A Természet Lágy Ölén
Ez a fiú...Első látásra megtetszett.
Pedig alapjába véve nem jönnek be az ilyen fiúk, de ő benne megfogott valami...
Talán a mosolya, ami oly édes és barátságos volt.
Nem tudom, mit láttam a mosolyába, talán egy kis gyermeki pajkosságot, vagy esetleg egy csöppnyi perverzséget.
De még így is úgy éreztem, hogy semmi esélyem nincs nála...
Tudom, eléggé kevés az önbizalmam, nem vagyok Adonis, de azért olyan borzalmasan se nézek ki....
De itt volt az alkalom, hogy próbálkozzak nála, akármilyen zavarba is jövök tőle...
3 nap alatt csak megismerhetem őt valamennyire.
Ott ült velem szembe, nem nagyon mertem hozzá először szólni, de aztán egyre bátrabb és bátrabb lettem vele szembe.
A parkba már kicsit próbáltam hozzá közeledni, mindig csak egy nagyon kicsit, apránként, először a fejem a vállára döntöttem, utána már azt is mertem, hogy hátulról átöleltem.
Olyan jó érzés volt, puha, melengető, mint egy plüss.
Azután is próbáltam közeledni hozzá, beszélgettem vele, de olyan eget rengető dolgokat nem tudtam még meg róla, de azt igen, hogy perverz...Vagy csak annak gondoltam, nem tudom.
Második nap már tényleg közelebb kerültem hozzá, és nagyon boldog voltam.
Igaz egy fél óráig csak a távolból bámultam őt, mert nem mertem odamenni hozzá...
Kis bátorságot gyűjtve oda mentem hozzá, beültem mögé, és gyengéden magamhoz öleltem.
Apró dolog volt, de én mégis nagyon boldog voltam tőle.
Simogattam puha hasát, és el se akartam őt engedni.
Tudom, unalmas lehet egy idő után valakinek, de én nagyon vágytam a szeretetre, és per pillanat ez is elég volt nekem a boldogsághoz, hogy egy kicsit közelebb engedett magához.
Estefelé már kicsit több is volt, de még mindig nem olyan nagy dolog, csak felelsz vagy merszeztünk, és megpuszilhattam őt a száján...
Nagyon zavarba voltam, de egybe nagyon is örültem neki.
Párszor még engedte, és úgy vettem észre, hogy nem zavarja őt.
Aztán meg hát...Na igen...Rávettek arra is, hogy egy kicsit markolásszam meg őt...
Szeretem ezt a játékot.
Egyre sötétebb lett, és megint beszélgetni kezdtem vele egy kicsit, hogy jobban megismerjem őt.
Beszéltünk mindenről, ami csak eszembe jutott.
Zene, horror, életcélok meg minden.
Este felé már kicsit jobban belemelegedtünk az „ismerkedésbe”.
Közelebb kerültem hozzá, és amikor átöleltem őt újra, és összekulcsolta a kezét a kezemmel, azt hittem menten kiugrok a bőrömből...
Kifejezni nem tudtam, mennyire boldog voltam, megint a karjaimba érezhettem őt, és úgy éreztem végre, hogy esélyem van nála, még ha kicsi is.
Már addig eljutottam, hogy kigomboljam a nadrágját, de mindig közbejött valami...
Egy pár percre azt is elértem, hogy hátulról átölelt, és megint összekulcsolta a kezét a kezemmel.
A melegsége átjárta az egész testem, boldog voltam, de a boldogságom szertefoszlott, mert muszáj volt pont ilyenkor fáért menni a tűzre...
Azután semmi említésre méltó nem történt, sokáig érezhettem őt a karjaim között, egész éjszaka fent voltunk, beszélgettünk a többiekkel, röhögtünk, jó hangulat volt.
Reggelre már eléggé elfáradtunk, és én meg ő bementünk az egyik sátorba aludni egy kicsit.
Befeküdtem vele a sátorba, de már nagyon fáradt volt ahhoz, hogy bármi perverzségre rávegyem...
Kicsit szomorkásan öleltem őt át, és aludtunk el.
Csak 2 órát aludtunk, ő kimászott de én még eléggé lusta voltam, és bent döglöttem még egy kicsit.
Kitápászkodtam a sátorból, és már mindenki a napon süttette magát.
Én is kifeküdtem, hogy süttessem egy kicsit a hasam a melengető napon.
Ő is aludt egy kicsit a napon, én meg figyeltem őt, simogattam az arcát.
Aztán mindenki felkelt, pakolásztuk össze a cuccokat, de én kihasználtam minden adandó kis alkalmat, hogy megölelgessem őt.
Amikor hátulról átöleltem, és megsimogatta a kezem, majd elolvadtam...
Megint egy apróság, ami boldoggá tud tenni engem.
Elindultunk vissza, és akkor tudtam meg róla egy apróságot.
Szereti a Rudit.
Igaz ez se olyan nagyon nagy dolog, de apró gesztusnak is lehet örülni.
Azután már csak úgy néha néha egy szót váltottunk, de még elmehettem hozzá, hogy lepakoljam náluk a cuccát.
Adandó volt az alkalom, de semmi különös nem történt...Mennünk kellett tovább.
De annyi örömöm volt, hogy láthattam őt bokszerba, és megelégedtem azzal is.
Azután már semmi különösebb nem történt, kiültünk vízipipázni, összeszedtünk még pár barátot, és elszórakoztunk a nap hátralevő részét.
Ez után a tali után nem nagyon találkoztunk, ő se ért rá a vizsgái miatt, meg én se.
Zaklattam őt sms-ekkel, beszéltem vele msn-en is, de az nem volt ugyanolyan.
Ezért gondoltam meglepem őt és meglátogatom.
Hát, a meglepetés jól sikerült, eléggé meglepődött, de azt mondta ne csináljak többet ilyet, mert most csak véletlenül találtam otthon, mert általában sosincs otthon.
Mázlim volt, vettem neki egy Rudit, aminek nagyon örült.
Azt mondta aranyos volt tőlem.
Úgy belepirultam...
Elmásztam a világ másik végére, hogy odaadjak neki egy Rudit...Eléggé elszánt vagyok, az biztos.
Beszélgettem vele egy kicsit, jól megölelgettem, aztán mentem is, mert dolgom volt meg neki is.
Ez után már nem is találkoztunk, mindkettőnknek vizsga időszaka volt, és tanultunk.
De amikor már vége volt mindkettőnknek a vizsgaidőszaka, megbeszéltünk egy találkozót, mert sok mindent meg kellett beszélnünk...
Mert úgy érezte, hogy én belé szerettem, ami részben igaz is meg nem is.
Írtam neki egy verset, amivel tényleg azt éreztettem hogy beleszerettem, vagyis inkább úgy is mondhatnám, hogy még nem szerelem, amit érzek, nem szeretem őt még annyira, vagyis de, de inkább csak nagyon nagyon kedvelem őt.
Azt mondta, nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, még nem érez úgy irántam mint én ő iránta...
Nem is vártam, hogy egy hét ismeretség után belém szeressen, de azt mondta majd idővel bármi történhet.
Nem hagyom abba az akcióimat, próbálkozni fogok ezek után is, mert az önbizalmam bár kicsi, de még VAN!
Neki sok dolga volt, nem nagyon beszélgettünk, csak ritkán, de én akkor is nyúztam őt.
Aztán hirtelen csak kitört belőlem, hogy nagyon kanos vagyok...
Beszélgettünk kisebb perverz dolgokról, küldtem felé kisebb nagyobb célzásokat, hogy eljátszadoznék vele.
Mondott egy két olyan mondatot, amit nem hittem el...
Felcsillant a szemem, és megbeszéltem vele egy találkozót, hogy kicsit eljátszadozzak vele.
Megbeszéltünk egy találkozót jövőhétre.
Egész héten ezen stresszeltem, vagyis a hátralévő pár napon, mindenféle mocskos perverz dolog futott át a fejemen...
Eljött a nap, totál izgatott voltam, mint egy kisgyerek, aki először ment iskolába.
Elindultam, egész úton agyaltam, mi is történhet ezen a csodás nyári napon.
Amikor megláttam...Annyira döglesztően jól nézett ki...
Fehér feszülős póló, barnás farmer, sportcipő, kicsit borostás arc, és rövidke haj.
Így együtt furcsán hangzik, de látványra már egyáltalán nem az.
Legszívesebben letepertem volna ott helyben, de türtőztettem magam, ami eléggé nehezen ment.
Szija – mondtam zavartan.
Szerbusz. Valami gond van? - fogta meg a vállam.
Nem dehogy, csak meleg van – mondtam pironkodva.
És hova megyünk? - kérdezte.
Normafára gondoltam. Ott kevesen járnak, nem hallják a sikolyod. - mondtam kuncogva.
Nevetett egyet, barátian átkarolt, és elindultunk a busz felé.
Az úton nem nagyon beszélgettünk, eléggé feszült voltam...
Annyira jól nézett ki, én meg annyira nem...
A végállomásra értünk, leszálltunk a buszról, és kicsit kinyújtóztam.
Milyen csodás idő van – mondtam.
Igen, csak ne lenne ennyire meleg.
Akkor vedd le a pólód – vigyorodtam rá sunyin.
Rám sandított, és közel lépett hozzám.
Ennyire be vagy indulva? - kérdezte kuncogva.
Bocsi...Igen, nagyon – mondtam elvörösödve.
Menjünk – karolt át megint, és indultunk meg a nagy zöldbe.
Hűvöskés szellő fújt minket körbe, a levelek susogása teljesen megnyugtatott, nem voltam már zavarba, és jól is jött a sok stressz után, az érettségi miatt.
A sok gyaloglástól kicsit elfáradtam, és leültem egy fatönkre.
Lehuppant ő is mellém, és nézte a lengedező fákat.
Annyira, de annyira tetszett, és ezt ő is tudta.
Vállára döntöttem a fejem, és néztem el a messzeségbe.
A lábamra tette a kezét, és kicsit megijedtem...
Rátettem én is a kezem a kezére, és összekulcsoltuk a kezünk.
Gyorsan puszit nyomtam az arcára, és visszadőltem a vállára.
Kuncogott, megsimogatta a kezem, és megfogta az állam.
Mért vagy ennyire zavarba?
Azt hiszed, hogy olyan egyszerű olyan valaki mellett ülni, aki tetszik neked? - mondtam felháborodottan.
Nyugodj már meg, nem foglak megenni.
Belenéztem a szemeibe, és megint elvörösödtem.
Gyengéden megfogta az állam, közel húzta magához, és halkan suttogta:
Türelem rózsát terem – kuncogta.
Fú de gonosz – gondoltam magamba.
Elindultunk megint, beszélgettünk, és egyre mélyebbre mentünk, és hát persze, hogy mocskos dolgokon járt az eszem...
Folyton azt a szexi hátsóját néztem, és hát eléggé beindultam tőle...
Hirtelen megtorpant, megfordult, és szinte belém fúródott a tekintete.
Mi-mi az? - kérdeztem riadtan.
Lassan kezdett lépkedni felém, hirtelen elkapja mindkét karom, gyengéden odanyom a fához, és nagyon közel hajolva belenéz a szemembe.
Érzem a lélegzetvételét az orromon...
Hirtelen csókol meg, présel bele a fába, oly forrón oly szenvedélyesen, hogy majd kifolyok a kezei közül.
Vadul faltuk egymás ajkát, benyúlt a fekete pólóm alá, és végigsimított az egész felső testemen.
Beleborzongtam az érintésébe, a csókjába, az illatába, mindenbe...Rabul ejtett...
Szakította a csókot, megfordított, a kezemet újra a fának szegezte, újra benyúlt a pólóm, alá és halkan suttogta a fülembe:
Nem bírok magammal. Azonnal akarlak – csengett a hangja a fülembe.
Kirázott tőle a hideg, levette a pólóm, félredobta, és édes csókokkal borította el egész testem.
Lassan kezdte kigombolni a fekete farmeromat, gyengéden harapott bele a nyakamba, forró lehelete végigfutott az egész testemen, de biztosan tartott, hogy ne essek össze a gyönyörtől.
Belesimított a bokszerembe, forrón végignyalta a nyakam, és gyengéden rám rántott.
Kéjes nyögés hallatszott fel a vöröslő naplementémbe, és gyorsan dugta be a számba az ujjait.
Hallasd a hangod – nyögte a fülembe. Felizgat a hangod – suttogta.
Nem nagyon tudtam, mert olyan mélyre dugta az ujjait...
Nagy nehezen kicsúsztattam a nyelvem két ujja között, és kaptam végre levegőt.
A levegő forrott körülöttünk, hangos nyögések suhantak át a lombok susogó levelei között.
Lejjebb tolta a nadrágom, ő is kihámozta magát a nadrágjából, letolta egy kicsit, és hozzá dörzsölte merevedő tagját a hátsómhoz...
Az ég kezdett narancsba borulni, a vörös égbolt kezdett tovaszállni.
Forró lehelete megint végig futott a nyakamon, elővette merevedő férfiasságát, letolta a bokszerem, elővett egy gumit a zsebéből, a fogával elszakította, magára húzta, és gyengéden kezdte el betolni.
A fájdalomtól összerezzent a testem, egyre mélyebbre hatolt, és a fájdalom végignyilallt a testemen.
Hátra fordítja a fejem, forrón belecsókol a számba, és a fájdalom kezd elenyészni.
Az élvezettől a fa kérgét kaparásztam...
A testünk együtt mozgott, minden lökéssel egyre mélyebbre hatolt, végighúzta kissé érdes kezét az oldalamon, és újra beleremegtem...
Az ég éjkékbe borult, a csillagok kezdtek előbújni, és oly mély szenvedély fűtött, hogy még a vérfagyasztó szél se gátolt meg semmibe.
Kéjesen nyögött a fülembe, körbekulcsolt a kezével a hasamnál, és egy pillanatra megállt.
Valami baj van? - préseltem ki erőtlenül a számon.
Egy kis pihenés – mondta kifulladva.
Hmmm látom te is fáradsz – mondtam kuncogva.
Újra elkapta a csípőm, és megint vonaglani kezdett.
Gyengéden beleharapott a nyakamba, befogta a szám, és egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott bennem.
Nehogy azt hidd – búgta a fülembe. Nem fáradok én olyan hamar el. - nyalta meg a fülem.
Hirtelen kihúzza magát belőlem, megfordít, felkap, újra a fának présel, és megint belém hatol méretes tagjával.
Egyik kezével újra a fának préseli a kezeim, másik kezével benyúl a lábam alá, hogy biztosan tartson az ölébe, és ne csússzak le.
Annyira mocskosnak éreztem magam...De nem érdekelt.
Végignyalta feszülő mellkasom, újra megcsókolt a csillagos éjszakába, mindkét kezemmel átkaroltam, és szorosan magamhoz öleltem őt.
Egyenletesen vonaglott bennem, hangosan nyögdécselt a fülembe, amivel még jobban felajzott...
Megpróbáltam betolni a kezem a merevedésemhez, és én is kényeztettem magam.
Egész erdőbe visszhangzott a nyögésünk, éreztük egymást, kívül belül.
Gyorsított a tempón, hangosan felordított, belém engedte forróságát, és lecsúszott a földre.
Rárántott párat az enyémre is, és egyből elmentem...
Hangos nyögés hagyta el a szám, de egyből elhallgattatott egy édes csókkal.
Lihegve néztünk egymás fáradt szemeibe, nem szóltunk semmit, anélkül is tudtuk, hogy a másik mire gondol.
Összeszedtük egy kicsit magunk, ő a fának dőlt, megpaskolta a lábát, én felálltam, ő meg berántott az ölébe...
Jó szorosan magához ölelt, megpuszilt, de nem mondott semmit, csak nézte a végtelen kék eget.
Gyengéden megsimizte megint a kezem, összekulcsoltuk a kezünket, és így ültünk egy darabig, ki tudja meddig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése