Zűrzavaros Élet – 2. Fejezet
Éjjel kettőkor csörög a telefonom...
Morgolódva nyúlok érte, és Kizo nevét látom villogni.
Gyorsan észbe kapok, és felveszem, mert ő a megbízóm.
Jobbkor nem tudsz zargatni? - mondtam morcosan.
Ez neked a köszönés? - kuncogott. Lenne neked egy feladatom.
Nem ért volna rá reggel?
Nem. Mert akkor még jobban eldurvulna.
Furdalt a kíváncsiság mi lehet az.
Na akkor mond.
Egy házaspárt kéne elintézned, akik nem úgy bánnak a fiúkkal, mint ahogy kéne. Prostitúcióra használják, verik, kihasználják szegényt. Minél előbb el kéne intézned, hogy ne szenvedjen tovább az a gyerek.
Elmondott minden tudnivalót a telefonba, aztán leraktam.
Összeszedtem magam, ha már kiverte az álmot a szememből, felöltöztem teljesen feketébe, elővettem a fegyvereim, és elindultam a megadott címre.
Hatalmas ház volt...Biztos jól keresnek szegény fiúkon.
Undorító emberek...Azt ilyenek romlasztják még jobban az amúgy is pusztuló világot...
Mérgelődve mentem oda a házhoz, és néztem egy utat, ahol hangtalanul bemehetek.
Találtam egy erkélyt, amire felmásztam, és betudtam nézni az ablakon.
Mindenhol pénz hevert...Két olyan undorító strici külsejű ember feküdt az ágyon, hogy legszívesebben felrobbantottam volna az egész házat, a mocskos pénzükkel együtt...
Ilyenre rávenni egy gyereket...Undorító...
Na de most a lényegre kell koncentrálnom.
Egy üvegvágóval kivágtam az ablakot, hangtalanul kivettem, és bemásztam.
Hangtalanul léptem oda az ágyukhoz, és bámultam rájuk...
Hogy lehetnek ilyen gerinctelen férgek?
Előveszem a késem, odahajolok ahhoz az ocsmány nőhöz, és biztosan elvágom a torkát.
Elkezdett mozgolódni, a férje is felébredt, és nézett a vérbe fagyott feleségére.
Elővettem a hangtompítós pisztolyom és pont a homloka közepébe eresztettem a golyót.
Az egész feje szétloccsant, mint egy dinnye, és terítette be a már így is mocskos pénzt...
Bementem a fürdőszobába, hogy lemossam magamról a mocskos vért, és kiléptem az erkélyre.
Visszanéztem utoljára rájuk, aztán tovatűntem az éjszakába.
Dobtam egy üzit Kizonak, gyorsan lezuhanyoztam, hogy lemossam magamról ezt a kegyetlen érzést, aztán bedőltem az ágyba, hogy jól kialudhassam magam, már amennyi időm maradt...
Kicsit nyúzottan keltem, de annyira nem volt vészes, mint általában.
Felültem, néztem ki az ablakon, és próbáltam erőt gyűjteni, hogy ki tudjam nyitni az ablakot, és be tudjam engedni a meleg napfényt.
Feltápászkodtam, kitártam az ablakom, és egyből elborította a meleg napsugarak áradata kigyúrt izmos testem.
Csak se kigyúrt, se izmos nem volt, de muszáj volt ezt mondanom.
Beszívtam az energiát, felfrissültem, és mentem a fürdőszobába, hogy rendbe hozzam a hajam, meg mindenem.
Mentem megreggelizni, de nem akartam megfagyni, úgyhogy addig felvettem egy fehér inget a bokszeromhoz, nehogy megdermedjek.
Megittam a forró teám, elolvastam minden hírt, és mentem öltözködni.
Hófehér ing, szokásos öltöny és nadrág, fekete nyakkendő, és elegáns cipő, amit nagyon utálok...
Elintéztem magam, és indultam a munkába, és persze pont akkor kezdett el esni az eső...
Visszaszaladtam egy esernyőért, és bágyadtan indultam el.
Halk sírdogálást halottam a mellettem elterülő sikátorból.
Belestem, és Takatoval találtam magam szembe...
Szegény nagyon át volt fagyva, a ruhája szakadt volt, és megint kék lila foltos volt törékeny teste.
Mi történt? - térdeltem le elé és öleltem magamhoz.
Megint...ők voltak – mondta könnyes szemekkel. Nem tudtalak hívni téged – nézett bele a szemembe.
Azt hittem majd megszakad a szívem, amikor láttam a fájdalmat és a kegyetlenséget a szemébe.
Remegett, a teste jéghideg volt, gyorsan levettem az öltönyöm, és betakartam vele.
Koszos lesz – mondta remegő hangon.
Ne törődj te azzal. - emeltem fel, és indultam el vele haza.
Hová viszel? - kérdezte ijedt hanggal.
Nyugi, elviszlek magamhoz, ott biztonságba leszel.
Nem mondott semmit, csak szorosan hozzám simult, és halkan pihegett.
Mennyi borzalom éri ezt a szegény fiút még...
Gyorsan befutottam vele a házba, leültettem a halba, és amíg ott melegedett egy kicsit, begyújtottam neki a kandallót.
Leültettem elé, hoztam neki egy takarót, de az öltönyömet nem akarta elengedni.
Kérem ne... - suttogta. Megnyugszom tőle – nézett rám nagy szemeivel.
Megsimogattam a fejét, elmentem a konyhába, és csináltam neki egy jó forró teát.
Betelefonáltam a cégbe, hogy ma nem tudok menni, és intézzenek el mindent helyettem, holnap mindent megcsinálok.
Bevittem neki a forró teát, odaadtam remegő kis kezeibe, és leültem a kanapémra.
Szinte hallottam a lélegzését is, annyira csend volt.
Miért nem szóltál a szüleidnek, hogy segítsenek? - kérdeztem megint.
Megfordult, és megint könnyezve nézett a szemembe.
Nincsenek...szüleim – mondta komoran. Az igazi szüleim meghaltak, és nevelő szülőkhöz kerültem.
És ők?
Nem mondott semmit, csak bámult maga elé, és szürcsölgette a teát.
Beletúrtam a hajamba, és elgondolkodtam...
Nem nagyon akar beszélni magáról, a nevelő szüleiről meg semmi információm nincs.
Megkérdezhetem, hogy mit csináltak veled azok a fiúk?
Felállt, odajött hozzám, beült az ölembe, és nekidőlt a mellkasomnak.
Nagyon gonosz dolgokra vettek rá... - szorongatta meg az ingem. Nagyon fájt, most is fáj és nagyon félek...
Lerökönyödtem...
Vajon megerőszakolták?
Egész teste remegett, nagyon zaklatott volt.
Rám nézett fájdalommal teli szemeivel, de nem szólt, csak nézett.
A nevelő szüleim is meghaltak... - mondta suttogva. Tegnap éjjel.
Mintha villám szántott volna végig a testemen, annyira megdermedtem...
Nem hittem el azt, amit mondott...
Az ő szüleit öltem meg...
Így hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ez jó vagy rossz.
Nyugodtan leültettem magamról, és hirtelen kiszaladtam a tetőtérre friss levegőt szívni.
Az a szerencsétlen gyerek...Akkor ő volt az akiről Kizo beszélt...Ők használták prostitúcióra...Ez megmagyarázza a foltokat a testén, meg azt amit a fiú mondott...
Olyan hatalmasat ordítottam, hogy pár másodpercig visszhangzott a hangom...
Hirtelen megfordultam, és Takato nézett rám riadt tekintettel.
Közelíteni kezdtem felé, de ő hátrált.
M-megölted a szüleim... - mondta riadtan.
S-sajnálom, de bántottak téged – mondtam kitartóan. Nem érdemled meg hogy ennyit szenvedj.
Félek tőled – kuporodott össze, és takarta be magát a takaróval.
Odaszaladtam hozzá, letérdeltem elé, és néztem őt a takaró alatt.
Próbáltam őt kihámozni, és szembe találtam magam megint a fájdalmas tekintetével.
Téged nem foglak bántani – simogattam meg az arcát, de elhúzta.
Annyira rosszul éreztem magam, de nem hagyhattam, hogy tovább „használják” ilyen mocskos dolgokra a gyerekük.
Leültem elé törökülésbe, és néztem őt.
Egy darabig meredtünk egymásra, aztán hirtelen megmozdult, elkezdett mászni felém, és beült az ölembe.
Meglepődtem, nem tudtam, hogy mit szeretett volna, úgyhogy csak simogattam a hátát.
N-nem akarom, hogy bántsanak többet... - mondta nagyon halkan.
Nem fognak, ne félj.
Gyengéden magamhoz öleltem, és simogatni kezdte a pocakomat.
Kissé elvörösödtem...
Aztán már csak a szuszogását hallottam, és már el is nyomta őt az álom.
Nem csodálom, ennyi fájdalom után...
Feltápászkodtam vele, beviszem a szobámba, és lefektetem az ágyamra.
Betakargatom, megsimogatom kicsit feldagadt arcát, utána hagyom őt pihenni, ráfér.
Rezgett a zsebem, előbányásztam a telefonom, és megint Kizo neve villogott...
Felveszem, és beleszólok:
Mond, még mielőtt valami olyat mondok, amit nem kéne.
Na, mi ez a rossz kedv? Gondoltam adok egy kis esti elfoglaltságot – mondta kuncogva.
Mondjad már. - morgolódtam.
Egy uzsorakamatos fazont kell elintézned. Rengeteg gyanútlan ember feje fölül adta el a házat, ő meg vígan éldegél tovább. A fantáziádra hagyom, mit csinálj vele – mondta kuncogva.
Megcsillant a szemem.
Rendben.
Elmondta a tudnivalókat, aztán letette.
Gyorsan összeszedtem minden játékszerem, betakargattam Takatot, és elindultam a megadott helyre kicsit „játszani”.
A ház körül ízléses sövényzet volt, és rengeteg sok -féle virág borította a pázsitot.
A házon csend és nyugalom uralkodott, ahhoz képest, hogy milyen gerinctelen ember élt benne...
Odalopóztam a házhoz, belestem, és nem láttam semmi különösebb dolgot, ami arra utalt volna, hogy sok pénze van.
Bár egy apró dolog felkeltette a figyelmem.
Egy aranyberakásos kép terült el a falon, de messziről nem láttam, mi van ráírva.
Kivágtam megint az ablaküveget, hangtalanul beléptem az ablakon, és odasomfordáltam ahhoz az aranyképhez.
Csak neveket láttam rajta, de nem értettem, hogy mi lehet ez.
Alatta volt egy nagy kupac papírköteg, amire ugyanezek a nevek voltak írva.
Lakástulajdoni papírok voltak...
Ilyen bunkó gerinctelen tetűt...Aranyba foglalja azok nevét, akik felől ellopta a fedelet...
Elővettem hirtelen felindulásból egy kalapácsot, és teljes erővel rávágtam a koponyájára.
Szerencsére nem olyan mértékkel ütöttem meg a fejét, hogy belehaljon, csak károsodjon az agyféltekéje, hogy amíg kikötözöm ne mozogjon, de a másik agyféltekéjével fogja majd érezni a fájdalmat.
Drága aranyláncaival feszítettem ki mind a négy végtagját az ágyhoz, és leültem az ágya mellé.
Most aztán megfogod bánni, hogy ennyi embert utcára juttattál. - morogtam magam elé. Mihelyst elintéztelek minden embernek visszaadom a lakását.
Kezdett ébredezni, felé ágaskodtam, és mélyen belenéztem a szemébe.
Jó reggelt Csipkerózsika – mosolyogtam rá. Eljött a vég órája – nyaltam végig az arcán.
Még mielőtt megszólalt volta, beletömtem a szájába a zokniját.
Hogy tudsz nyugodtan aludni, hogy egy rakás embert az utcára dobtál? - hajoltam közel hozzá. Nincs benned semmi kegyelem?
Nem mondott semmit csak meredt rám.
Hát – leheltem az arcába. Bennem se lesz könyörület.
Elővettem a játékszereim, a sötétbe gonoszan megcsillant a szemem, és a torkának szegeztem a kést.
Érezd át más fájdalmát – emeltem fel a kést, és szúrtam bele a mellkasába.
Ordított volna, de nem tudott, és a vér látványa elvette az eszem, újra és újra beleszúrtam a kést, addig, míg minden csepp vörös nedűt ki nem folyattam a testéből.
A testébe már szinte semmi erő nem maradt, a vér elborította az egész szobát, és hangosan felröhögtem.
Fájdalom tükröződött a szemébe, és megbánás, de egy ilyen emberbe nem lehet megbánás...
Hirtelen beugrott Takato tekintete, és elejtettem a késem...
Az a fájdalommal átitatott tekintet...
Ez is arra ösztönzött, hogy ez az ember pusztuljon, mert miatta még több jólelkű ember fog senyvedni, és én azt nem fogom hagyni.
Megfogtam újra a kést, beledöftem a torkába, és addig szabdaltam a testét, amíg felismerhetetlen nem lett.
A ház falait, és a testem teljesen beborította az élet vörös nedűje.
Feltápászkodtam róla, de per pillanat nem érdekelt, hogy véres voltam, indultam egyből haza, nem volt kedvem szarakodni még ezzel is.
Kimásztam az ablakon, és gyorsan hazamentem.
Belépek az ajtómon, és Takatoval találom magam szembe...
Mindketten megtorpanunk, és feszülten bámuljuk egymást.
T-te véres vagy – mutatott felém remegő kézzel.
Sajnálom, csak egy olyan embert intéztem el, aki nem érdemelte meg hogy éljen.
Megint embert öltél... - kezdett könnyezni. Ne gyere a közelembe.
Elindultam felé, de kikerült, és kiszaladt a kietlen éjszakába, és ezen a környéken nagyon nem biztonságos, mert sok a gyilkos, bűnöző és a drogos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése