Múlt És Jelen – 3. Fejezet
Hirtelen felriadtam, és kivert a víz...
Kimentem megmosni az arcom, hogy egy kicsit magamhoz térjek.
Korábban keltem fel, mint általában, mentem a konyhába, csináltam egy kávét, és vártam.
Még alig kezdődött el a tanév, máris kikészültem...
Vagyis nem kikészültem, csak bizonytalannak érzem magam.
Gondoltam ellátogatok hozzá az árvaházba, de aztán el is vetettem a gondolatot.
Kellemetlenül érezné magát.
Ma csak két órám volt, de gondoltam megvárom őt, és akkor most tényleg elmegyek a menhelyre egy kutyáért, és hívom őt is magammal, hátha kicsit jobb lesz a kedve.
Az osztályomnak ma 5 órája van, addig én megint elfoglalom magam a tantervem kidolgozásával.
Igaz, ma nem lesz órám az osztályommal, csak holnapután.
Addig is kigondolom mit osszak meg velük.
Bekapcsoltam a tévét, elülök elé, és nézem az ablakot a világra.
Amire felkeltem, már fél 8 volt...
Gyorsan kaptam magam, öltöztem, és rohantam is, mielőtt elkésnék...
Túlságosan elbóbiskoltam, majdnem pofára estem...
Nagy nehezen, lihegve, de beértem.
Aztán csak később jutott eszembe, hogy nincs is első két órám...
A fenébe – ordítottam fel.
A tanáriba mind furán néztek rám...
Lehuppantam a székemre, és az asztalomra zuhantam.
Hogy lehetek ennyire szétszórt?
Megint két kezet érzem a vállamra simulni...
Hozzám siettél drágaságom? - suttogta a fülembe Sakura.
Ne molesztálj már, szeretnék átlagos tanári életet élni...
Ne legyél már ennyire morcos – vert fejbe Sakura.
Szótlanul feküdtem az asztalomon, és vártam, hogy jöjjenek az óráim.
Kay adatait nézegettem.
Az árvaház, ahol lakik nincs olyan messze a lakásomtól.
Már megint azon gondolkozom, hogy elmegyek hozzá...
Kihessentettem a gondolatot a fejembe, és beletemetkeztem a munkámba.
Jött az első órám ami Történelem volt, kijelöltem az oldalakat, és mondtam, hogy jegyzeteljék ki.
Még nem voltam mindig kész az óramenetemmel...
Tudom, lusta is vagyok, meg eléggé el vagyok maradva, plusz még a diákjaimra is figyelnem kell.
Rengeteg dolgom volt, ki kellett gondolnom, hogy hova megyünk tanulmányi kirándulásra, mikor lesz a szülői értekezlet meg hasonlók.
Igaz, hogy ez Egyetem, de attól függetlenül még jöhetnek a szülők, hogy megtudják hogy állnak tanulásilag a gyerekeik.
Kicsöngettek, mindenkinek köszöntem, de fel se néztem a naplóból.
Annyira elmerültem, hogy azt vettem észre, hogy valaki árnyéka rám vetül.
Kay mosolygott le rám.
Nagyon el van merülve tanár úr – kuncogott.
Rengeteg sok dologgal vagyok elmaradva. Mit szeretnél?
Csak gondoltam meglátogatom, unatkozok az órákon. - kuncogott. Egyedül a maga órái érdekesek – kacsintott rám, és fordult ki a teremből.
Nem hittem a fülemnek...
Elmosolyodtam.
Ezek szerint mégis élvezi az óráimat.
Örültem neki, bár az kicsit sértette a kollégáim, hogy unalmasak lennének az órái.
Itt minden tanár kivételes, és igazán jól tud tanítani.
Na de megint sokat agyaltam.
Jött a következő órám, gyorsan elszaladtam az osztálynaplóért, és mentem órát tartani.
Próbáltam szövegelni Történelemből a görög mitológiáról, mert az volt az egyik kedvenc témaköröm.
Viszonylag az is könnyű téma, középsuliba abból feleltem először szóban.
Mennyire féltem tőle, és jelest kaptam belőle.
Látom, hogy jól fogadták, mindenki serényen írni kezdett, és kicsit leültem, hogy összeszedjem a maradék gondolatom ebbe a témakörbe.
Mindent elmondtam, amit a görög mitológiáról tudtam, és gondolkoztam, miről beszéljek még a maradék negyed órában.
A nagy földrajzi felfedezéseket még gyorsan átveszem velük, aztán hagyom őket.
A cím: A kiegyezéshez vezető út. Írjátok fel.
Mindenki felírta a címet, és füleltek.
1949 augusztus 13-án Világosnál Görgey feltétel nélkül leteszi a fegyvert. 1849 október 6-án kivégezték a 13 honvéd tábornokot. Gróf Batthyány Lajost pesten végezték ki. A kiegyezéshez vezető út négy fő szakaszból állt.
Kicsit hagytam őket, hogy írják le.
Mikor mindenki felnézett, folytattam.
1849-50 Haynau rémuralma. 1851 -től 59-ig volt a Bach rendszer. 1861-től 63-ig a provizórium záróljelbe hogy átmeneti időszak, és 1867 a Kiegyezés.
Leírták, folytattam.
Bach rendszer jellemzése. Neonabszolutizmus első korszaka, aminek a célja az egységes birodalom kialakítása. Megszüntették a megyéket, és öt kerületet hoztak létre. Külön koronatartományt hoztak létre. A Szerb vajdaságot, és a Temesi bánságot. Centralizálták a közigazgatást, német hivatalnokokat neveztek ki.
Megint pihentem egy kicsit aztán folytattam.
Osztrák jegyrendszer bevezetése kettőspont adórendszer, közoktatás nyíl, nyílt germanizáció, új karhatalom, zsandárság létrehozása. A magyar polgári fejlődés torzulását okozta, hogy a polgári állam kiépítését ellenséges hatalom hajtotta végre. Ide elég ennyi. Még a kiegyezést leírjuk, és hagylak titeket – kuncogtam.
Mindenki sóhajtott, aztán belekezdtem a mondandómba.
1867-ben Gróf Andrássy Gyula lett a miniszterelnök. Ferenc Józsefet megkoronázták. A magyarokat késztető okok kettőspont. A passzív ellenállás nem tartható tovább, általános pénzhiány volt, nem adtak hitelt, és politikai létbizonytalanság volt. Az állam neve Osztrák -Magyar Monarchia lett, államformája alkotmányos monarchia, azt gondolom senkinek se kell elmondanom, hogy az mi – vigyorodtam el. És dualizmus, ami két önálló országot, a közös király és a közös ügyek kötnek össze. Közös ügyek voltak a külügy hadügy, és az ezt fedező pénzügy, amelyek alkotmányos felügyeletét 60-60 fős delegációk végezték. Na mára ennyi. - vigyorodtam el.
Pont végszóra csöngettek, mindenki sóhajtott, és kiáramlottak a teremből.
Lehuppantam a székemre, és ledőltem az asztalra.
Egy fiú jött oda hozzám, és nézett rám.
Mit szeretnél? - mosolyogtam rá.
Egy kicsit lemaradtam – mondta elvörösödve. El tudná nekem még egyszer mondani a Kiegyezéstől.
Persze, ülj le.
Elmondtam neki újra, lejegyzetelte, és odalépett hozzám.
Köszönöm tanár úr. - ölelt hirtelen át, aztán elfutott.
Elmosolyodtam, összeszedtem magam, és mentem a tanáriba.
Elütöttem az időt, amíg nem lett vége a diákjaimnak az órái, segítettem Sakurának, amivel hamar elillant az idő...
Szokás szerint megrontott párszor, de most nem mérgelődtem, inkább jót nevettem rajta.
Jó kedvem volt, és ezt semmi se ronthatta el.
Vége lett a diákjaimnak a napja, elköszöntem Sakurától, puszit nyomtam az arcára, amitől tuti legalább egy órán keresztül fogta az arcát és pironkodott...
Nem láttam, de el tudtam képzelni, mit csinálhat...
Nekitámaszkodtam a falnak, és vártam Kayra.
Hirtelen megjelenik, felém fordul, és rám vigyorog.
Kire vár tanár úr?
Rád. - mosolyogtam rá. Gondoltam megkérdezem, hogy lenne e kedved eljönni velem a közeli állatmenhelyre. Szeretnék örökbe fogadni egy kutyát.
Nagyon szívesen tanárbá'. - vigyorgott rám. Úgy sincs semmi dolgom.
Barátian átkaroltam, és elindultunk.
Milyen kutyát szeretne tanár úr?
Elgondolkoztam.
Hmmm nem is tudom...már nagyon régóta vágyom egy igazán nagy testű kutyára. Mindig kicsi kutyáim voltak, és most szeretnék egy nagyot.
Nagyon kutyabarátnak tetszik lenni – vigyorodott el.
Mindenem az állatok. Részmunkaként szoktam menni is az állatmenhelyre segítőnek. Vagyis nem részmunka, csak segítek.
Rám mosolygott, és hátba veregetett.
Nagyon szép magától tanár úr – nézett rám fehér szemeivel.
Annyira furcsa volt, de nagyon érdekes volt látni egy fehér szemű embert.
Annyira egyedivé teszi.
Már hallottuk a kutyák csaholását, és olyan izgatott lettem, mint egy kisgyerek a játékboltba...
Annyi aranyosabbnál aranyosabb kutya volt, hogy azt se tudtam melyiket válasszam.
Legszívesebben mindet hazavittem volna.
De hirtelen megállok az egyik ketrecnél, és lefagyok...
Egy Pyreneusi hegyi kutyával találom magam szembe, de olyan gyönyörű szép kék szeme volt, hogy egyből beleszerettem.
Nekem ő kell – ordítottam fel, és mutattam a hófehér kutyára.
Kay elvigyorodott, jött az állatgondozó, és rám mosolygott.
Nocsak Tony, úgy döntöttél örökbe fogadsz egy kutyust? - mosolygott rám Miyu, akivel együtt szoktam itt gondozni az állatokat.
Igen. Már régóta szeretnék, csak hát az Egyetem miatt mindig kimegy a fejemből...
Ezt a kutyust nem rég hozták be. - mondta Miyu. Túl sok köjke volt az anyjának, és ezt az egyet behozták, mert a többit sikerült elajándékozni, de ez az egy megmaradt.
Elszomorodtam.
Annyira kicsi volt még, és olyan tündéri, mint egy pici fehér mackó.
Egyértelműen ő kell.
De tanár úr, tudja, hogy ez a kutya hatalmasra fog nőni? - kérdezte Kay.
Persze. De nem zavar, eléggé nagy lakásom van – kuncogtam. Elfér.
Kiengedte Miyu a kutyát, letérdeltem elé, és egyből nyalogatni kezdett.
Máris megkedvelt téged – kuncogott Kay.
Felvettem az ölembe, mentem volna, hogy kitöltsem az örökbefogadási papírokat, de megláttam még egy kutyát...
Egy picike kis Shar-pei kutya volt.
Őt is szeretném – csillant meg a szemem. Annyira aranyos a gyűrött kicsi pofija.
Kay furcsán nézett rám.
Szeretem a kutyákat – vigyorodtam rá.
Elnevette magát, és megsimogatta a pyreneusi kutya buksiját.
Kiengedték a Shar-peit is, odajött hozzám, és ugrálni kezdett.
Gyere, akkor töltsük ki a papírokat.
Gyorsan elintéztem a papírokat, és máris két új baráttal bővültem.
Segítenél hazahozni őket? - kérdeztem pironkodva Kaytól.
Persze tanár úr – mosolygott rám.
Milyen szemre való fiú – jegyezte meg Miyu.
A diákom – tartottam fel az állam.
Kay elvörösödött, és elfordult.
Jaj tanár úr, zavarba jövök – lökte meg a vállam.
Elmosolyodtam, intettem Miyunak, és elindultunk hazafelé.
Kay kicsit zavartan sétált mellettem, úgy éreztem, valamiért feszült.
Barátian átkaroltam, rám mosolygott, de egy szót se szólt.
Hazaértünk, elengedtem a kutyákat, hogy bejárják a házam, és kiálltam egy kicsit az erkélyemre.
Kay az ajtó oldalának támaszkodott, és nézte a kilátást.
Gyönyörű kilátás tanár úr – sóhajtott Kay.
Igen – mondtam. Ezért szeretek itt lakni. Nyugodt, békés, nincsenek szomszédok – kuncogtam.
Kay odalép hozzám, és a vállamra teszi a kezét.
Kicsit furcsán hatott, mivel kb. A nyakamig ért.
Vagy rosszul láttam, vagy a szeme kék lett...
Biztos a fény miatt látszik annak, de így még jobban tetszik...
Meg...meg akartam csókolni, de nem mertem.
Mosolygott rám, nézett, de egy szót se szólt.
Közel hajoltam hozzá, meg akartam csókolni, de hevesen ellökött.
De-de tanár úr... - nézett rám riadtan.
Sajnálom nem akartam – hadartam. Csak elragadott a hév. Léptem közel hozzá, de elhúzódott.
Hirtelen könnyezni kezdett, és kiszaladt a házamból.
Nem láttam értelmét, hogy utána fussak...biztos, hogy most megutált...
Ledőltem az ágyamra, és a plafont bámultam.
Hogy lehetek ekkora ütődött? - kérdeztem magamtól.
A válaszomra senki se válaszolt, de a kutyák odajöttek hozzám, és befeküdtek mellém.
Hmm mi legyen a nevetek?
Gondolkozóba estem.
Úgy látom, mind a ketten fiúk vagyok – mosolyodtam el. A te neved fehérség az lesz, hogy Maci.
Csóválni kezdte a farkát, és megnyalta az arcom.
A tied gyűrött pofi meg hmmmm Hachi.
Ő is megnyalogatta az arcom, átöleltem mindkettejüket, és hamar elnyomott az álom, még ha kicsit rosszul is éreztem magam Kay miatt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése