Esőben...
Magányosan üldögéltem az ablakom előtt, és néztem ki a szakadó esőbe...
Annyira egyedül érzem magam...Igaz rengeteg pénzem van, de az nem kárpótol a magányomért.
Van egy tündéri kislányom, akit mindennél jobban szeretek.
Örökbe fogadtam, mert aki megszülte, annak nem kellett...
De úgy szeretem, mint ha a saját vérem lenne, és mindent megadok neki, amire csak a kicsi szíve vágyik.
Szomorkásan kopogtak az esőcseppek az ablakomon, és folytak le lassan, mint a magányos könnyeim az arcomon.
Gyengéd kezeket érzek magam körül.
Mért bámulsz ki az esőbe? - kérdezte Lucy nagy szemekkel.
Gondolkozom.
Min? - kérdezte újra.
Nem értheted tökmag – simogattam meg a fejét. Még kicsi vagy hozzá.
Nem vagyok kicsi – mondta puffogva.
Rámosolyogtam, felvettem az ölembe, és puszit leheltem az arcára.
Mennyél aludni, hogy holnap ne legyél fáradt az oviba.
Vidáman, ugrálva ment a szobájába a plüssével, én meg visszafordultam az ablakhoz, és tovább néztem a szakadó esőt.
Bámultam a semmit, aztán inkább elmentem aludni, mielőtt elemésztett volna a bánatom...
Néztem a plafont, forgolódtam össze vissza, de sehogy se tudtam elaludni...
Inkább felkaptam a kabátom, és kimentem a szakadó esőbe, hátha elmossa a gondjaimat...
Ugráltam egyik tócsából a másikba addig, amig már a boxerem is vizes nem lett...
Leültem egy szintén vizes padra, és néztem a tükörképem egy hullámzó zavaros tócsába...
Az életem is ilyen...Bizonytalan.
Ennyire borzalmasan néznék ki, hogy senkinek se kellek?
Kérdésemre senki se válaszol...
Hirtelen a fejemre esik valami, és ijedtembe majdnem megáll a szívem...
Felveszem, és egy gesztenye volt az.
Furcsa, itt nincs is gesztenye fa...Akkor honnan jöhetett.
Az ovodába van, de az messze van innen, és amúgy is, hogy kerülne onnan ide?
Egy gyerek sétálgat itt és dobott fejbe?
Dehogy...
Elindultam haza, de amikor felálltam egy nagy sötét árnyékot láttam...
Hirtelen megbotlottam, és a vizes fűre estem...
Amire fel néztem, az árnyék már tovatűnt.
Összeszedtem magam a meglepődöttségtől, és elindultam hazafelé, mielőtt megfáznék...
Hazacammogtam, vettem egy jó forró fürdőt, aztán bedőltem az ágyba, és el is nyomott az álom.
Másnap kissé nyúzottan keltem, főként azért, mert Lucy jött szokásosan ébreszteni azzal, hogy ugrált rajtam...
Apu kelj már, elkésünk az óvodából. Ne legyél ilyen lusta, te is elkésel a munkából.
Néha úgy érzem Lucy komolyabb mint én, és ő nevel engem...
Jól van jól van már kelek – mondtam morgolódva.
Bevánszorogtam a fürdőszobába, belenéztem a tükörbe, és elszörnyedtem...
Olyan össze vissza ált a hajam...
A felső testem csupa szőr volt, de nem mondhatni, hogy olyan csubakka szőrös, kis pocak, kis izom, meg minden ami kell.
Rövidke szakáll, hosszú fekete haj, és szögletes orron hordható szemüveg, ami mindig lecsúszik...
Összeszedtem magam, és újra belenéztem a tükörbe.
Nem vagyok olyan borzalmas – nézegettem magam. Akkor mért nem kellek senkinek?
Lucy csörömpölt a konyhába, ami felkeltett az álmodozásomból.
Mentem gyorsan, mielőtt felgyújtaná a konyhát.
Ott ügyködik a gáztűzhely előtt, és tojást meg szalonnát süt nekem, és ami a legfurcsább, hogy nem égette meg a kezét.
Én bármit is csinálok, megégetem a kezem, pedig szakács vagyok, és kitünő diplomával végeztem...
Megreggeliztünk gyorsan, magamra kaptam egy fekete farmert, egy fehér testre simulós ujjatlan pólót, egy fekete inget, és egy tornacipőt, aztán fel a nyakamba Lucyt, és indultunk az óvodába.
Lassan sétálgattunk az óvoda melett, és hallottam a gyerekek zsibongását és vidámságát.
Bárcsak én is ilyen kötöttség nélkül élhetnék – gondoltam magamba. Mindig felhőtlen a kedvük, vidámak, és egész nap csak játszanak. Cserélnék velük egy napra – mondtam kuncogva, és megsimiztem Lucy kezét.
Odaértünk az óvoda kapujába, leraktam Lucyt és egyből befutott.
Mikor fordultam volna ki, megláttam azt a fiút...
Szökés középhosszú haja volt, fehér ruhák, rövidke szakáll, és csintalan gyermeki szemek.
Biztos megrontották a kisgyerekek - vigyorodtam el.
Lassan kezdett el felém sétálni, mosolygó arcal.
Ilyedtembe majdnem hátra borultam, de belekapaszkodtam az ajtóba.
A Te lányod a legvirgoncabb – mondta kuncogva. Biztos az apjától örökölte – kacsintott rám.
Rásandítok, és körbe járom őt.
Figyelni foglak – hajoltam nagyon közel hozzá. Vigyázz a lányomra – mondtam morgolódva, aztán kiléptem az ajtón, de utoljára még vissza néztem, és a tekintetünk összetalálkozott.
Megbabonázott a nagy zöld szemével.
Túl könnyen elcsábítható vagyok, gondoltam magamba.
Bár az már más kérdés, hogy én senkinek se tetszem...
A munkába menet mindenhol puszilkodó, nyáladzó párokat láttam, amitől majd rosszul lettem...
Több indokból is, amit inkább nem részleteznék...
Egész nap a munkába olyan bizonytalannak éreztem magam...
Igaz, alapjába véve állandóan megégetem a kezem főzés közbe, de most még annál is többször megégettem...
Bár az tény, hogy az egyik legelőkelőbb étterembe dolgozok, és rengeteg kedves visszajáró vendégem van, mert az egyik legjobb szakács vagyok a városba, a szerencsétlenségemnek köszönhetően.
Az egész nap mondhatni nyugodtan telt, de mégis valamiért feszült voltam, mint ha figyeltek volna...
Lehet már paranoiás vagyok...
Vége lett a munkanapnak, egy kicsit megint túlóráztam, és futottam utána az óvodába, mert már csak Lucy maradt ott.
Lihegve léptem be az ajtón, az óvóbácsi a földön ült, Lucy meg beszélgetett vele és hintázott.
Nyugodtan, nagyon lazán odasétáltam, és nekitámaszkodtam a hintának, de felborultam...
A férfi szaladt oda, és segített fel.
Szorosan magához ölelt, és mindkét kezem lefogta.
Ööhm – mondtam zavartan. Elengednéd a kezem?
Olyan aranyos – mondta Lucy.
Morgolódtam magamba, aztán elengedett.
Mi a neved óvóbácsi? - kérdeztem gúnyosan.
Steve – mondta mosolyogva.
Furcsa...Sose ideges vagy feszült.
Gyere tökmag, mennyünk haza – nyújtottam ki a kezem Lucy felé.
Odament Stevehez, megölelte, Steve megsímogatta a fejét, és rámosolygott.
Nem ajánlom, hogy elcsábícsd tőlem a lányom – mondtan gyanakvóan.
Odalépett hozzám, megsimogatta a fejemet, mint egy kisfiúét, és visszasétált a sárga óvoda falai közé.
Egy pár pillanatig szeppenten áltam ott, aztán gyorsan felkaptam Lucyt, és elindultunk hazafelé, de a tekintetünk megint találkozott egy pillanatra.
Vajon én is tetszem neki? Vagy csak szórakozik velem...?
Megkérdezni nem akarom, és nem is merem...
Álldogáltam a g áztűzhelynél, elmerültem a főzés relytelmeibe, és megint Lucy kicsi kezeit érzem magamon.
Mi baj apuci?
Miért? - néztem rá kérdően.
Nincs semmi se a fazékba – mondta Lucy értetlenül.
Belenéztem, és tényleg nem volt benne semmi...
Kavargatom a semmit... - mondtam közönbösen...
Megpróbáltam összeszedni magam, és végre megcsinálni a vacsorát, mielőtt Lucy éhen halna miattam.
Megfőztem, leülltünk enni, de nekem egy falat se ment le a torkomon, nem voltam éhes...
Könyököltem az asztalon, bár tudom illetlenség, és néztem ahogy Lucy evett.
Mi a baj? - kérdezte Lucy. Annyira bánatosnak látszol.
Túl jól ismer...
Semmi kincsem, csak fáradt vagyok. Nehéz napom volt ma.
Evett tovább, elpakolt maga után, aztán puszit nyomott az arcomra, és elszaladt aludni.
Elpakoltam énis, mert nem voltam éhes, bementem a nappaliba, bekapcsoltam a tévét, és elkezdtem olvasmi az egyik kedvenc könyvem, hátha elálmosodom.
Nem álmosodtam el tőle, inkább éberebb lettem...
Felkaptam megint a kabátom, és mentem sétálni egyet a friss levegőre, hátha attól elálmosodom.
Lágy szellű fújdogált és rázta meg a fák kicsit szomorkásan áldogálló lombját, mély melódiát búgva a fülembe.
Megálltam annál a lámpánál, ahol azt az árnyékot láttam.
Bámultam a fénybe, de nem láttam semmit...
Leültem egy fa alá, és halgattam a fák susogását, amitől megnyugodtam.
Hirtelen megint megláttam azt az alakot a fénybe, de amint észrevettem már el is tűnt...
Vagy képzelődök vagy szórakozik velem valaki... - nevettem fel kínosan.
Feltápázkodtam, odamentem a lámpa fénye alá, és megcsapott valami különleges illat.
Mint ha már éreztem volna ezt az illatot – mondtam magamba. De vajon hol? - gondolkoztam el.
Beleégette magát ez az illat az orromba...Nem mondhatnám, hogy parfüm, mert ilyen illatot senki se fúj magára.
Bár...Ez a csodás fahély narancs illat inkább az ünnepekre emlékeztet, mint sem parfűm illatra, de ,majd nyomozok egy kicsit holnap.
Elindultam hazafelé, gyorsan kifeküdtem az ágyamra, de az az illat ott motoszkált az orromba, amitől eléggé nehezen tudtam elaludni.
Másnap nyugodtan kelek, ami nálam ritka számba megy.
Kimászok az ágyból, megyek összeszedni magam a fürdőszobába, és suhanok ki a konyhába a csodás reggeli illatok után.
Leültem az asztalhoz, elkedtem enni, és most vidámabb voltam, mint általában.
Reggelente mindig nyúzott és lehangolt voltam, de most valamiért jó kedvem volt.
Talán azért, mert láttam Lucyt vidáman sürögni forogni a konyhába.
Kis szakácspalánta – léptem oda Lucyhoz, és simogattam meg a fejét.
Rám mosolygott ártatlan arcával és csillogó szemeivel, és visszafordult a gáztűzhelyhez.
Gyorsan megreggeliztünk, és indultunk mielőtt elszállt volna az idő.
A zsibongó gyerekcsorda vidámsága megint kiszűrődött az óvoda sokat látott falai közül.
Letettem Lucyt, egyből befutott a sok játszó gyerek köré, és gyorsan felhívtam a főnőköm, hogy nem tudna e valaki beugrani helyettem pár órára.
Leülltem egy padra, és néztem a játszó gyerekeket.
Néha eléggé fárasztóak – mondta egy kuncogó hang mögülem.
Hátra néztem, és Steve zöld szempárjával találtam magam szembe.
El tudom képzelni – mondtam kuncogva. Az én lányom aztán eléggé aktív, még óvoda után is. Sose fárad el, amit nem tudom hogy csinál.
Leüllt mellém, és velem együtt nézte a gyerekeket.
Egyik kezét a combomra tette és rám mosolygott gyermekien csintalan mosolyával.
Annyira aranyos és kedves, de tuti nem kellek neki...
Pár pillanatig csak feszülten ültem melette, aztán kicsit közelebb húzódtam hozzá, és a vállára döntöttem a fejem.
Gyengéden átölelt, és egyből megcsapott ugyanaz az illat, mint amit este éreztem.
Ledöbbentem...
Kimásztam a karjai közül, és rásandítottam.
Te kémkedsz utánam? - kérdeztem gyanakvóan.
Hogy érted? - kérdezte elkerekedett szemekkel.
Tegnap este, amikor sétáltam, ugyanezt az illatot éreztem, mint amit most rajtad – szimatoltam végig rajta, mint egy kutya. Azt hittem nem parfűm illat, de most már biztos vagyok benne hogy az.
Rám mosolygott, és megsimogatta az arcom.
Csak arra sétálgattam, de nem kémkedtem utánad, csak észre vettelek, de nem mertem oda menni hozzád.
Értetlenül néztem rá.
Miért? Nem harapok.
Annyira tartozkodónak tűnsz – mondta Steve szomorúan. Nem akarok illetlen lenni veled.
Nagyon közel hajoltam hozzá, hogy már összeért az orrunk.
Nem vagyok olyan zord, mint aminek látszom.
Újra átkarolt, a ruhám beszívta azt a jó illatot, amitől teljesen elbódultam.
Nekem mennem kell dolgozni – mondtam ki szomorúsággal körbefont hangommal.
Felálltam, de még mielőtt kimentem volna, Steve gyorsan elkapott, és szorosan magához ölelt...
Rég éreztem már ilyet...Egy rég elfelejtett érzés, ami újra feltör, elborítja az egész testem.
Szeretettől megrészegülve mentem dolgozni, és még a munkatársaim is látták, hogy a szokottnál vidámabb vagyok.
Az egész napom vidáman telt, nem égettem egyszer se meg magam, kicsit hamarabb indultam el, hogy Lucynak ne kelljen megint várnia rám.
Ott játszott Stevevel, oda futott hozzám, és nézett rám nagy csillogó szemekkel.
Miaz drágám?
Annyira boldognak látszol.
Steve kuncogását hallom a háttérbe.
Mi olyan vicces? - vertem gyengéden vállon.
Semmi semmi marcona apuka – mondta vigyorogva.
Rásandítottam, aztán hátat fordítottam, és kisétáltam az óvodából, de még utóljára hátra integettem neki.
Hangos sóhajtást hallok, és mint ha villámcsapásként ért volna...
Kicsit szomorúan huppantam le a kanapéra, és Lucy ugrott az ölembe.
Mitől lettél ilyen szomorú? - kérdezte nagy szemekkel.
Nem értheted még – simogattam meg a fejét.
Mélyen belenézett a szemembe.
Tetszik neked Steve bácsi?
Mi? Ezt meg honnan veszed? - hadartam össze vissza.
Nem vagyok én olyan kislány, mint aminek gondolsz – mondta kuncogva.
Meglepődtem, hogy ilyen jól ismer engem.
Igen. Tetszik – mondtam kicsit elvörösödve.
Akkor mért nem mondod el neki?
Drága kincsem, nem olyan egyszerű az.
Értetlenül nézett rám.
Menny aludni, én is eléggé fáradt vagyok már.
De de...
Nincs de kisasszony. Nyomás aludni.
Kicsit mérgesen nyomott puszit az arcomra, és viharzott el a szobájába.
Ledőltem a kanapéra, és bámultam a plafont.
Ennyire gyáva lennék?
"Álldogálok megint az alatt a fény alatt, hátha jön, de nem jött...Vártam rá, de nem éreztem csodás illatát.
Hirtelen gyengéd kezeket érzek a csípőmön, és hideg leheletet végigfutni a nyakamon.
Egyből megcsapott az az illat, megfordultam, és Steve nézett farkas szemet velem.
Csak zavartan áltunk egymás mellett, néznük egymásra, de egyikünk se szólalt meg.
Gyengéden simított végig forró kezével az érdes arcomon, közel hajol hozzám, és lágyan megcsókol...
A testem remegni kezdett az élvezettől, másik kezével végigsimított mindenhol, szorosan magához volt, és félbeszakította a csókot.
Csábosan nézett rám, és mint ha mondani akart volna valamit, de egy szó se jött ki a torkán. Vagy csak nem halottam?
Mondsz...Álodsz...Álmodsz..."
Elkerekedett szemekkel néztem rá, aztán a kanapémon találtam magam...
Annyira ideges voltam, hogy majdnem felordítottam, de nem akartam Lucyt felébreszteni.
Megint vettem a kabátom, és mentem kitombolni magam az utcán.
Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek – morgolódtam magamba.
Leültem a padra, és bámultam magam elé.
Megint a fejemre esett valami...
És megint egy gesztenye volt.
Még mindig nincs itt gesztenye fa. Akkor honnan jöttél? - kérdeztem.
Értetlenül bámultam rá, aztán megcsapott az a finom illat.
A fény felé néztem, de nem láttam őt.
Gyengéd karokat éreztem magam körül, és forró leheletet a nyakamon.
Ilyedtembe majdnem leborultam a padról...
Mit csinálsz kint ilyenkor kedves apuci? - suttogta a fülembe Steve.
Te bolond – kapkodtam levegő után. Majdnem szívinfarktust kaptam... - förmedtem rá.
Nem mondott semmit, csak leüllt mellém, és nézett maga elé.
Én voltam – mondta végül.
Mi voltál te? - néztem rá meglepedten.
Én dobtalak fejbe a gesztenyével – mondta elvörösödve.
Miért dobálózol? - kérdeztem mogorván.
Véletlen volt – hadarta. Nem akartalak fejbe találni vele – mondta a földet nézve.
Néztem kicsit pirosló arcát, remegő kezét.
Óvatosan fogtam meg a kezét, és néztem farkasszemet megint vele.
Mért vagy ennyire zavart?
Nem vagyok zavart – mondta halkan. Csak....
Csak mi?
Mért vagy így felöltözve? - nézett végig rajtam.
Egy ujjatlan fehér póló volt rajtam, kissé feszülős fekete farmer, és tornacipő.
Mi bajod a külsőmmel? - sandítottam rá. Nem tetszek?
Abban a pillanatba elkapta az állam, magához húzott, és oly vadul megcsókolt, hogy magamhoz se tértem.
Igen tetszel – nyögte ki. Olyan tökéletes vagy – mondta elvörösödve.
Én? Tökéletes? Dehogy...Teljesen átlagos vagyok, még mondhatni egy kissé túlsúlyos is – mondtam morogva.
Dehogy vagy – simított végig a karomon. Nagyon is jól nézel ki. Furcsállom is, hogy nincs senkid.
Értetlenül néztem rá, és bizsergetett meg az érintése.
Ahogy végigsimul a tesdeden az a fehér póló...Ahogy finom volnakaba húzódik végig a farmer a lábadom...Ahogy fekete hajad megfújja a szél.
Tényleg tetszek neked? - kérdeztem kicsit elvörösödve.
Kicsit mocorogni kezdett, mint egy szégyenlős kisfiú.
Igen – mondta bizonytalanul.
Lassan hajoltam oda az arcához, és leheltem puszit hamvas bőrére.
Megint gyorsan elkapta az állam, másik kezével szorosan magához volt, és megcsókolt a végtelen éjszakába.
A levegő forrott körülöttünk, a szél lágyan ölelt körbe minket, és láncolt össze.
Megint szakadt a csók, és nézett bele mélyen a szemeimbe.
Mi az? Nem vagyok jó? - kérdeztem szomorúan.
Dehogyis – simogatta meg az arcom.
Akkor?
Egy szót se szólt, csak bámult nagy szemeivel.
Mennem kéne haza – mondtam kicsit remegő hangal. Eléggé hideg van. Ha gondolod.. – mondtam pirulva. Jöhetsz hozzám aludni.
Rám mosolygott, felállt, és felém nyújotta a kezét.
A fénybe állva pont olyan volt, mint egy menyből jött angyal, aki azért jött, hogy boldoggá tehessen.
Megfogtam a kezét, felrántott, és szeretetteljesen magához ölelt.
Elindultunk haza, és kissé feszéjezve éreztem magam melette, mint egy szerelmes kisgyerek.
Óvatosan fogtam meg a kezét, és kulcsoltam össze vele a kezem.
Gyengéden átkarolta a kezem, és lassan, komotósan vándoroltunk haza a végtelen éjszakába.
Elkezdett esni az eső...
Hirtelen megtorpantam, és néztem Stevere.
Milyen jól nézel ki vizes pólóba – mondta kuncogva.
Vizes lett a hajam – mondtam morgolódva, és kiengedtem.
Megráztam, hogy kifoljon belőle az eső, és Steve dermedten nézett rám.
Mi az? - kérdeztem riadtan.
Mint egy isten...Úgy nézel ki most vizes hajjal.
Persze csakis – mondtam közönbösen.
Odalépett hozzám, átfogta a derekam, és újra megcsókolt a szakadó esőbe.
Az az érzés, amit akkor éreztem, el se tudtam mondani...
A testem úgy feltüzelt, hogy már az esőcseppek is elpárologtak megázott testemről.
És csak csókoltuk egymást, hosszan, végtelenül az esőbe, szorosan egymáshoz simulva.
A csók félbeszakadt, és megint néztük egymást.
Már nagyon rég vágytam arra, hogy megtudjam milyen esőbe csokólózni. - mondtam elvörösödve. Olyan romantikus – mondtam az arcomat fogva.
Elmosolyodott, megfogta a kezem, és elindultunk, nehogy tényleg megfázzunk.
Beértünk a lakásba, gyorsan elmentem a fürdőszobába egy törülközőért.
Odadoptam a fejére, és halkan felnevettem.
Gyengéden válon vert, és meg besuhantas a szobámba, és csábosan mutattam neki, hogy jöjjön utánam.
Belépett a szomámba, az ajtót bezártam, és odaléptem hozzá.
Levettem róla a vizes pólóját, és gyengéden végigsimítottam a mellkasán.
Lassan taszigálni kezdtem az ágyam felé, óvatosan letepertem az ágyamra, és végignyaltam forró nyelvemmel a mellkasát.
Halk nyögés hagyta el a száját, felült, lehámozta ő is a vizes pólóm rólam, és magára rántott.
Vizes testünk összesimult, eggyé vált, forró csókja lángba borította mindenemet, és csak arra vágytam, hogy örökké érezzem ezt az édes érzést.
Lassan csúszott le a nadrágomig, és kínos lassúsággal gombolta azt ki.
Lassan húzta le, és borította el puszikkal a testemet.
Egy szál boxerbe feküdtem előtte, és gyorsan végig nézett rajtam.
Csodás test – hajolt oda hozzám, és csókolt meg.
A keze már a boxeremen volt, és gyengéden simogatta.
Óvatosan nyúlt bele, és húzta végig újbegyeit meredő férfiasságomon.
Lassan csúszott le forró nyelvével a mellkasomon, aztán a hasamon, mígnem odaért a férfiasságomhoz, és megcsillant a szeme.
Lassan letolta fekete boxerem, forrón végiglehelt kemény férfiasságomon, és lágyan megnyalta a végét.
Kéjes nyögés hagyta el a szám, és néztünk megint bele egymás szemébe.
Elvörösödve takartam el az arcom, halkan felkuncogott, és bevette a szájába a férfiasságom.
Forró nyelvével ölelte körbe, gyengéden masszírozta közbe minden porcikám, és a gyögéseim egyre hangosabbak és hangosabbak lettek.
A testem megfeszült, és azt éreztem, hogy az élvezetnek vége szakad, és Steve ágaskodik felettem, én meg nézek rá kissé izzadt arcal.
Nem mondott semmit, levette a nadrágját, egy gumit húzott elő egyik zsebéből, és rám kacsintott.
Elővettem egy sikosítós tubust, és vörösen odanyújtottam neki.
Rám mosolygott, bekente vele a férfiasságát, megfogta a két lábam, és gyengéden kezdte el betolni.
A fájdalomtól kissé összerezzentem, de hirtelen megint a nyelvét érzem a férfiasságomon.
Erősen szívni kezdte, és egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt belém.
A fájdalom gyönyörré váltott át, és a testemet elárasztotta a vágy és a forróság.
Óvatosan másztam ki a szorításából, és suttogtam a fülébe, hogy dőljön a falnak.
Nekidőlt a falnak, óvatosan ültem bele az ölébe, és újra éreztem, ahogy mélyen belémhatol.
Szorosan öleltem magamhoz, és nyögdécseltem a fülébe bele.
Gyengéden harapdálni kezdte a nyakam, forró kezével simogatta a hátam, és a lökések egyre gyorsabbak lettek.
A tempója gyorsabb lett, és hangos ordítással körbeölelve öntött el a forróságával.
Fáradtan hajtotta a fejét a vállamra, és lihegett a nyakamba.
Csodás volt – suttogtam a fülébe. Remélem Lucy nem hallotta meg – mondtam kicsit bizonytalanul.
Lemásztam róla, és lefeküdtem mellé.
Lágy sejem takaróval takartam be őt, mert máris elnyomta az álom.
Végre megtaláltam a bolndogságom – simítottam végig bársonyos arcán.
Pár percig néztem, ahogy aludt, aztán odabújtam a karjai közé, és elnyomott engem is a csodás álomvilág.
Szia nagyon jó lett! *-*
VálaszTörlés