Új Osztály - 1. Fejezet

Új Osztály – 1. Fejezet

Az előző osztályomat mondhatni kedveltem, és ők is engem, bár inkább csak nem mertek utálni.

Most úgy vagyok mindennel, hogy a lehető legfeltűnőbb külsőt fogom itt megcsinálni, hogy csak azért is mindenki megbámuljon.

Egyik ismerősöm már 7 éve jár ebbe a suliba, és eléggé zűrös híre van a sulinak, de az ösztöndíj miatt jöttem csak ide.

A hajam újra befestettem feketére, és kék csíkokat festettem bele.

Igaz elég drága volt...és még nem is olyan tartós, úgyhogy 2 havonta kell mentem újra csinálni...De kurva jól néz ki.

Aztán újra hordani kezdtem a nyakörvemet, a láncaim, és a szegecses karpántom.

Ha valakinek nem tetszik, leszophat, és még bele is állítom a tüskéimet a pofájába.

Összeszedtem magam, és elindultam a suliba a bolond osztálytársammal, aki minden mocskos titkomat tudja...

Ahova ő megy, én megyek utána, más választásom nem nagyon van, így legalább egy ismerős van a közelembe.

Álldogáltunk, de itt mivel nem volt évnyitó, a faszom se tudta, hova kell mennünk...

Megkérdeztük a portán, aztán felmentünk a termünkbe, és reménykedtünk hogy jó osztályba megyünk be, mert elméletileg egy ilyen osztály indult, aztán kiderült hogy még egy...

Ahogy elnéztem, volt más itt sokkal feltűnőbb külsővel, mint én, úgy hogy nem aggodalmaskodtam, csak a hülye osztálytársam ércelődését kellett elviselnem.

Megálltunk a terem előtt, pár pillanatig hezitáltunk, aztán bementünk, és szerencsére jó helyre.

Leültünk, hallgattuk a tanárt, de valamiért mégis olyan feszülten éreztem magam itt...

Túl sok volt a zűrös fazon ebbe az osztályba, voltaképp majdnem mindenki...

Jobban nem néztem körül, csak a közelembe lévő embereket láttam, de azok közül egy se tetszett...Mint tipikus nyomorék ratyik....Anyámba több a férfiasság bazki...

Ilyenek meg kellenek a halálnak...Egyetlen igazi férfi sincs ebbe az osztályba?! Persze rajtam kívül.

Felháborító...Bár nem azért jöttem ide, hát de akkor is...Kell valami, ami itt tartson.

Elmondta a tanár a tudnivalókat, aztán hála istennek elengedett minket.

Mindenki ment mindenhová köszöngetni, meg ismerkedni, sőt, még hozzánk is, ami eléggé meglepett.

Most már kicsit volt alkalmam jobban körülnézni, és akkor akadt meg az egyetlen igazi férfin a szemem az osztályból.

Némileg hasonlított rám, de csak annyiba, hogy az ő arca is szőrös volt...Mert itt minden „fiú” szőrtelen arccal mászkált, mert hogy ők azt hiszik, hogy ettől férfiasabbak...

Bazmeg, isten azért teremtette a férfit szőrösnek, hogy szőrös legyen, nem azért, hogy szőrtelenebb legyen mint egy nő...

A szeme gyönyörű világos kék volt, a ruhája teljesen átlagos volt, világos kék háromnegyedes farmer, és világoskék póló.

Vártam, hogy mikor jön ide hozzám, aztán jött is.

• Hali.

• Hali. Én téged meg foglak dugni.

Elkerekedett szemekkel nézett rám.

• Te buzi vagy? - kérdezte felháborodottan.

• Buzi a jó nénikéd... - förmedtem rá. Amúgy is az meleg. Amúgy meg nem, hanem biszexuális.

Nem mondott semmit, csak szótlanul elsétált.

• Vigyázz a szexi hátsódra, nehogy elkapjam – kuncogtam.

Az egész osztály elkerekedett szemekkel nézett rám, még az osztálytársam is...

• Mi az? - kérdeztem.

• Te nem vagy normális.

• Olyat mondj amit nem tudok – kuncogtam.

Elindultunk hazafelé magunk mögött hagyva egy érdekes első iskolai napot.

Böngésztem neten, halálra untam magam, beszélgettem a barátaimmal, rengeteget írtam, és sok zenét hallgattam...

Annyira unatkozom, nincs kit szeretnem...

De én ezt a fiút akkor is meg fogom baszni, ha akarja ha nem.

Eddig nem volt olyan, amit ne értem volna el, ezek után se lesz, bármilyen mocskos módon kell elérnem.

Mentem is fürödni, aztán lefeküdni, szerencsére holnap kell már csak menni, aztán hétvége, és pihenhetek.

Nem mint ha olyan sokat jártam volna már suliba, de akkor is.

Bedőlök a puha ágyamba, és hamar el is nyom az álom.

Másnap anyám kelteget engem, több kevesebb sikerrel...

Francért kell hét órára menni...Aki ezt kitalálta, azt meg kellett volna jól verni...

Morgolódtam egy sort, öltözködtem, megreggeliztem, és mentem a gyakorlatra, mielőtt elkésnék.

Nagyon remélem, hogy nem fognak hét órán keresztül bent tartani a második tanítási napon...

Gyakorlaton megint sok hülyeséget firkáltunk, osztálytársaim eléggé furán néztek rám, az a fiú meg elkerült...

Sebaj, úgyis elkapom a wc-be, nem menekülhet előlem.

Ma sötét farmer volt rajta, ami jól simult a feszes seggéhez.

Nem bírtam megállni, hogy ne menjek oda, és ne markolásszam meg.

Egy jó nagy pofonnal jutalmazta...

De sebaj, megérte.

Visszavánszorogtam a helyemre, és egész nap a szúrós tekintetét éreztem magamba fúródni...

Bazki, nem megbasztam mindenki előtt, csak megtapiztam...Mi olyan nagy szám ebbe?!

A nap hátra levő részét azzal töltöttem, hogy feküdtem a padon, és elmélkedtem.

Talán kicsit...Na jó, nagyon bunkó módon közelítettem felé.

Lehet ha normálisan közelítek felé, akkor nem fog leütni.

Egy próbát azért megér.

Majd mikor vége a sulinak, odamegyek hozzá.

Végre befejeződött ez a dögunalmas nap, ment mindenki szerte széjjel, én meg gyorsan odafutottam a fiúhoz, mielőtt elmenne.

• Bocsi, hogy bunkó voltam – mondtam zavartan.

Sértődötten nézett rám, de a szeme valamiért olyan...furcsa volt.

Hátat fordított nekem, és elindult a villamos felé.

Az osztálytársam meg rángatott már, hogy menjek a busz felé, aztán még néztem egy darabig utána, aztán eltűnt...

Szomorúan sétálgattam haza, de folyton arra az arckifejezésre gondoltam, amit láttam rajta...

Valami annyira furcsa volt a szemébe, de nem tudtam mi volt az.

Még sose láttam ilyet. Talán düh volt, vagy harag, megvetés, vagy lenézés? Vagy valami más?

Megzavarodtam...

Beszélgettem a barátaimmal, de valahogy nem voltam helyileg itt.

Ledőltem inkább elmélkedni az ágyamra, és beraktam valami laza zenét.

Lehet tök fölöslegesen töröm magam, biztos nem meleg...

El se hiszem, hogy ilyen hagyta el a szám...Sose adtam fel, most se fogom, ha kell akkor én teszem meleggé.

Megpróbáltam elaludni, és a hétvégét nyugodalomba eltölteni.

Másnap kissé nyúzottan keltem, ahhoz képest, hogy délbe keltem...

Mentem, próbáltam megkeresni azt a fiút, mindenhol, de mivel a nevét se tudtam, meg úgy egy osztálytársamnak se, reménytelen eset volt...

Nem akartam az egész hétvégét itthon tölteni, úgyhogy lementem nagyszüleimhez vidékre, mert már rég láttam a kutyám, meg a legjobb barátném.

Bár ő tuti nem lesz ott...De sebaj.

Itt mindig olyan nyugalom vesz körül, ami a belvárosba sehol se...

Sétálgatok az erdőbe, bejárom az egész falut, hatszor eltévedek, mégis jobb, mint otthon lenni, és valamelyik trágya diszkó előtt elhaladni...

Soha se tenném be oda a lábam...Inkább mennék bárhova máshova...

Viszonylag érdekesen telt a hétvége, semmi eget rengető dolgot nem csináltam, csak sétáltam, és sétáltam, meg még többet sétáltam...

Aztán már ideje volt hazamennem, mert holnap suli...Sajnos.

Be kellett szereznem pár szarságot még az iskolába.

Munkaruhát, meg egyéb fölösleges dolgot...Mi a francért nem adja azt a suli?! Ha van pénze ösztöndíjra, akkor másra is kéne, hogy legyen...

Na mindegy.

Mire végre mindent beszereztem, már besötétedett.

Gondoltam elmegyek egy kicsit a Gellért hegyre sétálgatni, kiszellőztetni a fejem, és elmélkedni.

Itt mindig minden problémámat elfelejthetem egy időre, és egymagam lehetek.

Nem mint ha általában többet magam lennék...

Olyan jó lenne már átölelni valakit, de senkinek se kellek...Még annak a fiúnak se.

Megint bevillant előttem a tekintete.

Megzavarodok tőle...Nem tudok kiolvasni semmit se a tekintetéből.

Felnézek a csillagos égre, lágyan belekap a hajamba a szél, apró könnycsepp csordul le a szememről, mikor beugrik annak a képe, akit megöltem itt.

Őt is szerettem...és durván átbaszott.

Még ha van annál a fiúnál esélyem, honnan tudjam, hogy nem ver e át ő is?

Kételyek között állok...Nem tudom mit kéne tenni...A párkeresés mindig olyan kurva nehezen megy, de csak nekem bazki...

A szívemhez raktam a kezem, felnéztem a sápadt holdra, és elindultam haza, mielőtt felemésztene a sok gond.

Bágyadtan dőltem be az ágyba, és indultam el álom országba, mint általában.

Beletemetkezni az álmok végtelenségnek tűnő világába. De jó is lenne...

Reggel korábban keltem, mint általában, mert valami furcsa érzésem támadt hirtelen.

Mentem megmosakodni egy kicsit, hogy felfrissítsem magam.

A zuhanyzó falának dőlve sírdogáltam, a csobogó víz elnyelte a sírásom hangjait, kaparásztam a falat, szabadulni akartam volna ettől az életemtől de nem ment...Semmi se akar összejönni.

Lecsúsztam a falon, és csak áztattam magam a zuhany alatt, semmi életerőm nem volt.

Megpróbáltam felszedni magam a zuhanyzótálcából, megszárítkozni, hajat szárítani, öltözködni, és elindulni a suliba, mielőtt elkésnék.

Olyan bágyadt voltam, és kedvetlen...Még az osztálytársam hülyesége se tudott belém életet lehelni.

Az a fiú rám se nézett, gondolom utál, joggal...

Egész napom így telt, nem csináltam semmit, csak szunnyadtam a padon, mint egy zselé...

Mikor kicsöngettek az utolsó óráról, és az a fiú elment mellettem...Úgy nézett rám, mint ha egy undorító torzszülött lennék...

Na jól van, nekem ebből most van elegem...

Utána mentem, elkaptam az állát, magamhoz rántottam, és teljes erőből állkapcson vágtam.

Elvörösödött pofával nézett engem, néztünk egymás szemébe pár pillanatig, aztán annyit mondtam.

• Kvittek vagyunk – fordítottam hátat, és mentem ki az iskolából.

Megbántam már amit tettem, de hát akkor is megérdemelte...Engem ne nézzen le így senki se...Eleget néztek már le az eddigi egész életembe...

Egész úton hazafelé dúltam fúltam...Mindenki megbámult érte, és mindenkit jól le is teremtettem.

Hazaértem, és bezuhantam az ágyba.

Emésztett a bűntudat...Ok nélkül.

Bámultam a plafont, aztán a kezemet, aztán megint a plafont, aztán feltápászkodtam, és odahuppantam a gép elé keresgélni.

Egyetlen meleg oldalon vagyok fent, és általában csak ott keresgélek, de sose találok semmi értelmes férfit...Mindig csak köcsög vén kéjencek kattannak rám...

Nagy ritkán találok olyan fiút, aki tetszik, de persze, hogy az épp foglalt, vagy mással ismerkedik, vagy nem vagyok az esete...

Ez az én formám.

Megnézem kik vannak online, hátha ráakadok valami rejtett helyes fiúra.

Jó sokan vannak fent, de amikor meglátom...Hogy az osztálytársam is fent van...Hátraborulok a székkel, rá a szegény kutyámra...

Feltápászkodom, és megnézem jobban, hogy biztos ő e az.

És igen...Ő az...

Akkor most mégis mi a jó faszomért ilyen?!

Lehet hogy csak nagyon hasonlít rá...nagyon.

A leírását magáról elnézve, ez tényleg ő.

Kajánul elvigyorodok, és ráírok.

• Hali. Nézzünk már oda, kikkel találkozok itt össze.:D

• …Nem hiszem el, hogy pont itt...

• Kicsi a világ. De ha te itt vagy...Akkor miért is voltál velem ilyen?

• Mert megérdemelted...

• Hát jól van, tudom, bunkó voltam...De már elnézést kértem...

Hallgat..

Min elmélkedhet.

Ahogy elnézem a képeit...Nyelek egyet.

Nagyon jó teste van...Nagyon az esetem...Remek már megint kínozni fogom magam...

• Jó.

• Mi jó? - írtam.

• Egy próbát megér.

Azt hittem rosszul olvasom.

• Nehogy elbízd magad!

• Én soha.

Megint kajánul elvigyorodtam, és máris mocskos dolgok fordultak meg a fejembe, de nem...Ezt a lehetőségem nem fogom elvesztegetni.

• Akkor holnap. Szia. - köszönt el.

• Szia.

Kiléptem, és még mindig nem tértem magamhoz...Ez most tényleg ő volt?!

Mily szerencse, holnap tesi az első.

Gyorsan visszaléptem, és írtam neki üzenetet, hogy jöjjön előbb ő is, és beszélgethetünk tesi óra előtt.

El is olvasta, bár válaszolni nem válaszolt.

Megöleltem a párnám, bedőltem az ágyba, és hamar elnyomott az álom.