Riválisok - 2. Fejezet

Riválisok - 2.Fejezet


Ahogy kisétáltunk az iskola udvarára hirtelen megtorpantam.
Rásandítottam, és azt mondtam:
Attól még hogy egy csókomat elloptad, nem jelenti azt, hogy már meg is kaptál. Nem adom én olyan könnyen magam – mondtam morgolódva. Még a nevedet se tudom.
Odalépett hozzám, elkapta az állam, és belenézett mélyen a szemembe.
Tudni szeretnéd a nevem szépfiú? Közelebb férkőzhetek úgy a szívedhez? – kérdezte kuncogva.
Azt majd még meglátom – mondtam felhajtott állal.
Caleb – mondta mosolyogva, és meghajolt előttem.
Az enyém Tom – vetettem oda neki. Na de nekem mennem kell a húgomért.
Elindultam, de Caleb követett engem...
Ha velem akarsz jönni, akkor ne lopakodj mögöttem, hanem kérdezd meg.
Amíg felé néztem, Lucy futott felém, és ugrott a nyakamba.
Szija bátyus, milyen napod volt? remélem nem unatkoztál, én jól éreztem magam.
Lassabban Lucy, vegyél levegőt is – Mondtam kuncogva, és felkaptam őt a nyakamba.
Na na na bátyó, ki ez a fiú itt melletted?
Ő...Egy új barátom – mondtam mosolyogva.
Aranyos fiú, fura haja van.
Naa Lucy.
Semmi baj – mondta Caleb, és megsimogatta Lucy fejét. Igazán aktív leányka, akár csak a bátyja – mondta csábos mosollyal az arcán.
Morcosan ránéztem, és kicsit fejbe kólintottam.
Ő is jön hozzánk? - Kérdezte Lucy kíváncsian.
Hát..Ha akar, felőlem jöhet – mondtam bele egyezően.
Odalépett hozzám, és szeretetteljesen átkarolt.
Odaértünk a lakásunkhoz, Lucyt letettem, és elszaladt a szobájába leckét írni, én meg mentem a konyhába.
Caleb úgy követett engem, mint egy kutya, ami már kezdett zavaróvá válni...
Leült az asztalhoz és nézett engem.
Kicsit zavart már a hajgumim, úgyhogy kiengedtem a hajam, és megráztam, mert összekócolódott.
óh... - sóhajtott fel Caleb. Mint egy isten – mondta kuncogva.
Szúrósan ránéztem, és hátradobtam a hajam.
Érezd magad megtisztelve. Te vagy az első, aki láthat engem kibontott hajjal – mondtam előkelő hangon.
Odasétál hozzám, megint meghajolt, megfogja a kezem, és megcsókolja.
Köszönöm felségem.
Nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak rajta.
Bocsi, de ez annyira vicces volt – mondtam a hasamat fogva.
Hirtelen kiegyenesedett, és gyorsan szájon csókolt.
Hé te, ne lopkodjad a csókjaim. Na de én elkezdek főzni, mert nem leszek kész a vacsorával, mielőtt Lucy befejezi a leckéjét. Ha gondolod maradhatsz te is. - mondtam kicsit zavartan.
Nagyon szívesen – és végigsimított a hátsómon.
Elvörösödtem, és a tűzhely felé fordultam.
Főzőcskéztem, elmerültem a gondolataimba, és miközben kavargattam az ételt, Caleb odaállt mögém, a csípőmre tette a kezét, és a nyakamra lehelt.
Nagyon aranyos vagy abba a köténykébe – mondta kuncogva.
Mindjárt fejbe verlek a fakanállal – mondtam dühösen.
Megpuszilta a nyakam, és a kezeit a pocakomra csúsztatta.
A fejét a vállamra tette, és gyengéden magához szorított.
Annyira jó téged ölelni – Mondta szuszogva a fülembe. Megnyugszom tőle. Olyan puha vagy mint egy plüss.
Ezzel arra célzol hogy kövér vagyok? – Kérdeztem morcosan.
Dehogy. Pont jó vagy. Se túl kövér se túl sovány.
Én is élveztem, ahogy gyengéden hozzám simul, érzem bódító illatát, apró szeretetteljes érintéseit.
Öhmm...így elég nehezen tudok főzni, ha elvonod a figyelmem – mondtam zavartan.
Lucy száguldott ki a nappali felől, és ütközött bele Calebba.
Caleb Caleb, játszol velem? Légyszíves!
Menj csak – Mondtam neki. Ha nem vagy itt, nem vonod el a figyelmem – mondtam ércelődve.
Lucy berángatta Calebet a nappaliba, és végre volt egy kis nyugalmam.
Leültem egy kicsit az asztalhoz, és letettem a fejemet.
Annyira fáradt vagyok, de nem pihenhetek még.
Gyorsan felpattantam, befejeztem a főzést, és szóltam nekik, hogy jöjjenek vacsorázni.
Lucy kiszáguldott, de Caleb sehol se volt.
Hol hagytad az új barátod?
A kanapén alszik. Elég fáradtnak látszik – mondta Lucy.
Menj, a vacsora az asztalon van, vacsorázz meg, aztán irány aludni. Én ránézek Calebre.
Ott feküdt, teljesen elterülve, leültem mellé a földre és gondolkodtam.
Mitől fáradhatott el ennyire? Talán Lucy fárasztotta le? Vagy van valami, amit nem akar elmondani nekem? - mondtam magamba morgolódva.
Felálltam, elmentem egy takaróért, de mikor be akartam volna takarni, magára rántott, és gyengéden megcsókolt.
Te sunyi... - Megpöcköltem az orrát. Nem is aludtál.
Kajánul rám vigyorgott, és megsimogatta az arcomat.
Nem aludtam, csak egy kicsit lepihentem – mondta álmatag hangon.
Mért vagy ennyire kimerült? Lucy lefárasztott? - kérdeztem sunyi vigyorral.
Dehogy. Tündéri kishúgod van. Olyan mint te. Más...miatt vagyok fáradt.
És én is megtudhatom mi az? Vagy titkosított fájl? - kérdeztem kuncogva.
Öööö... - Kicsit elvörösödött. Világbajnok úszó vagyok – nyögte ki. És egész nap gyakoroltam, azért vagyok ilyen fáradt.
Ledöbbenten néztem rá.
MIIIIIIIII? Világbajnok vagy, és a mi egyszerű iskolánkba jársz? - kérdeztem felháborodottan.
Nem vágyom nagy felhajtásra – mondta halkan.
Akkor már értem, mért ilyen izmos a tested – mondtam magabiztosan.
Igen...már az egész iskola tudja – mondta elhalóan.
Akkor azért beszélnek még a tanárok is rólad – mondtam morcosan. Egyszer...szívesen megnézném, ahogy gyakorolsz – mondtam elvörösödve.
Óh, csak nem érdekellek? - kérdezte sármos tekintettel.
Lehet. - mondtam felhajtott állal.
Akkor holnap megnézhetsz, ha szeretnéd. Van kulcsom az iskola uszodájához – mondta sunyi vigyorral. Mint neked a tesi teremhez. Éjszaka bemehetünk, és megmutatom hogy tudok úszni.
Felőlem, de én be nem megyek a vízbe – mondtam viszolyogva. N-ne nem tudok úszni – mondtam elszégyellve magam.
Tényleg?
Nézz már rám? Elsüllyedek a vízbe, olyan kövér vagyok.
Dehogy vagy kövér.
Inkább menj enni. Én megyek lefekszem, mert fáradt vagyok. Ha végeztél csak pakold be a csapba, és aludj itt. A kanapén – mondtam álmos hangon.
Nem mondott semmit, csak rám mosolygott, én meg elmentem gyorsan lefürödni.
Álltam a zuhanyzóba, a falnak dőlve, mert majdnem elaludtam.
Megpróbáltam összeszedni magam, kimásztam, megtörülköztem, és bedőltem az ágyba.
Egyből el is aludtam.
De kb. éjjel 2 körül felkeltem valaki miatt...
Állandóan lecsúszok a kanapéról... - Mondta Caleb álmos tekintettel. Megengeded hogy veled aludjak?
Nagyon fáradt voltam, egy szót se nyögtem ki, csak intettem neki, aztán visszafordultam aludni.
Lefeküdt mellém, egy ideig mozgolódott, aztán úgy éreztem, hogy elaludt.
Amikor lehunytam a szemem, azt éreztem hogy közel húzódott hozzám, óvatosan átölelt, és gyengéden megsimogatta a kezem.
Meglepődtem, de nagyon jó érzés volt a gyengéd érintése.
Összekulcsoltam a kezem az övével, kicsit közelebb húzódtam hozzá, és éreztem minden apró leheletét magamon.
Köszönöm – Suttogta a fülembe, aztán megpuszilta a nyakamat és elaludt.
Pár percre utána én is elaludtam.



Másnap, amikor felkeltem, Caleb nem volt ott, és Lucy jött megint szokásosan kelteni...úgy, hogy ugrált rajtam.
Ébredj bátyó! Elkésünk a suliból, amíg te itt fetrengesz.
A fejemre húztam a takarót.
De egy lusta vagy – mondta Lucy puffogva. Caleb már rég ébren van, és a konyhába van
Mit csinál ott? - Kérdeztem elkerekedett szemekkel.
Pakolászik, meg a kajánkat csinálja meg a suliba – mondta Lucy hadarva.
Meglepődtem.
Ledöntöttem Lucyt magamról, jól megcsikiztem, és a fejére dobtam a takarót.
Kuncogva lopakodtam ki Caleb mögé, és gyengéden öleltem őt át.
Fölébredtél te hétalvó? - mondta kuncogva.
Közbe Lucy szaladt velem szembe, és ugrott a nyakamba, hogy megharapja a fülem.
Gonosz – mondta Lucy mérgelődve.
Adtam neki egy puszit, és leültem az asztalhoz, közbe néztem, ahogy Caleb ott szöszmötöl a pultnál.
Elúszkáltam a gondolataimba, közbe már mindketten készen voltak, és csak rám vártak.
Lucyt felkaptam a nyakamba, Caleb magabiztosan sétálgatott mellettem, én meg még mindig elvoltam foglalva a gondolataimmal.
Odaértünk a sulihoz, Lucy ment az óráira, Caleb is, és én is elporoszkáltam az órámra, de nagyon nem volt kedvem most semmihez.
De legalább már tudom, hogy mért zsongják annyira körül Calebet.
Őt legalább okkal, gondoltam magamba...Én egy teljesen átlagos srác vagyok...
Egész nap ő motoszkált a fejembe, és semmire se tudtam koncentrálni.
Mindenki róla beszélt, folyamatosan, megállás nélkül...
Feszülten éreztem magam...Megint.
Kimentem egy kicsit az udvarra. Igaz kicsit esett az eső, de nem zavart, legalább magamhoz térített.
Álldogáltam egymagam az esőbe, és mintha egy alakot véltem volna kirajzolódni az esőbe.
Vagy káprázott a szemem, vagy Caleb jött velem szembe.
Olyan volt ez per pillanat, mint egy álomkép, és vártam mikor kelek fel, mint általában minden jó álomnál...
Odalépett hozzám, és egy szót se szólt, amitől kezdtem tényleg azt hinni, hogy ez nem valóság.
De amikor forrón megcsókolt a szakadó esőbe, éreztem ahogy a testem felhevül, és kezdtem megbizonyosodni, hogy ez az édes valóság.
Lágyan a falnak nyomott, a kezét a derekam köré kulcsolta, és forrón csókolt, hogy majdnem elolvadtam.
Mindenfajta zaj elhalkult, mint ha az egész világból eltűnt volna.
Aztán pár percre rá felébredtem...a nap végén, amikor már vége volt minden órámnak.
Akkorát ordítottam dühömbe, hogy az egész iskola területén hallani lehetett.
Hatalmas indulattal rohantam ki az iskola falai közül, és Lucy felé menet próbáltam megnyugodni.
Láttam, hogy Caleb már ott van, és játszik Lucyval.
Te már hogy hogy itt vagy? - Kérdeztem meglepetten.
Bátyó, te ordítottál az előbb? - kérdezte Lucy ijedten.
Bocsi tökmag, csak...Rémálmom volt. - mondtam idegesen.
Rémálmod? - sandított rám Caleb. Az iskolába nem aludni kéne – Mondta kuncogva.
Leguggoltam Lucyhoz, megsimogattam a fejét, és megnyugtattam, mert kicsit elpityeredett.
Most nem a nyakamba, hanem az ölembe cipeltem őt haza, közbe simogattam a hátát, hogy megnyugodjon.
Szegénykére nagyon ráijesztettem.
Amire hazaértünk, már szerencsére meg nyugodt, Calebnek köszönhetően.
Köszi a segítséget – mondtam pironkodva.
Odalépett hozzám, és végigsimított az arcomon.
Akkor ugye ma jössz az uszodába este? - kérdezte csábosan.
Igen. Csak megvárom, míg Lucy elalszik.
Nagy nyüzsgés lett a konyhába, én meg azt se tudtam hova kapjam a fejem.
Megfőztem a vacsorát, és leültünk enni, és olyan érzést keltett bennem ez a helyzet, mint ha egy igazi nagy család lennénk.
Lucy ment aludni, én meg elkezdtem mosogatni, de Caleb megint elvonta a figyelmem, hogy mögöttem álldogált, és a pólóm alatt nyúlkált jéghideg kezével...
Végeztem a mosogatással, belestem Lucy szobájába, hogy alszik e, és halkan kilopakodtunk, hogy nehogy felébresszük.
Az utcákon senki se járt már ilyenkor.
Kicsit mámorosan tántorogtam Caleb mellett, és bátortalanul megfogtam a kezét.
Gyengéden magához húzott, és puszit lehelt az arcomra.
Odaértünk az uszoda kapujához, megvártam amíg kinyitja, gyorsan levetette a pólóját, és ruhástul beleugrott a medencébe...
Amikor megláttam, hogy a medence meg van világítva alulról, teljesen elámultam.
Ez a medence mindig meg volt világítva? - kérdeztem meglepetten.
Igen. Csak nappal nem látszik. Mire vársz? Pattanj be te is. - mondta úgy, hogy az egész uszodába visszhangzott virgonc hangja.
Megőrültél? Vizes lesz a hajam – mondtam idegesen.
Ne stresszelj már annyit – mondta kuncogva.
NEM. - mondtam magabiztosan.
Hát jó – mondta közönyösen, és lubickolt tovább.
Leültem a medence szélére, és néztem ahogy vidáman úszkál, aztán hirtelen eltűnt a víz alatt.
Felálltam, hogy odamenjek megnézni, hogy nem fulladt e meg, hirtelen a medence szélénél felbukkan, elkapja a kezem, és beleránt a medencébe...
Bolond, meg fogok fagyni – Mondtam remegve. És a hajam is vizes lett.
Ne aggodalmaskodj már. Vizesen is csodálatos vagy, szintúgy mint szárazon – mondta mosolyogva.
Elvörösödve néztem rá, de nem tudtam megszólalni, furcsa egy helyzetbe voltunk.
Csurom vizesen álltunk a medence közepén, és bámultunk egymásra.
Közelebb jött hozzám, levette a szemüvegem, és a medence szélére tette.
Mintha két igazi smaragd égkő lenne a szemed helyén, úgy csillog. - mondta csodálattal a tekintetébe.
Hát...ilyen bókot se kaptam még.
Vizes kezét gyengéden végighúzta az arcomon, közel hajolt hozzám, és szenvedélyesen megcsókolt az éjszakába.
Az az érzés...amit akkor éreztem, azt szavakba nem lehetett leírni mennyire csodálatos volt.
Levette a vizes pólómat, és ujjhegyeit végighúzta a mellkasomon.
Másik kezével tartotta hátul a tarkómat, óvatosan magához volt, hogy összesimuljon a testünk.
A víz mint ha már forrt volna körülöttünk, és csak arra vágytam, hogy ez a pillanat örökké tartson.
Hirtelen félbeszakította a csókot, és nézett rám gyermeki tekintettel.
Mi az? Olyan...furcsán nézel rám – mondtam idegeskedve.
Nem győzök betelni a látvánnyal. - mondta mosolyogva.
Ki-kicsit fázok. - mondtam dideregve.
Közelebb lépett hozzám, és szorosan átölelt.
Remélem az irántad érzett szenvedélyem felmelegít – suttogta a fülembe.
Egy kis ideig így álltunk a medence közepén, aztán kiültünk a medence szélére, lábunkat a vízbe lógatva.
Közelebb férkőztem már a szívedhez? - kérdezte ártatlan tekintettel.
Igen, egyre közelebb vagy hozzá – mondtam halvány mosollyal.
Felállt, és kinyújtotta a kezét.
Felsegített, magához vont, és lágyan megpuszilt.
Felvettük a pólónkat a földről, mindketten átkaroltuk egymást, mint két szerelemtől részeg ember, és a pólónkat a fejünk fölött forgatva mentünk ki, a kies sötét éjszakába.