Fura Osztály – 2. Fejezet
Másnap borzalmasan keltem...Nem azért, mert fáradt vagyok, nem is azért, mert rosszat álmodtam hanem épp ellenkezőleg...Olyan szépet álmodtam, és félbeszakadt...
Azt álmodtam, hogy odabújhattam ahhoz a fiúhoz.
Apróság, de annyira valósnak tűnt, aztán mégse...
Akkorát ordítottam, hogy az egész házunkba lehetett hallani.
Ezt az álmot sose fogom elfelejteni, mint már sok szép álmomat.
Megpróbáltam nem idegbeteg lenni, kikelni az ágyból...De várjunk csak, ma hétvége van...
Bazmeg de hülye vagyok... - vertem fejbe magam.
Egyből vissza is dőltem az ágyba.
Gondoltam ha már hétvége van, amúgy is be kell pótolnom egy csomó mindent, és még utána is akarok járni annak a fiúnak.
Bár a nevén kívül semmit se tudok...Bár még abba se vagyok biztos, hogy jól hallottam...
Kellemes idő volt megint kint, de sehogy se akadtam rá a fiúra...
Már minden közösségi oldalt megnéztem de semmi...
Ez az én szerencsém bazki...
Nem marad más, mint hogy élőbe beszélgessek vele, hogy valamit megtudjak róla.
Ez a hétvége hamar elillant, rengeteget írtam, már a kezemet se éreztem...
De legalább behoztam a lemaradásom, már csak meg kéne tanulnom őket...
Beszélgettem az osztálytársaimmal is, tényleg nagyon rendesek.
Álom osztály, álom suli, álom gyakorlat...Már csak az az egy apróság kéne, amit nem fogok megkapni...és az a fiú.
Összeszedtem magam, és indultam a suliba, mielőtt elkésnék.
Túl sokat szöszöltem az internet előtt...
Egyfolytában az a fiú jár a fejembe, sehogy se tudom kiverni őt a fejemből...
Lassan sétáltam be az iskolába, köszöntem a portásnak, és mentem is az órámra, legalábbis ha jó helyre megyek, mert az órarendet még mindig nem kértem el senkitől...
De szerencsére jó helyen voltam, köszöntem mindenkinek, és lehuppantam a helyemre.
Ott ült hátul az a fiú, egymagában, és csak nézte a többieket.
Úgy odamentem volna, de bátorságom egy fikarcnyi se volt...
Úgyhogy csak ültem, támaszkodtam az asztalon, és hátrafelé fordulva néztem őt.
Becsöngettek, jött a tanár, és kezdődött is az óra.
Annyi érdekes dolgot tanulok itt, bár a latin nevekkel még mindig gondba vagyok...De az osztálytársnőm szerint majd idővel belerázódok.
Olyan gyorsan röpködnek az órák, annyit röhögök, és olyan jó fejek a tanárok, hogy már el is telt az egész nap.
Az mondjuk jó, hogy minden nap csak hét óránk van.
Mindenki pakolászik, és már mehetünk is haza.
Most az egyszer sajnálom, hogy ez az iskola csak két éves...Ha előbb tudtam volna, hogy van ilyen iskola akkor már kilencediktől ide jártam volna, és talán nem lett volna ennyire eltorzult személyiségem.
Az osztály nagy részével mentem egy darabig, de az a fiú, a másik irányba ment...
Köszönt, megint megfogta a kezem...
Na jó, túl egyszerű dolgokon pörgök, de hát ha olyan puha keze van...
Elindultam haza, mielőtt még valami olyan történne, aminek nem kéne...
Holnap két óra elméletem lesz, és öt óra gyakorlat.
Már most előre érzem, hogy rengeteget fogok nevetni.
Megcsináltam gyorsan a leckét, megnéztem egy két filmet, aztán mentem is aludni, és most felkészülten megyek gyakorlatra.
Másnap megint nyugodtan keltem, de most sajnos nem azzal a fiúval álmodtam...
Bárcsak az álmom valóra válna, de ennek annyi az esélye, mint hogy van bennem heteróság...
Vajon lehet másokat szuggerálni?
Manapság már minden lehetséges, talán ez is...
Túl sok filmet nézek...
Kaptam magamra egy kék inget, rá a kék nyakkendőmet, a fekete feszülős pólóm, begumiztam a hajam, vettem a tornacsukám, és indultam is a suliba, mert megint elidőztem a gép előtt...
Nem is emlékszem mikor voltam ilyen nyugodt iskolába menet.
Mindig feszült voltam, ideges, és azon elmélkedtem, hogy ki fog ma belém kötni...
De itt ilyen nincs, nem kell ettől tartanom, és ettől vagyok olyan felhőtlenül jókedvű, még ha itthon van is néhány eléggé nagy problémám...
Beértem a suliba, köszöntem, és megint lehuppantam a helyemre.
Igaz, eléggé monotonnak hangozhat, de mégse azért ülök le így, mert hogy senki figyelembe se vesz...
Bármikor odamegyek az osztálytársaimhoz beszélgetni, csak ilyenkor még tiszta kómás vagyok és fáradt vagyok.
Kezdődött az óra, megint sok sok érdekes dolgot hallottam, láttam, mert most a tanár úr meg is mutatta vetítőn, hogy milyen növényről beszél, hogy könnyebben bememorizálhassuk.
Hamar ki is csöngettek, beszélgettem az osztálytársaimmal, és hirtelen Hime odahívott magához...
Kicsit megijedtem...
Te ismered a yaoit? - kérdezte.
Azt hiszem...rosszul hallottam.
Az adatlapodon láttam, az érdeklődési körödnél.
Igen szeretem. - mondtam zavartan.
Furcsa, mert minden fiút viszolyogtat ez a téma.
Hát igen... - nevettem el magam kínosan. Engem több indok miatt is érdekel, de azt majd máskor.
Furán nézett rám.
Beszélgettünk még, aztán visszamentem a helyemre, mert kezdődött az óra.
Megint az osztályfőnökkel volt órám, megint virágokat tanultunk, és megint érdekes óra volt.
Másoknak furán hangozhat, de engem kifejezetten érdekel.
Hamar vége lett az órának, és mentünk is a gyakorlatra.
Most átöltöztem, gyorsan, mert még így is szégyenlős vagyok, ráadásul koedukált öltözők vannak, ahol a fiúk meg a lányok együtt öltöznek.
Mindenki át öltözött, és kint üldögéltünk a füvön, míg nem jön a tanár.
Elmélkedtem, hirtelen megfordultam, és két lány osztálytársam csókolózott...
Azt hittem rosszul láttam, de nem...
Észrevették, hogy nézem őket, zavartan fordultam el, ők hirtelen felálltak, és körbe fogtak...
Valami baj van?
N-nem... - mondtam zavartan.
Mindketten nevetni kezdtek.
Mi az? - kérdeztem meglepetten.
Nálunk ez megszokott.
Megint rosszul hallottam.
Hogy mi van? - hőköltem meg.
Jól hallottad drága. A mi osztályunkba mindenféle beállítottságú van. Heteró, meleg, lezbikus, és biszexuális.
Ilyen nincs...Biztos csak képzelődök...Túl sok virágport szívtam...
Térj már magadhoz – lökdöstek meg.
Jó, csak hát ezt nehéz felfogni.
Mindketten közel hajoltak hozzám, és rám sandítottak.
Mi-mi az? - kérdeztem ijedten.
Te milyen vagy.
Pár másodpercig hezitáltam, aztán kinyögtem.
M-meleg..
Mindketten akkorát sikítottak, hogy majdnem megsüketültem...
Ez fájt – fogtam be a fülem. Mi olyan meglepő rajta, hisz az előbb mondtátok, hogy vannak melegek itt.
Igen. Csak sok mindenkiről nem tudjuk, hogy mi. MÉG.
Vajon akkor az a fiú...
Kérdezhetnék valamit? - nyeltem nagyot.
Bólintottak.
Az a fiú... - mutattam arra a fiúra. Ő...Meleg?
Elgondolkoztak.
Óh. Lace? Ő róla nem tudjuk. De lehetséges, mivel lányokról nem beszél.
Apró reménysugárt éreztem.
Kajánul rám vigyorogtak.
Mi az már megint? - kérdeztem ijedten.
Csak nem teeetszik az a fiú?
Nagyon elpirultam...
De...igen. Nagyon – mondtam halkan.
Kuncogni kezdtek.
Nem szép kinevetni – morgolódtam.
Próbálkozz be nála.
Mint ha az olyan könnyű lenne...
Lökdöstek, hogy mennyek oda hozzá...
Nagy nehezen feltápászkodtam, de olyan súlyosnak éreztem magam, mint egy üllő...
Nyugi, itt nem fog senki se elítélni emiatt – mosolyogtak rám.
Megnyugodtam...valamelyest.
Odavánszorogtam mögé, és csak álltam.
Meg kéne böknöm, hogy „szija, meleg vagy?” hát szerintem totál hülyének nézne...
Mivel más nem jutott eszembe, hirtelen odaléptem mögé, becsúsztattam a kezem a karjai alá, és átöleltem.
„add, hogy meleg legyen, add hogy meleg legyen” mondogattam magamba.
Láttam, hogy felemeli a kezét, gondoltam, hogy lehámozzon magáról, féltem, de hirtelen megfogta a kezem, és rásimult.
Azt hiszem álmodom...
Hátra fordul, és rám mosolyog.
Ilyen sokáig tartott? - kuncogott.
Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii? Fúúú...
Ugye most csak viccelsz?
Kitört belőle a röhögés.
De gonosz, de örülök neki.
Akkor ezek szerint...meleg vagy? - kérdeztem halkan.
Nem meleg, hanem inkább biszexuális. De nagyrészt meleg.
Majdnem kiugrottam a bőrömből.
Szorosan magamhoz öleltem, és a lányok felé néztem.
Mindketten elmosolyodtak, és úgy éreztem...Hogy minden tökéletes.
Ekkora piszok mázlim is csak nekem lehet – mondtam halkan.
Bementünk a terembe, mert jött a tanár.
Most hogy szétnéztem, volt itt más meleg is, meg heteró is...
Hogy a francba nem tűnt ez eddig fel?!
Elvakított a szerelem, vagy valami olyasmi...
Így most már teljesen máshogy viszonyulok az osztályomhoz.
Eddig is szerettem őket, de most már még jobban, mert már szinte mindent tudnak rólam, leszámítva pár apróbb titkot.
Azok meg nem lényegesek.
Teltek az órák, konkrétan semmi se történt, csak a tanár beszélt a motorokról...Amin majdnem elaludtam.
Aztán hirtelen felkiáltott, mert hogy elfelejtett valamit, én meg ijedtembe majdnem hátra borultam...
A tanár engem nézett.
Jézusom, mit csináltam?!
Te, meg ő – mutatott arra a fiúra.
Ezt most nem értettem...
Menjetek a japán kertbe, és hozzatok nekünk pár növényt – kezdett irkálni egy papírra.
Az a két lány sunyin vigyorgott rám...Azt hiszem tudom, mire gondoltak...
Vajon mit kéne tennem? Berántani őt a bokorba?...
De hülye vagyok...
Vagy esetleg...Megcsókolni?
Ez már valamivel értelmesebb ötlet volt.
Mentünk együtt, de nem szóltam semmit, ő se szólt semmit.
Ez az, aminek sose kéne lennie...Kínos csend.
Hirtelen néztem rá, aztán ő is rám, és megint összetalálkozott a tekintetünk.
Annyira elbambultam, hogy megbotlottam egy kőbe, és jól pofára estem...
Háttal elterültem a füvön, mozdulatlanul hevertem, mint egy zsák krumpli, az a fiú lépett fölém, és mosolygott rám.
Hirtelen lehajol hozzám, két kezével közre fog, és nagyon közel hajol az arcomhoz.
Milyen ügyetlen vagy – kuncogott.
Fú...Ez csakis ő miatta volt...
Néztünk egymás szemébe, szólni nem tudtam, de szerintem olyan vörös lettem, mint a pipacs...
Folyamatosan az ajkait bámultam...
Szeretnéd? - vigyorodott el.
Neh...Belelátna a gondolataimba?
Bólintottam.
Nagyon nagyon közel hajolt az ajkamhoz, szinte már majdnem összeért...Éreztem a lélegzését...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése