Benne Vagyok A Falkában – 2. Fejezet
Sajgott mindenem, nyitogatom a szemem, és négy hatalmas vadállat fiúval találom magam szembe...
Felpattanok, keresem Syssyt merre van, és az egyik fiú tartja őt.
Add vissza a kutyámat. - ordítottam rá.
Nyugi szépségem, nem fogom bántani. - mondta a szemüveges fiú.
Kenai lépett oda hozzám, és térdelt le velem szembe.
Menny innen – förmedtem rá. Én nem a kajád vagyok.
Értetlenül nézett rám.
Jaj te butus, nem akartalak megenni – kuncogott. Csak...elragadtattam magam. Bocsi – nézett megint bele vörös szemeimbe, és szinte megbabonázott...
Elengedték Syssyt, vissza szaladt hozzánk, és riadtan néztem azt a 3 nagy darab állatot...
Az egyiknek ugyanolyan izmos teste volt, mint Kenainak.
Rövid haja volt, körszakálla, és hófehér inge, ami persze, hogy teljesen ki volt gombolva...
A másik két fiú macisabb külsejű volt.
Egyiknek hosszú fekete haja volt, és szakálla, fekete halálfejes póló volt rajta, és fekete farmer, a másiknak középhosszú barna haja, és szögletes keretű szemüveget hordott az orrán, és világoskék feszülős póló volt rajta...
Miért büntet a sors ennyi jó fiúval körülöttem – tomboltam magamba.
Bár...Ezek meg akarnak engem enni...
Kenai felém nyúl, és gyorsan el is kapom az arcom.
Sajnálom, hogy rád ijesztettem – nézett bele megint a szemeimbe.
Megint...megcsapta az az illat az orromat.
Ők itt a barátaim – mosolygott rám. Ő Zade – mutatott a szemüveges fiúra. Az ott Hago – mutatott a hegyméretű hosszú hajú macis fiúra. És ő Gro – mutatott végül a rövid hajú izmos macis fiúra.
Csak félve mertem rájuk nézni, éreztem, hogy felfalnának a tekintetükkel...
Nyugi, nem kell félned tőlünk – térdelt le elém Zade. Barátságosak vagyunk, még ha első benyomásra ez nem is látszik.
Hát...Csak egy csöppet nem – mondtam zavartan.
Mind nevetni kezdtek.
Ne félj tőlünk – lépett elém Hago, és nyújtotta ki a kezét. Csak össze akarjuk gyűjteni a magunk korú fiúkat, hogy ne legyenek olyan magányosak.
Megfogtam a kezét, lazán felrántott, és magához szorított...
Végigsimított a hátsómon, és végignyalta a nyakam...
Riadtan pattantam el a kezei közül.
Kenai lépett oda Hagohoz, és jól fejbe koppintotta.
Ne ijessz már rá még jobban arra a szegény védtelen fiúra.
Sokkok közepette észrevettem, hogy minden fiúnak oroszlános medál lóg a nyakába.
Akkorát ordítottam, hogy Syssy mögém bújt, és még a fiúk is megugrottak egy kicsit.
Mondom, hogy nem kell félned tőlünk – lépett oda hozzám Kenai.
Nem is azért ordítottam.
Akkor?
A nyakába lógó medálra mutattam csillogó szemekkel.
Szereted az oroszlánokat? - vigyorodott rám.
Megint hatalmasat ordítottam.
Annyira nagyon nagyon nagyon betegesen rajongok értük, hogy az már nem is igaz – kezdtem el ugrálni mint egy kisgyerek.
Ahogy ez elhagyta a szám, minden fiú furcsán, ijesztően vigyorgott rám...
Egy pillanatra megint megállt bennem az ütő.
Amint láthatod, mi is – vigyorgott mindenki rám. De nálunk ez kicsit több, mint imádat – mondta Kenai.
Hogy érted?
Majd mindent idővel drága – lépett oda hozzám, és tette az ujjait az ajkamra.
Nagyon türelmetlen vagyok...
Rendben. De jobban teszitek, ha többet nem ijesztetek rám, mert akkor nagyon fájni fog nektek.
Mind nevettek...Elővettem a botom magam mögül, és még hangosabban kezdtek nevetni...
Hago lép oda mögém, megfordulok, kirúgom a lábát, ráülök a hátára, a botomat betolom a nyaka alá, és gyengéden hátra feszítem.
Mi olyan vicces? - suttogtam a fülébe.
Mind elkerekedett szemekkel néztek rám.
Elvigyorodtam, és leszálltam Hagoról.
Ne becsülj alá olyat, akit nem ismersz – lóbáltam meg előttük a botom.
Mind bele eggyezően bólogattak, és körém álltak.
TE közénk való vagy – karolt át Zade. Benned is megvan az, ami bennünk is - mosolygott rám.
Micsoda? A harci ösztön? Az agresszivitás?
Pont olyan mint egy macska – kuncogott Kenai. Kíváncsi.
Erősen vállon vertem, ő meg puszit lehelt az arcomra...
Nézzétek, hogy elvörösödött – mondta Gro. Hát nem ennivalóan édes?
Tudtam! Meg akartok engem enni – ordítottam fel.
Nevetve néztek rám, mind odajöttek hozzám, és kinyújtották a kezük.
Mi a barátaid leszünk akkor, ha te is a mienk, bármi is történjék.
Ez annyira filmbe illő jelenet volt – kuncogtam, és betartottam én is a kezem. Barátok.
De ennyi nem elég – Mondta Kenai. Vérszerződést kell kötnünk.
Elfehéredtem...
Nyugi – fogta meg a vállam Hago. Csak egy csöppnyi vér kell.
Kenai előhúzott egy kést a háta mögül, és fel nyújtotta.
A falka örökké – vágta meg a kezét és nyújtotta oda. Csatlakozol hozzánk?
Pár másodpercig néztem a véres késre, aztán érte nyúltam, és belevágtam a húsomba.
Igen – nyújtottam oda a kezem Kenainak, és összekulcsolta a kezét a kezemmel.
A vérünk már eggyé vált, közénk tartozol – mondta Kenai a szemembe nézve. Mindenkivel meg kell ezt tenned.
Hago, Zade, és Gro is megvágta a kezét, és oda lépett hozzám.
Mindegyikőjüknek ugyanolyan vér vörös szeme volt...
Összekulcsoltam mindegyikőjük kezével a kezem.
A vérünk eggyé vált – ordítottuk immáron mind az öten.
Testvérünk vagy, a falkánkba tartozol – Karolt át Hago és Kenai két oldalról.
Furcsa...érzés járja át a testem – mondtam zavartan. Olyan...forró, meleg, és bizsergető.
Mind a négyen rám mosolyogtak.
Kezdtem kicsit félni, de aki az oroszlánokat szereti, az csak nem lehet rossz ember...Remélhetőleg.
Most hogy így belegondolok...Mind a négyükbe van valami oroszlános vonás, nem tudom megmagyarázni konkrétan mik azok, csak látom, érzem rajtuk.
Szegény Syssyől megfeledkeztem, annyira megijedt, hogy egy fa mögött bujkált.
Gyere ide drágaságom – tátottam ki karjaim, és rohant az ölembe úgy, hogy felborított.
Széjjel nyalt, és miután elnyalókázott, és leszedtem magamról a nyáltengert, elindultunk ki az erdőből.
Az összes kutya ugatni kezdett ránk, ami furcsa volt, mert amikor jöttem az erdő felé, egy kutya se ugatott.
Kinek lenne kedve elmenni a szomszédos falu strandjára? - törte meg a csendet Kenai.
Én szívesen mennék de...Nincs pénzem vonatútra – mondtam szomorkodva.
Jaj butus cica – veregetett hátba Hago hatalmas kezeivel. Majd mi kifizetjük neked drága.
De én én... - lépett elém Zade, és tette az ajkaimra az ujját.
Testvérünk vagy, nem tesz semmit – mosolygott rám Zade.
Végighúzta a karmát a nyakamon, és olyan durván beleborzongtam...
De várjunk csak...Nincs is karma.
Mivel csináltad ezt? - néztem rá elkerekedett szemekkel.
Kenai lépett oda hozzá, és verte fejbe.
Az ujjával – mosolygott rám.
Valami itt nagyon nem stimmel...
Az biztos, hogy ilyet újjal nem lehet csinálni...
Kicsit zaklatottan mentem tovább, lepakoltam a Syssyt, mondtam a nagyszüleimnek, hogy megyek a Strandra, felkaptam egy feszes fekete bokszert, amibe majd fürödni fogok, egy kék törülközőt, és száguldottam ki.
Útközbe mindenki beugrott a cuccaiért, de Kenainak nem volt kedve visszamenni, ezért azt mondta, hogy az én törülközőm fogja használni...
Egész úton beszélgettünk, de még mindig eléggé feszültnek éreztem magam...
Mint ha éhes ragadozók között lennék én a védtelen vacsora...
Leszálltunk a vonatról, mindenki rohanni kezdett a strand felé, de én egy kicsit lemaradtam.
Zade jött vissza hozzám, és karolt át barátian.
Ne legyél feszült. Oldódj. - mosolygott rám. Én is ilyen voltam, amikor először találkoztam velük. Azóta állandóan együtt lógunk, és nem tudunk meglenni egymás nélkül. - kuncogott.
Elszaladt ő is a többiekhez, kicsit gyorsabbra vettem a tempót, és behoztam őket.
Mentek átöltözni, én meg csak lehúztam a gatyám, levettem a pólóm, és ott feszítettem egy fekete bokszerba, és közepesen nagy, kicsit szőrös pocakommal...
Olyan kövérnek érzem magam, tuti el fogok süllyedni a medencébe...
Egy gyengéd kéz simul a derekamra, és forró nyelv szánt megint végig a nyakamra.
Dehogy vagy dagadt – suttogta a fülembe. Pont ölelni valóan puha vagy.
Hátra néztem, és Hagoval találtam magam szemben...mármint épp hogy nem szemben...
Mert kb. A nyakáig érek neki...
A vér vörös fehér szegélyű bokszerbe rendesen kidudorodott...a lényeg.
És ahogy megfújta a hosszú haját a szél...az már tényleg nevezhető kínzásnak...
Nagyot nyeltem, megpróbáltam nem mocskos dolgokra gondolni.
Elindultunk a medence felé, és hallottuk Zade kiabálását.
Amikor megláttam...azt hittem menten elpattan egy ér az orromba.
Világoskék bokszer volt rajta, és a teste...Annyira jól nézett ki, egy kicsit szőrös volt, egy kicsit pocakos, pont annyira, amennyire kell.
És szemüveg nélkül...Még sármosabb volt...
Mért büntet az isten? - ordítottam fel, és mindketten furán néztek rám.
Zade lépett oda hozzám, simult a hátamra, és simított bele a bokszerembe.
Hmm látom tetszek neked – harapdálta meg gyengéden a fülem.
Menten összeesem...Az a hang, az az érintés...Úgy érzem, bele fogok fulladni ma a vízbe...
Becsobbant ő is a vízbe Hago mellé, én meg próbáltam összeszedni egy kicsit magam a túláradó örömöktől...
Aztán jött Gro, akin fürdőnadrág volt, de rajta kifejezetten jól állt, pedig általában nem szeretem.
De olyan jó izmos hasa volt, hogy szinte késztetést éreztem arra, hogy letapizzam...
Odalép hozzám, szorosan hozzám simul, és rám néz.
Ne is mond – kuncog. Tudom.
Gonoszak – gondoltam magamba...
Hogy lehet, hogy ennyi helyes fiú vett engem körül, de eddig nem vettem észre?
Csak én lehetek ilyen szerencsétlen...
Aztán jött a végső csapás...Kenai...
Ugyanolyan fekete bokszer volt rajtam, a testén finoman húzódtak az izmok, és a fejkendője még mindig a fején volt.
De ettől függetlenül a látványától beleborultam a medencébe...
Hago halászott ki engem, és rakott ki a medence szélére.
Kenai ágaskodott felém, és nézett rám vörös szemeivel.
Eddig valahogy nem tűnt fel, hogy lenne szakálla...Kezdek begolyózni...
Annyira sármos volt, ahogy megcsillant a szeme a napfénybe...Menten agyvérzést kapok.
Felsegít, és a vállamra teszi a kezét.
Jól vagy?
Igen – mondtam, miközbe köhögtem fel a vizet. Kérdezhetek valamit?
Mond.
Miért van kendő a fejeden? Látom, hogy hosszú hajad van.
Nem mondhatom el.
Puffogtam magamba, Kenai odalépett hozzám, és szorosan átölelt.
De talán egyszer megmutatom neked – suttogta a fülembe, amitől megborzongtam.
Eddig még senkinek se mutatta meg a haját – kiabálta ki Hago a medencéből.
Mi lehet olyan érdekes a hajába, hogy még a barátainak se mutatja meg...
Amíg ezen elgondolkoztam, addig Gro bukkant fel a víz alól, és rántott be a vízbe...
Nagyon jól éreztem magam, igazán hűsitő volt ez a kis fürdő, kevesen voltak.
Pár órás úszkálás után kicsit kiültem a medence szélére, és kidőltem napozni, mert túlságosan kiszívta a víz a bőröm.
Fürödtem a finom meleg napfénybe, vakargattam a hasam, és Kenai úszott oda hozzá, és mosolygott rám.
Pont olyan vagy, mint egy oroszlán – kuncogott. Ugyanúgy sütteted a hasad, mint egy méltóságteljes oroszlán.
Elvigyorodtam, és visszafordultam a nap felé.
Nap nagy részén kint feküdtem a napon, és szívtam magamba a napfényt.
Hallottam, ahogy a többiek örömködtek, vidámkodtak, de még mindig éreztem azt a furcsa érzést...
Érzem, hogy valami végigáramlik a testemen, de nem tudom mi.
Lehunytam a szemem, és amire újra kinyitottam, mind a négyen felettem áltak, és néztek rám izzó vörös szemeikkel...
Majd kiugrott a szívem...
Mi-mi az? - kérdeztem riadtan.
Gyönyörködünk benned – mosolyogtak rám.
Mint ha karmokkal szántottak volna végig a testemen, úgy hatolt a húsomba a tekintetük...
Gyorsan felpattantam, és becsobbantam a vízbe, mielőtt nyársat csinálnak belőlem, persze csak képletesen...
A nap hátralévő részében azon foglalatoskodtak, hogy megrontsanak a víz alatt a lehető legtöbb -féle módon...
Jó érzés volt, hogy ennyi fiúnak tetszettem, növelte az egómat.
Mondhatni háremem van, csak fiú kiadásba.
Elmosolyodtam, és két kezet éreztem a lábamra simulni a víz alatt...
Kenai rántott le a víz alá, és nézett rám vér vörös szemeivel.
Közel hajolt hozzám, puszit lehelt az ajkamra, aztán gyorsan elúszott.
Gyorsan felbukkantam a víz alól, mielőtt megfulladnék...
Kimásztam egy kicsit a medencéből, mert már kezdett sötétedni, és remegni kezdtem a hidegtől.
Kiültem a medence szélére, és betakartam magam a törülközőmmel.
Szerencsére akkora volt, mint egy takaró, azért is szerettem.
Kenai lépett oda hozzám, és mosolygott le rám.
Kitátottam a jobb karom, és bevackolta magát mellém.
Ott szuszogott mellettem egy darabig, aztán hirtelen kitört belőle.
Hogy lehet hogy egy ilyen helyes fiúnak, mint te nincs párja?
Nem vagyok helyes... - morogtam magam elé.
Erősen fejbe kólintott...
Ez fájt – simogattam a fejem.
Megérdemled. Ne legyél ennyire elítélő magaddal. Igen is jól nézel ki.
Nézz már rám – tartottam ki a kezem. Kövér vagyok...
Dehogy vagy kövér...pont annyira vagy pocakos, mint itt mindenki. Azaz annyira, hogy még jól néz ki.
Közel hajolt hozzám, végighúzta az ujját a nyakamon, és megsimogatta a hasam.
Aranyos kicsi cica – kuncogott.
Nem vagyok kicsi – puffogtam.
Hé fiúk – kiáltott Kenai. Tartsa fel az a kezét, aki szerint Hoch istenien néz ki.
Mind feltartották a kezük...
Azért ez egy kicsit túlzás...A közeletekbe se érek – mondtam elkeseredetten...
Nem véletlenül fogadtunk be – nézett rám Kenai. Ha köztünk vagy, akkor nézel ki olyan jól, mint mi.
Annyira jól esett, amit mondott, még ha kételkedtem is benne.
Már kiürült az egész strand, pattantunk mi is, öltöztünk, és mentünk is haza.
De még mielőtt elmentünk volna csináltunk egy közös képet.
Kenai beállította időzítőre a gépet, én ültem le a fűre, Kenai térdelt mögém, és ölelt át, Zade feküdt bele az ölembe, Gro meg Hago két oldalt ültek mellettem, és hajtották a fejüket a vállamra.
Szép emlék lesz – mondtam mosolyogva, és elindultunk hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése