Vidéki Vámpírkaland
Hogy ez a hely mennyire dögunalmas...
Még az internet se működik itt a világ végén...
És a nagyszüleim mindig mindent megmagyaráznak, hogy én nem vagyok az, aminek mondom magam...
Vagyis ilyen szokásos dolgok.
Nagybátyám állandóan piszkál, nagyapám mindent ezerszer kérdez, és mond, nagyanyám meg mindenféle hülyeséget akar bemagyarázni nekem...
Miért nincs itt a világ végén semmi érdekes?
Legalább valami szokatlan, nem ideillő...De nem, itt minden halálosan unalmas, és egyszerű.
Legnagyobb izgalom, ami itt érhet, az a szomszédokkal való beszélgetés...
Egyetlen magam korú sincs erre, akivel beszélgethetnék, vagy barátkozhatnék.
A tévé műsorára ébredek.
Felnézek és már dél van.
Általában mindig ilyen sokáig szoktam aludni, mert estig fent vagyok, és írok.
Gondoltam kimegyek egy kicsit levegőzni, meg megszívni magam napfénnyel, hogy ne legyek olyan kómás.
Kellemes idő volt kint, jól kinyújtózkodtam, és indultam hátra a kertbe, amikor megláttam azt a fiút...
A szomszédnak a fia volt, és méghozzá milyen helyes.
Fekete nagyon rövid haja volt, szinte már majdnem kopasz, kék farmer, piros póló.
Mást nem nagyon láttam, mert eléggé messze volt.
Hirtelen rám nézett, és mint ha tőrt szúrtak volna belém...
Vér vörös szeme volt, és még ebből a távolságból is jól látszott...
Míg be nem ért a házába figyelt engem, én meg mozdulni se tudtam, mint ha megláncolt volna a tekintetével.
Miután belépett a lakásába, hirtelen kiment az erő a lábaimból, és összecsuklottam.
Mégis mi a jó fene volt ez? - ordítottam. Kiszívta az erőt a testemből bazki...
Végre valami izgalom.
Visszamentem egy kicsit a lakásba, hogy magamhoz térjek, megreggelizzek, és gépezzek egy kicsit.
Kettő felé újra kimentem, és reménykedtem, hogy nem fogom érezni annak a fiúnak a szúrós tekintetét magamba...
Bár...Szívesen eljátszadoznék vele, de ő meg az én erőkészleteimmel játszadozik...
Gondoltam hátra megyek egy kis szőlőért, már hogy ha van ezeken a száraz kórókon.
Sétálgattam hátra, és valamit megláttam a hatalmas fűbe.
Amikor odamentem, nem hittem a szememnek...
Egy lány volt, és halott volt...
Vér folyt a nyakából két apró kicsi ponton.
Nem...Ez nem lehet.
Akkora ütés érte a fejem, hogy eszméletemet vesztettem, és rádőltem a hullára.
Amikor magamhoz tértem, a nyakam, és a kezem ki volt kötözve az akácfához...
Eressz el! - ordítottam rá.
Mit kerestél itt hátul? - térdelt elém, és nézett rám.
Ez a mi telkünk bazki...Szőlőt akartam volna hozni – morogtam magam elé.
Felállt, és elgondolkozott.
Mi ez a hulla? - kérdeztem. És mért van fognyom a nyakán?
Biztos elesett, és megharapta a kígyó.
Aha persze, én meg lány vagyok...
Csinos lány vagy – kuncogott.
Eressz el, mert nem állok jót magamért...
Már alig kaptam levegőt, és ha nem birok mozogni egy idő után megkattanok...
Elengedett végre, és levegő után kapkodtam.
Letérdelt elém, és megfogta az állam.
Milyen akaratos kis vakarcs vagy – nézett bele vörös szemeivel a szemembe.
A jó nénikéd a vakarcs – akartam volna pofon vágni, de olyan gyorsan elkapta a kezem...
Elkerekedett szemekkel néztem rá.
Te biztos hogy valami mutáns vagy – mutattam rá. Ne gyere a közelembe.
Dehogy vagyok mutáns – kuncogott. Amúgy meg Vadenak hívnak.
Engem meg Hochnak, de akkor se gyere a közelembe, mert az fájni fog neked.
Milyen kis indulatos vagy, egyelek meg.
Áááá kannibál – ordítottam fel, és rohantam mint egy eszeveszett...
Visszanéztem, kegyetlenül mosolygott, és integetett...
Ez a fiú nagyon furcsa, de valamiért...Olyan vadító.
Vagy rosszul láttam a sokktól, vagy tényleg hosszabb volt a szemfoga az átlagnál?
Lehetetlen...
Nem lehet vámpír, azok nappal nem járhatnak kint.
Most már tényleg kezdett érdekelni ez a fiú, és kutakodni fogok utána, amíg meg nem tudok róla valami érdekeset.
Kérdezgettem a nagyszüleimet, hogy mit tudnak róla, de csak annyit mondtak, hogy a szomszéd fia, és hogy a városba lakik, és nagy ritkán látogatja meg a szüleit.
A nagymamám mondta, hogy menjek segíteni neki a kertbe, de valahogy nem volt bátorságom most hátra menni...
Tuti megzabál...
De muszáj volt.
Mentünk hátra, és jött a szomszéd, meg a fia...
A fiú egyből rám vetette gyilkos kéjes pillantását, és elvigyorodott...
Csak a kék farmerja volt rajta, és félmeztelenül állt itt előttem...
Annyira de annyira jó teste volt...És persze, hogy kín szenvedés nekem ezt látni, amikor már hónapok óta kanos vagyok egy csöppet...
Szerbusz Hoch fiam. - köszönt a szomszéd úr Mike. Bemutatom neked a fiam.
Odamentem hozzá, rásandítottam, és kezet fogtam vele.
Hoch.
Vade.
Aztán figyeltük egymást, amíg a nagyanyám beszélgetett a szomszéddal.
Mint ha érezte volna, hogy ki vagyok éhezve...
Megnyalta a szája szélét, és végigsimított a testén.
Gonosz – ordítottam fel hirtelen, és Mike bácsi meg a nagymamám is eléggé furán néztek rám...
Csak egy darázs volt – nevettem el magam kínosan.
Vade megint elvigyorodott.
Kibeszélgették magukat, aztán mentek vissza, de mielőtt Vade eltűnt volna a bozótba, rám kacsintott...
Kezdtem igazán félni tőle...
A nap hátra levő részébe ki se jöttem, csak este, amikor már biztos, hogy nincsen kint.
Bár ki tudja, biztos éjszaka is figyelni fog, hogy mikor vadászhat le...
Szerettem kint üldögélni este, lágy szellő fújdogált, nyugi volt, semmi zaj nem zavarta meg az édes csendet.
Megfordultam, és egy vörös szempárt láttam meg a bozótba...
Akkorát ordítottam, hogy az egész szomszédság hallhatta...
Nagyanyám kijött, és kérdezte, hogy mi az, én meg mondtam, hogy csak egy pók volt...
Hallom Vade hangos röhögését...
Meg foglak fojtatni – kiabáltam.
Kidőltem a szőnyegre, és néztem a csillagos eget.
Nem tudom mennyi ideje nézhettem, de már kezdtem eléggé álmosodni.
Bementem, és megpróbáltam elaludni, ami eléggé nehezen ment...
Másnap eléggé nyúzottan keltem, mert eléggé furcsa álmom volt...
Kitápászkodtam az ágyból, lemostam az arcom, és bámultam magam a tükörbe.
Hosszú hajamat hátra fogtam, mert nagyanyámat mindig zavarja hogy a pofámba lóg a "loboncom"...
A szemem per pillanat világos kék, de volt már mindenféle színű.
A hajam már beazonosíthatatlan színű...Annyi féle szín van már benne...
Megreggeliztem, és kicsit félve mentem ki...
Tudtam, hogy Vade valahol lesbe áll, hogy a frászt hozza rám, megerőszakoljon, vagy megegyen...
De muszáj volt kiderítenem, hogy vámpír e, mert nagyon furdalja a kíváncsiság az oldalam...
Ez az egyetlen érdekesség itt a világ végén.
Bátorságot gyűjtöttem, és megint hátra mentem, pedig tudtam, hogy az életemmel játszok...
Szerencsére nem láttam semmi hullát, de nyögések szűrődtek ki a fák közül.
Odalopakodtam, és amit láttam, az olyan mértékbe sokkolt...
Azt hittem káprázik a szemem a melegtől, de nem...
Vade tényleg az apját dugja???
Ilyen nincs, ilyen nem létezik...Biztos csak képzelődöm...
Mike bácsit nem ilyennek ismertem meg...Ki tudja, lehet Vade átprogramozta az agyát, vagy mit tudom én...
Bár ha jobban belegondolok, én is elképzeltem már párszor, hogy Mike bácsi jól...
Na de most nem ez a lényeg...
Hanem hogy ez bizarr, és ami a legbizarrabb, hogy nekem erre feláll...
Muszáj volt könnyítenem magamon, még ha a helyzet eléggé...furcsa is.
Nem lesz még egy ilyen alkalmam...
El se hiszem, hogy tényleg ennyire ki vagyok éhezve...
Belenyúltam a bokszerembe, és én is húzogatni kezdtem magamnak.
Vade hangosan ordít, és gondolom beleélvezett az apjába..
Én is hangosan nyögök, elélvezek, és pont akkor veti rám Vade a pillantását, amitől majd kiugrott a szívem...
Elvigyorodott, és rohantam megint mint az őrült...
Ez egyre furcsább és furcsább lesz...Vagy kezdek megzakkanni a hőségtől, vagy ezek tényleg megtörténnek...
Beszaladtam megint a házba, egészen estig ki se jöttem onnan.
Halálra untam magam egész nap, ezért gondoltam, kilógok éjszaka, amikor már mindenki alszik.
Igaz, Vade bármikor kint ólálkodhat, és csak arra vár, hogy megrontson, de nem érdekelt...
Legalább horrorfilmbe érezhetem magam, hogy egy dilis üldöz engem...
Annyira jó volt tilosba járni, sose mehettem ki éjszaka, még amikor a városba voltam akkor se...
Anyám túlságosan féltett...
Olyan izgatott voltam, mint egy kisgyerek, jártam keltem minden fele, csoda, hogy nem tévedtem el.
Hirtelen a temetőnél lyukadtam ki, és hát persze, hogy be akartam menni.
Már rég terveztem, egyedül nem akartam bemenni, mert tuti frászt kapok, de mivel nincs itt senki...
Elméletileg nincs...
Mindenhonnan furcsa zajokat hallottam és vártam, mikor bújnak elő a sírokból a zombik...
Nem jöttek, de megint kuncogást hallottam a sötétben...
Vade, gyere elő – ordítottam.
Látni szeretnél szépségem?
Akar látni téged a halál. Tudom, hogy vámpír vagy – kaptam ide oda a fejem, de sehol se láttam a vöröslő szemeit...pont ilyenkor.
Hallom, ahogy ide oda szaladgál...
Miből jöttél rá drágaságom? - kuncogott a sötétség leple alatt.
Eléggé nyilvánvaló volt. A lány, és a fognyomok. De valamit nem értek.
Hirtelen termett ott előttem, én meg ijedtembe ráestem egy sírkőre...
Közel hajolt hozzám és megint elkapta az állam.
Mit nem értesz?
Nappal mért járhatsz kint? A napnak égetnie kéne téged.
Ez csak a hülye filmekbe van így – legyintett. A valóságba a vámpírok, ha elég vért szívnak, akkor szétárad a testükbe az erő, és nem sütheti meg őket a nap.
Aha értem – mondtam beleegyezően. De attól még bolond vagy – háborodtam fel. Megdugtad az apád.
Elvigyorodott.
Csak ki akartam elégíteni a vágyait, amit anyu nem tud. De én úgy vettem észre, hogy neked is tetszett – kuncogott.
Hirtelen lecsúszott a keze az ágyékomhoz, és erősen belemarkolt...
Amint érzem, én is tetszek neked – villant meg a szemfoga.
Hagyjál vámpír – löktem el magamtól. Én nem vagyok a vérpótlásod.
Nem akarom kiszívni a véred. - ült le mellém. Inkább meg akarlak jobban ismerni. - karolt át.
Igen persze, aztán meg megkóstolni – sandítottam rá.
Esetleg – kuncogott.
Megharapsz, én leharapom a farkad.
Milyen kis indulatos – paskolta meg a hátam. Imádom benned, hogy ilyen vad vagy és tüzes. Szinte szikrákat szór a szemed – kuncogott.
Közel hajol hozzám, és végignyalja a nyakam...
Beleborzongok, de annyira jó érzés...
Amire észbe kaptam, már kigombolta a farmerom, és a bokszerembe nyúlkált...
Valami...furcsa illat kezdett terjengeni körülöttem, ami elbódított.
Elgyengült a testem, nem bírtam felállni, és ellenkezni se.
Vámpírrá tehetlek – suttogta Vade a fülembe. Örök életet kaphatsz, csak egy szavadba kerül.
Nem tudom, mit kéne tennem...
Még ha tudnám, akkor se tudnám megtenni, mert alig birok mozogni úgy lebénultam ettől az illattól...
Bátortalanul simogattam meg isteni sexy felső testét.
Az a fekete ing...meg a fekete farmer...Biztos vagyok benne, hogy a halál egyik szolgája, és azért jött, hogy ellopja a lelkem...
Éreztem, hogy valami folyt le az arcomról.
Könnyezni kezdtem, Vade újra megfogta az állam, és rám mosolygott.
Imádni való vagy – kuncogott, közel hajolt hozzám, és forrón megcsókolt.
Az egész testem lángolni kezdett a vágytól, olyan erő áramlott végig hirtelen a testemen.
Levette a pólóm, félre dobta, és letepert a sírkőre...
Ennél durvább szentségtörést el se tudtam volna képzelni...
Bár ha jobban belegondolok, gondolkoztam már ilyenen, de aztán el is vetettem az ötletet...
Lágy csókokkal borította be a testem, lehúzta a nadrágom, aztán a bokszerem, megvillantotta éles fogát az éjszakába, és gyengéden megnyalta a farkam végét.
A hold sápadt fénye bevilágított minket, a csillagok figyelmesen figyelték, ahogy mi itt becstelenkedünk a temetőbe...
Körbefonta forró nyelvével a férfiasságom, erősen szívni kezdte, és hangosan nyögni kezdtem, de befogtam a szám, nehogy bárki is meghallja...
Bár ha belegondolok, egy temetőbe nem hiszem, hogy bárkit is zavarna.
Kigombolta a farmerját, és elővette lüktető tagját...
Kicsit megremegtem, nyeltem egyet, és előhúzott egy gumit a zsebéből...
Tudtam...tudtam, hogy meg akar dugni, és készült is rá...A sunyi disznó.
Rám mosolygott, megint megcsillant a hold fényébe az éles foga, betérdelt a lábam közé, és lassan kezdte betolni.
A fájdalomtól összerezzentem, hangosan ordítottam a holdfényes éjszakába, és Vade egyre mélyebbre hatolt.
Közel hajolt hozzám, megnyalta a nyakam, és a fülembe suttogta.
Szeretnél csatlakozni hozzám? Szeretnél vámpír lenni? - nyögte a fülembe.
I-igen...igen szeretnék – sóhajtottam, és csak aztán eszméltem rá, hogy mit mondtam...
Visszavonni már nem tudtam, Vade gyorsított a tempóján, megnyalta a szája szélét, közel hajolt hozzám, és mélyen belém vájta éles fogait.
Hatalmasat ordítottam megint a belém nyilalló fájdalomtól, éreztem, ahogy a vér kiáramlik belőlem, aztán újra visszafolyik, de az a vér...már más.
Érzem ahogy az erő szétfeszíti a testem, érzem, ahogy előbújik a szemfogam, a szemem hirtelen fájni kezd, Vade elengedi a nyakam, látom, ahogy a vérem folyik a szájából, és rám mosolyog.
Gyönyörű szép vér vörös szemed lett – csókolt meg forrón az éjszakába.
Újra beleharapott a nyakamba, megint felgyorsított, újra elengedte a nyakam, hatalmasat ordítottunk egyszerre, és belém engedte forróságát.
Alig bírtam mozdulni, fel se tudtam ülni...Több indokból se.
Rám mosolygott kissé véres szájával, megvillantotta éles fogait, és a lábam közé téreld.
Erősen szívni kezdte lüktető tagom, hangosan nyögtem, a sírkőnek dőltem, és belelövelltem a szájába...
Most már levegővételhez sincs elég erőm – sóhajtottam.
Az nem gond drága – hajolt közel hozzám, és forrt megint össze az ajka az enyéimmel.
Félbeszakadt a csók, rám mosolygott, lenyalta a szám széléről a vérem, és felállt.
Kinyújtotta a kezét, felsegített, és szorosan magához rántott.
Már az enyém vagy – suttogta a fülembe.
A nénikéd térde kalácsa a tied. Én nem vagyok a tulajdonod.
Forrón végignyalta megint a nyakam, összekulcsolta a kezét a kezemmel, és kimentünk a temetőből.
Megláttam egy pocsoját, és muszáj volt odaszaladnom, hogy megtudjam, tényeg vámpír vagyok e.
Láttam az éles szemfogaim, a vér vörösen izzó szemeket.
Megcsillant nekem is a hold fényébe a fogam, Vade ált mögém, és ölelt át.
Milyen jól összeillünk – suttogta a fülembe.
Megsimogattam a kezét, néztük egy darabig magunkat a pocsolyába, és elindultunk haza a kies éjszakába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése