A Sors Mindenkit Útólér – 2. Fejezet
Bedőltem a puha ágyamba, és gondolkoztam.
Nincs életem, nincs életcélom...Annyiszor mondtam már ezt magamnak, de semmi se változik...
Még ha valaha is akarnék párkapcsolatot, tényleg, ki maradna mellettem?
Egy szociopata elmebeteg állat vagyok, a fejembe olyanok fordulnak meg, amik egy átlag normális ember fejébe még csíraként se találni meg...
Változni nem tudok, vagy nem tudom, nincs elég ösztönzésem...
Talán ha lenne valakiért változnom, akkor sikerülne.
Inkább alszok, mielőtt mély gondolkozásba esek.
Mondhatni kipihenten ébredtem, összekaptam egy kicsit magam, és elmentem vásárolni, mert semmi kaja nem volt itthon.
Amikor nem kurvaként élek éjjel, nekem is teljesen átlagos életem van, mint minden embernek.
Jó is egy kicsit normálisan, nyugodtan éldegélni, és felkészülni az éjszakára.
Egyetlen mondhatni hobbim, az a főzés, amit tényleg nagyon szeretek, és érdekel is.
Ez is egy álom volt, csak hát sajnos nem jött össze...Úgy hogy maradt az otthoni főzőcskézés.
Annyian nyüzsögnek itt, mindenhol nevetgélnek, beszélgetnek, szeretik egymást...
Nevetni...jó vicc...Egykor én is tudtam, most már nem tudnék szívből, csak agresszióból nevetni.
Pénzbe sose volt hiányom, úgyhogy azt vásárolhattam amit csak akartam.
Kicsi koromba sose kaphattam meg azt amit akartam, mert hogy „ez túl drága” vagy „erre nincs szükségünk”...
Anyám jól betanult szövegei voltak, bár most...Még ez is hiányzik...
Valamiért mindig olyan furcsán néznek rám az emberek a boltba...
Pedig teljesen átlagos vagyok most is, nem vagyok se véres se kiszegecselve se kisminkelve semmi...
Az embereknek muszáj mindenbe belekötniük, biztos nem tetszik nekik hogy kapucni húzok a pofámra...
Ha mindig azzal törődtem volna, hogy mit mondanak rólam, nem jutottam volna sehova, bár most se vagyok szinte sehol...
Bevásároltam mindent, kiléptem a boltból, és egy olyan undorító férget láttam meg...
Azt a gerinctelen féregnyúlványt, aki Éjfélnek hívatta magát...
Ő neki köszönhető részben, hogy minden barátom ellenem fordult, és a volt fiúm elvesztéséhez is sok köze volt...
Egyből felismertem...Hosszú haj, szemüveg, és csupa goth-os ribancos ruhák, mint egy rossz kurva...Mondhatni olyan mint én, csak én nappal nem teszem ki ilyenbe a lábam az utcánkba, mert meglincselnének.
Eme drága fiúcskának mindene megvolt, amit csak el lehetett képzelni.
Sok lóvé, mindent a kicsi picsája alá toltak, soha semmivel se volt gondja...
Ha valami olyat tett volna, akkor drága apucikája, aki rendőr volt, mindent elintézett neki, és gondtalanul garázdálkodhatott tovább...
Saját Fivérével is lefeküdt, és az unokatestvérén is átgázolt, hogy megszerezze azt, amit akart.
Észrevett engem, és kezdett felém jönni.
Elfutni már nem tudtam, és a franc se tudta, mit akarhat ez velem beszélni.
Keichi te vagy az? - mosolygott rám.
Igen én... - böktem oda neki.
A nyakamba ugrott, és jól megölelgetett.
De rég láttalak.
...Az az undorító műmosoly, legszívesebben eltörtem volna a gerincét...
Vagy nem emlékszik arra, amit elkövetett ellenem, vagy csak nem érdekli...
Eressz már el – förmedtem rá.
Na, mér vagy ilyen morcos?
Mit akarsz tőlem, mért nem a barátnőddel vagy? - kérdeztem gúnyosan.
Nekem az a fiú már nem kell – mondta unottan. Nekem te kellesz! - kacsintott rám.
Azt hittem eldobom a hajam, amikor e szavak elhagyták a száját...
Nagyon nem volt ínyemre, hogy ott mindenki előtt elkezdett markolászni...Meg az se, hogy én valaha hozzányúljak...
Rám is rám mozdult már, de szerintem nincs olyan akire nem...
Ha én ribanc vagyok, akkor rá már nincs is kifejezés...
De itt volt az adandó alkalom, hogy egy kicsit visszafizessek abból, amit mások ellen követett el.
Jól van, mikor akarod? - kérdeztem.
Nocsak, milyen segítőkész lettél hirtelen. - kuncogta.
Kuss, mondjad.
Holnap ilyen tájban ugyanitt? - simított végig rajtam, de az undortól kirázott a hideg...
Ok. - fordítottam neki hátat, és intettem neki.
Elindultam haza, hogy kicsit a főzésbe temetkezzek, mert per pillanat semmi máshoz nem lenne kedvem.
Jó volt főzni, csak sose volt kinek főzzek...
Mindig egyre bonyolultabb ételeket csinálok, és eddig még egyszer se rontottam el egy ételem se.
Simán lehettem volna szakács, csak a külsőm meg a hosszú hajam miatt nem lehetett...
Eléggé gond, hogy ilyen alapján ítélik meg, hogy jól tudnék e dolgozni vagy nem...
Főzés közbe leültem egy kicsit, és bámultam a tévét.
Ablak a világra, mindig tudja mi történik, akár mások életébe is beleláthat, még ha az nem is akarja.
Most semmi nagy durranás kaját nem csinálok, lusta vagyok és egy egyszerű brassóit csinálok, olyan rizzsel, amit a kínai kajákhoz szoktak adni.
Répa, kukorica, borsó, és tojás van benne.
Gondolom úgy csinálják, hogy a rizst megfőzik, bele a sok zöldséget, omlettként megcsinálják a tojást, feldarabolják és belekeverik, de az is lehet, hogy máshogy.
Egyszerű, mégis sokkal jobb, mint a sima rizs.
Szállingózott a hús csodás sült illata.
Mindig sajátosan szoktam fűszerezni az életeim, a megszokott fűszerek már olyan unalmasak, ezért különleges fűszerek után szoktam szabadidőmbe kutakodni.
Hamar kész lett, gyorsan megkajáltam, és mentem egy kicsit gépezni, mielőtt elindulnék dolgozni.
Többnyire csak zenét hallgatok, meg sok horrorfilmet nézek.
Másra nem nagyon használom a gépem, ismerkedésre meg végképp nem...
Beraktam egy kis zenét, és kidőltem az ágyamra.
Hagytam, hogy a zene sodorjon magával, és elfelejtsem minden problémám, még ha csak egy kis időre is.
A zenei ízlésem eléggé tág, kb. már minden benne van, de azért olyan mélyre mint a diszkós zenék, meg a mulatósok, odáig még én se süllyedek.
Főként olyan zenéket hallgatok, ami a lelki világomat tükrözi.
Azokba tudok igazán beletemetkezni, hangképekkel érik el a hatásukat.
Mindenkibe más érzést kelt, és ezt a zenei stílust nem lehet divatból hallgatni, a többivel ellentétbe.
Na de annyira elmerengtem az időt, hogy már besötétedett.
Ideje volt összeszednem magam, és indulni dolgozni.
Néha, de csak nagyon ritkán szoktam egy kicsi sminket is feltenni.
Csak kihúzni fekete szemceruzával a szemem, meg esetleg feketére festem a körmeim, mert azok kifejezetten jól állnak, de rúzs meg púder...Na azokat már nem.
Elindultam az estébe, mindenfelé megszokottan buliztak a fiatalok, egy két idősebb kéjenc próbálta őket befűzni, vagyis ilyen általános életkép fogadott.
A bulik miatt szinte semmit se lehet hallani, ami alatt azt értem, hogy a tegnap esti kis akciómat azért nem hallották, mert m mindenki vagy részeg vagy be van drogozva, és még ha hallotta is, azt hinné hogy beképzelte.
Szokás szerint a munkahelyemen is nagy volt a nyüzsgés, mindenhol kéjenc hapsik voltak, de most kivételesen egy két egész jól kinéző idősebb is volt itt.
Hirtelen, amikor megláttam azt a férfit, azt hittem menten összeesek...
A némettanár volt, aki a sulimba tanította a diákokat, amikor érettségiztem...
Hirtelen a lélegzetem is elakadt...
Nagyon tetszett nekem, de nem volt semmi esélyem se nála, mert felesége volt, és gyerekei, vagy mégsem?
Kicsit ősz haja volt, és kopasz volt a feje búbján, világoskék ing volt rajta, fekete farmer, és az a szemüveg, amivel mindig sokkal barátságosabb tekintete volt.
De mit kereshet ilyen helyen? Na azon már tényleg égnek áll a hajam, hogy pont ő vele találkozok össze egy ilyen helyen.
Nyugodtan odasétáltam hozzá.
Jó napot Tanár úr. - mosolyogtam rá. Nem is gondoltam volna, hogy itt botlok össze önnel, az érettségim után. Igaz az már 4 éve volt.
Szerbusz. Hát...Én se gondoltam volna, hogy veled itt találkozok – fogta meg a vállam. Hogy kerültél ide?
Hát, nem vettek fel sehova... - mondtam elkeseredetten. És hát ide nem kell semmi végzettség. Tudom, nem a legjobb munka, de más választásom nem maradt, hogy megéljek.
Beszélgettünk mindenféléről, elmondta, hogy nincs családja, már rég egyedül él, és én is elmondtam neki, hogy tetszett, amióta megláttam őt.
És? lenne kedved játszadozni? - simított végig a lábamon.
Persze, mondtam zavarodottan. Azóta vágyom erre, amióta megláttam önt tanár úr.
Igaz, hogy eléggé beteg, egy volt tanárommal kavarni, de ha úgy vesszük engem nem tanított.
Hátramentünk, elkezdte simogatni a hátsóm, és eléggé elvörösödtem.
Nem gondoltam volna, hogy valaha is megtörténik az, amit már annyiszor elképzeltem.
Beléptünk a szobába, leültem az ágyra, ő meg odaült mellém.
Félsz? - mosolygott rám.
Egy kicsit igen... - mondtam zavartan. Hogy ilyen hirtelen megtörténik az, amit elképzeltem már oly sokszor.
Közel hajolt hozzám, végigsimított a combomon, és gyengéden megcsókolt.
Remegtem, mondhatni féltem egy kicsit, pedig tőle aztán végképp nem kéne félnem.
Beleremegtem az érintésébe, ledöntött az ágyra, felhúzta a pólóm, és forrón végiglehelt rajta.
Általában én szoktam a vendégeket kényeztetni, most az egyszer fordult a kocka.
Megnyalta a mellbimbóm, kigombolta a nadrágom, és forrón végiglehelt megint a testemen.
Elővette a már álló tagom, és megnyalta a végét.
Kéjes nyögés hagyta el a számat, felnézett rám, és elmosolyodott.
Tényleg ennyire tetszettem neked akkoriban? - kérdezte kuncogva.
Igen tanár úr, még most is... - sóhajtottam.
Felültem vele szembe, közelebb hajolt hozzám, és csókot lehelt a számba.
Nyelvünk vívott egymással, furcsa mégis jó érzés kerített hatalmába, akármilyen mélységesen beteg dolgot csináltam.
Lehúzta a nadrágom, elővett egy gumit a zsebéből, eltépte, kigombolta fekete farmerját, felhúzta a gumit, rám mosolygott, és betérdelt a lábam közé.
Bólintottam, és gyengéden kezdte betolni.
Mivel már eléggé sokan basztak meg, mondhatni újdonság egy jó szeretkezés.
Gyengéd volt, figyelmes, aprólékos, szinte a mennyországba éreztem magam vele.
Mélyen éreztem magamba, közel hajolt hozzám, hogy újra megcsókoljon, mindkét kezével körbekulcsolt, és az ölébe rántott.
Együtt mozgott a testünk, ráhajtottam a fejem a vállára, halkan sóhajtozott a fülembe.
Megborzongott a testem, amikor végighúzta kissé hideg kezét a testemen.
Hangosan belenyögött a fülembe, és belém engedte forróságát.
Kidőlt az ágyra, és eléggé hiányosan vette a levegőt.
Igaz, hogy idős volt, de ahhoz képest nagyon jól bírja.
Odafeküdtem mellé, és simogattam kissé szőrös ősz mellkasát.
Annyira vágytam hogy láthassam őt így, és most itt lehet a kezeim közt.
Igazán arányos teste volt, nem túl kövér, mint az idős emberek általában, és nem is túl vékony, pont vonzó volt.
Kipihente magát, megpuszilt, én meg mondtam neki, hogy ha bármikor szüksége van egy kis kényeztetésre, jöjjön hozzám.
Rám kacsintott, odaadta a pénz, és kisétált a szobából.
Utoljára megnéztem még isteni hátsóját, kidőltem az ágyamra, és bámultam a plafont.
Kimásztam az előtérbe, de többnyire csak üldögéltem, senki se jött oda hozzám, ami most nem is nagyon zavart.
Jó volt egy kicsit nyugiba üldögélni.
Mostanában rászoktam a cigire is, nem olyan nagy mértékkel, inkább buli dohányos lettem.
Néha jó elszívni egy szálat, megnyugtat, és annyira nem is káros, ha mértékkel csinálom.
Kimentem egy kicsit a levegőre, sétálgattam egy kicsit, de muszáj volt felvennem a sálam, mert most eléggé vérfagyasztó hideg volt.
Rágyújtottam, sétálgattam, mindenfelé bulizó tinik voltak, meg csókolózó meleg párok...
Olyan hangzavar volt, majd megsüketültem...
Mindenki ordibált, de az ordibálások között észre vettem egy teljesen más ordítást.
Egy lány ordítása volt, az az igazán szívszaggató fájdalmas ordítás.
Futottam a hang irányába, megálltam a sikátornál, amikor megláttam, hogy valakin ül, és folyamatosan szurkálja...
Teljes erőből ordított, a hófehér kabátja már csupa vér, az emberbe már szerintem semmi élet nem volt.
Hirtelen abbahagyja, és halkan odamegyek hozzá.
Mi történt? Bántott téged?
Könnyesen fordult hátra, és nézett rám fájdalmas tekintettel.
Mi történt? - kérdezte, aztán újra a vérbe fagyott férfire nézet. Úristen, ezt én tettem? - ordított fel, és megint sírni kezdett.
Nyugi, nyugi – térdeltem le hozzá, és öleltem át őt. Csak megvédted magad.
De...Mi-miért nem emlékszem rá?
Erre már nem tudtam válaszolni.
Újra a szemembe nézett, és valami olyan dolgot láttam benne, amitől kirázott a hideg...
Olyan kegyetlenséget és hideget árasztott a szeme, hogy szinte megdermedtem...
Pedig nem látszott egy agresszív lánynak, és maximum 16 éves lehetett.
Szőkés melírozott haja volt, finom arcvonásai, szép gesztenye szemei.
Szegény nagyon remegett, a teste csupa vér volt, megnézte a kezét, és amikor meglátta a kést fal fehér lett.
Sikoltott egyet, és messzire eldobta a kést.
Bevittem őt a munkahelyemre, elkéredzkedtem a főnökömtől, és elhoztam magamhoz, hogy egy kicsit megnyugtassam őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése