A Szomszéd

A Szomszéd


A nagyszüleimnél soha semmi említésre méltó nem történik...
Pedig azt se mondhatnám, hogy a világ végén laknak.
Csak itt kevés olyan magam korú fiú van itt, mint azt gondoltam.
Meg alapjába véve kevés olyan ember van, akikkel barátkozhatnék...Mind túl idősek, unalmasak.
Teljesen átlagos külsőm van, középhosszú sötétszőke haj, amit gyakran szétfúj a szél, világos zöld szem, sima arcbőr. Többnyire szaggatott rövid farmernadrágba, és laza hosszú ujjú pólóba mászkálok, mert többnyire úgy se lát senki.

Kint üldögéltem és a napfénybe sütkéreztem, mert jelenleg más dolgom nem volt.
Felálltam, és amikor megláttam azt a fiút a szomszédba gyorsan elbújtam a kerítés mögé, és leskelődtem utána.
Hosszú ébenfekete haja volt, amit hátrakötött, bársonyos sima arcbőre, és kékeszöldes fénylő szeme.
Fekete feszülős póló volt a kissé izmos, de mégis mackós testén, meg egy rövid fekete térdnadrág.
Első látásra beleszerettem.
Egy darabig még gyönyörködtem a látványba, de észre vett és elkezdett felém sétálni.
Gyorsan lebuktam a kerítésnél, de elfeleltettem, hogy a kezem ott maradt...
Azt érzem hogy gyengéden simogatja a kezem, és az egész testem beleremegett.
Szia. Mért bujkálsz előlem? - kérdezi kuncogva.
Feltápászkodtam a kerítés mögül, és most hogy közelebbről láttam még jobban belebolondultam.
Öööhm semmiért... - mondtam zavartan.
Mi a neved?
Cody – mondtam elvörösödve.
Az enyém Jack – mondta mosolyogva. Nem rég költöztünk ide, de te vagy az első olyan korú fiú, mint én.
Még a hangja is megbabonázott, mint ha körbe ölelt volna, és mint ha barátságosan szorongatott volna.
hahó, mibe vagy úgy elmerülve? - kérdezte nevetve.
Jaj elnézést. - mondtam pironkodva.
Lenne kedved barátkozni?
Persze nagyon szívesen – mondtam csillogó szemekkel. Úgyis az egész nyaram dögunalmasan telik.
Nekem még dolgom van – mondta Jack. De pár óra múlva ráérek és beszélgethetnénk egy kicsit, ha gondolod.
Egy szót se tudtam kinyögni, úgy hogy csak bólintottam, ő beletúrt a hajamba és a háza oldalánál tovatűnt.
Az az érintés...annyira magával ragadott, hogy utána pár percig örömömbe ugráltam, már a nagyszüleim is hülyének néztek, mit pattogok össze vissza.
Üldögéltem, vártam, hogy jöjjön, és beszélgessünk, de nem bírtam nyugton maradni, mert a kutyám állandóan a lábamat rágta, hogy mennyek el vele sétálni.
Gondoltam ha Jack végzett, elmehetnénk megsétáltatni ezt a hiperaktív kutyát, mondtam magamba mikor ránéztem egyetlen kedves kutyámra Syssyre.
Ő volt jelenleg nekem a mindenem.
Ha ő nem lenne itt, minden napom még unalmasabban és sivárabban telne mint általában.
Mindig felvidít, mindig jókedvű, és már az életem egy darabjává vált, nem tudok nélküle élni, lételememmé vált, mint a levegő.
Amíg elvoltam foglalva azzal, hogy leszedjem Syssyt a lábamról, meghallottam Jack szívmelengető vadító hangját és egyből felkaptam a fejem.
Itt vagy szépfiú?
Igen, csak a kutyámmal szórakoztam – mondtam lihegve. Őőő nem lenne kedved eljönni velem meg a kutyámmal sétálni? - kérdeztem vörösödve. Nagyon mászkálhatnékja van.
Persze nagyon szívesen.
A kapunk előtt találkoztunk, és amikor megláttam őt teljes valójába, majdnem elolvadtam.
Legszívesebben megöleltem volna, de mint ha a gondolataimba olvasott volna odajött hozzám, és barátságosan átkarolt.
Annyira boldog voltam, amit drága Syssykém kettétört azzal, hogy széjjel nyalogatta Jacket...
Tündéri kiskutya – mondta Jack mosolyogva. A gazdájára ütött - mondta rám kacsintva.
Bocsi, mindenkit nyalókának képzel – mondtam kuncogva. Mehetünk?
Összeszedte magát Jack a sok szeretettől, és elindultunk arra a nagy pusztára ahova mindig szoktam menni, amikor unatkozom.
Tétován tántorogtam mellette, hol erre hol arra, attól függően Syssy merre rángatott, Jack meg mosolygott rajta.
Elbűvölő mosolya volt, olyan csintalan.
Csodás verőfényes napsütés volt, forró meleg szél fújt, és olyan boldognak éreztem magam, hogy kiugrottam volna a bőrömből.
Odaértünk a pusztára, Syssyt elengedtem had rohangáljon, én meg lerogytam a fűre, mert Syssy össze vissza rángatott.
Jack oda ült mellém, és nézett engem gyönyörű szemeivel.
Mi-mi az?
Semmi, csak gondolkodok valamin.
És ha megkérdezhetem min?
Majd megtudod egyszer te is – mondta Jack kuncogva.
Kiterültem a fűre, és néztem a szálldogáló felhőket.
Jack ült mellettem, és bánatosan sóhajtozott.
Valami baj van? - kérdeztem zavarodottan.
Hát...van nekem valaki, aki tetszik, de nem tudom, hogy közeledjek hozzá, meg nem is merek – mondta Jack elvörösödve.
Elfehéredve néztem rá.
Mért nem mondod el neki mit érzel iránta?
Nem támadhatom csak úgy le. Végén még elijeszteném.
Zavaromba nem tudtam mit mondjak.
Néztem rá, de egy szó se jött ki a torkomon.
Összeomlottam belül, és csalódottnak éreztem magamat.
Syssy rohant oda hozzám, és kezdte el nyalogatni az arcom.
Syssy hagyd már abba, megfulladok – mondta fuldokolva a röhögéstől.
Nagy nehezen leszedtem magamról Syssyt, és felálltam, hogy kicsit kirázzam magam.
Jack furcsán nézett rám.
Miaz? - kérdeztem elkerekedett szemekkel.
Ööö semmi.
Syssy elkezdte rángatni a nadrágom, és utána meg elkezdett rohangálni mint egy őrült.
Utána rohantam és próbáltam elkapni, de közbe halottam, ahogy Jack fetrengve nevet, ahogy én üldözöm Syssyt.
Kifáradtan estem össze a mezőn, és Jack ágaskodott felém.
Csak nem kifárasztott ez a kicsi kutya? - mondta sunyi vigyorral.
Miközben ezt kimondta, Syssy mögé ment és úgy meglökte Jacket, hogy rám esett...
Annyira közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem minden lélegzetvételét.
Elvörösödve néztünk egymásra, és miközben Jack próbált felállni rólam, megpuszilta az orromat.
Annyira elvörösödtem, hogy eltakartam az arcom.
De a szívem nagyon fájt.
Mert biztos csak viccből csinálta.
Összeszedtem magam, és elindultam Syssyvel hazafelé, a könnyeimmel küszködve.
Jack elköszönt tőlem, de valahogy nem tudtam most a szemébe nézni, mert látta volna, hogy bajom van és kérdezősködött volna, azt meg nem akartam.
Gyorsan bementem a kapun, elengedtem Syssyt és hátramentem a kertünkbe, egymagamban, hogy kiengedjem a bennem felgyülemlett sírást.
Összekuporodva ültem az almafánk tövébe, és sírtam, sírtam annyira hogy már fájt a szemem.
Azt hittem szerencsém lesz végre, de tévedtem, mert nem én kellek neki...
Az elkövetkezendő napokba nem is akartam vele találkozni.
Minden nap hátra mentem az almafámhoz, és bámultam magam elé.
A szívem darabokba hevert, a szemem már vörösen izzott a sok sírástól.
Egyik nap, amikor jöttem ki a lakásból észre vett, úgyhogy már elbújni se tudtam.
Mért kerülsz engem? - kérdezte felháborodva.
Nem kerüllek...csak nem érek rá. - hazudtam neki.
Jó. Akkor gondolom este ráérsz ugye? Elmehetnénk sétálni kettesbe.
Nem tudtam mit mondjak...
Akar tőlem valamit? Vagy csak szórakozik velem?
Bólintottam, és halvány mosollyal megint eltűnt a háza mellett.
Annyira összezavarodtam, nem tudtam mit akarhat.
Neki más tetszik nem én.
Nagy nehezen kikönyörögtem nagyszüleimtől, hogy elengedjenek sötétedés után.
Kimentem a kapun, és az ajtajukba néztem.
Nem láttam ott senkit, és azt hittem meggondolta magát.
Visszaakartam fordulni, de akkor meghallottam a hangját.
Hova mész?
Néztem a sötétbe aztán vettem észre őt.
Teljesen feketébe volt, azért nem vettem észre. Beleolvadt a sötétségbe.
Bocsi, csak a sötétbe nem vettelek észre.
Annyira jól nézett ki, nem tudtam betelni a látvánnyal, de tudtam, hogy ő nem az enyém...
Elindultunk a rejtélyes éjszakába, de egy szót se tudtam mondani neki, aztán nagy nehezen kinyögtem:
Ööö hogy haladsz azzal, aki tetszik neked?
Meglepetten nézett rám.
Nem tudom, valamiért eltávolodott tőlem. Valami baja van velem, de nem mondja el mi.
Gondolkoztam, de nem értettem mit akar mondani.
Odaértünk az erdőhöz, és néztem a gyönyörű csillagos eget.
Szép ugye?
Igen. Csodálatos – mondtam ámulva. De miért hoztál el ide?
Pár pillanat múlva azt éreztem, hogy Jack szorosan magához ölel, és a fülembe suttogja:
Hogy veled nézhessem ezt a gyönyörű kilátást.
Teljesen ledöbbentem és térdre estem.
Letérdelt velem szembe, és belenézett könnyes szemeimbe.
Mi a baj?
Te szórakozol velem? - kérdeztem dühösen.
Dehogyis szórakozom.
Akkor mért csinálod ezt? Nem azt mondtad hogy más tetszik neked?
Meglepetten nézett rám.
Jaj te butus – mondta mosolyogva és átölelt. TE voltál az akiről beszéltem.
Egy villám csapott belém hirtelen, amikor ez elhagyta a száját.
Nem esett le először, de kezdtem rájönni, hogy amiket mondott, azok rám voltak igazak...
Hogy lehetek ekkora hülye?? Elvakított a szerelem, amit iránta éreztem.
Azért nem mertem közeledni hozzád – mondta Jack elvörösödve. Nem tudtam hogy reagálsz rá. Nagyon rosszul esett, amikor kerültél engem, és nem tudtam mért.
Vöröslő szemekkel néztem rá, de egy hang se jött ki a torkomból.
Sajnálom, hogy nem voltam eléggé nyilvánvaló – mondta zavartan.
Belenéztem zavaros színű szemébe és láttam, hogy szomorú.
Tényleg tetszem neked?
Igen. Nagyon. Annyira aranyos, kedves, jószívű fiú vagy. Sajnálom, hogy megbántottalak.
Sírva borultam a nyakába, és el se akartam őt ereszteni.
Az ölelése erősebb lett.
Ma csillaghullás lesz. És veled szerettem volna megnézni. A legszebb dolgot, a legszebb fiúval.
Elvörösödve néztem rá, és szóhoz se jutottam.
A csillageső elkezdődött, Jack megfogta az állam, közel húzott magához, és szenvedélyesen megcsókolt.
Az egész testem lángolt, minden porcikám fel volt tüzelve.
Óvatosan hátra döntött, és a csókjával belepasszírozott a puha fűbe.
Az az érzés...amit akkor éreztem, azt szavakba el se lehet mondani.
Mint ha az egész világ megállt volna.
Felült mellém, gyengéden végigsimított az arcomon, és rám mosolygott.
A két legszebb dolgot már meg is kaptam, amire vágytam. Egyik az az, hogy láthassak egy csillaghullást, másik az hogy találjak egy olyan valakit, akit szerethetek. Pluszba még azt is megkaptam, hogy azzal együtt nézhetem végig a csodás csillaghullást.
Ne hozz már zavarba – mondtam az arcomat takargatva.
Elvette a kezemet az arcomról és újra megcsókolt a csodás éjszakába.
Felálltam, és befutottam a sűrű erdőbe.
Jack meglepetten nézett utánam, aztán ő is felpattant, és próbált megkeresni a fák között.
Kuncogok magamba, hogy nem vesz észre, és valószínűleg az buktatott le...
Mert nem vettem észre hogy hangtalanul mögém lopakodott.
Befogta a számat, hogy ne tudjak ordítani ijedtembe.
Én látok a sötétbe, te viszont nem látsz engem mert feketébe vagyok – lehelte a fülembe.
A sunyi...gondoltam magamba, de egyből észhez tértem, mikor óvatosan a fának nyomott, és simogatni kezdte a férfiasságom a farmeremen keresztül.
A testünk szorosan összesimult, a forró leheletét éreztem a nyakamon végigfutni, és legszívesebben hangosan felnyögtem volna az éjszakába.
Másik kezével elkezdte kigombolni a nadrágom, elengedte a szám, benyúlt a pólóm alá, és kéjes nyögés hagyta el a szám önkénytelenül.
Látom élvezed, amit csinálok – lihegte a fülembe.
A testem elgyengült, egy szó se jött ki a számon, csak élveztem, a mit Jack csinál velem.
Levette a pólóját, és a hold fénye megcsillant isteni testén.
Lehámozta rólam is a pólóm, újra erőszakosan megcsókolt, és lassan kezdte letolni a nadrágom.
Lassan végignyal forró nyelvével a testemen, új begyeit végighúzza az oldalamon, minden egyes mozdulatába belerezzenek.
Élvezettől feltüzelve már a fa kérgét kaparom.
Előveszi mereven álló férfiasságom, és lassan elkezdi nyalogatni.
Hatalmas nyögéseim visszhangzanak az erdő fái között.
Körbefonta forró nyelvével, vadul beletúrtam fénylő fekete hajzuhatagába, és egyre hangosabban és hangosabban nyögtem.
Lassan feláll, megnyalja a szája szélét, és újra megcsókol.
Óvatosan megfordít, lágyan neki nyom a fának, és előveszi duzzadó férfiasságát.
Ijedten nézek hátra, és megharaptam a kezem, nehogy felordítsak a fájdalomtól.
Lassan kezdi el betolni, és összerezzenek a fájdalomtól.
Közel hajol hozzám, hogy a hátam és a mellkasa összesimuljon, és gyengéden beleharap a nyakamba.
Halkan felnyögök, szorosan hozzásimulok, és a fájdalom kezd átváltani élvezetté.
A csillagzápor még mindig tartott, a hold halovány fénye beszűrődött a fák lombjai között, és mindkettőnk vonagló testét bevilágította.
Felejthetetlen élmény volt, sose gondoltam volna, hogy ez valaha megtörténik velem, és csak arra vágytam, hogy ez az éjszaka örökké tartson.
Egyik kezével gyengéden kényeztetni kezdte a férfiasságom, és olyan hamar elmentem, hogy már elszégyelltem volna magamat...
Egyre gyorsabban és gyorsabban vonaglott a testünk, hangosan a fülembe nyögött, és elgyengülten esett össze a puha avaron.
Nézett rám kimerült szemeivel, de nem volt ereje ahhoz, hogy mondjon valamit.
Odamásztam vele szembe, gyengéden megcsókoltam, és szorosan magamhoz öleltem felhevült testét.
Csodálatos volt. soha életembe nem éreztem még ilyet – lihegtem a fülébe. Köszönöm neked, hogy ezt veled élhettem át.
Halványan rám mosolygott, megpuszilta vörös arcomat, és kiterült az avarra.
Odafeküdtem felhevült izzadt teste mellé, amin megcsillantak az apró izzadságcseppek a holdfénybe, és belesüllyedtem a puha avarba.
Néztük tovább a csillaghullást, beszélgettünk egymással.
Felállt, a holdfény megvilágította isteni testét, és kicsit elbizonytalanodtam, és gondolkozóba estem.
Mi a baj? - kérdezte Jack meglepetten.
Annyira nem hozzád tartozónak érzem magam – mondtam elhalóan. Te annyira jól nézel ki, én meg annyira...egyszerű vagyok.
Ne legyél ennyire elítélő magaddal. - aztán rágyújtott egy cigarettára.
Elkerekedett szemekkel néztem rá.
De dohányzol?
Csak olyankor, miután csodálatosan éreztem magam – mondta mosolyogva. Vagyis életembe másodszor.
Annyira elvörösödtem megint...
Rám mosolygott, odaült mellém, és gyengéden átkarolt.
Ez volt a második legjobb dolog amit történt velem. - mondta kicsit pironkodva.
És mi volt az első? - Kérdeztem gúnyos mosollyal.
Az...hogy megismerkedtem veled – és végig simított hideg kezével az arcomon.
Már legszívesebben ordítottam volna, de inkább elfojtottam magamba.
Odakúsztam Jack ölébe, és egy jó darabig ott üldögéltem gyengéd óvó karjai közt, és néztük a halványodó csillagos eget.
Annyira elbeszélgettük az időt, hogy a nap már kelt fel, és melengető fénye reánk hullt.
Boldog voltam, mint még soha, Jack megfogta újra az állam, szenvedélyesen megcsókolt, és a bal kezem a mellkasára tette.
Elraboltad a szívem – mondta kuncogva és megpuszilta a homlokom.
Te is az enyém – mondtam elvörösödve.
Hosszú perceken keresztül csókolóztunk, amíg a nap teljesen fel nem kelt.
Felállt, és kinyújtotta a kezét.
Felsegített, szeretetteljesen magához ölelt, megpuszilta a nyakam, és összefont kézzel elindultunk hazafelé, és azon gondolkodtunk, hogy valaha megtörténik újra ez az élmény.


És sokszor megtörtént újra, mert a szenvedélyünk lángja sose aludt ki.