Egy Forró Éjszaka
Annyi problémám van, ráadásul akit szeretek, messze van tőlem, olyan messze, hogy azt felfogni se lehet...
Fél évre kiment, igaz, az már három hónapja volt.
Fel se tűnt, hogy ilyen gyorsan telik az idő.
Hát, végre egyszer jó osztályba kerültem, ahol mindenki barátságos, leszámítva egy két seggfejt.
De olyan jól érzem magam itt, hogy csak úgy repkednek a napok.
De sajnos a problémáim nem oldódnak meg...
Köcsög bátyám megint itt hagyott minket a szarba, de nem is vártam tőle semmi mást.
Se lelke se szíve nincs, csak anyámnak ez valamiért nem tűnik fel.
Majd csak helyre jövünk mint eddig is, vagy nem...Nem lesz se házunk, se áram, semmi...
DE csak azért se fogom feladni, ennyitől én már nem hátrálok meg.
Sok mindent megéltem már, ezzel is csak több lesz a szenvedésem, és erősebb leszek.
Ha nem lennének barátaim, meg az a fiú...Akkor én már felfordultam volna.
Ez az iskola minden szabadidőm leköti, nem is olyan nagy baj, végre olyat tanulok, ami érdekel is, és végre okos leszek, és érteni fogok valamihez.
Teltek megint a napjaim, azzal a fiúval sajnos nagyon keveset tudtam beszélni, mert rengeteget dolgozott.
Mondta, hogy ő is már csak a pénzért csinálja.
Eredetileg én is azért mentem volna ki, hogy segítsek az anyámnak az adósságát rendezni, csak hát kevés volt az angoltudásom...
Pedig milyen jó is lett volna...Két hétig ott lehettem volna vele, igaz nagyrészt dolgoztam volna...De akkor is.
Néha már az őrület határára sodródom, annyira szeretet hiányom van, aztán valahogy le tudok csillapodni.
Bár a kanosságom már annál nehezebben csillapítható...
De azt is meg tudom oldani, többé kevésbé.
Olyan jó lenne, ha már itthon lenne, de még három hónap...
Belegondolni is nehéz.
Megpróbálom elterelni a gondolataim róla, több kevesebb sikerrel.
Jövök haza a suliból, szokás szerint annyit röhögtem, hogy a hasam is fájt.
Lehuppanok a gép elé, és kit látok? Az a fiú épp online van.
Gyorsan rá is írok, mielőtt elmenne.
Szija. Mi baj?
Szia. Semmi, csak nagyon fáradt vagyok.
Jaj szegény. Szívesen megmasszíroználak.
Lehet nemsokára lesz rá alkalmad.
Azt hittem rosszul látok, és majdnem hátra borultam a székkel...
Miiiiii????
Nemsokára kiköt a hajó, és gondoltam november környékén valamikor aludhatnánk együtt.
Azt hittem majdnem kiugrok a bőrömből örömömbe.
Annak nagyon örülnék.
Erről majd még beszélünk.
Olyan izgatott voltam, mint egy óvodás karácsony előtt...
Aztán a fiú hirtelen eltűnt...Gondolom szakadozik a net nála...Múltkor is csak úgy eltűnt...
Ezzel most totál felspannoltam magam.
De novemberbe...Még csak október közepe van...Már megint meg fogok őrülni.
De ha már három hónapot kibírtam, akkor kibírok még egy fél hónapot, és újra a karjaim közé zárhatom.
Már csak ki kell várni...És persze, hogy mindig ez a legnehezebb...Ilyenkor telik a leglassabban az idő...
Sok időm van, ideje változtatnom a külsőmön, elég drasztikusan.
Szereztem végre egy kis munkát.
Igaz, csak minimálbért ad, de az most nem lényeges.
Felét anyámnak adom, másik felét meg magamra költöm, mert szinte semmim nincs...
Végre megkaptam az első fizetésem, és egyből mentem is körbe járni a metalos boltokat.
Beszereztem egy új szöges nyakörvet, mert a másik már elkopott, vettem két kicsi és két hosszú láncot, felemásan elosztva a fekete farmeromra, egy új tornacipőt, egy feszülős fekete pólót, szegecses karpántot és....Elég bátorságot gyűjtöttem már ahhoz, hogy berakassak a nyelvembe, a szemöldökömbe, és az alsó ajkam alatti közép részébe egy piercinget.
Igaz, belefogok pusztulni a fájdalomba, de a szépségért meg kell szenvedni.
Aztán jöhet a fekete hajfestés, megtépetni, és kék csíkokat belefesteni.
A pofám egy részét meghagyom, körszakállam megmarad, csak még pluszba körbe öleli a pofámat a szőr.
A szakállam kicsit rövidebbre nyírom, és máris isten szexisen nézek ki...Bár ez azért túlzás, de szerintem még egy heteró se tudna ellenállni nekem.
Megnéztem összességébe magam, és tényleg kurva jól nézek ki.
A kék csíkok nagyon jól passzolnak a tépett fekete hajamhoz, a két két lánc az oldalamon is nagyon jó, a halálfejes tornacipő is faja, a fekete feszülős pólón kicsit látszik a pocakom, de sebaj.
Az éjkék szememtől meg tuti elolvad.
Hát én is elolvadok magamtól...Mindjárt megerőszakolom magam.
De neem, ennyire nem vagyok egoista.
A piercingek még fájnak, de amint itt lesz az ideje, már úgy is elfog múlni.
Remélem azért nem fogom elijeszteni a külsőmmel...
Ezeken a napokon azon gondolkoztam, hogy miket kéne csinálnom vele.
Mármint itt nem perverz dologra értem főként, hanem valami romantikus, kettesbe lévő dologra, mondjuk sétálni a hulló őszi levelekbe, vagy hasonló.
Van időm még kigondolni, hogy mi legyen, de nem akarom még jobban lefárasztani, így is elég fáradt lesz.
Most aztán bele kell adnom anyait apait...
Na ilyet se mondtam még sose.
A lényeg, hogy neki a legeslegjobbat kell nyújtanom.
Ő már tapasztalt...Én is, de azért én annyira nem, mint ő.
Sokat fogok kutakodni e téren, de most lefekszek aludni, hátha álmodok valami szépet.
De mennyire furcsa már, hogy pár nappal képzeltem el egy történetet, pont arról, hogy feljön, és itt alszik nálam...
Erre most megtörténik?! Boszorkányság...Biztos bele lát a gondolataimba, vagy tudja, érzi mit akarok.
Telnek múlnak a napok, próbálok nem gondolni rá, hogy milyen messze van, és többnyire sikerül is mert az osztálytársaim ökörködése teljes mértékbe kitölti az időm, az időm másik felét meg a tanulás...Mert hát szinte már többet tanulok latinul, mint angolul.
Olyan hamar elröppent az idő, hogy máris november lett.
Megbeszéltük, hogy hol találkozunk, gyorsan végig is gondoltam, hogy mit vegyek fel, mint egy kényes hülye picsa...
Felvettem a szokásos fekete farmerom, egy hófehér hosszú ujjú pólót, arra rá egy fekete feszülős pólót, egy fekete inget, és a ruháim már kész is voltak.
Felraktam mindkét oldalra a láncpárosaimat, felvettem a szöges nyakörvem, és jól megfésülködtem.
Begumiztam a hajam, megnéztem, hogy nincs e valahol fölösleges szőrszál, meg hogy jól állnak e a piercingjeim.
Kajak plázapicsa lettem...Sebaj, de legalább jól nézek ki.
Mivel már este van, kicsit hűvöskés az idő, úgyhogy felveszem a sálamat, amit a legjobb barátnémtól kaptam még nagyon nagyon rég.
Rengeteg csillag borította el az eget, csak néhány autó száguldozott a péntek estébe.
Olyan kellemes megnyugvást éreztem magamba, mint már nagyon rég.
Mostanában a sok stressztől volt már minden bajom...
Olyan izgatott voltam, majd kiugrott a szívem a helyéről.
De annyira elbámészkodtam az időt, hogy már majdnem elkéstem...
Gyorsan siettem az állomásra, mert 10 percen belül itt lesz.
5 perc alatt oda is értem, és toporogni kezdtem...
Szinte rajtam kívül már senki se volt a pályaudvaron, egyedül voltam, egy szál magam...És mint ha figyeltek volna...
Talán kicsit paranoiás vagyok.
Ez az öt perc olyan lassan telik el, mint ha 5 óra lenne...
Annyira izgulok, hogy tetszeni fogok e neki vagy nem.
Látom hogy jön be a vonat, közelebb megyek a vágányhoz, de persze, hogy megbotlok, és majdnem beesek a sínek közé...
Elég kevesen voltak rajta, rohangáltam össze vissza, de nem láttam őt...
Talán lekéste volna?
Amíg elgondolkoztam, megláttam egy ismerős piros pulcsit leghátul.
Felcsillant a szemem, eloszlott a tömeg előle, kitátotta a kezeit, és könnyezve rohantam oda hozzá, hogy már majdnem felborult.
Szija – szorítottam meg erősen.
Szija. Óvatosabban mert megfulladok – kuncogott. Hiányoztál – suttogta a fülembe, amitől végigfutott a hideg a hátamon.
Te is nekem – mondtam kicsit remegő hangon. Nagyon nagyon...
Pár pillanatig így álltunk, aztán elengedtük egymást, és zavartan néztem rá.
Nézett rám szép szemeivel.
Semmit se változott külsőleg.
Ugyanaz a barna farmer, a piros pulcsi, és középhosszú haj.
Talán egy kicsit borostásabb lett, de a mosolya ugyanolyan édes.
Még mindig furán bámult rám...Kezdtem azt hinni, hogy itt helybe megerőszakol.
Mi-mi az? - kérdeztem ijedten.
Látsz itt valakit?
Körülnéztem, és senki se volt itt, de mikor visszanéztem volna rá, már el is kapta az állam, megfogta másik kezével a derekam, magához vont, és forrón megcsókolt.
Azt hittem menten összeesek a gyönyörtől...
Eddig csak megpuszilhattam a száját de ez az érzés...Mint egy csokis fagyi a nyárba, úgy érzem magam...
Elszakadt egymástól az ajkunk, kipirulva néztem rá, és leheltem egyet, ami a hidegbe úgy látszott, mint a füst.
Elmosolyodott, és megsimogatta az arcomat.
Lenne kedved sétálni? - leheltem megint ki a hideg levegőt. Igaz, kicsit hideg van, de olyan szép éjszaka van, ki szeretném használni minden percét veled.
Úgy elpirultam, hogy már elfutottam volna, de elkapta a kezem, és rám mosolygott.
Mehetünk – indult meg hirtelen, és rántott magával.
Nem engedte el a kezem, de nem is nagyon akartam, mert majd lefagyott, neki meg olyan jó meleg keze volt.
Kevesen sétálgattak már az utcán, mivel elég hűvös volt, kihaltak voltak az utcák.
Már csak egy hóesés hiányozna, de ahhoz még elég korán van...
Nem beszéltünk, csendesen sétálgattunk egymás mellett, de nem is éreztem azt, mint a múltkor, azt a kínos csendet.
Ez most másmilyen volt.
Egy helyet tudok, ahova ilyenkor tudunk menni – törtem meg hirtelen a csendet.
Rám nézett.
Gellért hegy.
Rám mosolygott, én meg megint majd elolvadtam...Már megint sok a nyál.
Elindultunk a csillagos éjszakába, beszélgettünk, hogy mi sok minden történt velünk az alatt a 3 hónap alatt amíg nem láttuk egymást.
Mindkettőnknek volt bőven mesélni valója, bár ő neki annyira nem, mert csak dolgozott, szinte már összeesésig...
Nem akarom, hogy halálra dolgozd magad – néztem rá.
Nem tehetek mást.
Miért? - kérdeztem.
Nekünk is van gondunk.
Értem – hallgattam el.
Nem akartam tovább faggatni őt.
Egy két szerelmes párt láttunk a Gellért hegyen felfelé menet, de nem nagyon vettek észre, elvoltak ők is merülve egymásba.
A legmagasabb kilátóra mentünk, hogy az egész várost láthassuk megvilágított teljes pompájában.
Apró fénysugarak terültek el a városon, mint szőnyegen a porszemek.
A hátam mögé lépett, gyengéden átölelt, és a kezeit a hasamra csúsztatta.
Csodás kilátás – sóhajtotta.
Bólintottam.
Órákig el tudnék itt álldogálni, csak kezdek fázni – mondtam kicsit remegő hangon.
Felmelegítselek?
Ugye nem nyúlsz be a pólóm al... - hallgattatott el egy forró csókkal.
Megint remegni kezdett a lábam, óvatosan becsúsztatta a térdeit a lábam közé, hogy megtartson, és szorosan magához vont megint a másik kezével.
Éreztem, ahogy a meleg átjárta a testem, és szinte úgy éreztem, mint ha nyár lenne.
Már szinte majdnem kiborultam a kilátóról, de hirtelen visszarántott, és benyúlt a kezével a pólóm alá.
Az is olyan forró volt, mint az ajkai, beleremegett az egész testem.
Pár percig faltuk egymás ajkát, aztán megint elszakadt egymástól az ajkunk.
Már nagyon fázok – mondtam dideregve. El kéne indulni haza.
Bólintott.
Megfogta a kezem, utoljára elkapta az állam, és mélyen belenézett a szemembe.
Mi az? - kérdeztem meglepetten.
A hold fényébe olyan a szemed mint a kék óceáné.
Megint úgy elpirultam.
Ne hozz már zavarba – takartam el az arcom.
Megfogta a kezem, elhúzta az arcomról a kezem, és gyors puszit lehelt a hideg ajkaimra.
Megfogta a kezem, és elindultunk a hideg éjszakába haza, mielőtt teljesen átfagyna a csontozatunk.
Mindketten vettünk egy jó forró csokit, és úton hazafelé elszürcsölgettük.
Amire hazaértünk már teljes sötétség volt a lakásba, és anyám ajtaja csukva volt.
Akkor már tudtam, hogy alszik, meg hogy nála van a mit tudom én kije, és nem fog zavarni minket.
Felkapcsoltam a kislámpám, odamentem az ajtómhoz, hogy behajtsam, és amikor hirtelen megfordultam, Adam kapta el megint az állam, és préselt oda az ajtóhoz csókjával.
Megfordított, lassan kezdett lökni az ágyamhoz, leterített, és forró kezével végigsimított a mellkasomon.
Megpróbáltam lehámozni róla a pólót, félre dobtam, és a lámpa sápadt fényébe végignéztem a testén.
Még mindig ugyanolyan jól nézett ki, mint amikor utoljára láttam.
Ő is lehámozta rólam a pólóm, félre dobta, és forrón végiglehelt az egész testemen.
Szorosan hozzám simult, belelehelt a nyakamba, és lágyan markolászni kezdte a merevedésem.
Halkan sóhajtoztam az éjszakába, gyengéden magamhoz szorítottam, és megcsókoltam a nyakát.
Próbáltam odanyúlni a nadrágjához, hogy kigombolhassam, rám mosolygott a halovány fénybe, megfogta a kezem, és oda vezette.
Elpirultan néztem rá, megint forró csókot lehelt az ajkamra, és próbáltam kigombolni a nadrágját több kevesebb sikerrel...
Mikor végre kibontottam a nadrágját, gyengéden rámarkoltam a keménységére, és nyeltem egy nagyot.
Ijedten néztem rá.
Nem fog fájni – mosolygott rám. Minden van nálam, ami csak kellhet.
Megint hozzá tapadt az ajkamhoz, kigombolta a fekete farmerom, és gyengéden rám markolt megint.
Kicsit megrezzentem, óvatosan betolta forró kezét a bokszeromba, és véletlen belenyögtem a szájába...
Zavartan mosolygok rá, visszamosolyog, és lassan kezd el lefelé haladni a nyelvével.
Forrón végignyalja a mellkasom, aztán a hasam, lassan lehúzza a bokszerem, és elvörösödve nézek vele farkasszemet.
Eltakarom az arcom, halkan kuncog, előveszi merevedésemet, és lágyan megnyalja.
Hangosan felnyögtem, gyorsan a szám elé tettem a kezem, hogy anyám ne hallja meg...
Körbe fonta a nyelvével a férfiasságom, erősen szívni kezdte, megfeszült a testem, és megsimogattam a fejét.
Rám nézett, megint zavarba jöttem, eltakartam az arcom, és átadtam az érzésnek magam, amit eddig még sose kaptam senkitől.
Voltaképp senkinek se engedtem még, hogy ezt csinálja velem.
Hogy nem engedhettem ezt senkinek?!
Bár...Szerintem ilyen jól senki se csinálná...Mondta, hogy ő tapasztalt, pedig azt hittem ebbe én vagyok az, de úgy látszik tévedtem...
Félbe hagyta a kényeztetésem, és rám nézett.
Mi az? - kérdeztem ijedten.
Tényleg szűz vagy még?
...Ennél nyilvánvalóbban meg se kérdezhette volna...
Igen... - mondtam fülig pirulva. De ezt már mondtam – háborodtam fel. Olyannak akarom adni a szüzességem, aki már tapasztalt.
Rám mosolygott, betérdelt a lábam közé, és végigsimított az arcomon.
Lehúzza a nadrágom, aztán a bokszerem, feláll, és a táskájához megy.
Elővesz egy tubust, meg egy gumit, és visszasétál hozzám.
Kajánul rám vigyorog, és betérdel a lábaim közé...
Kicsit ijesztő volt ez a kéjenc mosoly.
A fogával letépte a gumi csomagolását, felhúzta merev tagjára, rányomott egy kis síkosítót, és betérdelt a lábam közé.
Biztos nem fog fájni? - kérdeztem ijedten.
Te is mondtad, tapasztalt vagyok – mosolygott rám, hajolt közel hozzám, és csókolt meg forrón az éjszakába.
Közelebb húzott magához, felemelt az ölébe, rám nézett, bólintottam, és lassan kezdte el betolni.
Kicsit összerezzentem, de nem a fájdalomtól, hanem a síkosító hidegségétől.
Tényleg nem fájt, élveztem, beleremegett a gyönyörbe a testem.
Próbáltam én már ezt...Csak ugyebár se a hely nem volt alkalmas, meg sok más se...
De itt most teljes mértékbe ellazultam, és semmi -féle fájdalmat nem éreztem, pedig tényleg ez volt az első.
Átadtam a testem ennek a csodálatos érzésnek, éreztem, ahogy vonaglott bennem, hirtelen felkapott az ölébe, szorosan magához ölelt, és újra megcsókolt.
Ezt az érzést nem lehet szavakba elmondani...
Féltem, hogy milyen lesz, hogy fájni fog e, de kellemesen csalódtam, mert ez...Ez olyan mint a drog, akár milyen furán hangzik...
Elkezded, és nem bírod abba hagyni...
A forróság átjárta az egész testem, forrón lehelt végig a nyakamon, szorosan ölelt magához, és suttogott szép szavakat a fülembe.
A testem megfeszült, hirtelen hátra hajoltam, és nem tudtam megállni, kieresztettem az éjszakába a hangom, és akkorát nyögtem, hogy az egész éjszakába ez visszhangzott újra, és újra...Amíg véget nem ér a csillagos éj.
Összetalálkozott megint a tekintetünk, végigsimítottam kissé borostás arcán, rá mosolyogtam, odahajoltam hozzá, és a fülébe suttogtam.
Köszönöm.
Szorosan magamhoz öleltem, halkan nyögtem a fülébe, hirtelen markolt rá a férfiasságomra, és rántott rá.
Forró csókkal hallgattatott el, újra és újra rám rántott, és ez az érzés...
Még soha senki se kényeztetett így el...Szinte kifolytam a kezei közül...
Szakadt a csók, megfogtam a fejét, lehajtottam egy kicsit a fejem, mert alig kaptam levegőt, annyira heves volt.
Végigsimítottam a mellkasán, hevesen vettem a levegőt, belenéztem csillogó szemeibe, és szorosan átöleltem megint.
Megfogta az arcom, és rám nézett.
Fordulj meg – suttogta.
Kimásztam az öléből, megfordultam, hirtelen elkapta a derekam, és rántott be az ölébe...
Muszáj volt beraknom valami zenét, mert anyám meghall...Nekem végem.
Meg kerestem valahol a hifi távirányítóját, bekapcsoltam, és beraktam a kedvenc lazulós zenémet.
Vins – Reise.
Mindig ezt hallgatom, amikor alszok, és szerintem ide is tökéletesen illik.
Újra lágyan belém hatolt, egyik kezével szorosan magához ölelt, másik kezét össze kulcsolta a kezemmel, lágyan megharapta a nyakam, és egyenletesen, a zene ritmusára vonaglott bennem.
Kieresztettem a hangom, nem tudtam vissza tartani, ő is kiengedte a hangját, szenvedélyesen nyögött a fülembe, amit a zene mély üteme elnyelt.
Hátra fordultam, a szabad kezemmel felnyúltam az állához, és magam felé fordítottam.
Amikor közel vagy...szólj – nyögtem halkan.
Bólintott, közel hajolt hozzám, és újra megcsókolt.
Lágyan simogatta a mellkasom, ráharapott gyengéden a fülemre, kicsit megszorítottam a kezét, ő is az enyémet, és a szívéhez húzta.
Annyira boldog voltam, hogy azt elmondani nem tudtam volna.
Közel vagyok – nyögte a fülembe.
Gyorsan leszálltam róla, lehúztam a gumit a tagjáról, és erősen szívni kezdtem a férfiasságát.
Lágyan beletúrt a hajamba, hangosan felnyögött, és a számba eresztette a forróságát.
Végigfolyt a forrósága a torkomon, egyetlen cseppet se hagytam kárba veszni, utoljára nyalintottam egyet a végén, és utoljára hangosan felnyögött.
Erőtlenül borult az ágyamra, aztán én is odabújtam mellé, és bebújtam a védelmező karjai közé.
A zene még mindig lüktetett bennünk, feküdtünk a halovány fénybe, és egy szót se szóltunk, de mégis tudtuk, hogy a másik mire gondol.
Felé fordultam, és megkérdeztem.
Lenne kedved egy kicsit kiállni a folyosóra friss levegőt szívni? Kicsit nagyon meleg van itt – mondtam zavartan.
Rám mosolygott, felült, és elkezdett öltözni.
Felvette a barna farmerját, és az én egyik fekete ingem...
Azt hittem mentem elpattan egy ér az orromba...Neki sokkal jobban állt, mint nekem...Olyan vadító volt benne.
De nem kalandozhat el a gondolatom.
Felvettem én is a fekete farmerom, a fekete pólóm, és a papucsom.
Előbányásztam neki is egy papucsot, és kimentünk a folyosóra.
Furamód kellemes, kissé hűvös, de mégis meleg idő volt kint.
Az égen még mindig csillagok terültek el, Adam odaállt mögém, lágyan átölelt, megint összekulcsolta a kezét a kezemmel, a vállamra döntötte a fejét, és csendesen néztük a lassan múló éjszakát egymás karjai közt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése