Fura Osztály - 1. Fejezet

Fura Osztály – 1. Fejezet

A mostani sulim enyhén szólva egy kupac szart nem ér...Mindenki bunkó, nem csak a diákok, még a tanárok is meg a titkárság is...

Szerencsére az osztálytársam talált egy másik sulit, és mondta, hogy mennyek vele, én meg egyértelműen igent mondtam, mert ennél a trágyánál szerintem minden jobb...

Kertész suli, máris jobban tetszik, mint az összes eddigi szakma, amit valaha tanultam.

Ki is iratkoztunk ebből a borzalmasan szar iskolából, és mentünk is átiratkozni a másikba, hogy holnap már kezdhessük is a tanulást.

Osztálytársamat inkább az érdekli, hogy tele van a suli csajokkal...Nem is vártam tőle semmi mást.

Engem azért inkább a szakma érdekel, több indokból is, egyrészt mert meleg vagyok, másrészt meg végre olyat tanulhatok, ami érdekel is.

El is intéztünk, és nagy szerencsénkre nem egy osztályba raktak, mivel nekem még nincs meg teljesen az érettségim...

No de sebaj, attól függetlenül még jó lesz, bár eléggé bátortalan leszek, hogy senki ismerős nem lesz a közelembe, de megoldom.

Az osztályfőnököm be is vitt pár pillanatra az osztályomba, hogy megmutasson mindenkinek.

Furamód amikor beléptem, nem voltam olyan feszült, mint általában.

És az már alapból jó jel volt, hogy nem kezdtek röhögni amikor megláttak...Van egy olyan érzésem, hogy ez egy jó osztály lesz, olyan osztály, mint már sok történetembe is megírtam már.

Hazamentem, felkészültem a holnapra, egy rakás dolgot kellett beszereznem, és néhányról azt se tudtam, hogy mi...De majd erre is rájövök idővel.

Nagy reményekkel indultam neki ennek a sulinak, remélem végre egy normális barátságos osztályba kerülök, ahonnan nem néznek ki.

Másnap nyugodtan keltem, és gyorsan öltöztem is, mert késésbe vagyok...Pedig találkoznom kell az osztálytársammal, mert együtt megyünk a suliba.

Felvettem a fekete farmerom, egy piros feszülős pólót, tornacipőmet, megfésülködtem, begumiztam a hajam, kaptam a táskám, és rohantam is...

Majdnem elhagytam a táskám...De szerencsére csak pár percet késtem...

• Már megint késtél – mondta az osztálytársam.

• Hó jól van na, siettem amennyire tudtam – morogtam.

Felszálltunk a villamosra, és egész úton arról beszélgettünk, hogy milyen lesz az osztályunk.

Szokás szerint megint traktált a hülyeségeivel, de már megszoktam, és amúgy se nagyon figyeltem rá, mert az új osztályomon gondolkoztam.

Vajon milyen lesz? Szeretni fognak? Vagy ők is kiröhögnek...?

Hátha itt végre találok egy fiút...akit szerethetek teljes szívemből.

Bár azért ez az iskola nem arra való...de megtörténhet, ha egy kicsi esély is van rá, hogy van rajtam kívül más meleg is.

Mivel ez virágkötős, dísznövényes suli, nagy valószínűséggel melegek azok a fiúk, akik ide járnak, vagy csak megint sokat képzelődök...

Leszálltunk a villamosról, és mentünk a suli felé.

Annyira izgultam, összeszorult a gyomrom...

Az osztálytársam még nem akart bemenni, de én már nagyon be akartam menni.

Bementünk, és az irodánál vártunk.

Az osztálytársam osztályfőnöke jött, elvitte őt, én meg itt álldogáltam egyedül, védtelenül a sok csaj között...

Aztán jött oda hirtelen egy lány hozzám.

• Szija. Te vagy az új fiú?

• Igen – mondtam zavartan. Az osztályfőnököt várom.

• Mire jelentkeztél? Virágkötő vagy parkfenntartó?

• Hát nem tudom... - mondtam elgondolkozva.

• Akkor gyere a virágkötészetre – mosolygott rám.

• Oké.

• Én Hime vagyok – mondta a lány.

• Én meg Hoch. Örvendek.

• Én is – kuncogott.

• Egy kicsit félek – mondtam halkan.

• Nem kell félned tőlünk nem harapunk. Barátságos osztály vagyunk.

Beléptem a terembe, de még csak egy lány volt ott.

Köszöntem neki, és beültem Hime mögé.

• Ilyen kevesen járnak ide? - kérdeztem meglepetten.

• Dehogy. Csak mind máshol mászkálnak.

Még így is feszült voltam egy kicsit, mert ebbe a csoportba...Csak lányok vannak.

Bejött a többi lány, puszilkodtam velük, és elmondták hogy ide mi kell.

Olyan feszültségmentesen beszélgettem velük.

Annyira nyugodt voltam, nem voltam feszült, hogy kiröhögik a hangom, annyira jó érzés volt végre természetesen beszélgetni velük.

És örülök is, hogy csak lányok vannak, mert jobban megértenek engem.

Aztán jött a tanár is, és kezdődött az óra.

Bemutatkoztam neki is, mondtam hogy új vagyok, és ő is elmondta, hogy mire lesz szükségem.

Írtunk egy csomó mindent, persze latin nevet is kell tudni a növényeknél...De se baj, tök érdekes lesz, amire befejezem a sulit, már zseni leszek, annyi növény nevet fogok tudni, meg mindent fogok tudni a dísznövényekről, meg a kertészetről.

A sok firkálás után kivitt a tanárnő engem, meg a csoportot, hogy amit leírtunk, azt szemléltesse is.

Hatalmas az iskola tankertje és ez csak az egyik része, mert a tanárnő mondta, hogy van másutt is része, csak az nem az iskola környékén van.

Még japán kert is van, aminek nagyon örülök, mert elvetemülten rajongok japánért.

Annyi sok növény van itt, azt se tudjam hova kapjam a fejem, és ráadásul én ezeket ismertem...Csak persze nem tudtam hogy hívják őket.

Visszamentünk a terembe, és a nagyobbak tartottak nekünk egy bemutató órát azokról, amiket eddig tanultunk.

Személtették, elmondtak róla mindent, amit csak lehet.

Kenik vágják a témát, bár nekik ez a választott szakmájuk, nekünk csak fakultációs tantárgy.

Vége ennek az órának is és mentünk vissza a terembe, de már úgy semmi különösebbet nem csináltunk, csak átbeszéltük azt, amit a lányok mondtak.

Aztán az utolsó órákba kézműveskedtünk, és valami papírból csináltunk virágokat...Mondhatom elég fiús, de mivel ezt választottam...

Miközben ügyködtünk, két osztálytársunk jött be hozzánk, és amikor megláttam az egyiket...Azt hittem menten leborulok a székről...

Rövid haja volt, gyönyörű kék szeme, rövid farmer nadrágja, és fehér pólója.

Kicsit borostás volt az arca, és emlékeztetett valakire...akit régen nagyon szerettem.

Szokás szerint megint bele estem abba a hibába, hogy beleszerettem valakibe első látásra...

De hát olyan aranyos volt, bár úgy alapjában véve semmi extra nem volt benne, de mégis megfogott benne valami.

Most megint emészthetem magam, hogy sose kapom meg...

Köszöntek, és mivel a másik csoport már végzett, mehettek is haza, mi meg még ott szórakoztunk a virágokkal...

De most már erre se tudtam koncentrálni, mert az a fiú járt az eszembe...

A hangja, ami kicsit romás volt, az aranyos mosolya, és az az érdekes, különleges arca.

Miután kijátszadoztuk magunkat a virágokkal, összepakoltunk, és mehettünk haza.

Egy darabig mentem az osztálytársnőimmel, aztán elváltak az útjaink.

Nem volt kedvem buszon nyomorogni, úgyhogy inkább gyalog mentem, igaz, eléggé messze lakok innen...de nem baj, jó idő van, és van időm elmélkedni.

Kellemes napsütéses idő volt, de azon gondolkoztam, hogy arról a fiúról semmit se tudok még...Még a nevét sem.

Nincs akkora szerencsém, hogy meleg legyen, és még ha az is lenne, akkor se kellenék neki, mert én senkinek se kellek...

Hazaérve is csak feküdtem, és gondolkoztam, hogy ismerhetném meg őt jobban, mert én nem olyan vagyok, hogy csak úgy odamegyek hozzá, és beszélgetni kezdek vele...

Pláne, hogy még a nevét se tudom...

Gépeztem, és próbáltam megkeresgélni az új osztálytársamat, és szerencsére a legtöbbet megtaláltam, és bevettek az osztály csoportba.

De az a fiú nem volt itt...

Lógtam még egy kicsit a neten, és beszélgettem a barátaimmal.

Nem tudom, hogy kéne közelednem hozzá, fiúkkal mindig is nehezen beszélgettem...Valahogy másabb velük, ha nem tudják, hogy mi vagyok.

Kérdezgettem az ismerőseimtől is, hogy kéne tennem, de ők se tudtak ebbe segíteni.

Aztán inkább mentem aludni, bár egyáltalán nem tudtam, mert sehogy se tudtam arra a fiúra nem gondolni...

Talán holnap történik valami, gyakorlat lesz, mindenki sokkal másabb a szabadba.

Gyorsan lefürödtem, és mentem is aludni, már amennyire ment.

Másnap nyugodtan keltem megint, mert tudtam, hogy jó közösségbe megyek.

Megreggelizek, gyorsan felöltözök, megcsinálom a hajam, és indulok is a suliba, de most nem az osztálytársammal, mert ő suliba megy, én meg a tangazdaságba, és az osztálytársaimmal találkozok előtte.

Ma már ő is ott lesz, és remélem tudok vele beszélgetni is, bár rólam van szó...én csak bámulok magam elé és meg se szólalok...

Odaértem, és már ő is ott volt, meg pár osztálytársam.

Köszöntem neki, és megfogta a kezem...Majd elolvadtam, bár csak kézfogás volt...De akkor is.

Még egy kézfogás is nagy örömet okoz nekem.

Elindultunk a többiekhez, akik már a buszmegállóba voltak, felszálltunk, és indultunk a gyakorlati helyre.

Elég hamar odaértünk, és eléggé fura szag volt...

De volt három nagyon aranyos kutyus.

Az egyik része az osztálynak elől ment, a másik hátul, én meg középen egyedül...

Mekkora hatalmas terület volt ez, egyedül tuti eltévednék...Gyakorlati ruhát se hoztam, semmim sincs...

Mindenki öltözködött, én meg inkább kimentem, hogy ne legyek útba, pedig annyira kíváncsi voltam, hogy milyen bokszerje lehet annak a fiúnak...

Kellemes napsütéses idő volt, mindenki kész volt az öltözködéssel, kint beszélgettek, én meg egymagam ültem a fűbe, és hallgattam őket.

Nem tudom, miért vagyok ilyen feszült...

Aztán nagy nehezen feltápászkodtam, és odamentem egy csoporthoz beszélgetni.

Az a fiú...még munkás ruhába is olyan helyes volt, de már megint elkalandoztak a gondoltaim...

Jött az osztályfőnök, és mentünk is, persze, hogy a gazdaság leges leg végébe kellett mennünk...

Ma gyümölcs fa szemezést fogunk tanulni. Azt se tudom mi az, még sose hallottam ilyet, de biztos meg fogom most tudni, csak figyeljek, és ne szálljanak el a gondolataim...

Figyelmesen füleltem, meg közbe majd meg fulladtam az osztálytársaim hülyeségétől.

Határozottan élvezem ezt a gyakorlatot.

Rengeteg érdekes dolgot tanulok, és még jól is érzem magam.

Maga az álom gyakorlat.

Aztán mondta az osztályfőnök, hogy menjünk ágakat gyűjteni, hogy gyakorolhassuk a szemzést.

Persze nekem nincs metszőollóm, de szerencsére kaptam az osztályfőnöktől.

Azt se tudtam, milyen ágakat vágok, csak vágtam...De sebaj, csak jók lesznek.

Próbáltam azt a szemzést izélni, de sehogy se akart menni...

Néztem a többieket, próbálták elmagyarázni, többé kevésbé értettem is.

Körülöttem mindenki minimum legalább egyszer megvágta magát az oltókéssel.

Egyik lány osztálytársam négyszer is megvágta magát.

Én szerencsére MÉG nem...De amilyen béna vagyok biztos meg fogom vágni magam legalább kétszer...

Már annyira untam ezt az ág vagdosást, és mentem inkább almát lopni a fákról, már amennyit meghagytak az osztálytársaim.

Odamentem az egyik kisebb csoporthoz, ahol a fiú is ott volt, mert egyfolytában röhögtek, és most én is röhögni akartam, meg a fiú közelébe lenni.

Megpróbáltam a lehető legközelebb ülni úgy hozzá, hogy ne legyek túl közel se.

Annyira barátságos arca volt, legszívesebben úgy beültem volna mögé, és átöleltem volna.

Kidőltem a fűre, és néztem az eget, közbe hallgattam a sok hülyeséget, és annyira röhögtem már, hogy fájt a hasam.

Megint néztem őt, ahogy nevetett, és hirtelen ő is rám nézett, és összetalálkozott a tekintetünk.

Olyan dolgot éreztem...mint eddig még soha.

Pár pillanatig néztünk egymás szemébe, aztán zavartan fordultam el.

Halk kuncogást hallottam, elmosolyodtam, és néztem tovább a szálldogáló felhőket.

Olyan hamar eltelt az idő, hogy már vége is lett a gyakorlatnak, és mehettünk haza.

Mindenki rohant öltözni, én meg már kint várakoztam.

És pont azzal a fiúval együtt indultam el.

Szótlanul sétálgatott, meg én is, néha néztem őt, hogy mennyire szexi hátsója van, de szólni nem mertem hozzá.

Buszon is csak néztem, és amikor leszálltam, olyan hirtelen eltűnt, hogy fel se eszméltem...

Elszomorodva ballagtam haza, és folyamatosan arra a pillantásra gondoltam.

Vajon képzelődtem, vagy tényleg a szemembe nézett?

Annyira hihetetlennek hangzik, vagy csak én gondolom úgy...

Hazaértem, lefeküdtem, és máris elnyomott az álom.