Vakarcs Szerelem – 6. Fejezet
Beszélgettünk még egy kicsit, aztán én hazacipeltem Sakuchit, mert az édesség illattól olyan volt, mint ha lerészegedett volna...
Nagy nehezen haza ráncigáltam, de mikor le akartam volna fektetni, rám borult...És nem tudtam lelökni magamról.
Sakuchi...Mássz már le rólam.
Nem is gondoltam volna, hogy ilyen súlyos...Sehogy se tudtam magamról lelökni, ezért muszáj volt így aludnom.
Másnap Sakuchi még mindig rajtam feküdt, de már nem aludt, mert éreztem, hogy markolászik...
Lemásznál már rólam? - lökdöstem meg.
Dehogyis. Olyan jó puha ágy vagy – kuncogott.
Bazdmeg nem vagyok ágy. - mérgelődtem.
Hmmm egy ilyen ágyat szívesen – vigyorgott rám.
Nagy nehezen letápászkodott rólam, és elment a fürdőbe.
Én meg agyaltam, ma mifélét kéne csinálnunk.
Gondoltam ma elmehetnék randizni Denivel, bár...Nem tudom hogy rázzam le Sakuchit...
Sakuchi, nem lenne kedved folytatni a mangádat? - vigyorodtam rá.
Furán nézett rám.
Nincs ötletem. - mondta elkeseredetten.
Odaléptem hozzá, végigsimítottam a mellkasán, és forrón megcsókoltam.
Most? - vigyorodtam el.
Most már...van... - mondta pironkodva.
Nekem van ma egy kis dolgom.
Ki? Mi? Hol? Merre? - kérdezte gyanakvóan.
Nem tartozik rád – pöcköltem meg az orrát.
Morgolódva vetette el magát az ágyon.
Menjél lógjál addig Sayaval, addig is nyugtom lesz tőled.
Gonosz – morgolódott.
Tudom, én is szeretlek – kuncogtam.
Kisuhantam a konyhába, megetettem Bolyhost, jól megölelgettem, és igazán stílusosan felöltöztem.
Felvettem egy hófehér inget, ami pont testre simult, rá egy fekete nyakkendőt, néhány láncot, összekötöttem a hajam, fekete farmert, a halálfejes tornacipőm, és máris istenien nézek ki, nem mint ha nem néznék ki mindig jól.
Nem vagyok egoista...De sebaj.
Sétálgatás közbe jutott csak eszembe, hogy azt se tudom Deni merre lakik...
Nagy elmélkedésembe nekimentem valakinek, és hát micsoda véletlen, pont Deninek.
Szija drágaságom, pont téged kereslek – mosolyogtam rá.
Miért? - kérdezte ijedten.
Nyugi, nem erőszakollak meg. - vigyorodtam el. Még. - kuncogtam.
Egy kicsit megint megremegett, de hát olyan édes, amikor fél.
Lenne kedved eljönni velem egy kellemes kis étterembe? - karoltam át.
Mért pont velem?
Hát mert zabálnivalóan édes vagy – kuncogtam. Meg szeretnélek jobban megismerni, ha már a múltkor úgy rád támadtam.
Elgondolkozott.
Rendben. - mondta elvörösödve.
Tökéletes – öleltem magamhoz. Sétálgassunk egy kicsit, amíg kigondolom, hogy hova menjünk.
Ne drága helyre – mondta halkan. Kevés pénzem van.
Jaj te bolond – pusziltam meg. Én fizetek mindent.
De de...
Nincs de. - morogtam rá.
Elhallgatott, és csendesen sétálgatott mellettem.
Én hívlak meg, természetes, hogy én is fizetek.
Elég sok étterem van itt, de mind olyan egyformák...Nincs bennük semmi csalogató, vagy egyediség.
Deni valamin annyira agyalt, folyamatosan maga elé nézett.
Min gondolkozol annyira?
Találhatnál nálam jobbat is...Fiatal vagyok még.
Találhatnék...Lehet. De minek, amikor te is jó vagy nekem? - mosolyogtam rá.
Megint úgy elpirult.
Sétálgatás közbe megtorpantam egy étterem előtt.
Ezt még nem ismeretem, gondoltam nemrég épült.
Hmm eléggé mutatós volt kívülről, és szerintem bent is egész takaros lehet, mert rengetegen állnak itt.
Amire bejutunk...Este lesz bazki...
Vártunk, vártunk, vártunk, aztán végre sorra kerültünk.
Szerencsére még pont maradt egy hely, bár...Eléggé borsos ára volt, de legalább elzárt helyen volt, ahol senki se bámul a pofánkba.
A helyünkre vezettek, aztán elviharzott a pincér.
Mennyi kimondhatatlan étel van itt...Nem vagyok eléggé művelt, hogy ismerjem őket, de ettől függetlenül még lehet finomak, bár francia kaják...És azok eléggé fura dolgokat is megesznek, bár a kínaiakhoz képest semmik...
Megrendeltük a kaját, én meg néztem Denit, csak azért is, hogy zavarba hozzam.
Mi az? - kérdezte.
Csak gyönyörködöm. - vigyorodtam el.
Ne hozz már zavarba – fordult el.
Kihozták a kajákat, én meg kicsit viszolyogva néztem rájuk.
Nyugi, a külsejük fura, de isteniek – mondta a pincér, és elporoszkált.
Elkezdtünk enni, és tényleg olyan finom volt, mint ahogy a pincér mondta.
Csendesen ettünk, de Deni meg se szólalt, éreztem rajta, hogy feszült.
Nem tudom mivel oldhatnám a feszültséget.
Annyira elbambultam, hogy levertem a villámat...
Lemásztam az asztal alá, hogy felvegyem, és hirtelen ugrott be a mocskos, perverz ötletem.
Mit csinálsz ott lent? - hajolt le Deni.
Egyből elkaptam a lábát, és berántottam őt az asztal alá, úgy, hogy majdnem elborult az asztal.
Halkan – fogtam be a száját.
Mit akarsz itt lent?
Játszani – kuncogtam. Itt nem lát senki.
Ugye nem...
De igen – nyúltam be a pólója alá.
Befogtam a száját, lágyan beleharaptam a fülébe, éreztem, ahogy megfeszül a mellkasa.
Gyorsnak kell lennem vele, nehogy lebukjunk.
Egyik kezemmel kezdtem kigombolni a kék farmerját, másikkal lágyan simogattam a mellkasát.
Erőtlenül ült az ölembe, csukva volt a szeme, nem tudott, és nem is akart már ellenkezni, teljesen a birtokomba volt, és azt csinálhattam vele, amit csak akartam.
Letoltam a nadrágját, Deni kicsit hátra fordult, és elpirulva nézett a szemembe.
Bizonytalanul az ingem gombjait kezdte bontogatni, én meg elmosolyodtam, és lágyan megcsókoltam.
Egyik kezemmel kigomboltam a farmerom, mert már kezdett eléggé kényelmetlenül szűk lenni...
Elővettem merevedő tagom, gyönyörködtem még egy csöppet Deni kipirult arcán, gyengéden megfogtam a kezét, és lassan beültettem az ölembe.
Felnyögött, gyorsan befogtam a száját, és lágy csókokkal borítottam be a nyakát.
Egyik kezemmel gyengéden rámarkoltam, másik kezemmel összekulcsoltam a kezem az ő kezével, hogy megpróbáljam elvonni a figyelmét a fájdalomról, mert eléggé remegett.
Levettem a kezem a szájáról, forrón belecsókoltam, és gyengéden húzogatni kezdtem a férfiasságát.
Lassan, gyengéden mozgott az ölembe, lehámoztam róla a pólóját, kigombolta az ingem, és szorosan hozzám dörzsölődött.
Nagyon közel voltam már, gyengéden rászorítottam a férfiasságára, gyorsítottam a tempón, halkan belenyögtem a fülébe, és megtöltöttem a forróságommal.
Még ott üldögélt az ölembe, lihegett, de ő még nem végzett.
Gyengéden megharaptam a nyakát, csókkal elhallgattattam, megint húzogatni kezdtem addig, amíg bele nem élvezett a tenyerembe.
Kipirulva nézett megint rám fáradt szemeivel, közel hajolt hozzám, és puszit lehelt az ajkaimra.
Rámosolyogtam, megsimogattam az arcát, és gyengéden megcsókoltam.
Összeszedtük magunkat, és kimásztunk az asztal alól, mielőtt feltűnő lenne, hogy eltűntünk.
Szerencsére senki se vette észre, hogy hol, és mit csináltunk.
Én elmegyek egy kicsit a mosdóba – álltam fel, és nyomtam gyorsan puszit az arcára.
Megint fülig vörösödött, és evett tovább.
Hát lehet őt nem szeretni??
Megmostam a kezem, kicsit rendbe hoztam a hajam, megigazítottam a ruháim, és mentem vissza vacsizni Denivel.
Most is eléggé feszült volt, de legalább beszélgettünk végre.
Megtudtam hogy ő is annyira édességmániás, mint én, és eléggé felpörög tőle.
Hmmm, ez egyszer még hasznomra válhat.
Elvigyorodtam, és az arcán csöppnyi félelmet láttam.
Megvacsoráztunk, de még nem akartam hazamenni.
Gondolkoztam, hogy hova kéne menni, de nem nagyon jutott eszembe semmi használható se...
Aztán a nap zárásának szerintem bőven elég, ha elmegyünk a közeli kilátóba, hogy gyönyörködjünk egy darabig a kivilágított városba.
Megfogtam Deni kezét, megint elvörösödött, és lassan sétálgattunk a csillagos éjszakába.
Felértünk a kilátóra, mindkettőnk szava elakadt...
Igaz, voltam már itt egyedül is, amikor gondolkozni volt kedvem egymagam, de most valamiért mégis másabb.
Hátulról átkaroltam Denit, ő egy szót se szólt megint, csak csendesen bámulta a szunnyadó városkánkat, gyengéden megszorította a kezem, és sóhajtott egyet.
Valami baj van? - suttogtam a fülébe.
Dehogy...nincs – mondta halkan.
Nyugodtan elmondhatod.
Pár pillanatig nem szólt semmit, aztán hirtelen kicsúszott a kezeim közül, és felült a kilátó szélére...
Majdnem szívinfarktust kaptam...
Gyorsan odamentem, és átkaroltam, mielőtt kiborult volna.
Még nem akarom, hogy meghalj. - mondtam ijedten.
Mint ha...Sunyi vigyor ült volna ki az arcára.
Ez...ijesztő volt, mint ha nem is a szégyenlős Denit látnám.
Valami...másabb rajtad – mondtam ijedten.
Lepattant a párkányról, végigsimított az arcomon, és gyengéden rámarkolt a férfiasságomra.
Nehogy azt hidd, hogy olyan ártatlan vagyok. - hajolt közel hozzám.
Kirázott a hideg tőle bazki...Fúú.
Szorosan magamhoz öleltem őt, majd hogy nem megroppant a dereka.
Teeeee...ezt direkt csináltad velem ugye?
Mégis mit? - nézett rám nagy szemekkel.
Hogy elhitetetted velem, hogy „ártatlan” vagy.
Az is vagyok...Csak most...valamiért melletted bátrabbnak éreztem magam.
Furcsa...
Frászt hoztad rám.
Elvigyorodott, és megsimogatott lent.
Fordult a kocka? - kuncogott.
Csak szeretnéd – kaptam el az állát, és csókoltam meg őt.
Lágyan belekapott a szél a hajamba, apró száraz faleveleket fújt a szél körülöttünk, és magamba mosolyogva azon gondolkoztam, hogy Saya most itt olvadozna össze vissza az élvezettől.
Néztük még egy darabig az eget, meg a kilátást, aztán elindultunk haza, mielőtt elrabolnának az ufók.
Amikor odaértünk Sayahoz, kicsit furán néztem Denire.
Mi az? - kérdezte elkerekedett szemekkel.
Te meg hol lófráltál az öcsikémmel Hoch? - szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögül.
Saya nézett rám ijesztő szemekkel, és dobolt a lábával.
...Ilyen nincs...Deni Saya Öccse!?!?
Jézusom, én most meg fogok halni, hogy megrontottam az öccsét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése