Múlt És Jelen – 7. Fejezet
Úgy gondolom, az év utolsó előtti történelem óráján Nérót, a véreskezű bárót fogom részletesen ismertetni a diákjaimnak.
Középiskolába róla kellett volna kiselőadást csinálnom, csak elfelejtettem...
Aztán megcsináltam saját magam szórakoztatására.
Beszélgettem egy kicsit a kollégáimmal, kérdeztem, hogy mit csinálnak majd a téli szünetbe, meg hasonló.
Nincs kedved velem tölteni a téli szünetet? - bújt oda hozzám Sakura..
A téli szünet arra van, hogy kipihenjem magam, nem arra, hogy mégjobban lefárassz – kuncogtam, amit fejbe kólintással jutalmazott.
Az igazat megvallva nem szeretném egyedül tölteni a karácsonyt, de ha Sakurat meghívom, tuti megerőszakol, ez olyan biztos, mint hogy én férfi vagyok...
Gyorsan összeszedtem a jegyzeteim, aztán iramodtam az órámra, ami az osztályommal lesz.
Ahogy belépek, egyből érzem Kay tekintetét magamba fúródni...
Megprobálok nyugodt maradni, sóhajtok, üdvözlök mindenkit, és leülök.
Az utolsó előtti történelem órán Nérót fogjuk venni. Néró a legismertebb uralkodók között lett számon tartva. Ezt nem kell írnotok, csak figyelni, és megjegyezni pár fontosabb dolgot. A dolgozat pénteken még mindig áll. Nyugi nem lesz nehéz.
Mind sóhajtottak egyet, aztán belekezdtem.
Az Iulius-Claudius dinasztia utolsó Római császára, Claudius mostohafia, Caligula unokaöccse, Cnaeus Domitius Ahenobarbus és az ifjabb Aggrippia gyermeke volt. Suetonius és Tacticus leírásaiban ránk maradt zsarnoki tettei és hírhedt művészi ambíciói révén Nero a legismertebb ókori uralkodók egyike.
Koga tette fel a kezét.
Tanár úr, hogy tud ennyi nevet megjegyezni?
Nem tudom, egy idő után belém ragad. Először nekem is gond volt – kuncogtam. Aztán minél többet olvasgattam, kutakodtam utána, belém rögződött.
Bólogatott, aztán folytattam.
Nero három éves korában árva lett, anyja száműzetésben volt Pandateria szigetén, ezért nagynénje, Domita Lepida vette magához és nevelte, együtt saját leányával, Messalinával. Amikor Claudius feleségül vette Messalinát, Livillát, Agrippinát, és annak fiát is hazahívta Rómába. Agrippina itt újra férjhez ment, választottja Passienus Crispus volt, Róma egyik legvagyonosabb embere. Erre a vagyonra és Nero örökségére támaszkodva igyekezett befolyást szerezni Claudius udvarában, és az udvari élet legelejétől fia, Lucius trónra ültetése volt a célja.
Kicsit szusszanok, eléggé sok információ volt egyszerre.
Atyja, a későbbi történetírók által rossz természetűnek, kapzsinak és kegyetlennek leírt Cnaeus Ahenobarbus az előkelő Köztársasági Domitia gens sarja volt: attól fogva, hogy Kr.e. 192-ben Cnaeus Domitius Ahenobarbus megszerezte a consuli címet, nem volt olyan fiúleszármazottja a Neróig vezető vonalon, aki ne viselte volna a köztársaság legelőkelőbb magistraturáját. A Domitia gens plebejus származású, csak Nero nagyapját emelte Octavianus a Patríciusok közé. Édesanyja, az ifjabb Agrippina Germabicus és az idősebb Agrippia lánya és Caligula nővére volt, így ősei között egyaránt számon tarthatta anyai ágon Agrippát és Augustust apai ágon pedig Marcus Antonius és Livia Drusilla császárnét.
Ebből az időből már oktatói is ismertek. Testedzője és lovaglástanítója Anicetus volt, egy görög származású libertinus. Narcissus egyik szintén görög származású hivatalnoka, Beryllus tanította az elemi szintű ismeretekre, akitől Lucius Annaeus Seneca vette át a posztot, aki először is leváltotta a csekély műveltségű elődöket, és Thrasyllos csillagásszal, Alexandroszés Chairemon filozófusokkal helyettesítette őket.
Na a családjáról bőven elég ennyi – mondtam. Igaz még rengeteg információ fellelhető róla, de akit jobban érdekel, az utána nézhet, idejön hozzám, és elmondom hol lehet fellelni őket, mert ha mindent elmondok, amit találok róla, akkor egész estig itt lehetnénk – kuncogtam.
Az alig 17 éves Nero első beszédében kijelentette, hogy csak a külügyekkel kíván foglalkozni, a belügyek irányítását meghagyja a senatus számára. Ebből természetesen nem sok valósult meg, de úgy tűnt, hogy a testületre nem várnak újabb, Tiberius vagy Caligula korát idéző vérveszteségek. Ennek hármas biztosítéka is volt: a fiatal uralkodót ekkor még Agrippina, Seneca és a praefectus praetorio, Sextus Afranius Burrus tartotta kezében. Nem is csoda, hogy a császár uralkodásának első évei nyugalomban teltek. Egyetlen rangos áldozata volt ennek az időszaknak: Nero 55-ben végzett a potenciális veszélyt jelentő mostohatestvérével, Britannicusszal. A gyilkosság azt a jelenetet követte, mikor Agrippina megfenyegette fiát: mivel ő adott neki hatalmat, éppúgy vissza is veheti, és uralkodóvá teheti a jog szerinti örököst, a nemsokára amúgy is nagykorúsítandó Britannicust. A 4. századi Aurelius Victor leírása tanúskodik a békés időszakról: uralkodásának első öt esztendejében olyan hatalmas volt, és olyan sokoldalúan fejlesztette Rómát, hogy Traianus teljes joggal állítja több ízben, hogy Nero első ötéves uralkodása mellett eltörpül mindaz, amit a többi császár alkotott.
Mivel az előkelő rétegek körében elveszítette bázisát, dús juttatásokkal igyekezett megnyerni a plebs támogatását: növelte az ingyen élelem és a cirkuszi látványosságok mennyiségét. Nero kezdettől fogva előadói babérokra vágyott, így nem egyszer megesett, hogy saját szerzeményeivel lépett fel. Ugyan nem volt kiemelkedő tehetség, a közönség jól átgondolt érdekében kénytelen volt ünnepelni őt, amivel azonban csak elmélyítették művészi ambícióit Amikor 64. július 18.áról 19-re virradó éjjel Róma nagy része kigyulladt, a romokon monumentális építkezést kezdeményező uralkodót vádolták meg. Suetonius és Cassius Dio szerint a Trója kirablása című eposzt szavalta színpadi öltözékben, míg a lángokban gyönyörködött. Nem sokat javított a népszerűségén, hogy megnyittatta palotáit a fedél nélkül maradók előtt, és minden addiginál több pénzt áldozott a nép megsegítésére, mivel a hirtelen adódott lehetőséget kihasználva egyúttal elkezdte építtetni új palotakomplexumát, a Domus Aureát, ez viszont azt a szóbeszédet eredményezte, miszerint ő maga volt a gyújtogatás okozója.
Ezektől mind eltekintve a köztudatban Nero emléke, amit a senatus hivatalosan is elátkozott kegyetlen zsarnokként maradt fenn. Ezt a képet közvetíti az utókor felé a korabeli források többsége. A Iulius-Claudius dinasztia utolsó uralkodója megítélésén a kereszténység diadala is sokat rontott. Nem véletlen, hogy egyes apokrif iratokban volt vagy eljövendő Antikrisztusként ábrázolják. Személyisége számos későbbi alkotót ihletett meg. Szerepel a Legenda Aurea történeteiben, illetve Geoffrey Chaucer és Giovanni Boccaccio is írt róla, a modernebb időkben pedig többek között Kosztolányi Dezső, aki egy egész regényt szentelt neki, A néró a véreskezű költőt. Henryk Sienkiewitcz a keresztényüldözés kapcsán ír a császár koráról Quo Vadis? című, több ízben megfilmesített regényében. Na ennyi. - fejeztem be a mondandóm. Ne felejtsétek a dolgozatot. Mehettek.
Lehuppantam a helyemre, és kifújtam magam.
Rég beszéltem már ennyit egy huzamba, eléggé elszoktam tőle...
Kay még mindig ott üldögélt, és csöndesen figyelt engem, mint ha épp arra készülne, hogy levadászik engem...
Gyilkos pillantást vet rám, aztán távozik a teremből.
Nagyon nehezen akar megenyhülni, de én várok.
Végigszövegeltem a maradék órámat, aztán mentem haza, hogy összeállítsam a dolgozat kérdéseit.
Könnyű kérdéseket állítottam össze, szeretném, hogy minél jobb jegyeket szerezzenek.
Ezt még leosztályozom majd nekik még téli szünet előtt, aztán újévkor feleltetem őket, hogy legyen elég jegyük félév záráshoz.
Könnyű velük haladni, nincsenek ellenkezések, vagy nyavajgások.
Sose voltam szigorú tanár, és nem is tervezem, hogy leszek.
Mert nem biztos, hogy szigorúsággal mindent el lehet érni.
Kevés esetbe javíthat a helyzeten, de legtöbb esetbe csak ront.
Kiengedtem még a kutyákat, gyorsan megvacsoráztam, és lefeküdtem, hogy minél kipihentebb legyek.
Itt a péntek, a dolgozat napja.
Mindenki lassan áramlik be, leülnek a helyükre, és várnak.
Végül beesik Kay is, leül, és elindulok kiosztani a dolgozatokat.
Mindenkinek kiosztottam, visszamentem a helyemre, aztán intettem, hogy kezdhetik.
Irkáltam a naplóba, néha néha felnézek, hogy nem csalnak e, bár ebbe az osztályba nem hiszem, hogy lenne ilyen.
Megint felnézek, és azt látom, hogy Kay nem ír.
Mért nem írod a dolgozatot Kay? - kérdeztem.
Már rég készen vagyok tanár úr. Nagyon könnyű volt – mondta gúnyosan.
Ennyire azért nem találhattam ki ilyen könnyű kérdéseket...
Amire észbe kaptam, már mindenki kész volt a dolgozattal, és engem figyeltek.
Tényleg túl könnyű volt...Na se baj.
Körbe jártam beszedni, visszamentem a helyemre, és egyből ki is javítom őket.
Ameddig én javítok, addig lehet beszélgetni, de csak halkan.
Halkan susmusolni kezdtek, én meg sorba haladok a dolgozatokon, és javítom.
Eddig minden dolgozat hibátlan lett, aminek örülök.
Kay dolgozatához érek, és látom, hogy egy kis nyelvkiöltős jelet rajzolt a dolgozatának a szélére.
Nagyon vicces.
Mindenki furán nézett rám, csak Kay vigyorgott rám kajánul.
Mindenkié jeles lett. Kayé kettő – álltam fel. Mert ő még plusz információkat is írt. - vigyorodtam el.
Ez csak természetes tanár úr. - mondta elégedetten.
Rásandítottam.
Na mehettek, eleget nyúztalak már titeket – kuncogtam. Jó hétvégét mindenkinek.
Mindenki kiment a teremből, Kay még figyelt egy darabig, intett, aztán ő is elhagyta a termet.
Összeszedtem magam, és én is elindultam haza, hogy megtervezzek egy csomó minden dolgot.
Nincs is jobb dolog az agyalásnál, mint egy késő esti séta a kutyáimmal, az éjszakába.
Vagyis nem éjszaka, csak este, de az nem lényeges.
Kellemes idő volt, elmentem egy parkba, elengedtem a kutyákat, és kidőltem a fűre.
Csodás csillagos ég volt, és minden átfutott a fejembe, ami az elmúlt hónapokba történt.
Drága kutyáim zavarták meg az eszmefuttatásaim, felültem, és simogattam őket.
Gyönyörű szép kutyák, lehet őket nem imádni?
Régi vágyam volt a kutya, és most kettő is van.
Bárcsak felhőtlen lenne a boldogságom...
Felpattantam és elindultam haza, mielőtt a kutyák elaludnának.
Lefeküdtem, befeküdtek mellém, és hamar el is nyomta őket az álom, velem együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése