Mindörökké Melletted – 3. Fejezet
Lerángatta rólam a farmerom, ráült a WC-re, és ráerőszakolt merevedő férfiasságára.
Villámcsapásként hasított a testembe a fájdalom, hatalmasat ordítottam, de befogta a szám, és a fülembe suttogta:
Nem menekülhetsz! - nyalta végig a nyakam.
Ez a hang...Ez pont ugyanolyan, mint azé, aki a halál folyosóján megerőszakolt...
Mozdulni se tudtam...
A testem megdermedt, semmit nem éreztem, se fájdalmat, se élvezetet, csak azt, hogy a testem önkénytelenül mozog...
Kéjes nyögései visszhangoztak újra, és újra a fejembe, könnyezni kezdtem, de a fájdalomtól már azt se éreztem, hogy végigfolyik remegő arcomon...
Minden erő kiszáll a testemből, és úgy zuhanok a földre, mint egy élettelen baba.
Látom eltávolodni Danielt, de erőm sincs, hogy utána nyúljak...
Miért? Miért tette ezt velem...
Könnyek közt veszem észre, hogy az osztálytársaim gyülemlenek körém, és próbálnak magamhoz téríteni, de nem tudnak...
Mozdulni se tudok, csak bámulok magam elé, és sírok...
Nagy nehezen feltápászkodok, és beülök az öltözőbe.
Legalább most normálisak velem az osztálytársaim, ha már máskor nem...
Mi történt veled? - lépett oda Daniel hozzám.
Megölöm...esküszöm, hogy meg fojtom.
Elöntötte az agresszió az agyamat, és rátámadtam.
Hatan próbáltak lefogni, hogy ne verjem meg...
Elkerekedett szemekkel nézett rám Daniel, és nem értette, hogy miért vagyok ilyen.
Nagy nehezen lenyugodtam, a többiek mentek tesizni, én meg az öltözőbe maradtam egymagam.
A düh csírája még mindig bennem volt, de próbáltam elnyomni...Már amennyire lehetett.
Másabb volt...akkor mint általában.
Valami nem stimmel itt.
Utána kell járnom.
Kilógtam a teremből, és megkerestem azt a portást, hátha tud nekem valami érdekeset mondani.
Barátságosan mosolygott rám.
Mit szeretnél kérdezni? - mondta.
Van valami furcsa, sötét, vagy nem idevaló ebbe az iskolába?
Pár pillanatra elgondolkodott.
Az a kihalt folyosó...Ott rengetegen haltak meg gyakorlati balesetekbe. És gyakran emlegetik, hogy szellemek járnak ott.
Elfehéredtem.
Tűntek már el ott diákok, ezért le is zárták – mondta tovább. Nem megy már oda senki.
Akkor én hogy mehettem be oda...
Hirtelen erős fájdalom hasított bele a fejembe, és térdre estem.
Jól vagy? - térdelt le hozzám, és simogatta meg a portás az arcom
Homályosan láttam, egyre homályosabban, aztán már nem is láttam őt.
Tényleg kezdtem megbolondulni...
Akkor ezek szerint szellemek vannak a suliba?
Akkor azért féltem annyira azon a folyosón, tudtam hogy nem stimmel ott valami...
De mért csak én mehettem be oda, mért csak engem támadtak meg?
Kérdéseimre nem kapok választ...Egyedül üldögélek itt a föld közepén, de semmi és senki se jár erre.
Muszáj lesz ezt kiderítenem, ebbe az évbe még ide fogok járni, de nem akarok még meghalni...
De gyorsan siettem vissza a tesiterembe, mert már csöngettek.
Mindenféle hülyeség megfordult a fejembe, hogy Daniel miért lehetett ilyen.
Vagy megszállta egy szellem, vagy démon vagy a franc tudja...
De ki kell ezt derítenem, és száműznöm kell, különben az életemmel fizethetek...
Bár szerintem a kutakodással is fizethetek az életemmel...De meg kell próbálnom.
A nap hátra lévő részében ezen agyaltam, Daniel rám nézni sem mert, nem szólt hozzám.
Kiderítem mi folyik itt, mert ő tényleg...kedves, és nem olyan, mint aminek én akartam őt beállítani.
Nap végére már csak én maradtam a terembe, és ideje volt, hogy felkutassam azokat a szellemeket, a kihalt iskola résznél bújtak meg.
A portást nem láttam, bátorságot gyűjtöttem, és bementem.
A folyosó még mindig ugyanúgy állt, mint amióta utoljára jártam itt.
Gyilkos csend uralkodott minden terembe, egyetlen apró rezzenés, vagy fuvallat nem volt.
Ilyenkor persze nincs, amikor szeretném...
Az egyik teremből egy apró zaj szűrődött ki.
Óvatosan néztem be a terembe, de semmi furcsát nem láttam.
Az asztalok össze vissza voltak, a székek fel voltak borogatva, az összes ablak ki volt törve, és csöpögött a csőből a víz.
Hirtelen olyan éles karistolás csapja meg a fülem, hogy pár pillanatra elment a hallásom...
A tábla felé néztem, és lerökönyödtem...
Egy szív volt belekarcolva...
Ki akartam volna futni, de az ajtó bezáródott...
Leültem a terem közepére, és bámultam azt a szívet a táblán.
Éreztem, hogy valami körül leng engem, valami vérfagyasztóan hideg.
Az orrom előtt jelenik meg egy vörös szempár, de csak néz, belém vágja tekintetét...
Kezdett egy alak ki körvonalazódni, egy kb. magam korú fiú lehetett az, és a szemei alatt fura vágások voltak.
Farkasszemet néztünk egymással, meg próbáltam felé nyúlni, de tényleg szellem volt, pedig annyira valóságosnak látszott.
Miért vagy itt? - kérdeztem.
Kutakodni kezdett a terembe, és gyorsan visszaült elém egy papírral meg egy tollal.
Irkálni kezdett, de olyan gyorsan...hogy majd leesett az állam.
„nem tértem nyugovóra, itt ért a balesetem”
A szemében látszott a fájdalom, és a tehetetlenség.
Megint írni kezdett.
„tetszel nekem”
Meglepődöttségemben hirtelen hátra borultam, és elterültem...
Szerintem rosszul olvastam, amit olvastam...
Felém ágaskodott és értetlenül nézett rám.
Van valami közöd ahhoz, amik itt történtek velem? - kérdeztem ijedten.
Bólogatott...
Mégis hogy? Hogy tudtál te megerőszakolni engem? - háborodtam fel.
Megint firkálni kezdett.
„Megszálltam azt a fiút”
Miért pont őt?
„mert ő tetszett neked”
Legszívesebben megfojtottam volna ezt a szellemet, de mivel már halott volt, lényegtelen...
Mondhatom érdekes szellem vagy.
Vigyorgott rám.
És? Most már kiélvezhetted magad, nem léphetsz át a túlvilágra vagy valami ilyesmi?
„szeretnélek még egyszer magamévá tenni”
Megint elkerekedett szemekkel néztem rá, azt hittem hülyít...
Mégis hogy? Te szellem vagy én meg hús vér ember. Ugye nem... - néztem rá ijedten.
Bólogatott...
„megszállom a barátod, és utoljára szeretnék egyet szeretkezni veled, mielőtt átlépek a túlvilágra”
Annyira aberráltnak hangzott, de addig nem fog békén hagyni ez a bolond szellem, amíg meg nem teszem neki...
Rendben, de már csak holnap, mert rajtam kívül nincs itt senki...Elcsalom ide azt a fiút, aztán megszállhatod, utána békén hagysz?
Bólogatott.
Feltápászkodtam, és elindultam hazafelé, azon gondolkodva, hogy fogom oda elcsalni azt a fiút, mert most eléggé furcsán hatna, hogy meg akartam ölni, aztán meg el akarom őt hívni valahova, és még nem is átlagos helyre...
Bedőltem az ágyba, de eléggé nehezen nyomott el az álom, mert folyamatosan járt az agyam...
Másnap eléggé...furán éreztem magam...
Az a bolond szellem járt az álmomba, nem hagy nyugodni, vagy nyugodt álmokat álmodni...
Ott is zaklatnia kell engem...
Összekaptam magam, indultam is a suliba, és egész úton azon agyaltam, hogyan csalhatnám el oda Danielt...
Az igazságot nem mondhatom el neki, meg szerintem tuti hülyének nézne...
Nem volt más választásom, mint hogy leütöm, és elráncigálom oda...
De az meg túl drasztikus lenne.
Annyira elgondolkodtam, hogy beleütköztem valakibe...
És persze, hogy Danielbe...
Mibe vagy úgy elmerülve? - mosolygott rám.
Bocsi...csak gondolkoztam.
Haragszol még rám? Akármit is tettem... - mondta értetlenül.
Dehogyis. Csak elöntött a düh. Sajnálom.
Akkor jó. - csapott a seggemre...
Lenne kedved ma velem lógni? - kérdeztem pironkodva. Meg szeretnék neked mutatni valamit.
Ugye nem rabolsz el és erőszakolsz meg? - kuncogott.
Én? soha...
Pont hogy én leszek megerőszakolva bazki...Egy dilis szellem által...
Az egész napom furcsán telt, mint ha valaki folyamatosan figyelt volna, és nem Daniel volt az...
Nap végén tiszta idegbeteg voltam, Daniel azt hitte megőrültem...Amihez eléggé közel is álltam...
Kicsöngettek, mindenki száguldott ki a teremből, és én meg Daniel maradtunk csak ott.
Mit szeretnél mutatni?
Az iskola kihalt részét.
Meglepetten nézett rám.
Mégis mit akarsz ott mutatni?
Majd meglátod – háborodtam fel.
A portást megint nem láttam, de már kezdem azt hinni, hogy nem is létezik...Vagy csak a szellem szórakozott velem, és másik alakot öltött.
Ide nem lehet bemenni – torpant meg Daniel.
De nekem igen – fordultam felé. És akkor neked is lehet.
Furcsán nézett rám, gondolom bolondnak tartott...
Bementünk a terembe, és körülnéztünk.
Mit akartál mutatni?
Nem szóltam semmit, mert láttam már a szellemet mögötte...
Átsuhant a testén, Daniel inogni kezdett, és gyorsan elkaptam, mielőtt elesett volna.
Jól vagy? - ültettem fel a padra.
Annak a szellemnek láttam a vörös szemét...
Rám vigyorodott.
Igen drágaságom jól vagyok – lépett le, és simogatta meg az arcom.
Kirázott tőle a hideg...De nem rossz, hanem jó értelembe.
Olyan bársonyos simogató hangja volt.
Amíg elmerültem a hangja tengerében, már azon kaptam magam, hogy mögöttem van, és gyengéden átölel.
Miért vagy ennyivel másabb? - fordultam hátra, és néztem bele a szemeibe.
Nem akarlak bántani, csak akkor...elszállt az agyam azért voltam veled durva.
Furcsa egy szellem vagy – vigyorodtam el. Na? Mi lesz? Nem rontasz meg? - kuncogtam.
Elvigyorodott, lecsúsztatta a kezét az ágyékomhoz, és gyengéden rámarkolt.
Halk nyögés hagyta el a szám, bekapta a fülem, és óvatosan játszadozni kezdett vele.
Kigombolta a farmerom, hozzám simult, és végiglehelt forró leheletével.
Levette a pólóm, félre dobta, és végignyalta minden porcikám.
Amikor hátra pillantottam, nem Danielt láttam, hanem magát a szellemet, ahogy kinézett, mielőtt meghalt volna.
Az arcáról véres könnyek folytak, de mosolygott, boldog volt.
Kigombolta a nadrágját, és hozzám dörzsölte keményedését.
Közel hajolt hozzám, lágyan megcsókolta a nyakam, és óvatosan kezdte el betolni.
Kicsit összerezzentem a fájdalomtól, de a fájdalom hamar tovaszállt.
Együtt mozgott a testünk, hangos nyögések lengték be a termet, éreztem, ahogy egyre mélyebbre hatol.
Előre nyúl, erősen ráránt a férfiasságomra, és gyorsít a tempóját.
Együtt mozgott az én tagom, meg az övé bennem, mindketten egyszerre ordítottunk, és lövelltünk el.
Rádőlt a hátamra, én meg az asztalra.
Pár percig pihegtünk, aztán összeszedtük magunk, és zavartan álltunk egymás előtt.
Most már áttérhetsz a másvilágra? - kérdeztem.
Igen, de nem fogok – vigyorodott el.
Mi? - kérdeztem felháborodottan. De hát megígérted.
Hazudtam – lépett oda hozzám, és simogatta meg az arcom. Itt maradok melletted, mint egy őr angyal.
Megint szórakozik velem ez a bolond szellem...
Nincs szükség rá. - mondtam.
De van. Akár akarod akár nem – ölelt át úgy, hogy majdnem megfulladtam...
Oké. Ha annyira akarod. De ne merjél zaklatni – lóbáltam meg előtte az ujjamat.
Rám mosolygott, gyengéden átölelt, távol lépett tőlem, integetett, és kiszállt Daniel testéből.
Daniel megint majdnem elborult, de elkaptam.
Mi mi történt? És mért vagyok ilyen gyenge? - kérdezte halkan.
Ha elmondanám, úgyse hinnéd el – kuncogtam.
Átkarolt, és kitámogattam őt a terem elé.
Mindketten bágyadtan csúsztunk le a falon.
Segítettem valakinek. - mosolyodtam el, és a kezem Daniel lábára tettem.
Értetlenül nézett rám, de én csak mosolyogtam, és gyengéden szorítottam Daniel kezét.
Éreztem a hideget a vállamnál, hátra nézek, és a szellemmel találom magamat szembe...
„mire vársz még? Csókold már meg te bolond” Olvastam le a kis papírfecniről.
Nem olyan egyszerű az – háborodtam fel.
Mi nem egyszerű? - nézett rám Daniel megint furcsán.
Semmi semmi – vágtam rá.
Mond el, vagy erőszakkal szedem ki belőled – vigyorgott rám sunyin.
Kevés vagy te ahhoz – kuncogtam.
Elkapta a kezem, magára rántott, és pár centi volt már csak köztünk...
Éreztem hogy valaki nyom Daniel felé...El se tudom képzelni ki volt az.
Néztünk mélyen egymás szemébe, aztán hirtelen elöntötte a testemet a bátorság, és forrón megcsókoltam őt.
Nem ellenkezett, szorosan magához vont, és visszacsókolt.
Hosszan faltuk egymás ajkát, aztán szakadt a csók, és pironkodva néztünk egymásra.
El tudnál viselni egy ilyen hangyás fiút mint én? - nevettem kínosan.
Az tény, hogy nem vagy egyszerű – kuncogott. De unalmasnak aztán már tényleg nem lehet mondani.
Felállt, és kinyújtotta a kezét.
Felsegített, szorosan magához ölelt, és a fülembe suttogta.
Akármilyen bolond is vagy, szeretlek te lüke, még ha kicsit furcsa is vagy – sandított rám.
Bocsi – mondtam zavartan. Ígérem megváltozok.
Nem szükséges – karolt át.
Elindultunk kifelé, de mielőtt elhagytuk volna a kihalt folyosót, megláttam egy cetlit a falon, amire az volt írva.
„Szerencsés fiú”
Haloványan elmosolyodtam, puszit leheltem Daniel arcára, és együtt sétáltunk ki az iskola falai közül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése