Karantén – 1. Fejezet
Tudtam...Hogy egyszer be fog ez következni...
Az egész országot elárasztották as zombik, valami vírus szabadult ki, mi más...
És az összes házat karantén alá helyezték, nem lehet elhagyni...
A kaját megoldották, beszállítják minden házba.
Szerencsére ez a ház zombi biztos. Honnan tudom?
Én terveztem.
Rengeteg pénz halmoztam fel pont az ilyen dolgok miatt.
És terveztettem magamnak egy zombi biztos lakótömböt, ahova ugyanolyan gazdagok jöhetnek mint én.
Mert ugyebár ez nem olcsó ház.
Van itt mindenféle furcsa egyén...
Rossz buzi,Vadállat homofób, furcsa titokzatos egyének, meg persze én, meg akikről semmit se tudok...
Szerencsére a vírus nem a levegőbe terjeng, hanem harapás útján, úgyhogy itt nem vagyunk veszélyben.
Nagyobb veszélye van annak, hogy a köztünk lévő különbségek fognak minket megölni, mert túl sok az ellenségeskedés...
Kint voltunk mindannyian, már amennyien méltóztattak kijönni...
Én voltam itt, a homofób Kane, a rossz buzi Senior, és még valaki, akinek nem tudom a nevét...
Miért vagytok ennyire ellenségesek egymással? Össze kéne tartanunk...
Én ezzel nem fogok összetartani – mutatott Senior felé undorral.
Én se vele... - mondta nyálasan Senior.
A fejemet fogtam.
Én nem bírom a bezártságot – szólalt meg az ismeretlen fiú. Nem nem nem nem...
Nyugi – léptem oda hozzá, és fogtam meg a vállát. Elütjük valahogy az időt, amig megoldódik a zombivész.
Furcsán néztek rám.
Mi az?
Azt hiszed, hogy ezt a több százezer zombit el fogják tudni intézni? - kérdezte Kane.
Elgondolkoztam.
Nem biztos, hogy az összeset, de szerintem a nagy részét igen.
Te hülye vagy. - förmedt rám Kane.
Ne sértegesd ezt a szépfiút – lépett oda hozzám Senior, és bújt közel hozzám...Ha ő nem lenne, te már rég zombikaja lennél bazki.
Kane neki akart menni Seniornak, de az ismeretlen fiú lefogta.
Nem igaz – ordítottam fel, és huppantam le a fűbe. Így nem sokáig fogjuk húzni.
Pár pillanatra mindenki elhallgatott.
Hangos dörömbölés zavarta meg a csendet.
Mind felszaladtunk a tetőtérre, és láttuk, hogy a zombik próbálják betörni az ajtót.
Mindenki hozzon fegyvert – ordítottam.
És akinek nincs? - kérdezte Senior.
Tudom, hogy mindenkinek van. Ez a gettó, itt senki se járkál fegyver nélkül.
Elszaladtunk fegyverért, visszamentünk a tetőtérre, és széjjel loccsantottuk a zombik fejét.
Ez az – ordítottam fel. Mindig is erre vágytam, hogy zombikat mészároljak – nevettem fel.
Egy időre elhallgatott a zombi nép, és visszamentünk az udvarra.
Most, hogy így együtt vagyunk, kicsit jobban megnézek mindenkit, ha már az én házamba laknak.
Senior az a tipikus hímringyós meleg volt...
Ki volt sminkelve, rózsaszín póló volt rajta, hófehér farmer, fehér cipő, és hosszú szőke haj, és ami a legfurcsább...szakálla is volt, és a szeme méregzöld.
Kane meg az a tipikus meleg verő fiú...
Akkora volt mint a hegy, rövid haja volt, sötétkék szeme, csupa fekete ruha, mindenütt láncokkal volt szegélyezve.
Még én is féltem a közelébe, pedig nem vagyok egy kicsi ember...
Az az ismeretlen fiú...Ő teljesen átlagosan nézett ki.
Középhosszú barna haj, világosbarna farmer, fehér póló, rá egy kék kockás ing, és a szeme...izzott a vörös szeme.
Ő volt köztünk a legfélősebb.
Az én külsőm is átlagos.
Hosszú fekete haj, szemüveg, világoskék szem, csupa fekete ruha, és tornacipő.
Tudom milyen érzés bezárva lenni...én is frászt kapok a zárt helyeken, de próbálom magam türtőztetni.
Beszélgessünk, hogy teljen az idő, és megismerjük egymást – törtem meg a csendet.
Én már rengeteg buzit megöltem – mondta Kane.
Légy szíves ne csináld...Mégis mi a franc bajod van a melegekkel?
Undorítóak...
Ez nem értelmes válasz...
Nem érdekel – ordított.
Na jó, haggyuk a beszélgetést.
Hallgattunk, és figyeltük egymást.
Izé... - szólalt meg az ismeretlen fiú. Nekem van egy kis dolgom. Mindjárt jövök – szaladt be olyan gyorsan a házba, hogy fel se eszméltünk...
Mind a hárman odamentünk az ajtajához, és hangtalanul kinyitottuk résnyire, hogy megtudjuk mit csinál.
Tudom, nem szép dolog a leskelődés, de mivel ez egy szűk körű ház, amúgy se illene senki előtt se titkolózni, még ha alaphelyzetbe ez lenne a normális.
Azt hittük rosszul látunk...
Egy meztelen férfi feküdt az ismeretlen fiú ágyán, ki volt kötözve, és a szájába egy lukacsos labda volt...
Tudtam, ebbe a házba mindenki buzi – fintorgott Kane.
Dugulj már el, meghallhat – tettem a kezem Kade szájára.
A fiú vergődött, a teste tele volt vágásokkal, és menekülni akart volna, de nem tudott...
Az ismeretlen fiú levetkőzött, és ráült a farkára.
Én ezt nem akarom nézni, elhányom magam – fordult meg Kane, és elment.
Én meg Senior néztük tovább.
Lovagolni kezdett rajta, hangosan nyögött, és valamit suttogott, de nem hallottuk.
Kicsit jobban füleltünk.
Nem akarok itt megpusztulni...Nem nem NEEEM – ordított fel, és rántott elő valahonnan egy kést.
Ledermedtünk...
Mind itt fogunk megdögleni – ordított megint, és belevágta a fiú gyomrába a kést.
A fiú vére beterítette őt, hangosan ordított, és újra meg újra belevágta a kést a fiúba.
Nem hittük el, hogy ez a szótlan fiú, ennyire aberrált lenne.
Eldobta a kést, és hirtelen megfordult.
Mindkettőnkbe megfagyott a vér...
Mit kerestek itt? - förmedt ránk, és máris iramodtunk.
Felvettük a fegyverünket.
Mi a franc történt? - lépett oda hozzánk Kane.
Ez...Ez ez...Megölt egy embert – Ordított Senior.
Ne, félre értitek, ő is zombi volt – közelített felénk az a fiú csupa véresen.
Ne gyere közelebb – szegeztem rá a pisztolyt. Biztos, hogy az a fiú nem zombi volt...
Egyre közelebb, és közelebb jött hozzánk, felhúztam a pisztolyom, és beleeresztettem egy golyót a mellkasába.
Nem akart megállni...
Lehetséges? - nézett rám Kade. Hogy már ő is zombi?
Nem tudhatjuk, nem úgy néz ki. - mondtam zavartan.
Lényegtelen, pusztulnia kell, mielőtt megölne minket – ordított fel Senior, és a lakása felé szaladt.
Tudtam, ribanc – mondta közönyösen Kane. Elfut, amikor segítenie kéne.
Fejbe vertem Kanet.
Ne csináld már – ordítottam rá. A nagy gond most előttünk van, és nem a te homofób hülyeségeddel kéne foglalkoznod.
Morcosan fordult el, és amíg veszekedtünk, Senior jelent meg egy nagy katanával, és állt meg az ismeretlen fiú előtt.
Meghalsz – ordított rá, és levágta a kezét.
A fiú nem halt meg...
Tényleg zombi – mondtam zavartan. Nem tehetek mást. - léptem közel a fiúhoz. Meg kell öljelek – tartottam a fejéhez a pisztolyom. Sajnálom.
Egyetlen biztos lövéssel szétloccsantottam a fejét, és zuhant hangtalanul a földre.
Mindhármunkat beterítette a vére...
Véres lett a csini pólóm – kiabált Senior.
Odamentem hozzá, és teljes erőből fejbe vertem.
Most kurvára nem a ruha a lényeg bazki...hanem az, hogy ezek az agyzabálók valahol bejutottak a házba.
Hirtelen kaparászást hallottunk meg a mellettünk lévő házból.
Odamentünk, egy férfit láttunk, aki ki akart volna jönni, de nem tudott, mert egy zombi elkapta...
Próbáltuk kinyitni az ajtót, de be volt zárva, aztán már csak azt látjuk, ahogy a zombi a férfi agyvelejét zabálja, és a vére beteríti az ablakot...
Sürgősen el kell torlaszoltuk ezt az ajtót – ordítottam fel. Ha ez kiszabadul, mind a vacsorái leszünk.
Mindenki rohant a bútoraiért, gyorsan eltorlaszoltuk, és leültünk kicsit pihenni.
Úgy látszik, hogy ez a ház mégse annyira zombi biztos...
Vagy...Valaki beengedi a zombikat, amit kétlek, mert azért annyira hülye ember nem létezik...
Hirtelen az egyik ajtó kitörik, és egy ijedt férfi szalad ki rajta, és mögötte egy agyzabálóval...
Senior rántotta elő hirtelen a katanáját, és szaladt a zombi felé.
Felvágottat csinálok belőled bazki – ordított, és ugrott a zombi elé.
Egyetlen suhintással levágta a zombi fejét, és hatalmasat ordított, miközben a vére a nyakából rá folyt...
A zombik kezdtek beáramlani, mind a hárman felálltunk egymás mellé.
Milyen harcias vagy kislány – kuncogott Kade.
Bekaphatod – mutatott be neki.
Csak szeretnéd drága.
Szeretné a halál.
Ne kötekedjetek már. Nem látjátok mennyi a probléma? - mutattam a zombik felé.
Irtottuk rendesen a zombinépet, Seniorból előbújt az igazi vadállat.
Miután kiirtottunk minden zombit, gyorsan eltorlaszoltuk azt a zombibejárati lehetőséget, és megnéztük azt a fiút.
Talán 25 éves lehetett, az egész testét vér borította, és eléggé félt.
Letérdeltem elé, és megfogtam a vállát.
Nyugi, nyugi. - néztem a szemébe.
Valami...Furcsát láttam benne.
Hirtelen sírni kezdett, és a nyakamba borult.
Meghalt...Meghalt az anyám, az apám, a bátyám...mindenki – suttogta halkan. Mindenkimet elveszítettem.
Magamhoz öleltem, és simogattam a hátát.
Odagyűlt mindenki körénk, és csendbe, mozdulatlanul ültünk.
Úgy érzem, most én se tudnék mit mondani.
Meg akartam nézni, mi a helyzet odakint, de a fiú nem engedett el.
Kane, ha megkérlek vigyázz erre a fiúra egy kicsit.
Dehogyis.
Szúrós tekintettel néztem rá.
Jó jó.
A fiú odamászott hozzá, és bebújt az ölébe.
Kane kicsit viszolyogva, de aztán átölelte a fiút.
Annyira jó érzés volt látni, hogy mégse egy érzéketlen vadállat.
A helyzet nem javult, a zombik tódulnak minden felől...
Leültem a ház szélére, és néztem ahogy a zombik falatozzák a még élő emberek húsát.
Kicsit megnyugtatott az a tudat, hogy ők lent vannak, én meg idefent, és nem érhetnek el.
Bár a franc se tudja már...
Kezdett már sötétedni, és gondoltam ideje lesz enni, mert szerintem már mindenki éhes lehet, és eléggé nehéz napunk volt.
Összehívtam mindenkit a lakásomba, és beültek a konyhámba.
Milyen puccos lakás – mondta Kane.
Az a fiú még mindig szorosan fogta Kane kezét, de úgy látom őt nem zavarja, és valamiért nagyon kötődik hozzá.
Lehet, hogy az elhunyt bátyjára emlékezteti.
Nem is baj, addig se gyűlölködik.
Előszedtem valami előkészített kaját, megsütöttem, és leültünk vacsorázni.
Mondhatni már mindenki megnyugodott.
Jobb ha egy helyen maradunk, nem tudhatjuk mikor támad ránk egy zombi.
Mindenki bólogatott, megvacsoráztunk, és mentünk aludni.
Kade meg az a fiú ment az egyik mellékszobámba, Senior meg jött velem az én szobámba.
Lefeküdtem, odafeküdt mellém, és hamar elnyomott minket az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése