Barátságunk Padja
Milyen régen is volt ez...Már vagy 13 éve jártam itt, de azóta se változott semmit.
Az iskola külsőleg ugyan olyan, mint réges rég, semmi se változott, talán csak annyi, hogy a főbejárat nem az első kapu, hanem az utolsó lett.
Sok jó, és rossz emlék köt ide, egyetlen igaz barát, sok kedves tanár, rengeteg csín és miegymás.
Megváltoztam, amióta utoljára beléptem ide.
Nagy darab, mondhatni vadállat lettem.
Hosszú feketés barnás haj, fekete farmer láncokkal övezve, tornacipő, fekete póló és fekete ing.
Az arcomat szőr borította, szögletes keretű szemüveget kellett hordanom, mert nem látok jól messzire.
178 cm magas lettem, kissé pocakos, és a hangom is megmélyült, mert hát amikor még fiatal voltam, sokan gondoltak lánynak a hangom miatt...
És azt se gondoltam volna, hogy ilyen nagyra növök.
A suli falai közül gyerekzsivaj szűrődött ki, kacajok, ordítások, zsibongások.
Beléptem a kapun, és kicsit furcsa érzés volt, hogy szinte mindenki a derekamig ért.
Furcsán néztek fel rám, amitől kicsit elvörösödtem.
Onee-san mit keresel te itt? Olyan magas vagy. - mondta egy aranyos kicsi lány.
Jöttem meglátogatni kedves kis iskolám – guggoltam le hozzá, és simogattam meg a buksiját.
Te is idejártál? - kérdezte csillogó szemekkel.
Igen – mosolyogtam rá. Milyen régen is volt... - merengtem el. Már több mint 13 éve...
Kézen fogva jöttek mellettem, ujjongtak, nevetgéltek, én meg néztem mindenfelé a suliba, de belsőleg se változott semmit.
Odaértünk a régi termünkhöz, és egy csöpp könny folyt le a szemem sarkából.
Mennyi minden történt már itt...Sok verekedés, békülés, játék, és sok sok móka...
Szerettél ide járni Onee-san?
Igen is meg nem is. De jó újra itt lenni.
Beléptem a régi termem ajtaján, szinte alig fértem be, és szembe találtam magam kedves tanárnőmmel, Takano Senseiel.
Igaz ő is kicsit össze ment már, de láttam rajta, hogy nagyon örült nekem.
Asagi, milyen jó téged újra látni – ölelt meg engem. Mennyire megnőttél – nézett végig rajtam. Igazi férfi lettél. Mi szél fújt erre?
Gondoltam meglátogatom kedves tanárnőmet. - mosolyogtam rá. Nem változott semmit se a suli, amióta 13 éve kiléptem innen.
Körülnéztem a termembe, sok sok kisgyerek nézett rám nagy szemekkel, és elmosolyodtam.
Zavartan ültem le az egyik kis padra, és a kicsit nevetni kezdtek, mert nem fértem be a padba.
Onee-san milyen tanuló voltál? Sok barátod volt? Miket csináltál?
Lassabban gyerekek – mondtam zavartan. Nem tudok ennyi kérdésre válaszolni egyszerre. Hát...Nem voltam valami hú de jó tanuló – nevettem kínosan. Nem voltam eminens, de nagyon rossz tanuló se voltam – mondtam elgondolkodva. Barátom csak egy volt...Igazi jó barát, akire mindig számítottam, mindig segített, és megvigasztalt...
Két erős kezet éreztem a vállamon, hátra fordultam, és pont vele találtam magam szembe, de kb. nem hittem a szememnek...
Rövid barnás haj, kicsit felzselézve, de mégse olyan módon, mint az alfa hímeknek van, hófehér ing, fehér feszülős póló, világos mályvaszín nadrág, és fehér sport cipő.
Külsőleg rá se ismertem...Csak egyvalamiről ismertem fel...És az a méregzöld szeme, ami ugyanúgy fénylett, mint 13 éve.
De sokat változtál – nézett felülről a szemembe és mosolygott rám. Meg se ismertelek volna – mondta kuncogva.
Szintúgy Kira – néztem mélyen a szemébe. Egyedül a szemed nem változott.
Neked se – hajolt közel hozzám, és elvörösödtem...
Onee-san ő kicsoda? - kérdezték a gyerekek kíváncsiskodva.
Ő volt az egyetlen barátom... - mondtam szelíden mosolyogva.
Mindenki odament hozzá, kérdezősködtek, nyaggatták ölelgették, én meg halkan kuncogtam magamba.
Ugyanolyan bolondos mint régen volt, semmit nem változott.
Bár meg kell valljam, eléggé megférfiasodott ő is...
Beszélgetett a tanárnővel, és az egyik kislány bökdösni kezdte a vállam.
Onee-san tetszik neked az a fiú?
Öhm izé mi ez ilyen hirtelen? - kapkodtam a fejem ide oda.
Nem vagyok én olyan kicsi, mint azt te gondolnád – suttogta a fülembe. Látom, hogy érzel valamit iránta.
Eléggé meglepődtem azon, ami a kicsi szája elhagyott...
Öhh izé most aztán rendesen megleptél kicsi lány – simogattam meg a fejét. Igen... - mondtam elvörösödve. Tényleg nagyon tetszik.
Miért nem mondod el neki?
Nem megy az olyan egyszerűen...
Dehogynem – bökte meg a vállam, aztán visszament a gyerekekhez játszani.
Ránéztem Kirára, ő visszapillantott rám, én meg fülig pirultam...
Elfordultam, és a gyerektömeg felé néztem.
Régebben másabb külseje volt, akkoriba csak barátként gondoltam rá, de most, hogy így megváltozott...Akár máshogy is gondolhatnék rá, de valamiért nem megy...
Csöngettek, a diákok kiáramlottak a teremből, és csak én meg Kira maradtunk a terembe...
Nagyon feszülten éreztem magam, lassan kimérten kezdett oda sétálni hozzám, és leült az asztalra.
Meredtem rá, de szólni nem tudtam...
Mi baj? - kérdezte végül.
Semmi semmi... - mondtam pirulva.
Úgy érzem, valamit nem mondasz el nekem – fogta meg a vállam.
Túl jól ismer engem...
Felpattantam hirtelen, és odamentem a legutolsó padhoz, ahol akkor ültem, amikor még idejártunk.
Kira is odasétált a padhoz, leült mellém és átkarolt.
Emlékszel mennyit játszottunk itt? Mindent megbeszéltünk, hülyéskedtünk...Régi szép idők – nézett mélyen a szemembe.
Annyi minden történt ennél a padnál...Jóban rosszban kitartottunk egymás mellett, miközben mindenki lenézett minket, mert kicsit szótlanabbak voltunk ő náluk...És mi lett belőlünk? Én egy Metal banda gitárosa lettem.
Nahát, ezt nem is gondoltam volna rólad – mosolygott rám. Én meg egy igazán híres, felkapott DJ lettem, és egyre többen érdeklődnek irántam.
Mennyire meglepődnének drága osztálytársaink, ha ezt megtudnák – kuncogtam.
Nem mondott semmit, csak nézett rám igéző szemeivel, és halkan lélegzett.
Nagyon közel hajolt hozzám, szinte együtt lélegeztünk...
Mi-miaz? - kérdeztem riadtan.
Még mindig gyönyörű a szemed.
Elfehéredtem...
Hirtelen elkapta vállam, ledöntött az asztalra, és hevesen csókolni kezdett.
Egész testem megfeszült, égett a vágytól, éreztem gyengéd kezeit az arcomra simulni, forró csókját az ajkamba égni.
Félbeszakadt a csók, és lihegve néztem rá.
N-nem kéne...A gyerekek bármikor bejöhetnek... - mondtam kipirult arccal.
Nyugi, most ők elvannak egy darabig az udvaron – tette az ujját az ajkaimra.
Nem tudtam megszólalni, nem hagyta el a számat egy hang se, újra Kira ajakira tapadtam, hevesen faltam, magamra rántottam, és szorosan magamhoz öleltem.
Nem gondoltam volna, hogy pont vele, pont itt fogok így találkozni...
Rengeteg mindent megélt már ez a pad...
Sokszor bújtam el alá, hogy átöltözhessek tesiórára, rengeteget feküdtem rajta, sok hülyeséget dugtam el benne, és még egyszer ketté is tört, amikor egyik osztálytársam rávágott, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen mocskos dolgokat is megfog egyszer élni...
Benyúlt kezével a fekete pólóm alá, végigsimított feszülő mellkasomon, belenyögtem a szájába, és félbeszakadt megint a csók.
Forró csókjaival borította be a testem, minden porcikám lángra gyúlt, éreztem, hogy igazán élek.
Vadul tépte le rólam a pólót, felültem vele szembe, belenéztem vadító szemébe, én is gyorsan megszabadítottam felsőjétől, hogy gyönyörködjek izmos felső testébe.
Forrón végigleheltem feszülő mellkasát, lágy csókot dobtam rá, újra elterültem az asztalon, és hagytam, hogy birtokába vegyen engem, és magáévá tegyen.
Összeforrt az ajkunk, egyik kezével kigombolta a nadrágom, lágyan letolta, és gyengéden rámarkolt merevedő tagomra.
Hangosan felnyögtem, mélyebbre tolta forró nyelvét, és gyengéden masszírozni kezdett.
Éreztem selymes kezét becsúszni a bokszerem alá, beleremegtem minden apró mozdulatába, érintésébe...
A csók megint tört, forrón végignyalta feszülő testem a nyelvével, leért az ágyékomhoz, és kínzó lassúsággal húzta le a nadrágom...
Kihámozta merevedő férfiasságom, hevesen megnyalta a csúcsát, és kéjes nyögés hagyta el a szám.
Szenvedélyes nyögések visszhangoztak a sokat látott termünk falai között.
Leült a kicsike kis székre, megpaskolta a lábát, és csábosan rám mosolygott.
Felültem az asztalra, és pironkodva néztem, ahogy lassan kigombolja a nadrágját, előveszi merevedő férfiasságát, és gyengéden megfogja a kezem.
Bátortalanul álltam fel, rántott hirtelen az ölébe, és kulcsolta össze a kezét a kezemmel.
Mindig is reméltem, hogy ilyen jó barátok leszünk – suttogta édesen a fülembe.
Zavaromba mozgolódni kezdtem, ő gyengéden rámarkolt megint a férfiasságomra, hangosan felnyögtem, és gyengéden betolta az ujjait a számba.
Halkabban drága, meghallanak a gyerkőcök – simult bele a hangja a fülembe.
Annyira mocskosnak éreztem magam, de mégse ellenkezdtem...
Mozgolódni kezdett alattam, kicsit megemelt, és lassan kezdett rátolni kemény tagjára.
A fájdalom végighasított a testemen, könny folyt a szememből, és éreztem, ahogy egyre mélyebben és mélyebben van bennem.
Erősen rárántott a férfiasságomra újra, és újra, halkan nyögdécselt a fülembe, és a fájdalom kezdett tovaszállni, és végtelen élvezet váltotta fel.
Megpróbáltam felállni, megfordultam vele szembe, újra beleültem az ölébe, és forrón megcsókoltam.
Gyengéden beletúrt sötét hajzuhatagomba, másik kezével biztosan tartotta a csípőm, és egyenletesen mozgott együtt a testünk.
Újra szakadt a csók, muszáj volt levegőt vennem, és lágyan a fejének döntöttem a fejem.
Fáradt arccal mosolygott rám, gyengéden végigsimított izzadt hátamon, és újra megcsókolt mély szenvedéllyel.
A tempója gyorsabb lett, hirtelen rámarkolt a férfiasságomra, és gyorsan kezdte húzogatni úgy, ahogy ő mozgott bennem.
Hangos nyögések járták be a termet, hatalmasat ordítottunk egyszerre, ő belém engedte forróságát, én meg a mellkasára...
Fáradtan dőltem a vállára, és lihegtem a nyakába.
Gyengéden magához húzott, puszit lehelt a nyakamra, és a fülembe suttogta:
Mindig is jó barátok voltunk és ezentúl is azok leszünk.
Apró könny csordult ki a szemem sarkából, szorosan magamhoz öleltem, és pár percig így ültünk.
Pár perc múlva halljuk a tanárnőt, hogy mindenkinek szól, hogy gyülekezzenek, mert mennek be.
Gyorsan összeszedtük magunkat, letakarítottuk egymást, és átlagos pocizóiba helyezkedtünk.
Felpattantam az asztalra, Kira meg velem szembe ült azon az apró széken.
Egymásra mosolyogtunk, kacsintottunk, és újra elárasztottak minket a gyermeki kacajok, mosolyok pont mint akkor, amikor mi is ilyen gyermekiek voltunk, és ide jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése