A Sors Mindenkit Útólér – 3. Fejezet
Felvittem őt a házamba, és leültettem az ágyamra.
Nagyon fázott, csináltam neki egy forró teát, és leültem mellé.
Nem mondott semmit, csak hangtalanul szürcsölgette a teát.
Aztán hirtelen megszólalt.
Az a fiú...A barátom volt...Bántott engem, megcsalt, és a szemembe hazudott. Meg akart erőszakolni...Volt nálam egy kés, önvédelemből...Valami furcsa erő vette át a testem felett az irányítást, kirúgtam a lábát, ráültem, és addig szurkáltam, amíg szikrányi élet volt a testébe...Nem tudom, mi történt velem, mint ha nem is én lettem volna... - pityeredett el.
Nyugi – simogattam meg a hátát. Bár kicsit furcsa – gondolkoztam el.
Micsoda?
Ilyen nekem is volt, épp a minap. A volt fiúmat meg a fiúját intéztem el...Nem bírtam abba hagyni az ütlegelésüket, addig amíg ki nem hunyt az élet a szemükből. Pont ugyanúgy...mint te.
Furcsán néztünk egymásra, talán ő is olyan lenne mint én?
Bántottak téged? Mármint úgy értem, hogy ő rajta kívül?
Igen, eléggé sokan...
Akkor már értem – kiáltottam fel, és ijedtébe kicsit megugrott.
Engem is sokan bántottak...És hogy is mondjam, mondhatni emiatt kialakult bennem egy másik én, egy sötét én. Ami akkor bújik elő belőlem, ha valaki felidegesít, vagy bosszút akarok rajta állni. Szerintem neked is ez van.
Téged is bántottak? - kérdezte szipogva.
Hát elég sokat – nevettem kínosan. Bátyám azt mondta sehova se vesznek fel, mert ilyen külsőm van...
Milyen ilyen?
Szőrös a pofám, és hosszú a hajam.
Ez baromság.
Ezt leszámítva mindenki csak kihasznált, átvert és kiröhögött...Ezek után nem bíztam meg senkibe se. És hát...Egy meleg bárba dolgozom ribancként...
Elkerekedett szemekkel nézett rám.
Meg nem mondtam volna, hogy meleg vagy. Meg azt sem, hogy ilyen helyen dolgoznál, meg hogy egy vadállat lennél. Olyan barátságos arcod van.
Köszönöm – simogattam meg az arcát. Aranyos lány vagy, nem értem az a fiú mért bántott téged.
Nem szólt semmit, aztán hirtelen kitört belőle.
Te ugyanannyit szenvedtél mint én – nézett nagy szemekkel rám. Nem mint ha az olyan jó lenne, de legalább tudod, mit éltem át.
Igen, mondhatni. Furcsa, még sose beszélgettem hozzád hasonlóval, de örülök, hogy megismerhetlek. Mi a neved?
Viktoria. És neked?
Keichi. Szerintem jó barátok leszünk, bár ez a legfurcsább barát szerzési módszer – kuncogtam.
Hazakísérjelek? - kérdeztem mosolyogva, de hirtelen elszomorodott.
Nincs hol laknom... - mondta halkan.
Hát, akkor sincs itt semmi probléma – vertem egy kicsit hátba. Akkor itt fogsz lakni nálam, de azért még élni szeretnék – mondtam nevetve.
Csillogó szemekkel nézett rám, és a nyakamba ugrott.
Nagyon köszönöm – puszilt meg, és vörösödtem el.
Még zavarba hozol.
Beszélgettünk egy kicsit, aztán kimentem a konyhába, hogy csináljak neki valami kaját.
Van itthon minden mi szem szájnak ingere – kiabáltam a szobába. Mit szeretnél?
Hirtelen megjelent melltartóba meg fehérneműbe előttem, és úgy elvörösödtem...
Bocsi, csak nem akartam véres ruhába mászkálni.
Ööhh rendben – mondtam zavartan, és elviharzottam a szobámba egy fekete ingért. Tessék ezt vedd fel. Kimosom a ruháidat.
Ráterítettem az ingem, és leült az asztalhoz.
Tudsz főzni?
Még jó hogy drágaságom. Nagyon jól tudok főzni – mondtam fennkölten. Csak hát... - haraptam el. Nincs kinek...
Gondolkoztál már párkapcsolaton?
Igen...Csak hát melyik fiú maradna meg mellettem? - nevettem el magam kínosan.
Nincsen veled semmi gond – csapott az asztalra, és majd kiugrott a szívem...Most is tök aranyos vagy. Csak ha haragszol valakire, akkor vagy veszélyes – kuncogott.
Ez igaz – mondtam elgondolkozva.
Megmelegítettem neki a tegnapi Brassóim, letettem elé, és néztem, hogy eszi.
Nagyon finom – kiáltott hirtelen fel. Mint ha mennyországba vacsoráznék.
Jaj még elpirulok – fogtam meg az arcom. Köszönöm.
Szerencsés lesz az a fiú, aki rád talál.
Rámosolyogtam, ő evett tovább, de én már eléggé fáradt voltam, és mondtam neki hogy megyek aludni.
Van egy vendég szobám, beágyazok neked ott, és ott aludhatsz – simiztem meg a fejét.
Bólintott egyet, evett tovább, én elmentem beágyazni neki, és gyorsan be is dőltem az ágyamba, mert hulla voltam.
Másnap arra kelek, hogy Viktoria ül rajtam, és nagyon közelről figyel.
Jézusom – ordítottam fel. Mit keresel rajtam?
Bocsi, csak gondoltam szólok,hogy kitakarítottam.
Igazán nem kellett volna. De ezt mondhattad volna akkor is, amikor felkeltem...
Nem akarok a terhedre lenni – mászott le rólam.
Jézusom – ordítottam magam megint el. Elkések a taliról.
Milyen tali? - kérdezte Viktoria kíváncsian.
Egyik ellenségemmel találkozok, akit kegyetlenül megkínozok – mondtam pironkodva.
Megnézhetem? - kérdezte csillogó szemekkel.
Úgy érzem, lelki társra találtam – kuncogtam. De most nem lehet.
Szomorúan nézett rám, nagy boci szemekkel...
Na jó, figyelhetsz a távolból.
Hirtelen a nyakamba ugrott, és ledöntött az ágyról a földre...
A szeretet néha fáj... - préseltem ki a számon.
Letápászkodott rólam, mentem a fürdőszobába kicsit összeszedni magam, de Viktoria zavartalanul bejött hozzám...
Nyugi drágaságom, nem leslek ki – simított végig a hátsómon...
Éreztem a belőle áradó gonoszságot, éreztem rajta, hogy simán kitudna belezni, és ugrókötelezne a beleimmel...Úgy hogy inkább nem haragítom magamra, bár engem szerintem nem bántana.
Min elmélkedsz? - váltott hirtelen ridegre a hangja, amitől megborzongtam.
Semmi semmi – mondtam hevesen.
Nyugi már, csak viccelek – vert rá a seggemre. Nem bántalak.
Tudom... - mondtam halkan.
Ártatlan kislánynak látszik, de érzem, hogy belül ő is olyan elmebeteg mint én, aki szeretetre vágyik.
Gyengéden magamhoz öleltem, átölelte a derekam, és visszasuhantunk a szobámba.
Na elmondom a tervem. Követsz engem, de úgy, hogy az a fiú ne vegyen észre. Menni fog?
Simán.
Oké. Elcsalom őt egy erdős helyre, te követsz oda is, de előtte elrakok pár segédeszközt – csillant meg a szemem. Odaértem, és kezdem is vele a műsort, te meg biztos távból figyeled a fejleményeket – kuncogtam.
Csillogó szemekkel nézett rám, aztán elgondolkodott.
Mit fogsz vele csinálni?
Az legyen az én kicsi titkom – böktem meg az orrát. Majd úgyis megtudod.
Morgolódott egyet, aztán belenyugodott.
Eltettem a kedvenc kis késem, pár gumit, mert hogy én gumi nélkül hozzá se nyúlok, meg még pár apróságot.
Fekete szaggatott farmert húztam, fekete feszülős pólót, és hófehér inget.
Direkt, mert hogy a fehér ingen nem feltűnő a vér, vagyis de, de mindenki azt hinné, hogy csak minta.
Felhúztam kedves tornacipőm, és megálltam Viktoria előtt.
Hmm jól nézel ki – járt körbe. Milyen gonoszság, hogy nem nyúlhatok hozzád – mérgelődött.
Én ezt nem mondtam – kuncogtam el magam.
Húúúúúú – kiáltott fel, és minden porcikám megtapizta...
Na jó, miután kiélvezkedted magad, indulhatnánk?
Bólintott, elindultunk, és egész úton arról faggatott, mit fogok majd csinálni.
Még mielőtt az elé mennék, megbeszéljük újra a tervet, és elválunk.
Olyan undorral közelítettem felé, de próbáltam leplezni.
Szia – ugrott megint a nyakamba, és tapizott le...
Muszáj nyilvánosan tapiznod?...
Ne legyél ilyen undok – simogatta meg az arcom
Kirázott tőle a hideg...
Mehetünk? - vágtam ki magam.
Nagyon sietős lettél – kuncogott.
Ne pofázz, mennyünk. - indultam el a buszmegállóba.
Hátranéztem, hogy Viktoria követ e, intett, és újra azzal a féreggel kellett kommunikálnom...
Mindenféle hülyeséget hordott itt össze, nagyrészt meg se hallottam, csak azon elmélkedtem, hogy fogom halálra kínozni, és ez tartotta bennem a lelket.
Elértünk az erdőhöz, leszálltunk, Viktoria is leszállt, elindultunk be a mélyre, de ő egy kicsit lemaradt, vagy más irányba indult, mert olyan hirtelen eltűnt, hogy fel se eszméltem...
Nagyon jó... - gondoltam magamba.
Folyamatosan tapizott az az undormány, a belem majd kifordult, de nem sokára az övé fog – gondoltam magamba.
Bementünk az erdő sűrűjébe, és ott megálltunk.
Elővettem a táskámból egy kendőt, mögé mentem, és bekötöttem a szemét.
Miért csinálod? - kérdezte izgatottan.
Meglepetést akarok. Biztos hogy sose fogod elfelejteni – nevettem el magam.
Bekötöttem a szemét, megbizonyosodtam, hogy nem lát semmit, egy fához vezettem, és elővettem egy csini kis bilincset.
Megkerültem a fát, a két kezével átölelte a fát, és egy kattintással összebilincseltem.
Így elég nehezen tudok mozogni – mondta halkan.
Nem is baj drágaságom, úgyis csak nekem kell mozogni – kuncogtam.
Körbenéztem, hogy Viktoria nézi e, megcsillant a szeme a távoli fánál, intett, és kezdődhet is a móka.
Levágtam róla a ruháját, és amikor megláttam vézna testét...Úgy rávágtam volna, eltört volna mint egy sós ropi.
Eléggé nehezen keményedtem meg...De miután eszembe jutott a tegnap esti kalandom kedves némettanárommal egyből merev lettem.
Csinálod már? - kérdezte türelmetlenül.
Nagyon vágysz már a faszra ugye? - vágtam rá erőből a hátára.
Igen, nagyon – nyögte.
Levágtam róla nadrágot is, és erősen belöktem neki.
Kéjes nyögés szált fel a fák lombjai közé, meg se lepődtem, hogy nem fáj neki...
Annyian baszták már szét a seggét, meg se érzi az enyémet, pedig hát nem kicsi.
De ennek egy lófasz is kevés lenne...
Nyomultam benne, hallatta undorító hangját, és az agyam kezdett elborulni...
Egy pillanatra kihúztam magam belőle, ő nyavalygott, hogy hova mentem, de hamar vissza is tettem magam belé, csak a késemért mentem el.
Újra nyomulni kezdtem benne, de a hanga szó szerint irritált, és arra késztetett, hogy elhallgattassam...
Felemeltem a késem, és belevágtam a hátába.
Ordítás helyett nyögés hagyta el megint a száját...
Amilyen aberrált fasz még élvezi is.
A düh egyre jobban nőtt bennem, mélyebbre toltam a kést, és végigszántottam a hátán.
Ezek után se kiabált...Kezdtem elveszteni a nyugalmam.
Hatalmasat ordítottam, és újra belevágtam a gerincébe a kést.
Végre szívmelengető sikoly hasított az ég felé, betoltam a kést a bőre alá, és szép lassan kezdtem el lenyúzni.
Kapálózni kezdett, üvöltözött, hogy hagyjam abba, de előre nyúltam, beledugtam két ujjam a szájába, kihúztam a nyelvét, és nemes egyszerűséggel levágtam neki, és félre dobtam.
A pofájából fojt a vér, és aprólékosan nyúztam le a bőrét, amíg csak egy kicsi is volt rajta.
A látványára...már tényleg beindultam.
Már csak a húsát lehetett szinte látni, rángatózott, teljesen felajzott...
Az agyamat elöntötte a vér, hevesen nyomulni kezdtem benne, belenyúltam a felvágott hátába, és elöntött az a meleg forró érzés...
Nyúlkáltam a felvágott hátába, téptem ki a húsát, és ordítottam, teljes erőből.
Vadállat módjára kezdtem újra vagdosni a húsát, ordítottam, a maradék életének a nedűje fröccsent rám.
A testemet vér borította, szétkentem magamon, megragadtam a már szinte élettelen csípőjét, gyorsítottam a tempón, és belé engedtem forróságom.
A testébe már alig volt élet, de a farka még mindig állt...
Előre hajoltam, a farkához tettem a késem, és a fülébe suttogtam:
Velem senki se baszakodhat – vágtam le egy mozdulattal a farkát.
Vergődni kezdett megint, aztán hamar abba is hagyta.
Mivel pont egy olyan helyen vágtam meg, ahol a legjobban el lehet vérezni.
Az egyik a farok, a másik a nyelv, a harmadik a nyaki főütő ér.
Mocskos vére borította be az erdő talaját, az egész testem.
Élettelenül zuhant a teste az avarra, és puffant hangtalanul.
Kimásztam belőle, leültem a fához, és rágyújtottam egy szál cigire.
Viktoria sétált oda hozzám zavartalanul, és ült le mellém egy fatönkre.
Meg se lepődsz azon, amit csináltam? - kérdeztem elkerekedett szemekkel.
Miért kéne? Igaz, kicsit ijesztő voltál, de tudom, hogy engem nem bántanál – simított végig véres arcomon.
Megöltem egy embert...Nem is zavar?
De igen. Hova ássuk el? - mosolygott rám.
Könny szökött a szemembe, gyengéden vállon vert, összeszedtem magam egy kicsit, és elvittük az erdő legeslegmélyére, ahol senki se fog rátalálni.
Majd megeszi valamelyik vadállat, aztán nyoma se lesz, csak nehogy megrontsa a vadállatok gyomrát...
Elmentem egy közeli kúthoz, hogy kicsit lemossam magamról a mocskos vért, de ebbe az ingbe fogok hazamenni, tényleg olyan, mint ha minta lenne.
Elnevettem magam, Viktoria furán nézett rám, átkaroltam őt, és hazasétáltunk a verőfényes délutánba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése