A Sors Mindenkit Útólér – 5. Fejezet
Üldögéltem a tanár úr konyhájába, és néztem ahogy ide oda szaladgál.
Tényleg barátságos arca van.
Csinált nekem egy forró csokit, és leült velem szembe.
Mióta ismered őt? - kérdezte mosolyogva.
Nyeltem egyet.
Ő...segített nekem... - mondtam halkan. Megtámadott a volt barátom, bántott, és meg akart erőszakolni, és ha ő nem lett volna... - csuklott el hirtelen a hangom.
Értem – mondta, odajött hozzám, és megsimogatta a fejem.
Olyan melengető érzés járta át a testem.
Nyugodtan menj aludni, ott van a szobám mellett egy kis szoba, ott elalhatsz.
Köszönöm.
Barátságosan átkarolt, és elment a szobájába.
Én még egy darabig ott üldögéltem, és bámultam magam elé.
Aztán nem évődtem tovább, és elmentem inkább aludni, eléggé fájdalmas nap volt nekem is, és Keichinek is.
Érzem, hogy odafekszik valaki mellém, gyengéden megsimogat, és lefekszik.
Nyitogatom a szemem, és a tanár úr barátságos arcával találom magam szembe.
Bocsi, nem akartalak felébreszteni.
Semmi baj tanár úr – húzódtam közelebb hozzá, és öleltem őt át.
Olyan megnyugtató érzés volt átölelni őt.
Egy szál bokszerbe feküdt mellettem...
Mint ahogy már mondtam, tényleg nagyon jó teste van, ahhoz képest, hogy túl van a negyvenen.
De ahogy észre vettem, rövidebb lett a mellkasán a szőr, és így még jobban látszik, hogy izmos a felső teste, és vagy egy kis pocakja is.
Benyúltam a takaró alá, és éreztem, hogy eléggé kemény.
Felém fordult, rám mosolygott, de eltolta a kezem onnan.
Nem kéne megerőltetned magad – simogatta meg a kezem.
Ez számomra nem megerőltető – kuncogtam, és vissza toltam a kezem.
Gyengéden simogattam, aztán lassan becsúsztattam a kezem a bokszerébe, és halk nyögés hagyta el a száját.
Kicsit remegett a kezem, mert ahányszor én már ezt elképzeltem...
Igaz, már voltam vele együtt, de még mindig olyan, mint ha először csinálnám vele.
Lejjebb csúsztam, hogy elérjem merevedését, kivettem, és lágyan megnyaltam.
Hangosan felnyögött, de a szája elé tette a kezét, nehogy Viktoria meghallja.
Gyengéden bevettem a számba, forgattam a nyelvem körülötte, és óvatosan beletúrt a hajamba.
Megfeszült a teste, és hamar belelövellt a számba.
Kipirulva nézett rám.
Elnézést, hogy ilyen gyors voltam...Csak olyan jó nyelved van – kuncogott
Hát, ilyen bókot se kaptam még...
Rá mosolyogtam, felcsúsztam hozzá, átöleltem, és újra elnyomott az édes álom.
Nyugodtan kelek, egy egész napot tölthetek semmit tevéssel, de valahogy nem fűlik ehhez a fogam.
Tanár úr jön be, és hoz nekem egy jó nagy tál reggelit.
Irulok pirulok, lerakja a hasamra, és kimegy a konyhába.
Viktoria jön be, és ül le mellém.
Jobban vagy?
Persze. Köszönöm – simogattam meg az arcát. Nem kell félteni, sok mindent átéltem már.
Megreggeliztem, közbe beszélgettem Viktoriaval, és agyaltam azon, hogy mit is csinálhatnék ma.
Nem jutott eszembe semmi használható, a tanár úr szólt, hogy neki mennie kell dolgozni, itt hagyott nekünk egy kulcsot, hogy zárjunk be, ha elmegyünk.
Mivel más nem jutott eszünkbe, elmentünk a közeli parkba sétálgatni egy kicsit, de szerintem nem használom ki a szabadnapom, és vissza megyek, de dolgozni nem fogok.
Jó volt friss levegőt szívni, kellemes tavaszias nap volt, mindenfelé kószán repkedtek a lehullott levelek.
Viktoria átkarolt, és csendesen ballagott mellettem.
Kimentünk egy nagy mezőre, és egyből elvetettem magam a friss harmatos fűre.
Mint ha felhők között lettem volna.
Órákig elidőztünk ott, néztük ahogy a felhők ide oda szálldogálnak, aztán mondtam, hogy haza kellene mennem, hogy egy kicsit hallgassak zenét, mert elvonási tüneteim vannak.
Feltápászkodtunk, és elindultunk hozzám.
Én beültem a gép elé, elindítottam egy jó hosszú listát a kedvenc zenéimmel, és kimentem főzőcskézni.
Viktoria huppant le a gép elé, és nézelődött.
Elvoltam merülve a főzésbe, és Viktoria szólt, hogy mennyek be egy kicsit.
Mit szeretnél?
Nézd, beregisztráltalak erre az oldalra. - mondta mosolyogva.
Mégis minek....
Nézd meg mennyien jelöltek – mondta kitartóan.
Mennyi ismerős név.
Általános iskolai tanáraim, középiskolás tanáraim, volt osztálytársaim, sőt, még egy két régebbi barát is megtalált.
Leültem és jobban belemerültem a net világába.
Viktoria kiment a konyhába, és figyelte a kaját, nehogy leégjen.
Arra is rájöttem, hogy én egy Furry nevű szubkultúrába tartozom, mivel hogy én külsőleg ember vagyok, de lelkileg oroszlánnak érzem magam.
És ezzel is sok sok új barátot szereztem, beléptem Furry fandomba, ahol sok érdekes állat rejtezett még rajtam kívül.
Először egy kutya fazon vett engem fel, és vele beszélgettem egy kicsit.
Normálisnak gondoltam, mondta, hogy találkozzunk.
Beleegyeztem, megbeszéltünk egy talit a parkba, összeszedtem magam, és elindultam.
Mondtam Viktorianak, hogy elmegyek egy kicsit, addig vigyázzon a házamra.
Gondolkoztam, milyen is lehet ez a fiú, mert a képén csak kutya maszkosan szerepelt.
Odaértem leültem az egyik padra, és vártam amíg megjön.
Hirtelen lép oda valaki mellém.
Amikor felnéztem rá, azt hittem lány...
Te vagy Keichi ugye? - kérdezte.
Én vagyok Szőr Csomó – mosolygott rám és nyújtotta ki a kezét.
Te biztos hogy fiú vagy? - kérdeztem kuncogva.
Igen... - sértődött meg.
Beszélgettünk, jobban megismertette velem a Furry világot, elég sokat tudott róla, mert már rég az volt.
Elbeszélgettünk jó ideig, és rájöttem, hogy tök normális, és mindenek mellett még egész jó, arányos teste is volt.
Gondoltam, úgyis meghúzom egyszer, de észrevette, hogy folyamatosan őt nézem...
Elpirulva fordultam el...
Tetszem? - kérdezte vigyorogva.
Ne legyél ilyen közvetlen, mert nyakon váglak...
Erre úgy megugrott, és kitört belőlem a röhögés.
Megbeszéltünk egy kis játszadozást mára.
Átjött hozzám, és bemutattam Viktorianak.
Nézd. Ez itt egy Szőr Csomó.
Szerintem inkább egy lány – gondolkozott el Viktoria.
Nem vagyok lány – háborodott fel Szőr csomó.
Eljátszadozok vele egy kicsit – mondtam pironkodva. Ne zavarj meg, mert morcos leszek.
Viktoria mérgelődve ment vissza a konyhába, én meg csomó bementünk a szobámba.
Bezártam, hogy még véletlenül se zavarjon meg senki se.
Leültem az ágyra, és néztem a jó testét.
Kék farmer simult rá kissé testes alakjára, fekete póló volt rajta, és barna ing.
Így összképbe egész jól nézett ki, de amikor levette a nadrágját, és megláttam a fecske alsóját, azt hittem menten sírva fakadok...
Mi a szar az rajtad? - kérdeztem undorodva. Ilyet nagyapám hordott basszus...
Nyugi már, nem sokáig lesz rajtam...
Ettől még az életkedvem is elment a szextől...
Előhúzott valahonnan egy harisnyát is...
Mit akarsz azzal? - kérdeztem riadtan.
A fejemre húzom, mert úgy jobban megy – pironkodott.
Azt hiszem, itt pattant el valami a fejembe.
Én így hozzád nem érek – förmedtem rá.
Most mi a baj szépfiú? - kérdezte női hangon.
Jézusom, tudtam hogy lány van – ordítottam.
Dehogyis, csak félig – mondta gondolkodva. Van egy női énem is.
Nekem ebből elegem van, felbassza az agyam...
Felemeltem a lámpám, odamentem hozzá, és teljes erőből fejbe basztam őt.
Erőtlenül zuhant a földre, és a lámpa is darabokra tört.
Szerencsére nem hallatszik ki semmi, mert rendesen hangszigetelt szobám van.
Felszedtem azt az izét a földről, kibilincseltem az ágyamhoz, levágtam róla azt az undormány alsó nemű szarságot, ráültem és vártam hogy felkeljen.
Nyitogatta a szemét, ki akart volna ugrani, de a bilincs csilingelő hangja éreztette, hogy ki van szolgáltatva...nekem.
Miért kötöttél ki engem? - kérdezte riadtan.
Undorodom az ilyen fétisiszáktól, mint te... - váltottam hirtelen ijesztő hangnemre.
Riadtan nézett rám, elővettem egy övet, és körbe körbe járkáltam körülötte.
Undorító féreg – ordítottam, és rávágtam egyet a hasára az övemmel. Biztos hogy a Furrység is csak perverzitás nálad...Utána olvastam az ilyeneknek is...
Újra és újra rávágtam a szíjjal, hatalmasakat ordított, de úgyse hallja senki se segélykérő ordításait.
Ráültem, és végigsimítottam vöröslő testén.
Olyan jól nézel ki, mégis milyen hülye vagy – gondolkodtam el.
Lejjebb csúsztam, végignyaltam a testén, és hangosan felnyögött.
A szíjjal kifeszítettem a lábait is, és már teljesen tehetetlen volt.
Láttam a félelmet az arcán, ami teljesen beindított...
Elővettem egy új övet, a nyaka köré tekertem, és jól meghúztam, pont úgy, hogy meg ne fulladjon.
A farka kezdett megkeményedni, levettem magamról a ruhákat, betömtem a száját egy almával, és gyengéden rátoltam magamat a farkára.
Voltak ilyen vas műkarmaim is, felhúztam őket, ő meg riadtan nézett rám.
Erősen belevágtam a testébe, a vére kiserkent, és vergődni kezdett kínjába.
Annyira felizgatott a vér látványa...Eddig is tudtam, hogy beteg vagyok, és már annyiszor csináltam ezt, de nem lehet megunni, olyan mint a drog...
Betoltam a bőre alá, közbe vonaglottam rajta, próbált nyögni, azt nem tudom, hogy a fájdalomtól, vagy a fájdalomtól, de amilyen beteg elméjű szerintem mindkettő...
Az egész testét vér borította, én is kényeztetni kezdtem magam a látványra, hangosan nyögtem, és ráélveztem a fejére.
Ő is hangosan nyögött egyet, és belém engedte forróságát.
Nem akartam leszállni róla, még több vérét ontottam ki, és kentem szét magamon...
Tudom, hogy nem vagyok normális, de én már csak ilyen vagyok.
Ültem, szótlanul, és bámultam rá.
A szemébe még mindig a félelem tükröződött, nem mozdult, csak várta, hogy mit teszek.
Elővettem egy szegecses övet, rámosolyogtam, és kivettem az almát a szájából.
Ne, kérlek ne – könyörgött.
Sajnálom...Én ilyen undorító férgetek nem bírom elviselni – ordítottam, és rácsaptam a szegecsekkel újra a remegő testére.
Ütöttem, amíg újra vér nem serkent remegő testéből.
Ordított a fájdalomtól, elöntötte az agyamat a gyilkolási vágy, újra és újra rávágtam, amíg mozdult a teste.
Mikor már lihegett, abba hagytam, elengedtem, de pár percig csak ijedten nézett maga elé.
Kinyitottam az ajtót, hogy könnyen eltudjon futni, felszedte a ruháit, és már menekült is.
Fetrengtem a röhögéstől, megérdemelte...Undorító sérült elméjű...Nem mint ha én nem lennék az, de akkor is...
Mit csináltál te ezzel? - kérdezte meghökkentve Viktoria.
Csak megbüntettem – vigyorodtam el.
Véres vagy – ordította. Bántott téged?
Inkább én őt.
Miért?
Nem lényeges.
Össze takarítottam, és mint ha kicserélték volna a szobám.
Felnéztem arra az oldalra, ahol bejelölt, de már törölt is.
Jól is tette, ha még egyszer meglátom, ki is belezem őt.
Be is sötétedett, és gondoltam bemegyek a meleg bárba, de nem dolgozni, csak beszélgetni.
Viktoria is jött velem.
Mindenki odagyűlt körénk, kérdezgették, hogy jól vagyok e, meg minden.
Kezdett itt egy úgymond család kialakulni, hogy ha valaki baj van segítünk neki közös erővel.
Én is kiállnék itt mindenkiért, kedvelem őket, mondhatni a családom.
Mennyi buzi van itt – mondta egy nagyon ismerős hang.
A középsulis osztálytársam volt az, aki állandóan a pofámba döngölte, hogy ő mennyire utálja a melegeket...
Mi a szart keresel itt? - léptem oda hozzá.
Nahát, kikkel nem futok össze – kuncogott. Nem is gondoltam volna, hogy itt futok össze veled – mondta gúnyosan.
Seggbe akarod baszatni magad?
Még mit nem – háborodott fel. Nincs is jobb mint egy forró punci – mosolyodott el.
Kezdtem megelégelni ezt a gyökért, de amint észre vettem, Chris meg Roy már ott is voltam mögötte, és erősen lefogták.
Mi-mit csináltok mocskos buzik? - ordibált.
Pont a két legnagyobb farkú barátom kapta el őt...Egyből megcsillant a szemem, és bel is ugrott a tökéletes bosszú ez ellen a homofób ellen.
Nyugodtan csinálhattok vele, amit csak akartok – kacsintottam rá. Csak had nézzem – mondtam csillogó szemekkel. Azóta vágyok arra, hogy valaki megalázza, amióta elmondta az egész osztálynak, hogy meleg vagyok...
Rám mosolyogtak, bevonszolták a szobába, kifeszítették az ágyhoz, hassal lefelé, és tanakodni kezdtek.
Az a nyomorult folyamatosan kiabált, de Roy felmászott az ágyra, és a lábát a fejére tette, és egyből elhallgatott.
Chris elment egy pár játékért.
Ostorral jött vissza, meg egy jó nagy műlófasszal.
Elvigyorodtam, leültem, és néztem, ahogy elkezdi Chris teljes erőből ostorozni a drágát.
Ordítani akart volta fájdalmába, de Roy egyre erősebben nyomta a fejét, hogy levegőt se kaphasson, aztán hirtelen elengedi.
Előveszi Roy méretes tagját, lemászik a fiú fejéről, és betérdel a lábai közé.
Erősen belökte, a fiú hangosan felordított a fájdalomról, de semmiféle sajnálatot nem éreztem iránta...
A melegek iránti gyűlölete hozta őt ide, baszhatja...És jól basszák is.
Hangosan röhögtem, ahogy hallottam melengető sikolyait, Chris egyre erősebbeket vágott rá a hátára, már szinte véraláfutásos lett az egész teste.
Roy mielőtt elélvezett volna, kihúzta a farkát, a fiú fölé állt, és ráélvezett a fejére.
Olyan melegség töltötte el a szívem, majd elolvadtam.
Újra betérdelt mögé, elővette a nagy műlófaszt, és erősen belökte neki.
Olyan ordítás hasított fel, amit valószínűleg az egész meleg bár hallhatott.
Tövig benyomta neki, már vérezni is kezdett a szexi hátsója, de Roy csak erősen nyomult belé.
Chris abbahagyta a fiú ostorozását, elővett egy körtét, kifeszítette a fiú száját, hogy ne tudja leharapni a farkát, és mélyen letolta a torkán méretes tagját.
Öklendezni kezdett, de Chris nem vette ki tagját, csak ritmikusan vonaglott benne.
A hátsója már eléggé tág volt, Roy bedugta saját méretes férfiasságát a lófasz mellé, és ő is vonaglani kezdett benne.
Chris hangosan nyögni kezdett, de mielőtt elélvezett, kihúzta magát a fiú szájából, és beleélvezett a szemébe.
Ez egy kicsit nekem is sok volt, de leszartam, mert megérdemli...
Roy is hangosan nyögött egyet, beleélvezett a fiú véres hátsójába, aztán mindketten leültek mellé, és azt mondták:
Fogod ezek után is ócsárolni a melegeket?
Élettelenül bólogatott, hogy nem, kioldozták, a fiú meztelenül kiszaladt a bárból, én meg elmosolyodtam.
Hirtelen ordítást hallok kintről.
Egyből kiszaladok, Viktoria csatlakozik hozzám félúton.
Hirtelen mindketten lerökönyödünk...
Egyik itt dolgozó barátunk, Ted feküdt a földön, vérbe fagyva...Több helyen is leszúrták.
Egy elmebeteg ordítás hasított az éjszakába, de nem tudom honnan....
Mindenki kijött, és sugdolózni kezdtek.
Ez ma már a második – mondta a főnök. Ma már megöltek egy fiút a mellettünk lévő meleg bárba.
Elfehéredtem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése