Megtestesült Tökéletesség – 1. Fejezet
Annyira esetlennek érzem magam...
Igaz, kicsit furán hangozhat, de jó lenne ha valaki bevezetne engem abba a világba, ahol én élek...
A „Mások” világa nem olyan egyszerű, mint ahogy az a Mangák álomszerű világába meg vagyon írva.
A másságot sokan elítélik, sokan elfogadják, de mégse élhetnek úgy, mint a „normális” emberek...
Mert hogy őket betegnek gondolják, és azt hiszik ebből ki lehet gyógyítani valakit, de ez hülyeség...
Mondtak már annyi dolgot, ki hogy lesz más.
Lehet vele született, vagy akár divat...Lehet csak csalódott a nőkbe, vagy akár csak kíváncsi, és jobban kezdi őt érdekelni.
Én nem tudom pontosan melyik kategóriába tartozom, talán a divaton kívül mindbe egy kicsit.
Külsőleg pont azok közé a kevesek közé tartozom, akikről nem lehet megmondani, hogy más.
Hosszú fekete haj, hátragumizva, néhol egy két rakoncátlan hajtincs kiszökött, és keretbe foglalja az arcom, rövidke fazonírozott barna szakáll, kissé érdes, mindig borostás arcbőr, és gesztenyebarna szempár.
Alapjába véve a ruhám egyhangú, mert szinte mindig feketébe járok, egyrészt azért, mert elegáns, másrészt meg soványít.
Nem mint ha olyan kövér lennék. Van egy kis pocakom, nem túl nagy, és nem is túl kicsi, hogy elfújjon a szél.
Kissé laza, fekete farmert szoktam hordani, fekete rövid ujjú inggel, és alá fehér, vagy fekete testre simulós pólót.
Többnyire mindig tornacipőbe járok, mert egyrészt kényelmes, másrészt meg mindig mindenhova jól néz ki, legalábbis szerintem.
Egymagam élek, egy albérletbe, messzi a várostól, egyetlen drága lakótársammal, az én hófehér gyönyörű cicámmal, Tigrissel.
A lakásom a lakóház legtetején van, ahonnan gyönyörű kilátás van az egész szunnyadó városra.
A falak világoskékre vannak festve, ami nyugalmat és békét sugároz.
Nem messze dolgozom innen, egy kicsiny boltba, ahol szinte mindent lehet kapni.
Sok kedves visszatérő vendég van, akik visszajöttek miattam, mert megkedveltek, és azt mondták, hogy barátságos a kiszolgálás.
Az életem teljesen átlagos, azt leszámítva, hogy nem merek semmilyen fiúval ismerkedni, mert félek attól, hogy visszautasítanak.
Sajnos már megtörtént egyszer, hogy szerelmet vallottam egy fiúnak, és ő kinevetett, és szétkürtölte mindenkinek...
Sokáig tartott, amíg kihevertem, és azóta nem nagyon próbálkoztam.
Sokat gondolkoztam, és arra jutottam, hogy lehet nem a saját korosztályomba kéne kutakodni, hanem egy kicsit idősebbek között.
Nem ám nagypapák, meg apák között, van nekem az, hanem csak egy kicsit idősebb, érettebb fiúkkal, akik be tudnak vezetni.
Amúgy 19 éves vagyok, és Hochnak hívnak, és eltökélt szándékom, hogy megtaláljam a megtestesült tökéletességet, ami ebbe a világba eléggé nehezen fog menni...
Csodás napra keltem, a nap fénye besütött kicsiny ablakomon, végigszántott az ágyamon, és bevilágította az egész szobám.
Tigris jött oda hozzám, és dörgölőzött neki selymes bundájával az arcomnak.
Addig nyaggatott, amíg ki nem kászálódtam az ágyból.
Nyújtózkodtam egy kiadósat, és mentem a fürdőszobába, hogy kicsit felfrissítsem magam.
Megmostam az arcom, és az erkély felé vettem az irányt.
Egy szál fekete bokszerbe kiálltam a csodás napsütésbe, és sütkéreztem.
Kissé hüvös szél fújt körbe, Tigris ugrott a kezembe, hogy cirógassam, és néztem a végtelen messzeségbe.
Leültem a székre, és megvakartam a hasam.
Tigris letelepedett az ölembe, és halkan dorombolt.
Most, hogy jobban megnéztem magam, egy kicsit túl szőrösnek éreztem magam...
Amint kisütkéreztem magam, kicsit megborotválkozok mindenhol, megreggelizek, és indulok dolgozni.
Teleszívtam magam éltető napfénnyel, legurítottam magamról Tigrist, és mentem a fürdőszobába megint, hogy kicsit szőrtelenítsek.
Alapjába véve, a divat melegeket arról lehet felismerni, hogy túl sokat adnak a külsőre...
Ez nem azt jelenti, hogy egy normális meleg férfi ne adjon magára, csak ne legyen már szőrtelenebb mint egy nő...
Én szeretek ilyen férfias lenni, és nem úgy kinézni, mint egy rossz hímringyó...
Adok magamra, ez természetes, de totál csupasz külsőt nem akarok...
Épp olyan szőrzetem van, ami nem is túl sok, és nem is túl kevés, bár most egy kicsit megnőtt, de ezt hamar korrigálom.
Belenézek a tükörbe, és egy kicsit elgondolkodom.
Nem mondom, hogy adonis izmos testem van, de azért annyira rosszul se nézek ki 19 évesen. Már csak az a kérdés, hogy hány olyan férfit találok, aki szereti a fiatalabbat, de nem pedofil...
Nem vagyok én már olyan fiatal, már férfi vagyok, legalábbis kinézetileg igen...
Az már más kérdés, hogy néha eléggé komolytalan és gyerekes vagyok...
De ilyen a jellemem, és emiatt szeretnek engem sokat, hogy ilyen gyermeki lelkem van.
Már megint túl sokat elmélkedtem, inkább mentem megcsinálni a reggelim meg az ebédem, mielőtt belefulladok a gondolataimba.
Csináltam a reggelim, Tigris ott tekergőzött a lábam körül, hogy végre adjak neki kaját.
Csakis a legdrágább finomságokat kapja tőlem, még ha a fizetésem nagy része rá is megy.
De nekem ő a legfontosabb, úgyhogy szinte minden pénzem rá költöm.
Letettem neki az ételt, megcsináltam a sajátomat is, már amennyire sikerült...
Nem vagyok szakácsmester, általában vagy rendelem a kaját, vagy netről nézek valami egyszerű receptet, amit megcsinálhatok.
Bár...Ha lenne kinek főznöm, akkor még meg is tanulnám...De így nincs értelme, hogy magamnak főzzek, nekem elég az egyszerűség...
Vagy lehetne barátnőm is, aki főzne rám.
Belegondoltam mit mondtam, de egyből kirázott a hideg, és ki is vertem a fejemből...
Amióta anyámat rajtakaptam a szeretőjével szex közben, elment a kedvem minden nőtől...
Maximum barátként, mert a barátaim nagy része szinte mind lány, ami jó is meg rossz is.
Leülltem reggelizni, és bekapcsoltam a rádiómat, és pont a kedvenc számom ment benne, Celine Dion – You & I.
Igen tudom, kicsit furcsa, de nem vagyok egy fajta zenei stílusba beskatulyázva.
Alapjába véve szinte mindent meghallgatok, attól függ milyen a kedvem.
Van amikor nagyon dühös vagyok, akkor tombolós üvöltözős metál zenét hallgatok, van amikor tombolni támad kedvem, és akkor hardcore, meg hardstyle zenét hallgatok.
Amikor meg vidulok, akkor Happy Hardcoret, amitől még vidámabb leszek.
Depressziós időszakomba meg melankolikus, szomorú, depresszív vagy suicid jellegű zenéket hallgatok.
Amikor meg simán lazítani van kedvem, akkor Ambientet vagy Dark ambientet hallgatok, ami megnyugtat.
És, ami általában a legritkábban van, az az, amikor bulizós hangulatom van, de persze nem a tömeggyártásos bulizós szar zenét hallgatom, hanem az igényes buli zenét.
Mint például az Uplifting Trance, amitől mindenkinek olyan érzése támad, mint ha a Mennyországa buli lenne.
Még elképzelni is vicces, ahogy az angyalok ott táncolnak.
Mindent összevetve a zenei ízlésem, az a hangulati állapotaimhoz köthetőek.
Romantikus zenét csak nagyon ritkán hallgatok, amikor nagyon vágyom arra, hogy valakit szerethessek, és viszont szeressen...
Amikor ezt a számot hallgatom, ami épp a rádióba megy, legszívesebben arra vágyok, hogy valaki tényleg magával hívjon...
So Com With Me – dudorászom, de soha senkivel se mehetek, mert nincs senkim...
Véget ér a szám, én is végeztem a reggelimmel, és gyorsan megcsináltam az ebédem, hogy időbe elindulhassak a munkába, és ne késsek el.
Suhantam megint a fürdőszobába, hogy megfésülködjek, mert eléggé szétállt a hajam...
Úgy meg utcára se lépnék ki...
A hajam a büszkeségem külsőleg, sokan mondták már, hogy mindig fényes, és jól ápolt.
Azzal törődöm a legjobban.
Megfésülködtem, begumiztam, megint kilógott pár szál, pont ahogy kell, befújtam magam a legbódítóbb illatú parfümmel, amit valaha találtam...
Amikor először megéreztem az illatát, kirázott tőle a hideg, annyira jó volt...
Azóta csak ezt veszek, mondhatom eléggé drága, és keveset rendelnek belőle, de megéri ezért az illatért.
Felöltöztem, és indultam is a munkába, mert már megint késésbe vagyok...
Csodás tavaszi nap volt, gyengéden fújdogálta a szél körülöttem a cseresznyefa leveleit, és madárcsicsergés zsongta be a fülem.
Semmi veszekedés vagy vita nem volt az úton, mindenki mindenkivel barátságos és kedves volt, ami ebbe a világba manapság ritka.
Odaértem a kis boltba, és a főnököm Yui jött oda hozzám, és kólintott fejbe...
Megint késtél – mondta pufogva. Menny dolgozni, sok a vevő.
Yui mindig vidám és vicces, kivéve akkor amikor elkések...
Gyorsan pattantam be a helyemre a pénztárba, és kezdtem el kiszolgálni a vásárlókat.
Ide oda kapkodtam a fejem, de szerencsére nem tévesztettem egyet se...
Miután túl vagyok legalább 30 vásárlón, a pultra zuhanok, és kifújom magam egy kicsit.
A város nyüzsög, mint általában, semmi különbség, mint más napokon, de mindennap, van valami, ami felkelti a figyelmem.
Egy férfi...Talán 35 körüli lehet, de olyan fiatalosan néz ki...
Amikor először megláttam a boltba, kicsit meglepődtem, mert külsőleg eléggé tehetősnek tűnt, de mégis kicsiny boltunkba jár vásárolni.
Igazán markáns férfi volt...
Hosszú sötétszőke haj, hátragumizva, kilóg pár tincs, ami még helyesebbé teszi őt.
A szakálla szintén szőke volt, és az egész arcát körbeölelte, de bajusza nem volt, mondhatni, mint egy körszakáll, csak a bajusz része nélkül.
Fekete szögletes keretű szemüveg, selymes bársonyos arcbőr.
Hosszú fekete ballonkabátot hord, fekete farmert, fehér inget, és arra rá egy hófehér pólót, ami igazán kiemeli az izmos testét.
Egyszóval egy álom volt, szinte már nem is valós.
Minden nap jön, és mindennap csak gyümölcsöket vesz, de nem akármilyen gyümölcsöket.
Mindig „tökéletes” gyümölcsöket vesz, ami alatt azt értem, hogy egyetlen pötty, vagy sérülés nincs rajtuk.
Mindig oly kimérten, és pontosan vizsgálgatja a gyümölcsöket, én meg természetesen elmélyülten nézem, hogy vizsgálgatja a gyümölcsöket, és csodálom a kimértségét.
Miután összeszedte a gyümölcseit, odaáll elém hatalmas termetével, és szelíden néz rám, gyönyörű méregzöld babonázó szemeivel...
Amikor rám néz, szinte beleremegek, belém fúródik, körbeölel, és kitépi magát belőlem...
Halványan rám mosolyog, kifizeti az árut, és mindig, amikor adja a pénz, direkt úgy veszem el, hogy hozzáérhessek a kezéhez...
Tudom furcsa, de olyan selymes puha bőre van, és szerencsére eddig nem tűnt fel neki.
Kisétál a boltból, és bánatosan zuhanok a pultra...
Beleszerettem ebbe a férfiba, első látásra, de mennyi esélyem van?
Maga a megtestesült tökéletesség, én meg mi vagyok? Egy egyszerű gyerek...
Nagyon kevés esélyem van, de egy próbát megér.
Türelmesnek nem vagyok mondható, de egy ilyen férfira én bármeddig várok, még ha beleöregedek is.
Lassan mindenkit meg lehet puhítani, de ha egyből rátámadok, akkor biztos elüldözöm magamtól, és soha többet nem fogom látni...
Jöttek megint a vevők, visszalendültem, és próbáltam nem arra a férfire gondolni, de nem nagyon sikerült...
Miért kell nekem olyanba beleszeretnem, akibe nem kéne? - ordítottam el magam.
Az egész bolt furcsán nézett rám...
Elmosolyodtak, és nézelődtek tovább, és meg majd elsüllyedtem szégyenemben...
Yui rángatott hátra egy kicsit, hogy beszéljen velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése