Benne Vagyok A Falkában – 4. Fejezet
Fáradtan dőltem be az ágyamba, eléggé...kimerítő éjszaka volt.
Kb. délután kettőkor keltem, és nagybátyám szólt, hogy valaki keres engem.
Felpattantam, és láttam, hogy a kapunál ott áll Kenai.
Annyira jól nézett ki, mint mindig.
Mit szeretnél? - mondtam álmatagon.
Mi az lustaság? - kuncogott. Csak most keltél?
Eléggé fáradt voltam, nem is tudom miért... - mondtam gúnyosan.
Akkor szedd össze magad drága, megyünk sétálni.
Mi, most? - habogtam.
Ne beszélj már, gyerünk. - siettetett Kenai.
Morgolódva szaladtam be a lakásba, vettem fel a fekete háromnegyedes nadrágom, egy fekete inget, egy papucsot, és száguldottam ki.
Barátian átkarolt, és mentünk összeszedni a többieket.
Sétálgattunk mindenfelé, már nem voltam olyan feszült, annyira boldog voltam, majd kiugrottam a bőrömből.
Eltévedtünk az állomásra, és hirtelen, amikor megláttam, azt hittem menten elhasalok...
A fiúm állt ott az állomás bejáratánál, és mosolyogva integetett nekem.
Olyan gyorsan szaladtam hozzá, és öleltem meg, hogy majdnem felborult.
Óvatosabban te, felborítasz – simogatta meg a fejem.
Hogy kerültél ide? - kérdeztem.
Gondoltam meglátogatlak. Meg mondani akarok valamit.
Addigra már a többiek is odaértek, és mögöttem megálltak.
Ők kik? - mutatott Kenaiék felé.
Ők a barátaim – mondtam mosolyogva. Mit szeretnél mondani?
Hát... - kezdett bele. Az a helyzet, hogy megismerkedtem valakivel és hát...beleszerettem.
Azt hittem rosszul hallok...
Hirtelen Kenai ott termett a fiú mögött.
És? - kérdeztem megint mosolyogva.
Szakítok veled.
Mint ha szíven szúrtak volna...
Akkorát ordítottam, hogy az egész állomáson hallani lehetett.
Könnyezni kezdtem, de még mindig mosolyogtam, mosolyogtam, mert gondoltam, csak viccel...
Sajnálom – lépett oda hozzám és tette a kezeit a vállamra.
Elütöttem a kezeit, és pofon vágtam.
Elkerekedett szemekkel nézett rám, és fogta meg az arcát.
Kenai szeme hirtelen izzani kezdett, felemelte a kezét, amibe egy féltégla volt, és teljes erőből fejbe vágta a fiúm.
Ezt most mért kellett? - kérdeztem felháborodottan.
Megérdemelte. - lépett oda hozzám Zade. Bántott téged. De...
De mi van?
Ha gondolod, bosszút állhatsz rajta – vigyorgott rám Kenai.
Gondolkodóba estem.
De a gondolkozásom megzavarta a gyomrom korgása...
Hago lépett mögém, és simogatta meg a hasam.
Éhes a kicsi cica – harapta meg a fülem.
Na ne piszkálj – löktem el.
Na? Akkor benne vagy? - mosolygott rám Kenai.
I-igen – mondtam kicsit bizonytalanul.
Rendben. Te menj haza, és majd szólunk, mikor gyere. Meglepetés lesz – kuncogott.
Milyen meglepetés lehet ez...Máris furdalja az oldalam a kíváncsiság.
Lassan elsétáltam haza, és persze, hogy csak ezen járt az eszem, meg azon, hogy majd kijukadt a gyomrom...
Gondolkodtam, hogy hazafelé menet megeszek egy kislányt, de aztán meggondoltam magam.
Pár óráig ültem kint a füvön, vártam hogy teljen az idő, aztán csöngettek, és rohantam is.
Gyere – nyújtotta ki a kezét Kenai.
Olyan izgatott voltam, mint egy kisfiú.
Éhes vagyok – jegyeztem meg halkan.
Az éhséged is csillapíthatod ne aggódj – simogatta meg a hátsóm.
Mentünk be az erdő legmélyére, és amikor megláttam a fiúmat...dobtam egy hátast.
Mind a négy végtagja ki volt kötözve, egy szál bokszer volt rajta, amit tőlem kapott, a szájába bele volt tömve egy labda.
Milyen labda van a szájába? - ültem fel, és kérdeztem.
Nála volt.
Elvigyorodtam.
Amint megláttam mennyi féle kínzóeszköz van itt, menten felcsillant a szemem.
Ezt mind nekem? - fordultam a fiúk felé.
Igen – mosolyogtak rám. Hogy tudj játszadozni.
Beszaladtam közéjük, és szorosan megöleltem őket.
Köszi köszi – ugráltam.
Megint kezdtem transzformálódni, kinőtt a farkam, előbújtak a karmaim, megnőtt a sörényem, és újra oroszlánként álltam mindenki előtt.
A fiúm elkerekedett szemekkel nézett rám.
Lassan lépkedtem oda hozzá, és húztam végig a karmom a hasán.
Látod látod – mosolyogtam rá. A sors mindenkit útólér – nevettem fel.
Van itt mindenféle játékszer, amit csak el lehet képzelni.
Balta, fűrész, kasza, körte, kések, kötelek, láncok, minden, mi szem szájnak ingere.
Azt se tudtam melyikkel kezdjem.
Felvettem az egyik nagyobb kést, és körbe körbe kezdtem járkálni a fa körül.
Olyan ennivaló vagy ott fent a fán. Olyan védtelen és kiszolgáltatott, mint egy darab finom hús. - nyaltam meg a szám szélét.
Közel léptem hozzá, és belevágtam a kést.
A száján folyt a nyál, megforgattam benne a kést, és kivágtam belőle egy darabot.
Belefolyattam a vérét a számba, és rágcsálni kezdtem a húsát.
Hmm kicsit rágós, de azért nem vészes – ültem le alá.
A háttérbe nevetni kezdtek, nem is csodálom, amilyen bolond vagyok.
Eszegetés közbe gondolkoztam, hogy miként kínozhatnám meg őt.
Felpattantam, odamentem a baltáért, hatalmasat ordítottam, és levágtam az egyik kezét.
A szájából vér kezdett folyni, vergődni kezdett, újra elővettem a kést, és beleszúrtam a gyomrába.
Ott hagytam, leültem elé, és gondolkozóba estem.
Hirtelen elöntötte a testemet egy furcsa...érzés.
Kiterültem a fűre.
Kenai lépett felém, és nézett le rám.
Valami baj van?
Nem tudom...Csak...valami késztetést érzek.
Gondolom a gyilkolási ösztön – kuncogott.
Felpattantam, forrón megcsókoltam Kenait, a többiek a háttérbe fütyültek, aztán odamentem a fiúhoz, és megálltam előtte.
Szerettelek... - sóhajtottam. De te nem értékelted – vágtam bele a comjába egy másik kést.
Kiesett a labda a szájából, és a sikolya bezengte az egész erdőt.
Annyira...jó hallani az ordításod – nyaltam meg a kés pengéjét. Akarom még hallani.
Levágtam őt a kötélről, láncokkal újra odafeszítettem a kezét a fa köré, és leültem elé.
Közel hajoltam hozzá, és belenéztem a szemeibe.
Ölj meg – nyögte ki.
Jaj milyen csábító ajánlat – pironkodtam. De sajnos nem élek e keggyel. - lóbáltam meg az ujjam.
Benyúltam a szájába, kihúztam a nyelvét, megfogtam megint egy kést, és egyszerűen levágtam a nyelvét.
A vér ömleni kezdett a szájából, és ahogy a vér végigfolyt a remegő testén...Teljesen felizgatott.
Beleharaptam a nyelvébe.
A nyelvezés új módszere – kuncogtam, aztán félredobtam, mert rossz íze volt.
Hirtelen felcsillant a szemem.
Láttam a tekintetébe a félelmet, és a fájdalmat.
Lenyaltam remegő testéről a vért, és levágtam a bokszert róla.
Gyengéden végighúztam a farkán a kést, és elvigyorodtam.
Mindig is a farkad vezetett, nem az eszed – mondtam komoran. De mit csinálsz, ha nincs? - csillantottam meg a fogsorom.
Rángatózni kezdett, a két lábát kötéllel össze kötöztem, és befeküdtem a lába közé, hogy pont elérhessem a tagját.
Hmmm – sóhajtottam, és nyaltam meg a végét.
Forrón végignyaltam szőrös nyelvemmel, és éreztem, ahogy egyre keményedik.
Mikor már elég kemény volt, befogtam az éles fogaim közé, és gyengéden húzogatni kezdtem.
A verejték folyt le az arcán, és attól, hogy ellenkezett, csak még jobban akartam.
Körbefontam hosszú nyelvemmel, a farkamat a nyaka alá irányítottam, hogy csiklandozza őt.
Szívni kezdtem, bevettem az egész férfiasságát a számba, valami nyögésre hasonlító hangot adott ki, és belelövellt a számba.
Letöröltem a szám, megráztam a sörényem, és elmosolyodtam.
Örülj, hogy megadtam életed utolsó élvezetét – húztam végig a nyaka alatt a karmom. Többet nem érezhetsz ilyet – ordítottam fel, és vágtam bele a melkasába a karmaim.
Ahogy a vér végigfolyt a mancsaimon...Az a forró, meleg érzés...Elvette az agyamat.
Újra és újra felvágtam a mellkasát, ordítottam, téptem le a bőrét, aztán hirtelen megálltam.
Belenéztem fájdalommal teli tekintetébe, és elmosolyodtam.
Annyira sajnálom – simogatta meg az arcát. Hogy ennyire élvezem – röhögtem fel.
Felemeltem az egyik kést, elmosolyodtam, és belevágtam a szemüregébe.
Kivágtam az egyik szemét, félre dobtam a kést, és játszadozni kezdtem a szemgolyójával...
Nézzétek. Hát nem aranyos? - mondta Hago. Játszik a kicsi cica.
Túlságosan macskás lettem...
Miután kijátszadoztam magam, újra leültem vele szembe, és bámultam.
A testébe már alig volt erő, már nem is remegett, és levegőt is eléggé hiányosan vett.
Gondolkoztam, hogy eleget kínoztam e már, de szerintem még nem.
Amig egy szikrányi élet van a testébe, addig nem hagyom...
A gyikolási ösztönöm muszáj csillapítanom, mert a végén olyanon fogom, akin nem szeretném...
Közelebb másztam hozzá, és végignyaltam a nyakán.
Mmmm olyan finomnak látszol. Meg kell hogy kóstoljalak – haraptam bele a nyakába teljes erővel, és téptem ki egy darabját.
Újra vergődni kezdett, éreztem, ahogy az élet forró nedűje lefolyik a torkomon...
Be fogok kattanni...
Hatalmasat ordítottam, felvettem megint egy kést, beleszúrtam a gyomrába, és felvágtam.
Kiomlottak a belei, és megint...Az a forró meleg érzés...
Beletoltam a mancsaim a beleibe, és szinte megremegtem...
Annyira jó érzés...Nem lehet betelni vele – nyögtem.
Mindenki hangtalan volt a háttérbe, senki se szólt, csak hallgatott, és figyelmesen nézett engem.
Leszedtem a fiúmat a fáról, kifektetem, és ránéztem.
Remélem a pokolra jutsz – simogattam meg az arcát, és pusziltam meg a szája szélét. Remélem összefutunk – vigyorodtam el, aztán felordítottam, és beleharaptam a húsába.
Még vergődött, eleget kínoztam már, feltérdeltem mellé, a nyakához tettem a karmom, rámosolyogtam, és egy biztos mozdulattal elvágtam a nyaki fő ütőeret.
Megittam a maradék vérét, lecsuktam a szemeit, és újra beleharaptam, mint egy finom hamburgerbe.
Kenai lépett oda hozzám, térdelt le mellém, és simogatta meg a fejem.
Jó cica.
Belenéztem Kenai vöröslő szemeibe, mindenki odajött hozzám, letérdelt velem szembe, és elmosolyodtak.
Nem értettem, visszafordultam, és ettem tovább, mert még mindig éhes voltam.
Kenai simogatta a fejem, a többiek hangtalanul figyeltek, én meg lakmároztam.
Őket is meg akartam kínálni, de nem voltak éhesek.
Jól belaktam, csak a beleit hagytam meg, meg pár apróságot, azokat elástuk, lefürödtem a közeli tóba, és még utoljára megnéztem magam a tó tükrébe.
Kenai lépett oda mögém, szorosan magához ölelt, megpuszilta a nyakam, és megcsillant a tó tükrén a vöröslő szemünk.
Igazi oroszlán – simogatta meg a mellkasom, és így álltunk egy darabig, ki tudja meddig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése