógok, vagy itthon vagyok egész nap, vagy bent a cégnél.
Mivel az egyetemre szerencsére nem mindennap kötelező a bejárás.
Már a céges ügyekbe is rendesen belerázódtam, bár azt se tudom még mindig, hogy mit csinálok, csak sok papírt kell aláírnom.


Mostanában nincs nagyon kedvem fiúknál próbálkozni.
Egy rakás társkereső oldalra vagyok beregisztrálva, de senkit se érdeklek...
Addig is amíg várok, kerestem magamnak egy két hobby féleséget.
Elkezdtem rajzolni, meg zenészkedni.
A zeném tükrözi a lelki világom. Sötét beteg és fenyegető.
Sokaknak tetszik az elvont zenei stílusom, és hát pont egy olyan zenei stílusba ügyködök, aminek nagy kapcsolata van a horrorfilmekhez.
Konkrétan ez a horrorfilmek egyik alapköve.
Beszereztem pár új horrorfilmet is, de úgy alapjába véve semmi nem történt velem.


Gondoltam elmegyek egy kicsit sétálgatni, szellőztetni a fejem, mert mostanság eléggé sok stressz ér.
Nyugodt éjszaka van, az eget csillagok borítják, és minden tökéletes harmóniába van.
Leültem egy fa alá, hallgattam a szél bánatos fújdogálását, és egyé váltam a természettel.
Nem is emlékszem már mikor voltam utoljára ennyire nyugodt.
Kidőltem a harmatos fűre, és farkasszemet néztem a holddal.
Betoltam egy kis ide illő zenét, és az az érzés...ami akkor elkapott.
A mélyreható zene, pluszba még a természet zajai...
Rabul ejt, magával ragad, és sodródsz az árral.
Ilyesfajta zenét nem hallgathat akárki, csak az, aki át is tudja érezni.
Nem divatzene, nem lehet csak menősködésből hallgatni, de azért annyira még nem is híresült el, ami nem baj.
Ezt a zenét sokan nem is tekintik zenének...Azért mert nincsenek benne ütemek...De ez baromság.
Ez a zene hangképekkel éri el a hatását.
Vagy azt képzeled, hogy egy erdőbe vagy, vagy egy kihalt helyen, amit rád zártak, vagy akár egy temetőbe sétálgatsz, és szimplán nem csinálsz semmit, csak vagy.
Olyannyira elragad ez az érzés...szavakba le se lehet írni.
Na de elég volt a merengésből.
Ránézek az órámra, és elkerekednek a szemeim...
4 órája fetrengek itt a füvön...
Ideje volt hazamenni, de akart akaratlanul is megláttam egy kívánkozó erdőt, amibe muszáj volt egy kicsit sétálnom.
Élek halok az ilyen helyekért.
Temetők, erdők, kihalt kórházak, iskolák.
Onnan lehet a legjobban ihletet venni a zenéimhez.
Halkan susogtak a fák, apró kavicsok csikorogtak a talpam alatt, és kezdtem úgy érezni, hogy ez az erdő végtelen, és hogy eltévedtem...
Pont, mint abba a horrorfilmbe, ahol 3 egyetemista elmegy egy erdőbe, és ki akarják deríteni, hogy valós e a boszorkány legendája.
Kezdtem kicsit megijedni, hogy tényleg nem fogok kitalálni az erdőből.
Rohantam össze vissza, de sehol se találtam az utat, ahonnan bejöttem.
Lehuppanok egy fa alá, és amit meglátok magam előtt...Megdobbant a szívem.
Egy kőrakás volt előttem, meg még egy és még egy...pont mint abba a filmbe, abban az erdőben...
A szívem hevesen kezdett verni, felálltam, és belevertem valamibe a fejem.
Megfagyott tekintettel fordultam meg, és reménykedtem abba, hogy az nem az, amire gondolok...
De az volt..
A fáról lelógott egy fából összebarkácsolt kis bábu, és mindenhol ezek lógtak a fán...
Tényleg kezdtem félni, elkezdtem futni, de egyből megtorpantam az előtt a fehér ház előtt, ami itt meredezett előttem, pont...mint a filmbe.
Valami ismeretlen erő kényszerített, és elkezdtem elindulni a ház felé.
Ordítottam volna, de egy hang se jött ki a torkomból.
Láttam a gyerekek véres kéznyomait, amit a boszorkány ártatlan áldozatai hagytak.
Felértem a tetejére, és amikor megláttam azt a sarkot, ahol az utolsó férfi állt, fal felé fordulva térdre estem...
Két kezet érzek a vállaimon, teljesen ledermedek, ordítozok, aztán hirtelen felkelek...
A víz is kivert...
Ez csak egy álom volt?
Hála istennek...Bár alapjába véve szeretem az ilyen beteg jellegű álmokat, de az ilyen álmoktól félek...
A darabolós mészárlós csonkítós az jó, de az ilyen amitől majd összeszarom magam...
Első horrorfilm volt, amitől nagyon féltem, még mostanáig is, mert valós történet alapján készült...
Összeszedtem magam a sokktól, és elindultam hazafelé.
Fáradtan dőltem be az ágyba, és egyből elnyomott az álom.


Kicsit nyúzottan keltem az álmom miatt.
Jon pontba hozta megint a reggelit, és felülve néztem rá.
Ma bemész az egyetemre? - kérdezte.
Muszáj lesz – mondtam vonakodva. Tanulnom kell, és legalább nem fogok unatkozni.
Megsimogatta a hátam, és tovatűnt.
Megreggeliztem, összeszedtem a cuccaim, teljesen feketébe felöltöztem, és elindultam, hogy magamba szívjam a tudást.
Megint nagy nyüzsgés volt a terembe, és alig találtam magamnak helyet.
Egy fiú mellett volt már csak hely.
Külsőleg tipikus party arcnak látszott.
Világoskék farmer, feszülős kék póló, zselézett rövid barnás haj.
De a szemei...Olyan világos kékek voltak, hogy az sem volt biztos, hogy valódiak.
Ő pont az az egy fiú, akivel még sose beszélgettem, mert külsőleg nem az én világom, de valamiért mégis tetszik.
Napról napra csak ültünk egymás mellett, egy szót se szóltunk egymáshoz.
De egyik nap hozzám szólt.
Te meleg vagy?
Elkerekedett szemekkel néztem rá.
Miből gondolod?
A viselkedésedből.
Dühösen néztem rá.
Ennyire azért nem nyilvánvaló...
Van vagy volt már barátod?
Mi ez a kíváncsiskodás? - kérdeztem gyanakodva.
Csak érdeklődöm.
Ne érdeklődj...
Szoptál már faszt?
Erre a kérdésre majdnem bevertem neki egy akkorát, hogy a terem másik végébe landolt volna, de türtőztettem magam.
Mi közöd hozzá? - mondtam felháborodottan, és faképnél hagytam.
Idegesen száguldottam ki a teremből, le az udvarra, hogy megnyugodjak.
Hogy lehet valaki ennyire paraszt?
Olyan ideges voltam, belevertem egy csomószor a falba annyira, hogy az egész öklöm vérzett.
Fúúú...Ezt még keservesen megfogja bánni...
Hirtelen csapott meg a zseniális ötlet, mint egy erős ököl.
Elhívom őt kocsmázni, belekeverek valamit az italába, hazacipelem magamhoz, és mehet is a gang bang.
Oly egyszerű, mégis zseniális.
Az alatt az egy év alatt beszereztem még pár apróságot.
Gyógyszereket, mérgeket, bénítókat, és kisebb eszközöket.
Megpróbáltam lenyugodni, mosolyt erőltetni az arcomra, és visszavánszorogni a terembe.
Öhm elnézést, az előbbiért. - mondtam zavartan. Kicsit elvetettem a sujkot.
Semmi baj.
Lenne kedved eljönni velem kocsmázni ma? - kérdeztem vigyorogva.
Utálok inni.
Megint elpattant egy ér a fejembe...
Nem muszáj inni, csak beszélgethetnénk.
Rendben. De olyan helyre menjünk, ahol nincs sok büdös alkoholista férfi. De van sok csinos csaj – nevetett fel.
Olyan helyre viszlek...Egy életre megjegyzed...
Rendben. Akkor ma 9-kor tali a suli előtt? Innen eljutunk pár perc alatt az egyik kedvenc helyemre.
Oké.
A nap többi részébe nem is beszéltünk, annyi tananyag volt, azt se tudtam hol áll a fejem.
Vége lett a napnak, hazamentem, és beültem egy kicsit a gép elé, mielőtt találkoznék azzal...
Annyira éreztem, hogy heteró, de ez engem hidegen hagy.
Még úgy se próbáltam soha, hogy milyen amikor a partnerem ellenkezik.
Ahaaa, már tudom mit használok ellene – kiáltottam fel, és vadul kezdtem el keresgélni a szobámba a gyógyszereket, amiket apám hagyott itt.
Kicsit rendet kéne már raknom, de most se kedvem, se időm nincs rá.
Megtaláltam apám legerősebb nyugtatóját, amitől pár perc alatt úgy kiütötte őt.
Bevett két darabot, és már úgy aludt mint a bunda.
Kicsit rendbe szedtem magam, elraktam a gyógyszeres dobozt, és mosolyogva indultam el.
Hmmm nem üthetem ki elsőre. Túl gyanús lenne. Megpróbálom rávenni, hogy igyon egy kicsit, és majd egy két óra elteltével belemorzsolom az altatót az italába – röhögtem fel hangosan.
Ott álldogált egyedül, végtelenül.
Szia – kiáltottam neki oda, de csak egy intésre méltatott...
Mehetünk?
Nem szólt semmit, csak bólintott.
Szerencsére nem voltak sokan, és a lenti részbe senki se volt rajtunk kívül.
Mit szeretnél először inni? - kérdeztem vigyorogva.
Egy kólát.
Rendben.
Elsétáltam, neki kikértem a kólát, magamnak meg egy boros kólát, aztán leültem vele szembe.
Mért vagy ennyire hallgatag? Nem eszlek meg – mondtam poénkodva. Oldódj, ne legyél feszült.
Nem megy az olyan könnyen.
Na majd én rásegítek. - és elindultam megint a pult felé.
Két vodkát kértem, hogy egy kicsit oldjam a feszültséget kettőnk között.
Én ezt nem iszom meg – mondta a nevét se tudom fiú.
Nyugi már, nem fogsz belehalni, és legalább többet fogsz beszélni.
Akkor se.
Idd meg vagy erőszakkal öntöm le a torkodon – ordítottam rá.
Elkerekedett szemekkel nézett rám, aztán gyorsan lehúzta.
Na ugye, hogy nem haltál bele?
De szar íze van – mondta fintorogva.
Hozok neked egy narancslét. - villantottam meg a mosolyom.
Odamentem a pulthoz, kikértem a narancslevet, és gyorsan elővettem az altatós dobozkát.
Elővettem 3 szemet, gyorsan beledobtam, és vigyorogva mentem vissza.
Na érzed már a hatását?
Igeeeen – mondta felpattanva és átkarolva. Jól érzem magam.
Idd meg, hogy elvegye az ízét – nyújtottam át a poharat, és egyből lehúzta.
Pár percig beszélgettünk, amíg nem hatott az altató, aztán szép lassan elkezdett ásítozni, dülöngélni, és hirtelen az asztalra borult.
Hú ez aztán tényleg gyorsan hat.
A csapos furcsán nézett rám.
Most jött először kocsmába – mondtam kuncogva. Nem bírja eléggé a piát.
Gyorsan felkaptam őt a vállamra, és fütyörészve indultam el hazafelé.
Meg se kottyant, ahhoz képest, hogy mekkora nagy darab volt.
Eléggé megerősödtem már.
Jon – ordítottam be – légy szíves nyisd ki az ajtót.
Pár másodperc múlva már szembe is találom magam Jonnal.
Ki ez?
Ő az egyik osztálytársam – mondtam vigyorogva. Egy csöppet berúgott.
Megsimogatta a fejem.
Mért raktál altatót az italába?
H-honnan tudod?
Apád is ezt használta – mondta mosolyogva. Ő is így ki volt ütve tőle. Mit ártott ő neked?
Gusztustalanságokat kérdezett tőlem, és flegma volt velem – mondtam dühöngve. Megérdemli.
Jon nem mondott egy szót sem, csak beengedett, aztán megint eltűnt.
Becipeltem a szobámba, őt is levetkőztettem boxerre, és gyorsan előkerestem a drótokat.
A bilincs már nem elég jó – mondtam kuncogva. Ideje váltani!
Feljebb húztam a testét, a nyakánál fogva odadrótoztam az ágytámlámhoz, mindkét kezét és lábát kifeszítettem, és leültem mellé.
Végigsimítottam a testén, és csalódottan röhögtem fel.
Már megint egy jó fiú megy kárba...De megint az ő hibája volt – mondtam morgolódva. Bunkó paraszt volt...És így jár az, aki velem szórakozik.
Levettem a pólóm, és újra azt az inget vettem fel, amit a múltkori fiú vére borított.
Felültem rá, és rákönyökölve a mellkasára vártam, hogy magához térjen.
Lassan kezdi nyitogatni a szemét.
ÁÁÁÁÁÁÁ...te meg mi a francot keresel rajtam? És mért vagy véres?
Ne nagyon mozgolódj drága – tettem az ujjam az ajkaira. Jobban beléd vág a drót. Kacsintottam rá.
Mi a franc?! Mért vagyok így?
Mit nyavalyogsz már, mint egy fürdős kurva...Te hibád, hogy idekerültél, és most keservesen megbosszulom – mondtam vidám hangon.
M-mit akarsz velem csinálni? - kérdezte riadtan.
Nagyon közel hajolok hozzá, és a fülébe suttogom.
Játszani az életeddel! - leheltem rá.
Elfehéredett, és rángatózni kezdett alattam, de hamar abbahagyta, amikor a drót kezdett egyre jobban a húsába vágni.
Közel hajolok hozzá, és lenyalom forró vérét a nyakáról.
Mmmmm friss vér – nyaltam meg a szám szélét.
Te beteg állat! Engedj el azonnal, vagy megbán... - szakítottam megint félbe.
Ejnye, nem vagy olyan helyzetbe, hogy parancsolgass nekem – simogattam meg a fejét.
Elővettem a kis szikém, és ide oda lóbáltam a riadt tekintete előtt.
Félsz? - kérdeztem mosolyogva.
Csak szeretnéd te állat – ordította a képembe.
Óvatosan raktam oda a homlokához a szikét, és vágtam bele egy jó hosszú csíkot.
Erősnek mutatta magát, mert egy hangot se adott ki.
Keménynek érzed magad? - förmedtem rá. Arra vered mindig magad, hány csajt basztál meg az éjszaka? - Vágtam bele a szikét és felordítottam.
Hatalmas ordítás hasított az égbe.
Na mégis van neked hangod – simogattam meg az arcát. Méghozzá milyen vadító.
Ne nyúlj hozzám – húzta el az arcát.
Ha ennyire ellenkező vagy, jobban fog fájni – csóváltam meg az ujjam.
Lejjebb csúsztam, hogy teljes megvilágításba láthassam csodás testét.
Ha nem lettél volna ilyen bunkó...Még barátok is lehettünk volna... - mondtam csalódottan.
Végighúztam ujjbegyeimet a véres mellkasán, és hangosan sóhajtottam.
Elkezdtem lehúzni a boxerét, de ellenkezni kezdett megint.
Ne merészeld – ordított rám.
Deee merészelem – vigyorodtam el. Meg kell becstelenítenem ezt a jó testet, mielőtt kin keserves kínok között öllek meg – mosolyogtam rá szelíden.
Elővettem egy kis sót, és rásandítottam.
Ugye nem...
De igen – tartottam felé a sót.
Hm hm...Egy csipetnyi só – szórtam rá, és ordított fel a maró fájdalomtól. Oly kívánatos vagy, mindjárt megeszlek – röhögtem fel.
Akkor se fogod elérni, amit akarsz.
Közel hajoltam hozzá.
Mért, mit szeretnék elérni?
Azt, hogy azért könyörögjek, hogy megölj.
Meglepetten néztem rá.
Jaj dehogyis butus – simiztem meg a fejét. Csak szeretek játszadozni – kezdtem el rugózni rajta, amitől kezdett egyre jobban előre csúszni, és fulladozni a dróttól.
Vér szag lengte be az egész szobát.
Ideje a lényegre térni – kacsintottam rá.
Kínzó lassúsággal kezdtem lehúzni róla a boxerét.
Feljebb csúsztam, végignyaltam vér borította testét, és felröhögtem.
A farka kezdett egyre keményedni, és közömbösen néztem rá.
Látom, téged is a faszod vezet, mint minden fiút...Undorító.
Megnyaltam a végét, és erőltetett nyögés hagyta el elgyengült ajkait.
Betérdelek a lába közé, előrehúzom őt, pont annyira, hogy ne vágja a drót a nyakát, és rávigyorodok.
Igen azt fogom csinálni – simítottam végig rajta.
Elsápadtan nézett rám, elővettem a férfiasságom, és erősen belöktem neki.
A fájdalomtól összerezzent, de a látvány elvette az eszem, és egyre vadabbul és vadabbul nyomultam belé, rángattam a testét.
A drótok egyre jobban vágták mindenét, a teste kezdett elfehéredni a vérveszteségtől, és egy apró könnycseppet láttam meg a szeme sarkába.
Nahát – mondtam meglepedten. Még se vagy olyan macsó, mint aminek mutatod magad?
Remélem még megbánod ezt...
Én? mégis mit? - hajoltam közel hozzá. Én semmit se csináltam. Csak barátkozni szerettem volna, de te ellenszenves voltál velem...
Egy szót se szóltam, csak bámultam a testét.
Valami furcsa vette át a testem fölött az irányítást.
Kimásztam a lábai közül, és egy várpult szerűséghez mentem.
Kivettem egy üveg vodkát, és odaléptem hozzá.
Nem szereted a vodkát? NEM? - förmedtem rá.
Kifeszítettem a száját, és lassan kezdtem beleönteni a szájába.
Lássuk elég kemény vagy e.
Öklendezni kezdett, én meg csak öntöttem és öntöttem, és amint kifogyott, az üveget belevertem a falba, és a törött üveget beleszúrtam a gyomrába.
Kéjes ordítás simogatta meg a fülemet, és újra bemásztam a lábai közé.
A vér látványa megint elvette az eszem, újra erősen belöktem a férfiasságom, és nyomultam egyre erősebben és erősebben.
Egyre jobban és jobban vontam magamhoz a testét, a drót már majdhogynem a csontig hatolt, de nem bírtam abba hagyni.
Körbefontam egyik kezemmel a dagadó férfiasságát, másikkal fogtam a derekát, és egyszerre mozgott a testünk, amibe már ő is belelendült, mert nem akarta, hogy még jobban vágja a húsát.
Hatalmas ordítás hagyta el a szám, és belelövelltem forróságom...
Összerogytam, de még nem végeztem.
Bevettem a számba merevedő férfiasságát, és erősen szívni kezdtem, amíg ő is bele nem lövellt a számba.
Megadtam neked életed utolsó csodás élményét. MERT ilyet...egy lány nem csinált volna meg neked.
Kivettem a gyomrából a beleszúrt üveget, és dühömbe a falhoz vágtam.
Újra felültem rá, és bámultam a már szinte élettelen testét.
Ide oda hintáztam, és dudorásztam.
Mért nem ölsz már meg végre? - ordított rám.
Óh, csak nem azt akarod? - kacsintottam rá. Neem. Még nem szenvedtél eleget – ugráltam rajta.
Valami nagyon beteg ötlet jutott eszembe.
Felálltam róla, odasétáltam a géphez, és keresgélni kezdtem.
Felröhögtem, és elindítottam egyik kedvenc vidám számom, a Caramelltől – a Caramelldansem (speedcake remix)-et.
Mit tudom én mi a neve fiú csak elkerekedett szemekkel bámult rám, újra visszaültem rá, és feltettem a kezem.
Ahogy beindult a zene, elkezdtem a kezemmel én is úgy mozogni, mint a videóba láttam, és énekelni mellé a szöveget.
A kedvem felhőtlen volt, a fiú arcára fagyott a félelem, én meg egyre jobban és jobban bepörögtem a zenére.
Elővettem a kést, elvetemülten rá mosolyogtam, és felemeltem a késem.
A refrén elvette az agyam, a kést össze vissza kezdtem a testébe szurkálni, vagdosni, a vér mindenfelé fröccsent, de a kedvem vidám és felhőtlen maradt.
A kést beleállítottam a gyomrába, és újra elkezdtem úgy mozogni, mint a videóba.
Arcomon végig mosoly ült, a röhögésen nem maradt abba, és amikor már majdnem az utolsó refrénhez ért, kihúztam a gyomrából a kést, és az utolsó szóra beleszúrtam a gégéjébe, és a maradék vére kidíszítette a szobám unalmas falát.
A zene újra, és újra játszódott, de én nem mozdultam, csak bámultam a fiú élettelen tekintetébe.
Két ujjammal lehajtottam a szemét, felpattantam róla, és újra elkezdtem táncolni, mint ha ez, meg se történt volna.^^