2011. június 22., szerda

Nem Is Gondoltad Volna...

Version:1.0 StartHTML:0000000168 EndHTML:0000025446 StartFragment:0000000468 EndFragment:0000025429

Nem Is Gondoltad Volna...



Egész napomat itthon töltöttem...Egyedül egymagamba.

Bátyám bulizik, anyám dolgozik, és én, egyedül senyvedek itthon nyáron...

  • Igazán érdekes nyárnak ígérkezik... mondtam komoran.

Egy szál bokszerbe dőltem hátra az ágyamon, és süttettem magam az ablakon beszűrődő napon.

Szokás szerint elmerengtem az élet nagy dolgain, hogy mért kék az ég, meg hogy a macskáknak mire jó a bajszuk, meg egyéb fontos dolgokon, amikor dörömbölést halottam az ajtónkon.

  • Nyisd már ki majom – kiabálta be a bátyám...

Annyira ellentétek voltunk, mint ha nem is lettünk volna testvérek...

Minden értelembe különböztünk.

De anyám állandóan azt hangoztatja hogy "tök egyformák vagytok"...

Szerintem meg nem...

Pattantam, hogy kinyissam az ajtót, mielőtt drága bátyám betörné az ajtót.

  • Na végre – vágott vállba a bátyám, és találtam magam szembe egy nagyon nagy darab fiúval.

  • Ő ki? - kérdeztem meglepetten.

  • Őt Tominak hívják.

  • Jaj de édes kisöcséd van – simogatta meg a fejem.

  • Nem vagyok kicsi – ütöttem el a kezét.

Bementek a szobába, és becsukták az ajtót.

Próbáltam belesni, de semmit se láttam...

Hirtelen egy bokszert vélek felfedezni, de ez tuti nem a bátyámé volt.

De eszméletlen jó hátsója volt.

Az egész teste kezdett körvonalazódni, és akkor jöttem rá, hogy az a fiú volt az.

Jó nagy darab, fekete kissé laza bokszerrel, és semmi más...

Azt hittem menten agyvérzést kapok a látványtól...

Eléggé rég voltam már bárkivel is, és eléggé be voltam mostanság indulva...

Egy darabig még néztem, de elkezdtek közelíteni az ajtó felé, és gyorsan beszaladtam a szobámba, mielőtt észre vettek volna.

  • Nyomi hol vagy? - kérdezte a bátyám. Pattanjál ki.

  • Mit akarsz? - kérdeztem mogorván.

  • Én elmegyek csajozni, de Tomi itt marad. Csináljál neki fürdővizet, egy darabig itt fog lakni nálunk.

Erőltetetten mentem vissza a szobámba és dőltem az ágyamra.

Annyira jól nézett ki, és egy csomó ideig itt fog így mászkálni?

  • Meg fogok halni – ordítottam.

A bátyám elment, a fiút meg nem halottam.

Elmentem neki fürdővizet csinálni, de akart akaratlanul is belestem az ajtón.

Ott állt, teljes életnagyságban, egy szál bokszerben, közbe nyúlkált a bokszerjébe, és telefonon beszélgetett valakivel.

Gondoltam a barátnőjével, amitől egyből elkeseredtem, mert semmi esélyem nem volt...

Bementem a fürdőszobába, elkezdtem engedni a vizet, és bámultam magam elé.

  • Mért vagyok ilyen szerencsétlen? - kérdeztem elkeseredetten.

  • Hogy érted hogy szerencsétlen? - állt meg előttem Tomi egy szál törülközőbe.

Elvörösödve néztem szembe vele, már amennyire magas volt, eléggé kicsavarodott a nyakam.

  • Semmi nem lényeges – másztam el az útból, és amikor elmentem mellette, hozzásimultam egy kicsit.

Egyből megkeményedtem...

Visszavánszorogtam a szobába, de hirtelen eszembe jutott az a rés, ami a falon volt, és be lehetett látni a fürdőszobába.

Odalopakodtam halkan, és benéztem.

Pont akkor húzta le a bokszerét, és mászott be a kádba.

Annyira megkeményedtem már, hogy kínosan szűkös lett a nadrágom...

A víz még mindig folyt, és azt vettem észre, hogy elkezdte simogatni magát...

Basszus mért ver engem az isten...

Belenyúltam a bokszerembe, és elkezdtem én is kényeztetni magam, de amikor ő is elkezdte, már tényleg kezdtem azt hinni, hogy vagy képzelődöm, vagy alszok, vagy ez tényleg megtörténik.

Hangosan nyög fel, és élvez bele a vízbe, és én is önkénytelenül eleresztem a hangom, és élvezek rá az ajtóra...

Gyorsan befutottam a szobámba, és dőltem ki az ágyra az élvezettől.

  • Bárcsak felvettem volna videóra – mondtam halkan.

  • Mit? - lépett be Tomi csurom vizesen, egy szál törülközőbe.

  • Semmit – bújtam el a takaróm alá.

Ahhoz képest, hogy nem rég mentem el, eléggé kemény voltam most is...

Kilestem a takaró alól, és hirtelen levette a törülközőjét, és pucéran ment a bátyám szobájába...

Azt hittem ott helyben elpattan egy ér az orromba...

Annyira jó teste volt...

  • ÁÁÁÁÁÁÁÁ – ordítottam hangosan.

Belefúrtam magam a párnámba, és ordítottam tovább.

Mikor már nagy nehezen lenyugodtam, és a másik szobába is csönd honolt, gondoltam kilesem mit csinál.

Az ajtó nyitva volt, úgyhogy bementem, és gondoltam beszélgethettünk volna, de húzta a lóbőrt, természetesen egy szál fehér feszülős bokszerba...

Megint megkeményedtem, de most csak azért se futottam el a szobámba, csak neki támaszkodtam a szekrénynek, és néztem őt.

Annyira jól nézett ki, nem tudtam betelni a látvánnyal, és még szemüveges is volt, ami csak rátett egy lapáttal.

Bár az egy kicsit zavaró volt, hogy rövid haja volt, de ez esetbe eltekintek ettől, mert úgy de úgy...

Na már megint elkalandoztam, és amíg elkalandoztam, azt vettem észre, hogy felült, és bámult engem álmatag szemekkel.

Majd elsüllyedtem szégyenembe...

Ott álltam előtte értetlenül, egy szál bokszerbe, ráadásul álló farokkal...

Képzelem mit gondolhatott rólam...

Belenyúlt a bokszerébe, hogy megvakarja magát, én meg elvörösödve néztem, amit csinált.

  • Mi a baj? - kérdezte végül.

  • Semmi... – böktem oda.

  • Elmondhatod nyugodtan, nem harapom le a fejed – mondta szelíd mosollyal.

  • Nem olyan biztos az – mondtam kínosan.

Értetlenül nézett rám, állt fel az ágyról, lépett oda hozzám, és fogta meg gyengéden az állam.

  • Öhhhm... - zavaromba nem tudtam mit mondani...

Egyik kezem megfogta és a kidudorodására csúsztatta.

Annyira elvörösödtem, mint a falon lévő poszter háttere...

Lassan végighúzta a kezét a férfiasságomon, és kicsit megremegtem.

  • Úgy vettem észre, nagyon tetszek neked – mondta kuncogva.

Elvörösödve néztem a földet, majd a falat, majd megint a földet...

  • Igen... - Böktem ki végül. De lényegtelen...Úgy se vagy olyan, és barátnőd is van, és és... - szakított félbe hogy a számra tette hatalmas kezét.

  • Ne beszélj annyit – puszilta meg a homlokom. Sok minden van, amit első benyomásra nem mondasz meg az illetőről, de az nem jelenti azt, hogy nem is fogod megtudni róla.

Megforgatott a tengelyem körül, és szorosan magához ölelt úgy, hogy pont érezhessem kemény férfiasságát a hátamnál...

Gyengéden simított végig minden porcikámon selymes puha kezével, és az egész testem felett elveszettem az uralmam, remegni kezdtem, és kezdett elgyengülni a testem...

Forrón csókolta a nyakam, gyengéden szorított egyik kezével magához, másik kezével gyengéden kényeztetni kezdett.

Rángatott háttal oda az ágyhoz, és huppant le, én meg bele az ölébe...

Gyengéden ölelt magához, lehelete végigfutott remegő testemen, és kezdte egyik kezével lehúzni a bokszerját magáról.

Éreztem a csupasz férfiasságát magam alatt, és nagyot nyeltem.

Óvatosan rakta be, de a fájdalom mégis belém nyilallt.

Egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt, nyögött szenvedélyesen a fülembe, és azon gondolkodtam, hogy ez tényleg valóság e, vagy csak képzelődöm?

A forrósága átjárta az egész testem, minden porcikám beleremegett forró érintéseibe.

Mindkét kezét a csípőmre csúsztatta, forró nyelvével a nyakamat cirógatta.

Kéjes nyögésen járták be a szoba falait, félénken, kicsit könnyes szemekkel a fájdalomtól fordultam hátra, és néztem bele éjszínkék szempárjába.

Hevesen csókolt meg, hogy majd meg fulladtam, de nem érdekelt, inkább halok meg így, mint máshogy.

Egyre gyorsabb lett, hatalmasat ordított, és élvezett bele a hátsómba.

Fáradtan dőlt hátra úgy, hogy még töltötte belém forróságát.

Megfordultam vele szembe az ölébe, és vörösen bámultam rá.

Furcsa dolgot láttam a szemébe, mint ha feltüzelt lett volna.

Azt éreztem, hogy újra megkeményedett, felült velem szembe, és újra belém hatolt hatalmas férfiasságával.

Hangosan kezdtem nyögni, a hangom már nem tudtam visszatartani, a kezével körbefonta meredő férfiasságom, és húzogatni kezdte addig, amíg rá nem élveztem a mellkasára, és össze nem dőltem mellette az ágyon...

Néztem rá, de úgy vettem észre hogy még nem volt fáradt, és még nem is ment el.

Bevetettem nyelvi tudományom, gyorsan körbefontam férfiasságát forró nyelvemmel, és szívni kezdtem, közbe gyengéden masszíroztam a golyóit.

Hatalmasat ordított a napos délutánba, és lövellt bele a számba a forróság,

Megízlelhettem őt, érezhettem őt, hallgathattam kéjes hangját....

Nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet, de boldog voltam.

Simogattam izmos, mégis puha testét, hallgattam nyugtató lélegzését, és arra vágytam, hogy ez újra, és újra megtörténjen, amíg csak élek.

Odafeküdtem mellé, gyengéden bújtam oda hozzá, és imádkoztam azért, hogy a bátyám ezt meg ne tudja..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése