Nehézségeken Keresztül
Borongós sötét idő tombolt kint, a hideg átjárta minden porcikám, és kezdett a testem elgyengülni.
Az utcán senki se jár már, csak én tengek itt egyedül, egymagamba.
Egy kisfiúnak veszélyes ilyenkor itt mászkálnia, de hát nem tehetek mást...Nincsenek szüleim...
Egy autóbalesetbe meghaltak, és semmi más hozzátartozóm nem maradt...
És ma van a szülinapom is...12 éves lettem...
Egy könnycsepp csordult ki a szememből, és hirtelen nekimegyek valami nagynak.
Jaj elnézést, nem figyeltem – mondtam szipogva.
Miért mászkálsz ilyenkor kint? - ordított rám. Veszélyes ez a környék.
Hatalmas férfi volt.
Nem sok haja volt, az egyik keze vasból volt, és furcsa egybe ruhát hordott.
Az arcát és a kezét sebhelyek borították, amitől nagyon ijesztő külseje volt.
Nincsenek szüleim – mondtam riadtan. Egyedül vagyok – kuporodtam össze a földön.
Gyere tökmag – guggolt le hozzám, és simogatta meg a fejem. Egy ideig lakhatsz nálam, de csak egy rövid ideig.
Felcsillant a szemem.
Felálltam, és meg akartam volna fogni a kezét, de elrántotta.
Szomorúan sétáltam mellette.
Mi a neved? - kérdeztem félénken.
Jet vagyok. És neked?
Nekem... - mondtam elhalóan. Nincs nevem...
Akkor lehetne a neved Sam.
Rendben – mondtam közömbösen, és belenéztem sötétbarna szemeibe.
Valami furcsa dolgot éreztem magamba, amikor Jetre néztem, de nem tudtam megmagyarázni mi volt az.
Elértünk a házához, és zavartan toporzékoltam mellette.
Gyere. - mondta szelíden.
Hatalmas ház volt, szinte elvesztem benne.
Olyan kicsinek éreztem magam.
Odasétáltam a kanapéhoz és leültem.
Néztem Jetet, ahogy a konyhába ügyködött, pakolászott, és megint azt a furcsa, bizsergető érzést éreztem magamba.
Levette a ruháját, és egy fehér boxer alsó, meg egy fehér poló maradt csak rajta.
Nem tudtam róla levenni a szemem.
Nehéz volt megmagyarázni, mit éreztem, amikor ránéztem.
Miért nézel engem? - kérdezte morcosan. A kopasz fejemet bámulod? - mondta morgolódva.
Nem dehogy – hadartam.
Gyere ide. - Hívott Jet az asztalhoz, hogy ehessünk.
Elkezdtünk enni, de én még mindig Jetet bámultam, amitől kezdett eléggé feszült lenni.
Mért nézel még mindig? - kérdezte dühösen.
Nem tudom megmondani – mondtam zavartan. Furcsa dolgot érzek magamba, amikor rád nézek.
Jet elkerekedett szemekkel nézett rám.
Ezt azonnal verd ki a fejedből – mondta hevesen. Nézz rám. Én már a 40-en is túl vagyok, és amúgy se vagyok én olyan.
De engem nem zavar hogy ilyen id...
Kérlek, most menny aludni – mondta Jet idegesen.
De de...
TÜNÉS! - ordított rám.
Könnyes szemekkel futottam ki a lakásából, és meg se álltam.
Az eső még mindig szakadt, a kopott szakadt ruhám teljesen átázott, és a lábam feladta.
Összerogytam, és a falhoz kuporodtam.
Kezdett minden elhomályosulni előttem, és pár perc múlva erős kezeket érzek magam körül, aztán minden elsötétült.
Egy nagyon puha helyen ébredek, és egy rakás fehér takaróval vagyok körbe bugyolálva.
Nagy nehezen kimászok belőle, és Jettel találom magamat szembe.
Ijedtembe, könnyes szemekkel húzódom a kanapé sarkába.
Sajnálom – mondta Jet zavartan. Nem akartam rád ijeszteni. Csak még sose voltam ilyen helyzetbe, és nem tudom mit kéne tenni.
Pirosló szemekkel nézek rá.
Feláll, odamegy a pulthoz, és matatni kezd.
Megint azt a bizsergető érzést érzem magamba, ahogy végignézek Jet hatalmas izmos testén.
Egy nagy bögre forró csokival jött vissza hozzám.
Átnyújtotta, megsimogatta a fejemet, és elment a szobájába.
Utána néztem.
Nem tudom elnyomni magamba, amit érzek...
Megittam a forró csokit, és miután Jet elaludt leültem az ajtaja elé, és néztem őt.
Halottam a légzését, néztem minden apró mozdulatát.
Hirtelen elkezdett mozgolódni, ijedtembe felugrottam, és az ajtó mögé bújtam.
Látom, hogy elkezd nyúlkálni a bokszerébe, és halkan nyögdécselni kezd.
Ahogy hallgatom a hangját...Valami megmozdult bennem, és megkeményedtem alul.
Hirtelen hangosan nyög egyet, és a mozgolódás abbamarad.
Minden éjjel ott ültem az ajtajába, és néztem őt.
Szerencsére egyszer se vett észre.
De kezdtem úgy érezni, hogy egyre közelebb kerülök Jethez.
Ma nem volt itthon, úgyhogy gondoltam elmegyek sétálok egyet, mert csodás idő volt kint.
Sétálgatok, és hirtelen belebotlok pár nagyobb fiúba.
Hé taknyos, mit keresel itt a környékünkön? - jött oda hozzám az egyik nagyfiú, és fellökött.
A lábam sebes lett, de nem sírtam, mert nem mutathatom ki a fájdalmam, apu mindig ezt mondogatta.
Miért bántjátok a nálatok kisebbet? - ordít rájuk egy mély hang. Mért nem a korotokhoz méltó ellenfelet kerestek?
Jet hatalmas árnyéka magasodott felém.
Azok a nagyszájú fiúk egyből elfutottak.
Mit kerestél itt kint? - kérdezte Jet aggódóan.
Csak gondoltam sétálok – mondtam kicsit remegve.
Gyere, bekötözzük a lábad.
Felvett a karjaiba, és úgy vitt haza.
Ijedten ültem Jet előtt, és néztem, ahogy óvatosan kötözi be a lábam.
Hatalmas érdes keze megnyugvást áramoltatott végig a testemen.
Bekötözött, és elment tévét nézni.
Kicsit bizonytalanul utána mentem, és távol leültem tőle.
Nézem őt, ahogy vakargatja a hasát, ásítozik.
Kicsit közelebb megyek hozzá, és megint és megint addig, amire már pont mellette ülök, és rá tudok dőlni.
Nem húzódott el.
Annyira boldog voltam, mint már nagyon rég.
Együtt néztük a tévét, de azon kívül semmi mást nem is csináltunk, csak néztük a tévét, és rengeteget nevettünk.
Végre elég felszabadultnak éreztem magam.
Nem tudom mi történt a testemmel, de hirtelen felálltam, és Jet ölébe ültem, vele szembe.
Meglepődöttségébe semmit se mondott, csak bámult rám elkerekedett szemekkel.
Elvörösödve néztünk egymásra.
Bizonytalanul átölelt, és magához vont.
Az egész testem megfeszült, olyan melegség járta át a testem.
Öhm bocsi – mondta Jet zavartan. Lerakott magáról, és elment a szobájába aludni.
Kellemetlenül éreztem magam.
Egy ideig csak ültem, és bámultam magam elé.
Hirtelen hatalmas vihar tört ki, és nagyon megijedtem.
Bementem Jet szobájába, és zavartan toporzékoltam az ajtóba.
Itt aludhatok? - kérdeztem ijedten. Félek a vihartól.
Nem mondott semmit, csak morgott egyet, és bólintott.
Lefeküdtem jó távol tőle, és néztem ahogy alszik.
A vihar egyre erősebben tombolt, és kezdtem remegni a félelemtől.
Jet felkelt a hatalmas dörgésre és rám nézett.
Álmatag szemeivel bámult rám, aztán megpaskolta egy kicsit az ágyat, hogy másszak oda hozzá.
Óvatosan feküdtem le mellé, és éreztem, ahogy gyengéden átölel erős karjaival, és máris nem féltem annyira.
Pár perc múlva már hallom a horkolását, és elmosolyodom.
Közelebb húzódtam Jethez, és belesimultam illatos fehér pólójába.
Pár pillanat múlva azt érzem, hogy Jet elkezd nyúlkálni lent, és simogatni kezd alul.
Érzem a hátamnál, hogy Jet egyre keményebb lesz.
Óvatosan mozgolódni kezdek, de Jet nehéz karjaitól nem tudok.
Én is kezdek megkeményedni, ahogy Jet érdes keze végigcsúszik a hasamon, aztán óvatosan bele a bokszerembe.
Halkan felnyögök, Jet kiveszi a kezét a bokszeromból, és elfordul.
Lehet csak álmodta, és nem is tudott róla mit csinál?
Elszomorodva fordultam a másik irányba, és aludtam el.
Másnap reggel, amikor felkeltem Jet már nem volt mellettem.
Kimásztam az ágyból, és levánszorogtam a konyhába.
Amikor megláttam Jetet abba a szakácsköténybe akart akaratlanul felnevettem.
Nagyon vicces – mondta Jet morgolódva.
Aranyos vagy abba a köténybe – mondtam kuncogva.
Morcosan fordult vissza a gáztűzhelyhez, de észrevettem, hogy ő is elvörösödött egy kicsit.
Mosolyogva néztem őt tovább.
Leültünk megreggelizni, de megint nem tudtam levenni róla a szemem.
Feszülten érzem magam, ha folyamatosan bámulsz – mondta zavartan.
Sajnálom – mondtam, és bámultam tovább.
Végigsimított kopasz fején, és rám nézett.
Mért én tetszek neked annyira?
Nehéz megmagyarázni – mondtam elvörösödve. Gyerek vagyok még, nem tudok még olyan jól beszélni – mondtam felháborodottan.
Semmiképp se tudok változtatni ezen?
Nem hiszem – mondtam elvörösödve.
Mért is tudnék? - nevetett fel kínosan. Egy gyereket próbálok meggyőzni, ami szinte lehetetlen ilyen korba.
Fogta a fejét, és az asztalra dőlt.
Én akkor se leszek olyan, ha törik ha szakad – hajtogatta kitartóan.
Oké – mondtam szomorúan, és elballagtam a kanapéhoz mesét nézni.
Láttam hogy állandóan agyal valamin.
Miattam került ilyen helyzetbe, elbizonytalanodott.
Nagyon fiatal vagyok, és nem is olyan, de akkor se tudom kiverni a fejemből.
Talán...Egyszer megenyhül.
Este volt, semmi vihar vagy égzengés, mégis annyira nyugtalan voltam.
Felálltam, és Jet szobájához mentem.
Néztem őt, meredtem rá, de nem voltam biztos abba, amit most tenni akartam.
Odamentem hozzá, lefeküdtem mellé, és hátulról átöleltem.
Riadtan fordult meg és nézett rám.
Mit csinálsz itt?
Sajnálom...Szeretnék veled aludni, nem tudok már egyedül aludni.
Elbizonytalanodva nézett rám.
Tényleg ennyire szeretnél velem együtt lenni? Vén vagyok, és valószínűleg fájdalmat okoznék neked. Így is biztos vagy benne?
Pár pillanatra elgondolkoztam.
Szeretném. - mondtam bizonytalanul.
De lehet, hogy nagyon fájni fog.
Nem baj – mondtam halkan. Sok fájdalmat éltem már át.
Rendben. Megteszem, mert annyira szeretnéd, de nem tudom, hogy jól döntök e. De ha ezzel örömet tudok neked szerezni...
Csillogó szemekkel néztem rá.
Gyere ide te – hívott oda magához, és adott egy barackot a fejemre.
Gyengéden magához ölelt, és a fülembe lihegett.
Megpróbálok a lehető legelővigyázatosabb lenni – suttogta fülembe. De ha nagyon fáj akkor szólj. El se hiszem hogy egy 12 és fiú mikre rá nem tud venni...
Elnevettem magam és gyengéden megfogtam a kezét.
Ne aggodalmaskodj már – mondtam kicsit szomorkásan.
Mi a baj?
Hát...el kell mondanom valamit.
Elkerekedett szemekkel nézett rám.
Engem....11 éves koromba megerőszakolt egy beteg elméjű férfi...Nem tudtam menekülni előle...Eddig titokba tartottam, senkinek se mondtam el, még a szüleimnek se.
Úristen... - ugrott fel Jet. Hogy tudtál ilyet eltitkolni?
Nem mertem elmondani...Féltem. És most is félek egy kicsit. De te nem olyan vagy, mint azt a férfi. Benned megbízom, hogy nem fogsz bántani.
Mélyen belenéztünk egymás szemébe.
Óvatosan hajolt oda hozzám, és lehelt csókot a számra.
Egyik kezét lecsúsztatta a bokszerjébe és simogatni kezdte magát.
Halkan nyögdécselt a fülembe, ami teljesen feltüzelte minden porcikám.
Másik kezével elkezdett lent simogatni forró érdes kezével, amitől halkan felnyögtem.
Nagyon aranyos vagy – suttogta fülembe.
Szorosan magához ölelt, és lassan letolta a bokszeremet.
Nem kéne ezt tennem, törvényellenes, mit csin.. - szakítottam félbe azzal, hogy hátrafordultam, és rátettem az ujjam az ajkaira.
Nyugi – kacsintottam rá – ez a mi kis titkunk marad.
Bizonytalanul elmosolyodott és levette a pólóját.
Levette az enyémet is, és szorosan magához ölelt, hogy összesimulhasson a testünk.
Az egész testembe átáramlott a forróság, minden porcikám Jetre vágyott.
Gyengéden simított újra és újra végig törékeny kicsiny testemen, és lihegett szenvedélyesen a fülembe.
Lenyúlt a bokszeréhez, és elővette hatalmas férfiasságát.
Ijedt tekintettel nézett rám.
Biztos hogy fájni fog – mondta zavarodottan. De talán lehet rajta egy kicsit enyhíteni. - vett elő egy tubust.
Kinyomott belőle valami fehér zselészerű dolgot, és a férfiasságára kente.
Óvatosan odatolta a hátsómhoz, és kicsit megremegtem, mert eléggé hideg volt.
Rám nézett, bólintottam, és lassan kezdte el betolni.
A fájdalom egyből belenyiltalt a testembe, és remegni kezdtem.
Nem kéne – mondta Jet.
Ne hagyd abba – nyögtem halkan. Elmúlik a fájdalom, csak eltart egy darabig.
Éreztem, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre hatol bennem, közbe egyik kezével húzogatni kezdte kis férfiasságom.
Halkan nyögdécseltem, éreztem, ahogy Jet ki-be járkál bennem, és forró leheletét, ahogy végigfutott a nyakamon.
A fájdalom kezdett elenyészni, és már csak a gyönyör, és a forróság járta át fiatal testemet.
Gyengéden megharapta a nyakam, végighúzta érdes kezét az egész testemen, minden apró érintésébe beleremegett az egész testem.
Hátra fordítottam a fejem és félénken megcsókoltam.
Hideg vas kezével megfogta az állam, letörölte a fájdalomtól kicsordult könnyeim, és gyengéden visszacsókolt.
Végigsimítottam szőrös izmos felső testén, apró izzadságcseppek gördültek végig kopasz fején, és csak nyögött, nyögött az éjszakába addig, amíg nem éreztem magamba a forró lövellését, és elernyedve feküdt mellettem.
Végigáramlott a forróság a testembe, és csordult ki egy kicsi, ami végigfolyt kissé remegő lábaimon.
El se hiszem hogy ez megtörtént... - mondta Jet kissé morgolódva. De valamiért mégis örülök, akármilyen beteg dolog volt az, amit csináltunk.
Rámosolyogtam, és szorosan a karjai közé bújtam.
Annyira boldog voltam hogy könnyek szöktek a szemembe.
Mi az? - kérdezte Jet aggódóan. Még mindig fáj?
Nem dehogy – mondtam szomorkás mosollyal az arcomon. Nagyon boldog vagyok, mert itt lehetek veled. Tudom, nem kellett volna rávennem erre, de mégis örülök, hogy megtörtént.
Kelt fel a nap, és Jet erős karjaiba néztem a csodás napfelkeltét.
Egymásra néztünk, összekulcsoltuk a kezünket, és megesküdtünk, hogy ezt, senkinek se mondjuk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése