Nem Minden A Külső - 1. Fejezet

Nem Minden A Külső – 1. Fejezet


Az életem oly egyhangú, semmi nem történik...
Az osztályom nem bír engem, csak azért mert metál zenét hallgatok...
Külsőleg talán úgy írhatnám le magam, hogy hosszú haj, minden ruhám fekete, az arcomat szőr borítja, és mindig kidekorálom magam láncokkal, hogy ha valakinek kötekedni támad kedve, azt megfojtsam vele.
De alapjába véve túlságosan is nyugodt vagyok, és mindent eltűrök.
Attól még hogy más zenéket hallgatok, nem jelenti azt, hogy bármi másba különböznék tőlük...
Csak ők még a fáradtságot se veszik, hogy megismerjenek, mert inkább kiközösítenek, mert attól ők jobb emberek lesznek...
Egyik nap, valami váratlan dolog történt, ami konkrétan az egész osztályt lesokkolta egy időre...


Egyik nap hirtelen akkora ordítás visszhangzott az egész suliba, hogy majdnem megállt a szívem.
Egy fiú rontott be a termünkbe, kilógatva piercinges nyelvét, és lóbálva hatalmas sörényét.
Az egész osztály elkerekedett szemekkel nézett arra az „állatra”.
Én meg nem hittem a szememnek...Metálos volt, és nem abból a nyeszlett csontkollekció fajtából.
Igazán testes, nagydarab volt, körszakállas, nagyon hosszú hajú, mondhatni vadállat.
Acélbetétes bakancsa volt, és az egész testét szegecsek, és láncok fedték.
Odadopta a táskáját a mellettem lévő üres padra, és ijedtembe megugrottam.
Odapattant mellém, bejött a tanár, és elkezdte az órát, mint ha semmi se történt volna...
Furamód az a fiú a nap hátralévő részébe csendbe volt.
A nap végén amikor kiléptem az ajtón, elkapta a kapucnim, és visszarántott...
Hali, lenne kedved eljönni velem kocsmázni Pénteken?
Megszólalni nem tudtam...nemhogy még válaszolni is.
Bólintottam egyet, és mentem az utamra, hogy magamhoz térhessek, mielőtt hazaérnék, és anyám meglátna.
Hazamentem, lefeküdtem, és a tévét bámultam.
Semmihez nem volt kedvem, annyira lehangoló unalmas életem van...
Barátaim se sok van, anyám állatot se enged meg nekem, mert hogy ebbe a házba semmi se való...
Egyedül az internet az én barátom. Ha az nem lenne, már bediliztem volta a magánytól, és az unalomtól.
Minden napom így telt, amíg el nem jött a Péntek.
Vége lett a napnak, és a suli kapujába vártam azt a fiút.
Annyira elbambultam, hogy amikor befordultam az udvarra, belevertem a mellkasába az orrom...
E-elnézést...Nem vettelek észre. - mondtam elvörösödve.
Furcsa, hogy engem nem veszel észre, amekkora nagy állat vagyok – mondta kuncogva. Nem kell félned tőlem. Metál Örökké. Egyformák vagyunk. - mondta mosolyogva, és a kezét a vállamra tette. Mehetünk?
Persze.
Olyan...kicsinek éreztem magamat mellette.
Van vagy 180 cm, ami mellett az én kis 165 cm-em elbújhatna...
Odaértünk a kocsmába, szerencsére egész kevesen voltak, és nagyon jól éreztem magam, addig, amíg nem kezdett az a fiú kellemetlen zavarba ejtő kérdésekkel bombázni...
Mi a neved te fiú? És mért vagy ennyire szótlan? - kérdezte már kicsit becsiccsentett hanggal.
Bryannak hívnak, és nem vagyok szótlan. - mondtam morcosan. Csak nem hagysz szóhoz jutni, annyi mindent kérdezel egyszerre.
Elnézést. - mondta az asztalon feküdve. Na szóval. Van barátnőd?
Nincs... - és elfordultam tőle, még mielőtt azt mondaná, hogy buzi vagyok...
Ne legyél már ennyire zárkózott. Amúgy az én nevem Jack.
Odahajolt nagyon közel hozzám, és belelehelt a képembe, amitől majdnem elájultam.
Úgy érzem egy kicsit sokat ittál.
Dehogyis maradjunk még – mondta felhőkölve.
Lábra se tudsz már állni. - mondtam mérgelődve.
Ránéztem az órára, és azt láttam, hogy már éjjel 3 óra van.
Megkíséreltem valahogy felszedni őt a pultról, megpróbáltam a kezét átdobni a vállamon, és elcipeltem magamhoz, ami eléggé nehezemre esett...
Szerencsére anyám már ilyenkor alszik, bár eléggé nehéz volt egy ekkora fiút hangtalanul becipelni a szobámba.
Lefektettem az ágyamra, hogy egy kis erőt gyűjtsek, és le szedjem róla a sok láncot meg szegecset, mert így nem merek befeküdni mellé.
Megpróbáltam teljesen lecsupaszítani őt, és csak a boxerjét meg a pólóját hagytam rajta.
Leültem mellé, és néztem őt.
Annyira jól nézett ki, de biztos hogy heteró...
Nekem sosincs szerencsém, mert akik nekem tetszenek vagy túl messze vannak, vagy egyéb más indok miatt nem jók...
Majdhogynem az egész ágyamat elfoglalta, úgyhogy muszáj volt nagyon közel húzódnom hozzá, hogy elférjek én is.
Remélhetőleg reggel nem fogja leszedni a fejemet...
Olyan jó puha volt a pocakja, hogy legszívesebben megölelgettem volna, de mivel még élni akartam egy darabig, nem csináltam semmit.
Nem tudtam elaludni, ezért kiálltam az erkélyünkre és néztem a csillagos eget.
Pár perc múlva Jack horkolását halottam, és elmosolyodtam.
Lementem a konyhába, hogy csináljak egy forró csokit, mert kissé lehűlt kint az idő.
Amire visszajöttem, Jack nézett rám, miközben az ajtó félfának támaszkodott.
Valamit mondani akart, de nem értettem hogy mit.
Aztán nagy nehezen megkérdezte hol van a WC.
10 percig bent szöszmötölt, aztán nagy nehezen kijött, és a nyakamba dőlt, amivel maga alá temetett...
Olyan súllyal nehezedett rám, hogy alig kaptam levegőt.
Elkezdett a kezére támaszkodni, közre fogott hatalmas kezeivel, és bámult rám.
A sötétbe furcsán fénylett a szeme. Olyan volt...mint ha meg akarna erőszakolni...
Nem tudtam kibújni a kezei közül, ezért csak bámultam rá.
Gyorsan odahajolt hozzám, és majdhogynem lefejelt...
Megszólalni nem mertem, úgyhogy gyorsan megcsókoltam, és reménykedtem abba, hogy holnap nem fog rá emlékezni...
Nem ellenkezett, sőt, visszacsókolt úgy, hogy belepasszírozott a földbe.
Félbeszakította a csókot, és leborult mellém.
Újra a horkolását halottam, amitől megnyugodtam.
Megpróbáltam felrángatni az ágyamra, lefeküdtem mellé, és próbáltam elaludni úgy, hogy le ne csússzak az ágyról.
Másnap reggel arra kelek, hogy valaki simogatja az arcom.
Mindig anyám szokta simogatni reggel az arcom, gondoltam magamba. De amikor kinyitottam a szemem, megilletődöttségembe lecsúsztam az ágyról.
Jack kúszik oda az ágy szélére, hogy lenézhessen rám.
Bocsi, hogy megijesztettelek – mondta kicsit zavartan.
Megijeszteni?? majdnem kiugrott a szívem – mondtam levegőt kapkodva.
Nagy nehezen visszakászálódtam az ágyra és bámultam rá.
M-mért simogattad az arcom?
Annyira aranyos volt, ahogy aludtál.
Elkerekedett szemekkel néztem rá.
Nincs kedved visszafeküdni hozzám? - Kérdezte elvörösödve. Olyan jó puha vagy.
Inkább nem mondtam semmit, csak visszafeküdtem az ágyam szélére, és felé fordultam.
Gyere már közelebb, tényleg nem harapok.
Rásandítottam, és nagy nehezen megkérdeztem.
Te nem heteró vagy?
Miből gondoltad, hogy heteró vagyok? - Kérdezte meglepetten.
Amikor először megláttalak azt gondoltam magamba: A fenébe, ez a fiú tuti heteró.
Pár pillanatig nézett rám, aztán elmosolyodott.
Ha valamit nem tudsz, kérdezd meg.
Persze...Első nap, amikor bejössz kérdezzelek meg hogy: Szia. Meleg vagy? Bocs, de még nem kívánok meghalni.
Hát, egy kicsit meglepődtem volna, de biztos válaszoltam volna, és nem öltelek volna meg.
Furán éreztem magam, amikor beszélt. Olyan hatalmas nagy „állat” volt, de mégis annyira kedves, és barátságos, mint egy nagy mackó.
Óvatosan odakúsztam hozzá, ő gyengéden átölelt, és a kezét a mellkasomra tette.
Olyan boldog voltam, hogy ki tudtam volna ugrani a bőrömből.
Felém fordult, és kérdően nézett rám.
Mondani szeretnél valamit?
Hát, sok mindent. - mondta kuncogva. Először is, mért van rajtam csak boxer meg póló? Csináltam valamit az este, amit nem kellett volna? És hogy tudtál ilyen kicsi létedre hazacipelni egy ekkora mamlaszt mint én?
Nem vagyok kicsi – mondtam puffogva. Vagy talán egy kicsit. Nem mertem lefeküdni úgy melléd, hogy tele vagy szegecsekkel, mert arcon vágtál volna velük. - mondtam félénken. Hát, azon én is meglepődtem, hogy tudtalak idáig elcipelni, de mivel nem tudtam hol laksz, felhoztalak magamhoz, mert nem hagyhattalak ott.
Megsimogatta az arcom, és rám mosolygott.
És, nem csináltam valamit éjszaka amit nem kellett volna? - Kérdezte sunyi vigyorral.
Nem. - mondtam elvörösödve, és a fejemre húztam a takarót.
Bemászott ő is a takaró alá, és ijedtembe majdnem leborultam megint az ágyról, de elkapta a derekam és gyorsan magához vont.
Akkor a csókra se emlékszel? - Kérdezte mosolyogva.
Hogy emlékezhetsz rá, amikor részeg voltál? - kérdeztem meglepetten.
Én se tudom, hogy emlékszem rá, de valamiért rémlik. Talán azért mert jó volt. - mondta kuncogva.
Elvörösödve bámultam rá, és szóhoz se jutottam.
Egyik kezével óvatosan megfogta az arcom, lágyan magához húzta, és szenvedélyesen megcsókolt.
Olyan forró meleg érzés volt, egyik kezemmel benyúltam a pólója alá, és elkezdett nevetni.
Bocsi, csak csikis vagyok.
Nem is gondoltam volna. - mondtam vigyorogva.
Sok mindent nem gondoltál volna rólam, nem igaz?
Kibújtam a takaró alól, és felültem.
Ő is kimászott, és leült velem szembe törökülésbe.
Pár percig néztük egymást, és nagy nehezen megnyikkantam:
Tetszem neked? - kérdeztem pironkodva.
Hát, nem vagy az esetem – mondta közönyös hanggal.
Teljesen elfehéredtem...
Amikor le akartam volna szállni az ágyamról, visszarántott a kezemnél fogva, leterített az ágyra, és bámult rám, nagy gesztenyebarna szemeivel.
Már hogy ne tetszenél, kis butus. - mondta kuncogva.
Basszus te bolond. - lelöktem magamról, és megcsikiztem. Majdnem kiugrott a szívem – és rányomtam a fejére a párnám.
Leszedte magáról, és pont úgy dobta el a párnát, hogy kilökte a kezem, ráestem a mellkasára, és véletlenül bevertem az orrom az állába.
Ááááá ez fájt. - mondtam jajongva. Vérzik.
Bocsánat, nem akartam.
Légyszíves adj egy zsebkendőt, ott van melletted az éjjeli szekrényemen.
Felültem, és Jack tartotta oda a zsebkendőt az orromhoz.
Egyedül is tudom tartani – mondtam morgolódva.
Ne legyél már ennyire makacs.
Fogta az orrom, és nézett engem, de a vérzés nem akart elállni.
Pár perc múlva elállt, és kidőltem az ágyamra, annyi vért vesztettem.
Elgyengülten, tehetetlenül feküdtem egy vadállat mellett, aki mellesleg aranyszívű, csak hát...Nem veszi észre, mekkora erő rejtőzik abba a nagy testébe.