A 13. Emelet
Nem tudtam mit kezdeni magammal, úgyhogy neki is iramodtam, és indultam a szigetre sétálgatni.
Hirtelen megtorpantam, mert azt hittem káprázik a szemem...
Akkora hatalmas torony termett az orrom előtt, hogy amikor felnéztem rá, hátra borultam...
Biztos, hogy a felhők fölé ér, még ha az lehetetlen is...
Hogy a francba nem vettem észre ezt a tornyot? Gyanús....
És a külseje is eléggé furcsa volt...
A lépcsők kint voltak, és körbeölelték a tornyot.
A lépcsőknél nem volt semmi kapaszkodó...Ahogy felmész, egyből beléd rögződik, hogy tuti le fogsz esni...
Mégis ki a fene épít ilyen tornyot? Ennek nincs semmi értelme.
Minél előbb el akarok innen iszkolni, megfordulok, és egy nagy kopasz hapsi áll velem szembe...
Majd kiugrott a szívem...
A frászt hozza rám – kaptam a szívemhez.
Rám mosolygott, de nem mondott semmit...Ez egyre furcsább lesz...
De ahhoz képest, hogy kopasz volt, egész jól nézett ki.
Fekete inge volt, ami felül ki volt gombolva, fekete farmer, és hófehér cipő.
Kicsit borostás volt az arca, szögletes keretű szemüvege volt, és méregzöld szeme.
Hogy került ide maga? - sandítottam rá. És hogy került ide ez a bazi nagy torony? - fogtam a fejem.
Ez a torony keveseknek jelenik meg – mondta a kopasz férfi. Csak azoknak jelenik meg, akik arra érdemesek.
Mire vagyok én érdemes? - kérdeztem riadtan.
Elmosolyodott, de nem mondta el.
Majd idővel rájössz – kuncogott. A nevem Sore. És a te neved micsoda? - nyújtotta ki a kezét.
Hoch – fogtam meg, és magához rántott...
Ne itt, meglátnak – löktem el magamtól.
Engem nem lát senki – kuncogott.
De engem igen, és tuti hülyének fognak nézni...
Hirtelen elindult a torony lépcsője felé, én meg követtem, mielőtt itt hagyna magyarázat nélkül...
Nem mondhatnám, hogy tériszonyos lennék, de attól, hogy egy kapaszkodó nélküli lépcsőn mászkálok...Eléggé a frász kerülget.
Amint láthatod, nem minden emeleten van szoba – mondta Sore. Csak a 9. a 13. a 18. és a 20. emeleten van szoba.
Milyen szobák?
A szobákba az jelenik meg, amire vágysz.
Megtorpantam...
Az...Amit szeretnék?
Igen – fordult meg. Ez a torony azoknak jelenik meg, akiknek nagyon rossz, hányatott sorsa van.
Annyira rossz sorsom azért nincs...
Van ház a fejem felett, tudok mit enni, már amikor...
A bátyám utál, apám le se szarja a fejem, csomó mindenki kiközösít, és anyámnak is eléggé sok adóssága van.
Ha jobban belegondolok, mégis rossz sorsom van.
Minél fentebb értünk annál jobban kirázott a hideg...
Kicsit kihajoltam, és máris úgy éreztem, mint ha le akarnék esni de Sore visszarántott.
A 13. emeleten már rendesen ledermedtem...Annyira féltem.
Nyugi ne aggódj, nem eshet bántódásod.
Megfogta a kezem, és letakarta a szemem.
Ugye nem fogsz lelökni? - kérdeztem riadtan.
Dehogyis. Mutatni szeretnék neked valamit.
Elvette a kezeit, és...Lerökönyödtem a látványtól...
Az egész várost lehetett látni innen fentről, ami azt jelentette, hogy tényleg a felhők között vagyunk.
Lágy szellő fújra meg a hajam, és gyönyörködtem a csodás kilátásba.
Láttam már magas helyről a várost, de ennyire magasról még sose.
Legszívesebben kiugrottam volna, és szárnyaltam volna, de egyenlőre még nem tanultam meg repülni...
Sore jött oda hozzám, és karolt át hátulról.
Egy férfi szeretetére vágysz – suttogta a fülembe. Érzem.
Belém lát...Tudja mire gondolok.
Sok ember fordul meg itt? - kérdeztem.
Igen. De ahányszor jön ide valaki, mindig más lesz minden.
Hogy érted?
Más lesz a torony, máshol lesznek a szobák, és más lesz az is, aki körbe vezeti őket.
Vagyis nem te vezetsz körbe itt mindenkit?
Nem. Mindenkinek olyan alak jelenik meg, akire vágyik, vagy aki számára nagyon fontos.
Elgondolkoztam.
Akkor nekem azért jelent meg ő, mert ő az esetem?
Érdekes, de még mindig eléggé hihetetlen, de ha nem lenne valóságos, akkor a semmibe állnék több száz kilométerre a föld felett...
A gondolatra kissé kirázott a hideg...De Sore szorosan körbefont.
Eléggé gyakran fordulnak meg itt emberek, és mind más és más gonddal. Ebbe a világba sajnos mindenkinek sok a problémája.
És aki ide eljön, annak megoldódnak a problémái?
Többnyire igen. Mindent megteszünk azért, hogy ne legyen több problémájuk.
Jó volt Sore hangját hallgatni, ahogy gyengéden belesimul a fülembe, körbe ölel.
Megnyugtatott.
És nekem hogy hogy pont most jelent meg?
Nagyon kétségbe voltál esve, és rengetegszer próbáltál meg öngyilkos lenni, mert úgy érezted, senki se szeret, pedig ez nem igaz. Mert a barátaidnak, és a családodnak is nagyon fontos vagy.
Na igen...A bátyámnak aztán tényleg fontos vagyok, hát még az apámnak – mondtam elkeseredetten...
Ne azért szomorkodj, ami bánt téged, hanem azért örülj, amid van, még ha az kevés is. Aki a kicsit nem becsüli...
A nagyot nem érdemli – fejeztem be. Tudom.
Nem szólt megint semmit se, csak gyengéden ölelt, és borította be a nyakam apró csókokkal.
Milyen régen vágytam már erre...Nem olyan egyszerű találni valakit, akit szerethetek, és viszont szeret.
Annyiszor vertek már át, hogy szinte mindenkivel bizalmatlan vagyok, még azokkal is, akiket közel engedek magamhoz.
Lehet hogy Sore is csak egy álom, vagy csak képzelődöm, vagy tényleg megtörténik, amire az esély kicsi...
Sore ölelése gyengült, elengedett, és megfogta a vállam.
Megfordultam, rám mosolygott, és belenéztem gyönyörű zöld szemeibe.
Kinyújtotta a kezét, óvatosan megfogtam, és újra vezetni kezdett valahova.
Egy szobába vezet, de ez nem átlagos szoba, ebbe is van valami...furcsa.
Az ajtó hirtelen bezárul, és nem akar kinyílni...
Tudtam, meg akar erőszakolni... - suttogtam.
Hirtelen odalép mögém, megfogja a vállam, és ijedtembe akkorát ordítok...
Dehogy akarlak megerőszakolni – kuncogott. Azért záródott be az ajtó, mert amig nem teljesül a vendég vágya, addig nem fog kinyílni.
Aha értem – bólogattam.
Kicsit féltem, nem tudom mit kéne tenni.
Sok mindenre vágyok, de legfőképp szeretetre.
A szoba olyan volt, mint egy mini jungel.
Régóta vágyom arra, hogy olyan szobám legyen, amibe lehetnek szoba növények, és nem pusztulnak el...
Odahívott magához, és félénken befeküdtem mellé.
Szorosan magához ölelt, és a fülembe suttogta.
Annyira aranyos vagy, hogy ilyen félénk vagy.
Fú...úgy kiszoktam akadni, ha ezt mondják...De kb. Mindig...És persze, hogy mindig mindenki zavarba tud hozni, legyen az fiú vagy lány...
Mindent tudsz rólam? - sandítottam rá. Minden apró kis perverzségemet?
Elvigyorodott, és kicsit kirázott a hideg...
Elkezdte kigombolni az ingét, és sármosan mosolygott rám.
Majdnem lefolytam az ágyról...Engem egy egyszerű mosollyal is el lehet bűvölni, plusz még az is rátett egy lapáttal, hogy olyan iszonyat jó teste volt...Persze, mivel ő az én elmém kivetülése, vagyis álom férfi, akit a való életbe sose fogok megtalálni...
Az izmok finoman húzódtak rajta, kicsi szőr borította, és aranyos puha hasa volt, amit legszívesebben párnának használtam volna.
De az a legfurcsább...Hogy kopasz volt, pedig én jobban vonzódom a hosszú hajú fiúkhoz.
Lehet, hogy a tudatalattim kedveli a kopasz fiúkat, de az én eszem meg tudja, hogy én nagyrészt félek a kopaszoktól, mert mindig kopasz fiúk terrorizáltak az iskolába...
De az ő esetébe más volt, az arca barátságos volt, és kedvességet sugárzott, nem tudtam félni tőle.
Mert sok mindent meglehet mondani valakinek a mosolyából.
Fölém ágaskodott, lefogta a kezeim, és közel hajolt hozzám.
Megint eléggé elvörösödtem...
Nem csókolt meg, csak figyelt, szuggerált, hogy én tegyem meg, hogy ne legyek ennyire gyáva.
Bátortalanul hajoltam közel hozzá, és leheltem csókot az ajkára.
Gyengéden megfogta kissé remegő állam, rám mosolygott és megcsókolt.
Annyira de annyira bársonyos keze volt...Megborzongtam az érintésétől.
Lágyan végighúzta aj ujját a nyakam alatt, és ha macska lettem volna, most biztos dorombolnék.
Annyira gyengéd, óvatos és figyelmes volt velem, mint soha senki még.
Levette a pólóm, félre dobta, és végiglehelte forró leheletével az egész testem.
Próbáltam elérni a férfiasságát, hogy kicsit megtapizhassam...
Kicsit furcsán hangozhat, bár ebbe a pillanatba minden furcsa...De annyira szeretem markolászni a férfiakat...Annyira izgat, hogy mi lehet a nadrágjába.
Meglepetés csomag.
Túl sok hülyeségen gondolkodom, és amíg gondolkodtam, Sore megfogta a kezem, és a férfiasságához rakta.
Ilyenkor mindig összeszorul valamiért a gyomrom, de annyira...élvezem, hogy azt ki nem tudom fejezni, és ez még csak a kezdet.
Megpróbáltam valahogy kigombolni a farmerját, amíg ő forró csókkal láncolta az ajkait az ajkaimhoz.
Végigsimítottam puha hófehér bokszerén, és lassan betoltam a kezem a bokszerébe, ami eléggé remegett...
Annyira tapasztaltnak érzem, én meg annyira tapasztalatlan vagyok...
Még sose voltam úgy együtt senkivel se...Mindig volt valami gond...Vagy a hely nem volt jó vagy túl nagy volt a méret, vagy nem jutottam el odáig.
De Sore kezeibe érzem a magabiztosságot, ezért merem rábízni magam.
Forrón végignyalta a mellkasom, végighúzta új begyeit az oldalamon, és megfeszült a testem.
Feltérdelt elém...Annyira de annyira jól nézett ki...Tudom, mindig magamat ismételgetem, de hát ennyire jó hapsi nem létezik...Lehetetlen...
Látszott, ahogy kidudorodott a bokszerjébe a lényeg, és nagyot nyeltem.
Óvatosan nyúltam felé, és az ujjam hegyével óvatosan kezdtem letolni a bokszerjét.
Rám mosolygott, megfogta a kezem, és összekulcsolta a kezét a kezemmel.
Másik kezével letolta a bokszerjét, és kajánul vigyorgott rám.
Értettem a célzást, közel csúsztam hozzá, és bevettem merevedő tagját a számba.
Halk nyögést préselt ki a száján, feszes hátsóját simogatom, és mélyen letolom a torkomba a dagadó tagját.
Igaz, alig kapok levegőt...De az öröm miatt, amit neki nyújthatok, azért megéri.
Meg hát...Ebbe vagyok a legjobb...Ezért büszkélkedek nyelvi tudásommal.
Hangosan nyögdécsel, megfogja az állam, maga felé húzza, és újra forró csókot lehel az ajkaimra.
Kigombolja a fekete farmerom, lassan letolja, és betérdel a lábaim közé.
Elvörösödve rá nézek, előveszi kemény tagom, és megnyalja a végét.
Hangos nyögés szakad fel a mellkasomból, forrón körbefonja nyelvével a férfiasságom, és erősen szívni kezdi.
Mennyországba érzem magam, az egész testem átjárja a kély és a vágy.
Rám mosolyog, betérdel alám, és hozzádörzsöli lüktető tagját a hátsómhoz.
Lassan kezdte betolni, de furamód nem éreztem fájdalmat, egyből a gyönyör kapujába léptem be.
Eléggé méretes tagja van, akkor miért nem fáj? Nem mint ha baj lenne...
Nem is tudom miért furcsállom...
Hangosan felnyögök, együtt vonaglik a testünk, közel hajol hozzám, és újra forró csókot lehel az ajkaimra.
A forróság végigáramlik a testemen, mindent érzek, minden lélegzetvételt, lökést, érintést...
Gyorsít a tempóján, és olyan hamar belém engedi forróságát, hogy fel se eszmélek...
És arra se, hogy én már elmentem...
Ez egy nagyooon furcsa hely, de ettől függetlenül ez volt a legjobb élmény, ami valaha is ért engem.
Bátortalanul felülök, hallom az ajtó zárjának kattanását, és erős fény szűrődik be.
Sore rám mosolyog, szorosan magához ölel, megpuszilja a nyakam, összeszedem magam, és elindulok a fény felé.
A fény hirtelen elvakít, átlépek rajta, és újra a szigeten találom magam.
Hátra fordulok, de a torony sehol sincs.
Apró könnycsepp csordul le az arcomon, elmosolyodok, és elindulok újra sétálni, amiért eredetileg jöttem, csak hát kaptam egy csodálatos ajándékot, amit sose fogok elfelejteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése