Karantén – 2. Fejezet
Arra kelek, hogy Senior épp játszadozik a farkammal...
Hé – ordítottam fel, de aztán el is hallgattam.
Annyira jó érzés volt...
Tudom, nem kéne kihasználnom Seniort, de hát nem én akartam...
Hirtelen akkora zaj csapta meg a fülünket, hogy Senior is megugrott ijedtében.
Összeszedtük magunkat és rohantunk fel a tetőre, hogy megnézzük mi az.
Egy még nem zombi férfi akart bejönni a kapun.
Senior rohanj kötélért – kiabáltam.
Gyorsan elszaladt kötélért, ledobtuk, és mind a négyen húzni kezdtük fel azt a férfit.
Levegő után kapkova terült el a tetőtéren, odaáltam fölé, és a pisztolyom a fejének szegeztem.
Tiszta vagy? - hajoltam közel hozzá.
Igen, tiszta – mondta riadtan.
Mi a neved?
Takumi.
Feltápászkodtam, felsegítettem, és jól megnéztem.
Igazán szemre való volt, nem az a tipikus tucat férfi.
Rövid fekete haja volt, világos kék farmer, ami kicsit meg volt szaggatva, és a pólója...
Azt hittem igazi vér van rajta, de miután odaléptem hozzá, és megsimogattam a pólóját, nem jött le róla.
Vér mintás pólója van.
Hmmm igazán jó az ízlése.
Kicsit elvörösödött, ahogy végigsimítottam a mellkasán, barátian odaléptem hozzá, és átkaroltam.
Támadt egy egész jó ötletem drágáim.
A nénikédet drágázd le – förmedt rám Kane.
Mi az ötlet? - simogatott meg alul Senior...
Elmondhatná mindenki, hogy kinek honnan lett a sok pénze – kuncogott.
Mindenki elgondolkozott, de jó ötletnek tartották.
Lementünk az udvarra, és körbe leültünk.
Takumi odaült mellém, nekem dőlt, Senior a másik oldalamon volt, és ő is rám dőlt, emiatt Kane kicsit megvetően nézett rám...
Nem tehettem róla...
Az a fiú, akinek nem tudom a nevét, mondjuk legyen Satuchi, ha már az eredeti nevét nem tudjuk...
Akárhányszor meg akarom kérdezni, mindig elfelejtem.
Még mindig nem akarja elereszteni Kadet, nem is baj, mellette biztonságba van.
Mindenki elhelyezkedett, és kezdtük is.
Mivel ez az én házam, én kezdem a mesém – kuncogtam.
Mindenki figyelmesen fülelt.
Hogy is mondjam... - kezdtem bele. Én voltaképp bérgyilkosságokból szedtem meg magam ilyen jól. Tudom, furcsán hangozhat.
Elkerekedett szemekkel néztek rám.
Nyugi, ártatlan embert sose ölnék meg. Csak is olyanokat írtottam ki, akik arra érdemesek voltak. Hogy megtisztítsam a világot az undorító féreg emberektől. Meg alapjába véve szeretek ölni – kuncogtam. Gyerekkoromba lettem ilyen aberrált, nem tudom mitől. Aztán ezt a tudásom kamatoztathatom most is.
Egy pár percig mindenki meglepetten nézett, aztán felfogták.
Most én jövök – Mondta Kane. Én a sok pénzem anyámtól és apámtól örököltem. Nem tudom, honnan szerezték, csak rám hagyták, amikor meghaltak. A családon belül terjengett valami olyan pletyka, hogy sötét úton szerezték, de nem tudtam kideríteni, hogy milyen úton – mondta felháborodottan.
Mindeki elgondolkozott egy kicsit, hogy vajon mi lehet az a sötét út.
Nekem megfordult az is a fejembe, hogy Kade szülei is hómófóbok voltak, és sok gazdag meleget ötlek meg, és szedték el a pénzük, de ez még hozzá képest is eléggé abszurd...
Én jövök – mondta Senior nyálasan.
Kade megint elfintorodott egy kicsit.
Én... - mondta halkan. Én voltaképp kurválkodásból szedtem össze a pénzem.
Miért is nem lepődök meg? - mondta közömbösen Kade.
Fogd be – förmedtem rá. Folytasd.
Rengeteg pénzes hapsit húztam le, nem jókedvemből csináltam... - nézett Kadere. Nem volt más választásom.
Hogy érted? - néztem rá.
Kényszerítettek rá.
Elkerekedett szemekkel néztem rá.
A...szüleim – mondta Senior halkan.
Azt hittem rosszul hallottam...
Erre még Kade is meglepődött.
Azt mondták ezzel nekem tesznek jót, hogy eladják mindenféle kéjenc köcsög hapsinak a testem, hogy amire saját lábakra állok, legyen pénzem...
Ez borzalmas – háborodtam fel.
Seniornak egy apró könnycsepp folyt le az arcán.
Letöröltem, és a felé az ismeretlen fiú felé néztem.
Te jössz – mutattam rá, ő meg úgy megijedt.
Nyelt egyet, és belekezdett.
A nevem Satuchi.
Fú milyen jó vagyok.
Enyém az egyik legnagyobb cég Tokyoba, A Diamond Corp. Onnan van a rengeteg pénzem.
Ismerem – mondtam hozzáértően.
Hirtelen ledermedtem...
Nem az a cég az, amibe mindenféle fura kisérlet van? - kiáltottam fel.
Bólogatott.
Nem...Az nem lehet...
Abból a cégből tört ki ez a vírus, ami megfertőzte az embereket, és agyzabáló zombik lettek – kiabáltam rá.
N-nnem dehogy – mondta ijedten.
De igen – pattantam fel, és szaladtam volna oda hozzá, de Senior és Takumi lefogtak.
Lehet...hogy abból a cégből származik a vírus. - mondta halkan. De nem az én hibám hogy kikerült – mondta dühösen. Nem én engedtem ki, hanem valami meghibásodott, és kiszabadult.
Van erre a vírusra ellenszer? - kérdeztem.
Még nincs, de már fejlesztik.
Ez lesz a megoldás.
Nem tudod, mikor lesz kész?
Nem tudok semmien kapcsolatot se létesíteni a céggel.
Visszaültem, és gondolkoztam.
Nem hiszem, hogy biztonságos lenne kimenni...
Azok a vegyverek nem elegek, hogy egy zombi hadsereget le tudjunk győzni.
Satuchi szorosan közel bújt Kadehez.
Nem bántom, nem az ő hibája, hanem maga a cég volt gondatlan.
De bazki...Ez a szarság elárasztotta az egész országot, és lehet már más országba is kezd átmenni...
Mindenki menjen egy kicsit pihenni – mondtam álmatagon.
Kade meg Satuchi elmentek Kade lakásába, én meg Senior meg Takumi elmentünk az én lakásomba.
Takumi a vendégszobába ment, én meg Senior az én szobámba.
Kicsit zavartan néztem Seniorra.
Mit szeretnél drágám? - simogatott végig rajtam.
Befejeznéd azt, amit elkezdtél reggel.
Nem is kérdés – mosolygott rám, és térdelt a lábaim közé.
Lassan húzta le a sliccem, simitott végig a kidudorodásomon, és nyalta meg a szája szélét.
Elővette óvatosan megnyalta, és halkan felnyögtem.
Annyira rég éreztem már ilyet, hogy el is felejtettem milyen...
Behunyom a szemem, és hagyom, hogy Senior nyelve körbejárja dagadó tagomat.
Amikor kinyitom a szemem, azt hiszem Takumit látom az ajtóba leskelődni.
Elmosolyodom, és olyant mondok, amin még magam is meglepődök...
Gyere be. - kuncogtam. Ha gondolod beszállhatsz.
Szegény fiú, azt se tudtam mit csináljon.
Leült az ágy szélére, megsimogattam a kezét, és bátortalanul rám mosolygott.
Szerintem Senior szívesen megengedi, hogy játszadozz a szekszi hátsójával – kuncogtam, és csaptam rá a hátsójára.
Nyugodtan – hagyta félbe egy pillanatra a kényeztetésem, aztán folytatta.
Bátortalanul felállt, lehúzta a nadrágját, elővett egy gumit, és felrakta dagadó tagjára.
Kicsit közelebb hajoltam hozzá, hogy megnyalogassam egy kicsit, bátortalan nyögés haggya el a száját, de sikosítóra már nincs is szükség.
Elmosolyodtam, lehúzta Senior fehér nadrágját, betérdelt mögé, és betolta neki.
Hmm még sose vettem részt ilyen orgiába, de kifejezetten tetszett.
Kezdtem nagyon közel lenni a csúcshoz, Senior felgyorsított, gyengéden rányomtam a fejét a férfiasságomra, hangosan nyögtem, és belelövelltem Senior szájába.
Rám nézett, és ahogy fojt ki a szájából...
Eléggé illuzió romboló volt.
Elmosolyodott, letörölte a száját, és Takumira koncentrált.
Milyen jó kis műsor – kuncogtam. Már csak egy kis popcorn kéne.
Takumi hangosan nyögött, és beleengedte forróságát Senior hátsójába.
Mindketten ledőltek az ágyra, és halkan pihegtek.
Amig ők itt fetrengenek, én addig megyek, és eszek valamit, mert akárhányszor kiürülök, furamód éhes és szomjas vagyok...
Kajáltam, most különösképp nem történt semmi figyelemre méltó, csend és nyugalom volt, ami kicsit gyanús volt.
Talán elült a zombi vész?
Dehogy...
Bekapcsoltam a tévét, és még mindig az volt a téma, hogy a zombik egyre többen vannak, és árasszák el az egész országot...
Kimentem egy kicsit az udvarra, leültem a fa alá, és halgattam a szél lágy fújdogálását.
Végre egy kis nyugi – sóhajtottam.
Annyira kellemes volt az idő, hogy elaludtam egy kicsit.
Hatalmas zajra kelek, már mindenki kint van, és próbál ébresztgetni.
Mi a franc ez a zaj? - fogtam be a fülem.
A pince felől jön. - mondta Kade orditva.
Biztos oda is beszabadultak a zombik...
Felvérteztük magunkat fegyverekkel, és lassan közelítettük meg a pincét.
Nem is tudtam, hogy itt van pince...
Ez valahogy kiment a fejemből, amikor nézegettem a ház tervrajzát.
Tényleg a tervrajz.
Gyorsan visszaszaladtam a lakásomba, és előbányásztam azt az alaprajzot.
Azt hittem nem jól volt megrajzolva...
Ez a pince kurva hosszú – kiabáltam.
Mindenki megtorptant egy kicsit a bejáratnál.
Hörgések, ordítások szűrődtek fel lentről...
Engem is kirázott egy kicsit a hideg, de össze kellett szednünk magunkat, és kiirtani a zombi népet, mielőtt elárasztaná a házunkat.
Lassan megiramodtunk, és egyenként mentünk le a pincébe, mert eléggé szűk volt.
Én mentem elől, Senior utánam, utána Kade, Takumi és Satuchi.
A falakat mindenütt vér borította, mindenhol elhagyott végtagok hevertek a földön.
Egy elágazáshoz értünk, de a zaj mindkét irányból jött...
Merre kéne menni? - kérdeztem.
Nem mondott senki semmit se.
Lecsúsztam a falon, és gondolkozni próbáltam.
Az egyik út meg van világítva, a másikba semmi fény sincs, és lámpát meg nem hoztunk magunkal...
A sötétbe megyünk – mondtam halkan. Fogjuk meg egymás kezét, nehogy elhagyunk valakit.
Mind megfogtuk egymás kezét, és indultunk a sötétségbe.
Erős bűz kezdett terjengeni, éreztem, ahogy a pókok a pofámon mászkálnak...
Kirázott a hideg, pedig alapjába véve nem nagyon szoktam félni.
Ordításokat hallottunk előlről, de ez nem zombi ordítása volt, hanem egy normális férfié.
Mind megtorpantunk.
Vajon zabálják őt a zombik?
Mind megiramodtunk, futni kezdtük a zaj felé, de amint megláttuk azt ami ott volt, mindegyikünk elszörnyedt, és egy szót se szólt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése