Drága Érzelmek

Drága Érzelmek

Ebbe a világba már sajnos normális egyszerű emberként nem lehet megélni.

Ezért követem sok sok ember példáját, és én is csalásból, meg hazugságokból fogok élni.

Alapjába véve sose tennék ilyet, és a barátaimmal nem is tenném meg soha, de ahhoz hogy normális életem lehessen muszáj megtennem...

Igaz ez az elv nem helyes, hogy mindenkit használj ki, és szedd el mindenét, amilye csak van, de ez eddig is volt a világba, van is, és továbbra is lesz.

Változtatni kéne rajta?

A fene se tudja. De nem is érdekel, ha ez kell a boldogsághoz, akkor csinálják, és én is csinálom.

Az életem oly átlagos, hogy az már kín szenvedés...

Egymagam élek, egy kicsike kis panel házba, ahol még állatot se tarthatok, mert elpusztulna ilyen kicsi helyen...

Nincs kit szeretnem...

De manapság ilyen dolgokra, mint a szeretet, meg szerelem nincs szükségem, eddig is megvoltam nélküle, ezek után is vígan megleszek.

Néha néha hentergek egy két férfival, de csak azért, mert biológiai kötelességem, meg hogy kicsit lehúzzam pénzel, ha már méltóztattam a seggem az ölébe tenni.

Nem, nem kurva vagyok, csak megélhetési hazudozó, ha úgy vesszük...

Nem vagyok büszke rá, nem is nagyon beszélek a barátaimnak erről, de amiről nem tudnak, az nem is fáj nekik.

Élek egyik napról a másikra, néha néha találkozok a barátaimmal, és erre már rá is hazudhatom hogy boldog vagyok.

Gondolkoztam mit kéne csinálnom, de semmi használható ötletem nem támadt...

Gondoltam akkor lemegyek egy meleg bárba, hátha összejön egy két menet.

Megfésültem a hajam, ami mellesleg ében fekete, összegumiztam, felvettem egy fekete farmert, egy testre simulós rövid ujjú szürke pólót, a kedves tornacipőm, kifestettem a körmeimet feketére, kicsit megborotválkoztam, de a körszakállam azt mindig meghagyom, és már indultam is bulizni.

Gyakran szoktam ilyen helyekre járni, és eléggé sok fiút szoktam felszedni éjszaka.

Nem hiszem, hogy Adonisz külsejű lennék, de azt tudom, hogy minden hapsit rabul tudok ejteni mély kék szempárommal.

Mindenki, akinek megfordulok az ölébe, megjegyzi, hogy ilyen fagyos szempárral még sose találkozott.

Mondhatni ez az egyetlen egyedi dolog rajtam, ezt leszámítva nem különbözök valami sokba a tucat férfiaktól.

Elindultam az éjszakába, még ilyenkor is eléggé sokan nyüzsögtek az utcán, hétvége van, mindenki megy bulizni, meg bebaszni.

Néha én is szoktam lerészegedni, de tényleg csak nagyon ritkán, amikor nagyon magam alatt vagyok.

De olyan többnyire nincs, szerencsére, mert mindig kilábalok belőle valahogy.

Megállok a bár előtt, és nézem a villogó feliratot.

Mi fog megint itt várni rám?

Egy jó menet? Vagy esetleg a szerelem?

Aha persze...Jó vicc.

Zsebre tettem a kezem, és beléptem a szórakozó helyre.

A zenétől majd felfordult a gyomrom...

Rühellem az ilyen tömeggyártásos partizós zenét.

De majd ha elég részeg leszek, akkor aztán már leszarom milyen zene megy, rázom rá akkor is, ha még táncolni se tudok.

Egyetlen dolog, ami rá tud venni a táncra, az a pia...

Anélkül SOHA...

Bár avval se nagyon szoktam hú de sokat táncolni, csak ha van kedvem hozzá, meg ha esetleg van kivel.

Leültem a pulthoz, rendeltem egy jó kis koktélt, megfordultam, és nézelődtem, hátha találok valami finom friss husit.

Gyakran járok erre a helyre, szinte már mindenkit ismerek, és már mindenkivel kavartam is.

Betoltam már pár piát, persze pár régi haver is becsatlakozott, és próbáltak elhívni egy menetre, de valahogy most nem volt hangulatom hozzá.

Valami kihívásra vágytam.

Letérdeltek elém, könyörögtek, körbe fogtak vagy hárman, de én akkor se adtam be a derekam.

Jó volt nézni, hogy az orruknál fogva irányíthatom a férfiakat, megbabonázom a szememmel őket, és bármire rá vehetem őket.

Nem mint ha én olyan lennék...Vagy talán egy kicsikét.

Növeli az önbizalmam, hogy ennyi mindenkinek bejövök.

Lehet mégis jól nézek ki?

Dehogy...

Nagyon kevesen rajonganak az olyan pocakos fiúkért mint én...

Mindenki a szálkás, izmos nagyképű köcsögökért vannak oda, akik rózsaszínbe járnak, és minden férfinak oda tolják a seggüket...

Félig meddig én is ilyen vagyok, de azért olyan messzire nem megyek, hogy fűvel fával...

Csak akihez épp kedvem van, mert válogathatok bőven.

Már eléggé le voltam részegedve, gondoltam én is beszállok már a seggrázásba.

Betoppantam a parkettre, és próbáltam mozogni a zenére, már amennyire tudtam.

Egész kellemes deep minimal zene ment, teljesen áthatotta a húsom, és a lelkem.

Na az ilyen zenéért odavagyok meg vissza.

Jó páran jöttek oda mögém, öleltek át, csúsztatták a csípőmre a kezüket, és mozogtam velem együtt a lassú, mély ütemű, lüktető zenére.

Jó pár csók is elcsattant, de mit sem számított, ha egyik be se volt igazi mély szenvedély, vagy érzelem.

Egy két fiúnak rendesen alá kavartam, jól megtapiztam ahol csak értem.

Szerencsére soha se vagyok olyan részeg, hogy azt se tudom mit csinálok...

Egyszer voltam olyan részeg, hogy agyrázkódást kaptam, és nem tudtam magamról...

Eléggé szar érzés volt, többet soha nem akarok olyan lenni.

Kezdtem kicsit émelyegni, muszáj volt leülnöm pihenni.

Mielőtt eljöttem otthonról, elfelejtettem enni...Mennyi eszem van nekem.

Kértem egy hot dogot, leültem egy rúdtáncos helyes fiú elé, és majszolgatni kezdtem a hot dogot.

Kicsit furcsán hathatott, hogy ő ott riszálja magát, én meg nyugodtan falatozgatok...

De én már csak ilyen furcsa vagyok, meg amúgy is megszoktam már ezt az úgymond életmódot.

Nézelődök, és meglátok egy eléggé idős férfit...

Kb. negyven éves lehetett, de az öltönyéből, és a körülötte sorakozó piás üvegekből egyből levágtam, hogy vastag a fazon.

Itt volt az ideje, hogy egy kis pénzhez jussak, ha már nincs semmi munkám.

Ez a legkönnyebb pénzkeresési módszer.

Odaadom a seggem egy kéjenc vén fasznak, ő jól megdug, és én tele leszek pénzel.

Egyszerű képlet.

Odaültem mellé, és csevegni kezdtem vele.

Ahhoz képest, hogy idős volt egész jól nézett ki.

Hosszú ősz haja volt, amit hátra fogott, ősz körszakáll, és a teste is egész jó volt, már amennyire látszott.

Eléggé izmos lehetett, mert feszült rajta az öltöny, és jó nagy darab is volt.

Ritka manapság az ilyen jó kondiba tartott férfi, és szívesen eljátszadoznék vele egy kicsit.

Egy kis szex, szívinfarktust kap, és máris enyém az összes pénze.

Nem dehogy, azért ennyire dilis nem vagyok...Bár megfordult a fejembe.

• Jól tartja magát uram – simogattam meg a merevedését az öltönynadrágján keresztül. Szívesen henteregnék magával – kacsintottam rá.

• Milyen kis könnyűvérű vagy drágaságom – fogta meg az állam, és húzott magához közel.

• Én dehogy – pironkodtam. Csak szeretek szórakozni.

Rám mosolygott, és teljesen elbűvölt vele, de észnél kellett maradnom, nem csavarhatja el a fejem.

• Lenne kedved eljönni a rezidenciámra? - karolt át. Steve a becses nevem. És neked mi?

• Hoch vagyok, és nagyon szívesen mennék önhöz – pironkodtam.

• Nem muszáj magáznod engem, nem akarom érezni, hogy ennyire öreg lennék – kuncogott.

• Rendben – mosolyogtam rá.

Megint rám mosolygott, elkapta az állam és forrón megcsókolt.

Annyira másabb érzés volt, mint általában.

Talán azért, mert csikizett a bajusza.

De hülye vagyok bazki...

Na jó, össze kell kapnom magam, és kicsit komolyabban venni a dolgokat.

Felállt, kinyújtotta a kezét, és meghajolt előttem.

• Mehetünk? - nézett rám csábosan.

Majdnem beolvadtam az asztal alá...

Na de megint meginogtam.

Megfogtam a kezét, szorosan magához rántott, és végigsimított a hátsómon.

• Reménykedek, hogy nem csak egy menet leszek neked – kuncogott.

Ajjaj, itt a gond bazki...

Valahogy muszáj lesz lekoppintanom, de nem akarom...

Annyira jól nézett ki, tele van pénzel, és még kedves is.

Talán ő lenne az igazi?

Hirtelen előtört belőlem a röhögés, és Steve kicsit furcsán nézett rám.

Az igazi csak a mesébe létezik...

Beültem a limuzinjába, és elfurikázott haza.

Mért is nem lepődtem meg, hogy ilyen kocsija van...

Zakatoltunk az éjszakába, Steve óvatosan megsimogatta a fejem, és kicsit lejjebb tolta.

Egyből tudtam mire gondol, elkezdte kigombolni az öltöny nadrágját, kioldotta az övét, és láttam a dagadó férfiasságát a fehér bokszerébe.

Nyeltem egyet, bizonytalanul felé nyúltam, ő megfogta a kezem, és óvatosan belecsúsztatta a kezem a bokszerébe.

Elővettem merevedő tagját, lehajoltam, végignyaltam, és erősen szívni kezdtem.

Hangos nyögések járták át a limuzint, gyengéden beletúrt a hajamba, és finoman rányomta a fejem a férfiasságára.

Levette az öltöny felsőjét, kigombolta az ingjét, és tényleg olyan jó teste volt, mint ahogy azt elképzeltem.

Rám mosolygott szelíd mosolyával, begyorsítottam egy kicsit, erősen rátolta a fejemet a farkára, hogy lemenjen a torkomon, hangosan nyögött, és beleengedte a forróságát a torkomba.

A forróság elöntötte az egész testem, bátortalanul felnézek rá, halkan szuszog, és kicsit kipirult.

Apró puszit lehelek a szája szélére, közel bújok hozzá, és nekidőlök a mellkasának.

Amíg oda nem értünk a lakására, csak szótlanul ültünk egymás mellett.

Ő simogatta a hátam, én meg szorosan odabújtam hozzá.

...Ez egyre nyálasabb lesz, mint egy hülye szappanopera...Vissza kell fognom magam.

Megérkeztünk a házához...Mit ház bazki...ez egy egész kastély.

Alig bírtam felszedni az állam a földről.

Hófehér volt, mindent virágok borítottak, és hatalmas sövény választotta el a többi háztól.

• Tetszik? - karolt át.

• Há naná – ujjongtam.

Bevezetett a lakásba, és megint csak ámultam bámultam.

Bár alapjába véve mindig is így képzeltem el egy gazdag lakását.

Mindenhol drága festmények, szobanövények, és egy hatalmas szekrény, tele piával.

• Gyere – nyújtotta ki a kezét, és vezetett egy vörös bőrborításos nagy kanapéhoz.

Szinte belesüppedtem, annyira puha volt, majdnem elaludtam benne.

Felállt, odament a piás szekrényhez, és töltött egy kis Whiskeyt.

Jól kinyújtózkodtam, elterültem a kanapén, aztán gyorsan felpattantam, hogy Steve odaülhessen mellém.

Leült mellém, és átkarolt.

• Mienk az egész éjszaka – puszilt meg. Van valami különleges, amit szeretnél?

• Nincsen – mondtam zavartan.

Rám mosolygott, és újra megcsókolt.

Jól meghúztam a Whiskeys poharat, és beledőltem az ölébe.

Néztem a plafont, hadonásztam ide oda, és kezdtem eléggé elálmosodni.

Lassan csukódtak le a szemeim, és már aludtam is.

Amire felkeltem, a kezem meg volt bilincselve az ágyhoz, szöges nyakörvel voltam odaláncolva az ágy támlájához, és piros, magassarkú cipő volt rajtam...

• Jézusatyaúristen... - ordítottam fel.

Tükör volt a fejem fölött, bár per pillanat nem ez volt a legnagyobb gondom...

Steve lépett be az ajtón, és mosolygott rám.

• Eressz el – ordítottam rá. Mégis mi a jó francot akarsz?

• Én csak szórakozni, ahogy te mondtad – ült le mellém és simogatta meg a fejem.

Kirázott a hideg...

Hirtelen valami bizsergést érzek a nyakamon a nyakörv alatt.

• Mi van ezzel a nyakörvvel? - kérdeztem riadtan.

• Áram van bele vezetve – kuncogott.

Basszameg...Tudtam...vagyis tudhattam volna.

Egy idős férfi sose lehet normális, csak abnormális...

Mindenféle beteg rögeszméjük van.

Az áramütés egyre erősödött, ahogy izzadtam a nyakörv alatt.

Próbáltam elszakítani a bilincset, de nem ment...Ki voltam szolgáltatva ennek az őrült köcsögnek...

Kajánul rám vigyorgott, és elkezdett vetkőzni...

Sehogy se tudtam kiszabadulni a bilincsekből, már vérzett a kezem, annyira belevágott...

• Mégis mi a ráknak kell a magas sarkú cipő? - förmedtem rá.

• Igazán izgató – kuncogott, és dobta félre az ingét.

• A jó nénikéd az izgató bazki...esetleg egy nőn.

• Milyen kis indulatos – ágaskodott felém, és hajolt közel az ajkaimhoz.

• Ne merd idedugni a nyelved mert leharapom – ordítottam rá.

Elővette dagadó tagját, megtépte a farmerem, és betérdelt a lábam közé.

Remegni kezdtem, rá néztem, de semmi érzelmet nem mutatott az arca.

Erősen belökte, és összerezzentem a fájdalomtól, és még az áramütés is rátett egy lapáttal...

Egyre mélyebbre hatolt, de nem akartam ordítani, nem adom meg neki ezt az örömet...

A pólómat is szét szaggatta, és végignyalt a mellkasomon.

Nem, én ezt nem bírom...

Mozgolódni kezdtem, de a fájdalom egyre jobban szétáramlott a testembe, szinte minden erő kiszállt a testemből...

Meg akart csókolni, összepréseltem a számat, hogy ne tudja beledugni a nyelvét.

Nem gondoltam volna, hogy egy pénzes hapsi ilyen aberrált lehet...Bár ebbe a világba...

Össze vissza vergődtem, ő még mindig nyomult belém, kéjesen nyögött, én meg szenvedtem, kínlódtam, mert mindenhonnan csak a fájdalmat éreztem.

Addig rángattam a kezem a bilincsbe, amíg annyi vér nem lett rajta, hogy ki tudtam csúsztatni a kezem.

De még nem tettem meg...

Bosszút fogok állni, hogy megbecstelenített...Nem mint ha eddig nem voltam megbecstelenítve, de azért nekem is van önbecsülésem...

Próbáltam kigondolni valamit, hogy tudnék megszökni innen.

Néztem magam a tükörbe, ahogy folynak a könnyek az arcomról...

Olyan düh kerített hatalmába, aztán ugrott be az ötlet.

A magassarkú cipővel el tudom törni a tükröt.

Nagy levegőt vettem, utoljára még belém vágott az áram és a fájdalom, és jól meglendítettem a lábamat.

Pont a tükör közepét találtam el a cipővel, a szilánkok esni kezdtek, és jó pár helyen engem is megvágtak.

Amíg Steve ezzel volt elfoglalva, neki iramodtam, kicsúsztattam a kezem az egyik bilincsből, elszakítottam a póráz láncát, felkaptam egy nagyobb üveg szilánkot, és Steve hátába vágtam.

Amíg ő vergődött, nagy nehezen letéptem a bilincset az ágy támlájáról, próbáltam elfutni, de Steve elkapta a lábam, és visszarángatott...

Megpróbáltam lábra állni, és valami furcsa erő vette át a testem fölött az irányítást.

Éreztem, hogy az erő szétáramlik a testembe.

Biztos az agresszió adott ekkora erőt.

Lefogtam Steve mindkét kezét, és közel hajoltam hozzá.

• Fordult a kocka drága – mondtam ridegen, és megint egy üvegszilánk felé nyúltam.

Belenéztem, és a szemembe látszott az agresszió szikrája.

Hatalmasat ordítottam, és ott vágtam Stevet, ahol csak értem.

A vére fröcsögött, ordított, menekülni próbált, de nem tudott.

Utoljára belenéztem a szemébe, és egyetlen mozdulattal elvágtam a torkát.

Erőtlenül esik ki a kezemből a szilánk, és bámulok magam elé...

Megint elgyengült a testem, próbáltam lábra állni, hogy minél előbb elhúzzak innen a rákba...

De még mielőtt elhúzok innen, akkor is kifosztom ezt a szemétládát.

Amilyen sok esze volt, az éjjeli szekrénybe tartotta a pénzét.

Kerestem egy táskát, beleraktam minden pénzt, és bizonytalanul kitántorogtam a kastélyból, de utoljára visszanéztem rá, köptem egyet, és végleg elhúztam innen.

Sétálok az éjszakába, majd meg fagytam, a pólóm, és a farmerom cafatokba lóg rajtam, vér borította a testem, mindenütt vágások terültek el rajtam, a nyakörv maradványa még mindig rajtam volt, és könnyek száradtak az arcomra.

Lecsúszok a falon, a fejemet fogom, és zokogni kezdek.

Itt van mellettem egy rakás pénz, de még a pénz se tudja eltörölni az átélt borzalmakat...

Összekuporodok, átkarolom a térdem és sírok, sírok ebbe a sápadt éjszakába, ki tudja meddig...