Megfőzlek! - 3. Fejezet
Egy puha helyen ébredtem.
Amikor kinyitottam a szemem, és szembe találtam magam Kai jeges szempárjával, egyből felpattantam, és az ágy szélére húzódtam.
Mért futottál el?
Mért érdekel az téged? - mondtam felháborodottan.
Nagyon közel hajolt hozzám, már annyira, hogy az orrunk összeért.
Mond el – mondta kegyetlen ridegséggel.
Mint ha megint jégcsapot döftek volna belém...
Könnyezni kezdtem, de ugyanúgy érzelemmentesen bámult engem, megdermesztett a tekintetével...
NEM! – ordítottam rá és löktem le magamról. hagyjál békén.
Kifutottam a házukból, a szakadó esőbe, a semmibe...
A könnyektől már alig láttam, és megbotlottam egy kiálló fatönkbe, bele arccal a sárba...
Kibaszott jó – mondtam dühösen. Ennél szerencsétlenebb már nem lehetnék...
Kivánszorogtam a sártócsából, odaültem egy fa alá, és bámultam magam elé.
Mért vagyok ilyen balfasz? Mért kell olyan valakit szeretnem, aki még köszönésre se méltat?
A fejembe újra, és újra ezek a kérdések visszhangoztak...
Egy homályos alak közelített hozzám, de erőm nem volt, hogy felálljak.
Letérdelt velem szembe, és nézett rám.
Kikörvonalazódott nagy nehezen az a két jeges szempár...
Mit keresel itt kint? - mondtam közönyösen. Még jobban meg fogsz betegedni.
Nem érdekel, amíg nem mondod el mi bajod velem.
Nagy nehezen feltápászkodtam, és elindultam volna hazafelé, de a járdán egy autó felcsapta rám a vizet...
Bazd meg... – ordítottam rá.
Kai ott sétált mellettem, egy szót se szólt, csak nézett maga elé.
Mért érdekel annyira mi bajom? - böktem oda neki. Foglalkozz magaddal.
Hirtelen a két erős kezét éreztem a vállaimon, és erősen szorított oda a legközelebbi fához...
Hé te vadállat ez fáj – ordítottam rá. Engedj el!
NEM! - mondta dühösen.
A tekintete megváltozott...
Addig itt fogok állni amíg el nem mondod mi bajod. Leszarom, hogy még betegebb leszek.
Nem mondtam semmit, csak bámultam rá.
Hirtelen közel hajolt, és megcsókolt...
Belepréselt a fába, az egyik keze a derekamra csúszott, és a másik keze elgyengült...
Az a csók, olyan érzés volt, mint amit még sose éltem át...
A testemet már elég mocsok fedte, de most úgy éreztem még mocskosabb lettem...
A csók félbeszakadt, és Kai nézett rám megenyhült tekintettel.
Elmondod? - suttogta az arcomba.
A testemből kiszállt az élet, és a földre rogytam...
Miért? Miért kell ezt csinálnod velem? - mondtam könnyezve.
Értetlenül nézett rám.
BELÉDSZERETTEM BASSZAMEG – ordítottam a képébe, felpattantam, és hazáig rohantam.
Bezuhantam az ágyamba, és ordítottam a párnámba.
Másnap nagyon nyúzottan keltem...
Megkértem anyám, hogy telefonáljon be a suliba, hogy ezen a héten nem tudok menni, mert lebetegedtem...Nem is tudom kinek köszönhetően...
Egész nap az ágyba feküdtem, anyám szolgált ki engem, és mindennap jött meglátogatni Baku és Megumi, felvidítottak, beszélgettünk.
Egyik nap kitápászkodtam az ágyból, és beültem a gépem elé.
Böngésztem neten, videókat néztem, de semmi se kötötte le a figyelmem, folyton csak arra a csókra gondoltam...
Beraktam egy zenét a lejátszómba, GorillaZ – Dare és visszadőltem az ágyba.
Újra és újra csak ezt az egy számot hallgattam, és bámultam a plafont.
Miért csinálja ezt velem? Én őt nem bántottam...
Kezdett sötétedni, de én még mindig mozdulatlanul feküdtem az ágyamba.
Éjjel 2 körül motoszkálást hallok az erkélyem felől.
Kopogást hallok az ablakon, és amikor meglátom Kai szempárját, ijedtembe legurulok az ágyról...
Feltápászkodtam az éjjeli sokktól, odamentem az ablakhoz, és kinyitottam.
Mi a fenét akarsz itt ilyenkor?
Tisztázni végre mindent.
Kinyitottam az erkély ajtaját, és kiálltam mellé.
Annyira jól nézett ki most is...Fekete feszülős póló, kék farmer, hófehér ing...Direkt csinálja...
Na mondjad, amit szeretnél.
Miért vagy velem ilyen?
Van arcod megkérdezni...?
Azt se mondtad el miért futottál múltkor el, amikor azt mondtam, hogy van barátnőm.
Nagyobb hülyeséget nem tudsz kérdezni? - fordultam felé.
De az csak kényszerből van.
Erre egyből felkaptam a fejem.
Anyám akarta...Rám erőszakolta, mert hogy nincs barátnőm...
Értem, vagyis nem értem... - mondtam összezavarodva.
Anyám nem ér rám soha, ezért mindent elintéz helyettem, beleszólásom persze nincs...
Megint éreztem rajta azt, amit akkor, amikor legelőször hallottam róla információkat.
Nincs normális élete...
Bátortalanul átkaroltam őt, ő meg értetlenül nézett rám.
Ha ilyen életed van, mért nem jöttél oda hozzánk barátkozni? Nem harapunk, csak te olyan ellenszenves voltál...
Amint már említettem, nehezen ismerkedek, rossz tapasztalataim vannak az emberekkel.
És... - néztem farkasszemet vele. Mért csókoltál meg?
Ezt én magam se tudom, csak valami késztetést éreztem rá.
Elvörösödve néztem rá.
Egy darabig nem szóltunk, csak bámultunk egymásra.
Komolyan mondtad azt, amit mondtál? - kérdezte.
Mármint mit?
Azt, hogy szerelmes vagy belém.
Úgy elvörösödtem...
Mért kell ilyen közvetlennek lenned? - mondtam toporzékolva.
Sokkal egyszerűbb egyenesnek lenni, mint kerülgetni.
Ez igaz – mondtam elgondolkodva.
Na?
Hát, ezek után már valahogy elment a kedvem a szerelemtől...De – mondtam pironkodva. Külsőleg nagyon bejössz.
Az nekem is feltűnt, hogy tetszem neked – nézett csábosan rám.
Odalépett hozzám, végigsimított kipirult arcomon.
Tudom, hogy direkt csinálod – sandítottam rá. Látom a szemedbe.
Csak kihasználom a helyzetet.
Fú de gonosz vagy – mondtam morgolódva.
Bal lábát betette a lábam közé, elkapta hirtelen az állam, és nagyon közel hajolt hozzám.
Lehet, hogy nem vagyok meleg, de ebbe a pizsamába elveszed az eszem – mondta kuncogva.
Nevetett, tényleg nevetett.
Nagyon vicces – néztem bele kék szemébe.
Szótlanul néztük egymás arcát, próbáltuk leolvasni valamit a másik arcáról.
Elkapta megint az állam, és oly vadul csókolt meg, hogy majdnem kiestem az erkélyemen...
Gyorsan elkapta a derekam, gyengéden magához volt, és forrón csókolt tovább az éjszakába.
Nem éreztem őszintének ezt a csókot...Annyira hideg volt, mint maga Kai.
Na majd én megmelegítem őt, ahogy csak el lehet képzelni.
Bizonytalanul átfogtam a derekát és magamhoz voltam.
Rám mosolygott, megpuszilta az arcom, és mélyen belenézett a szemembe.
Nem szeretem ha folyamatosan néznek – fordultam el.
Mért?
Nincs semmi néznivaló rajtam – mondtam morgolódva.
Megpuszilta a homlokom, és magához ölelt.
Annyira aranyos vagy, hogy nem vettem eddig észre.
Annyira boldog voltam, hogy azt elmondani nem tudtam volna.
Lassan gyengéden simogatta a hátam, és mélyen beszippantottam bódító parfümjének az illatát.
Egy darabig így álltunk, nem beszéltünk, csak éreztük egymást.
Elengedtük egymást, és néztünk egymásra.
Mi ez a hirtelen változás? - kérdeztem gyanakvóan.
Befolyásoltál...
Elvörösödve néztem rá...
És most, mi legyen? - kérdeztem.
Mit szeretnél?
Hát ha én azt elmondanám... - vigyorodtam el sunyin.
Mondjad csak.
Dehogy mondom.
Megint odalépett hozzám, elkapta mindkét kezem, lefogta alul, és megcsókolt a forró éjszakába.
Elmondod?
Sunyi disznó...
Ez van.
Semmi különöset, csak eljátszadozni veled egy kicsit... - mondtam pironkodva.
Majd sor kerül arra is.
Leültem, és az erkély oldalának dőltem.
Ő is leült, és a fejét a vállamra hajtotta.
Felnéztem a csillagos égre, és elgondolkodtam egy kicsit.
Vajon ő is érez irántam valamit, vagy csak kíváncsi?
Nem tudhatom, de ha van nála egy kis esélyem, akkor azt kihasználom.
Megfogtam a kezét, és gyengéden megszorítottam.
Összekulcsoltam a kezét a kezemmel, rám nézett, de a tekintete már nem volt olyan fagyos, mint rég.
Megenyhült.
Boldogság töltötte el a szívem, eléggé sokáig tartott, amire egyáltalán szóba állhattam vele, de nem adtam fel, akármilyen nehéznek is tűnt.
Ha már itt vagy, lenne kedved nálam aludni? - kérdeztem pironkodva.
Persze.
Felállt, kinyújtotta a kezét, és rám mosolygott.
Felsegített, magához rántott, és édes csókot lehelt az ajkaimra.
Bementünk a szobámba, ledőlt Kai az ágyra, én odakuporodtam hozzá, átöleltem őt, és hamar el is nyomott minket az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése