Múlt És Jelen – 2. Fejezet
Kipihenten és kiegyensúlyozottan keltem.
Mentem összeszedni magam a fürdőszobába, és megint bekacsoltam egy kicsit a rádiót.
Mondták, hogy már elkapták a tegnapi tolvajokat.
Remélem, hogy Kay nincs köztük...
Megcsináltam az ebédem, felöltöztem, és rohantam az iskolába, mert eléggé sok dolgom volt, mielőtt elkezdődik a tanítás.
Csodás őszi nap volt, lágyan fújdogált a szél, de egy csöppnyi félelem azért bennem volt attól, amit a rádióba hallgattam.
Lehet, nem így kellett volna felöltöznöm, mert eléggé hűvös az idő...És este még hűvösebb lesz.
Fekete farmer van rajtam, világoskék ing, arra rá egy barna pulóver, hosszú kockás sál, amit még egy gyerekkori barátomtól kaptam.
És persze a tornacipő. Anyám mindig kiabált velem, hogy ilyen hidegbe is tornacipőbe járkálok...
De én szeretem, mert szerintem mindenhez illik.
Beértem a suliba, és lehuppantam a helyemre.
Hirtelen két kart érzek magam köré fonódni...
Sakura Sensei... - morogtam magam elé.
Mi baj Tony? - suttogott a fülembe, és préselte hozzám a melleit.
Szexuális zaklatásnak vagyok kitéve – ordítottam fel.
Belenevetett a fülembe, és elengedett.
Olyan jó hapsi vagy – morgolódott. És még mindig nincs senkid.
De ez nem a te dolgod – mondtam gúnyosan.
Puffogva ment el, és végre figyelhettem a dolgomra.
Kitöltöttem a naplót, be kell írnom minden diáknak a lakhelyét, szülei nevét, meg minden egyéb adatot.
Amikor Kayhoz értem, úgy éreztem, valami nem stimmel.
Nem voltak ott a szülei neve.
Szerintem lefelejtette.
Sakura lépett mögém, és ölelt át megint...
Mi a probléma édes? - nyalta meg a fülem.
Ez a diákom lehagyta a szülei nevét a jelentkezési papírról.
Nem hagyta le. Meghaltak a szülei.
Lerökönyödtem...
Te ezt mégis honnan tudod? - fordultam hátra, és sandítottam rá.
Én mindig mindent tudok – lóbálta meg előttem az ujját, és hátat fordított.
Akkor hol él?
Egy árvaházban – Bökte vissza Sakura.
Megszorult a szívem...
Segítenék neki szívesen, de nem akarok egyből rátörni, majd idővel, amikor már kicsit bizalmasabb lesz velem.
Pont befejeztem a napló kitöltését, amire elkezdődtek a tanórák.
Felkaptam a naplót, és rohantam, mielőtt elkésnék az első órámról.
Nem a saját osztályommal volt az első óra, ezért reménykedtem, hogy a 2. órába, amire jönnek hozzám, mindenki itt lesz.
Magyaráztam a diákoknak, írtam a táblára, de próbáltam az első nap nem leterhelni annyira őket.
Mondtam nekik, hogy olvassák el Shakespeare önéletrajzát, és jegyzeteljék ki.
Én addig leültem, és próbáltam megtervezni a tantervemet.
Igaz, eléggé elkéstem vele...
Ezt már nyáron el kellett volna intéznem, de valahogy nem volt hozzá kedvem...
Apróbb susmusolások voltak, csendre intettem az osztályt, és amire észbe kaptam, már ki is csengettek.
Mentem a tanáriba összeszedni az órához a cuccaimat, és vissza is mentem.
Minden diákomat személyesen üdvözöltem, beszélgetésbe elegyedtem velük, kérdezgettem tőlük, hogy mi az, amit szeretnek az Irodalomba, és a Történelembe, és azokat fogom megtanítani nekik.
Persze sok mást is, de úgy jobban tudom a tantervem alakítani, ha van benne olyan témakör is, amit a diákjaim kedvelnek.
Minden évbe így csinálom, és eddig sikeres volt.
A diákoknak is sok kedvenc történelmi személye van, persze, azokat is megtanítom, meg pár saját kedvencem is, és néhány olyat, amit az Egyetem tanrendje elő ír, hogy kötelezően benne kell lennie a tananyagba.
Becsöngettek, de Kay nem volt sehol...Kezdtem kicsit aggódni.
Belekezdtem az órába, és pont akkor esett be ő is.
Kicsit megnyugodtam, ezért nem írtam be őt későnek, de többet nem nézem el neki.
Összeszedtem magam, és belekezdtem az első Történelem órámba ebbe az évbe.
Az első témakör Báthory Erzsébet lesz. Báthory Erzsébet alakját rémséges és kegyetlen tettek legendái övezik. Habár a történelemtudomány ma már koncepciós vádakként tekint ezekre, a történetek még mindig negatív színben tüntetik fel alakját.
Mindenki figyelmesen fülelt, de Kay...Csak unottan feküdt a padon...
Folytattam.
Apja ecsedi Báthory György volt, aki 1570-ben halt meg, anyja somlyói Báthory Anna, anyjának testvére Báthory István Fejedelem, aki később lengyel király lett. Báthory Erzsébet az ecsedi kastélyában töltötte gyermekkorát Nádasdy Ferenc gróffal, aki nála öt évvel volt idősebb, tizenegy éves korában jegyezték el. 1575-ben lépnek frigyre, amire még II. Miksa császár is hivatalos volt, habár az út veszélyeire hivatkozva nem jött el. Nádasdy gróf feleségének a csejtei kastélyt és a körülötte lévő 12 falut adta nászajándékba, amelyek Pöstyén közelében terülnek el. Erzsébet először Sárvárra került, ahol a Nádasdy családnak volt családi kastélya, majd ezután nemsokára a Pöstyén közelében fekvő Csejtére költöznek. Miközben Nádasdy Ferencet – akit kegyetlensége és bátorsága miatt „Fekete Bégként” is emlegettek – a török ellen vívott csatározások kötötték le, Erzsébet sokat tartózkodott egyedül, magányos és zárkózott volt.
Kicsit pihentem.
Mindenki jegyzetelt, de az a fiú még mindig csak mereven feküdt a padon...Úgy látszik nem tudom lekötni eléggé a figyelmét.
Pedig Báthory Erzsébet egy igazán kegyetlen gyilkos volt a Történetelembe, és az minden diákot érdekelni szokott.
Rengeteg dolgot tudtam meg róla, mert amikor én jártam ide, akkor róla kellett prezentációt írnom.
Minden fellelhető információt összeszedtem róla, amit csak lehetett.
Igaz, fejből én se tudom mindet, ezért van nekem minden ilyen fontos dolog kinyomtatva, vagy a gépembe elmentve, ha netán lennék olyan szerencsétlen, és elveszteném...
Egy kicsit mindenkinek lankadni kezdett a figyelme, ideje volt felráznom őket egy kicsit.
Erzsébet alakját már férje életében is sötét homály övezte. Okkult tudományokról és megkínzott szolgálókról beszéltek. Ma a köztudatban leginkább az öregedés ellen folytatott praktikáiról ismert, hogy minden tükröt összetört, hogy ne lássa öregedni magát. Mendemondák szerint egyszer úgy megütött egy szolgálót, aki az úrnő haját fésülte és megrántotta, hogy annak kiserkent a vére és Erzsébet kezére fröccsent. Úgy látta, a bőre megszépült tőle. A fiatalság titkát keresve megölte a lányt és megfürdött a vérében. Később szüzek vérét vette, akiket a legalkalmasabbnak talált ilyen célra. Birtokán összegyűjtötte a szüzeket, megkorbácsolta, megcsonkította és megkínozta, majd a lábuknál fellógatva őket, vérüket vette. Ezeket a mendemondákat azonban egyértelműen cáfolják a biológiai tények, hiszen az emberi vérben – alvadása miatt – lehetetlen megfürdeni.
Egyből mindenki feléledt.
Tudtam, hogy mégis mindenkit érdekel.
Kay is végre megemelkedett egy kicsit.
Elmosolyodtam, és folytattam a mondanivalóm.
Miután a környéken élő lányok elfogytak, kastélyában akadémiát létesített női szeretőjével és az ideküldött lányokkal hasonló módon végzett. A történet szerint elfogatásáig hatszáznál is több lány életét oltotta ki. A történet alapját egy jezsuita pap által papírra vetett írás alkotja, mely Báthory Erzsébet halála után több mint száz évvel kelt. Ennek fényében a fenti történet valóságtartalma megkérdőjelezhető.
A mondandóm végére pont ki is csöngettek.
Mindenki összepakolt, és ment a következő órájára, de előtte odajöttek hozzám, és mondták, hogy nagyon érdekes volt az órám.
Elvörösödtem, és beletemetkeztem a naplóba, mielőtt észre vennék.
Kay még mindig ott ült, és nézett engem.
Idejönnél hozzám egy kicsit – mondtam még mindig a naplót írkálva.
Lejött hozzám és leült megint a padra.
Miért nem jegyzetelted, amit mondtam? - néztem fel rá.
Elmosolyodott.
Mert én ezt már mind tudom – vigyorodott el. Én is írtam már róla prezentációt.
Na ez...rendesen meglepett...
Nocsak. - lepődtem meg. Téged is ennyire érdekeltek a kegyetlen történelmi alakok?
Nem véletlenül vagyok vörös bizonyítványos – kacsintott rám, felpattant, ment a táskájáért, intett, és kiment az ajtón.
Jött a következő osztály, de nekem még gyorsan el kellett szaladnom az osztály naplójáért.
Persze, hogy az ő naplójuk volt a legalul a szekrénybe...
Nem mertem lehajolni, mert tudtam, hogy Sakura valahol itt van...
De muszáj volt, lehajoltam, és egyből egy kezet érzek rásimulni a hátsómra...
Ijedtembe megugrok, és beverem a fejemet...
Jaj nem akartam szépfiú – fogta meg az állam Sakura, és puszilta meg a homlokom.
Megpróbáltam összeszedni magam a sokktól, és menni az órámra, mielőtt Sakura megerőszakolna...
Mivel ez egy fiatalabb osztály volt, mint a sajátom, és eléggé újak, nem akartam egyből rájuk ijeszteni, ezért kicsit lazább tanagyaggal kezdtem.
Mivel ez irodalom óra volt, gondoltam nekik is William Shakespeare önéletrajzát, és a Rómeó és Júlia elemzését fogom ismertetni.
Nem nehéz tananyag, könnyen emészthető, és többnyire kedvelik a diákok.
Rengeteget beszéltem, de a diákok szóltak, hogy kicsit lassabban, mert túl gyors vagyok.
Furcsa, általában sose beszélek ilyen gyorsan...De valamiért annyira feszült vagyok, pedig rengetegszer mondtam már el ezt.
Teleírtam a táblát, és leültem egy kicsit kifújni magam.
Végignéztem a diákokon, és mindenki serényen írt.
Elmosolyodtam, megkérdeztem, hogy mindenki leírta e, letöröltem, és újra írni kezdtem.
Kicsöngettek, mindenki áramlott ki, és mivel most lukas órám volt, és ebbe a terembe se lesz most egy osztálynak se órája, gondoltam itt maradok, és tervezem tovább a tantervem.
Nagyon el voltam merülve a gondolataimba, és nem vettem észre, hogy szól valaki.
Kay állt ott az ajtóba, kicsit zavartan.
Gyere ide – nyújtottam ki a kezem. Mit szeretnél?
Bizonytalannak éreztem, valami miatt nagyon feszült volt.
Valami gond van? - álltam fel, léptem oda hozzá, és tettem a kezeim a vállára.
E-elnézést, a reggeli késésemért... - nyögte ki végül.
Emiatt vagy ilyen? - mosolyogtam rá, és borzoltam meg a haját. Semmi baj, ez az első nap, elnézem, de legközelebb ne késs – kuncogtam.
Szomorkásan rám mosolygott, amitől összefacsarodott a szívem.
Nem tudom miért tettem, de szorosan magamhoz öleltem.
Kicsit meglepődött, és ő is óvatosan körém fonta a kezeit.
Egy apró könnycseppet érzek a vállamra esni...
Valami nagyon nem stimmelt vele.
Hirtelen kiszakadt a karjaim közül, felkapta a táskáját, és kirohant a teremből.
Utána rohantam, végig kerestem az egész Egyetemen, de sehol se találtam, eltűnt, mint a kámfor...
A portást is kérdeztem, nem látott e egy középhosszú fekete hajú fiút, és azt mondta, hogy épp az imént szaladt ki.
Elkerekedett szemekkel néztem rá, és beletúrtam a hajamba.
Vajon mi bánthatja?
Illetlenségnek tartanám, ha faggatni kezdeném őt...
Volt még pár órám, de eléggé zaklatott voltam, ezért inkább csak azt mondtam, hogy jegyzeteljék ki a könyvből, valahogy nem volt most idegem beszélni...
Vége volt minden órámnak, mentem a tanáriba, de most megkértem Sakurát, hogy ne piszkáljon, mert nincs jó kedvem.
Mi a baj?
Aggódom az egyik diákom miatt – mondtam halkan.
Erősen hátba vert...
Akkor vedd a szárnyaid alá. Ne legyél ilyen tesze tosza – aztán tovább ált.
Elgondolkoztam.
Kicsit furcsa lenne, ha így hirtelen magamhoz venném őt...
Biztos, hogy nem jönne.
De talán majd idővel megpróbálhatom, de egyenlőre még nem, még szinte alíg ismerem.
Elindultam haza, és egész úton ezen agyaltam.
Nem tudtam kiverni a fejemből azt a fiút...
Gyorsan megvacsoráztam, lefürödtem, és mentem aludni, eléggé mozgalmas nap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése