Vakarcs Szerelem – 4. Fejezet
Amíg Sakuchi kelti Lucillet, God meg összeszedi magát a reggeli sokktól, addig én megcsinálom a reggelit, meg megetetem Bolyhost.
Odadobtam Bolyhosnak a husiját, és hirtelen mint ha valami hideg szél hasított volna át a testemen...
Elgyengülten estem térdre Bolyhos előtt, ő meg eléggé furán nézett rám.
Megnyalta az arcom, feltápászkodtam, és összeszedtem magam.
Úgy érzem, hogy ma valami furcsa fog történni az iskolába...Már előre félek, csak nem tudom mitől, vagy kitől...
Készülődtem, kapkodtam ide oda a fejem, és olyan feszültnek éreztem magam, hogy amikor Sakuchinak vittem a reggelijét, nem figyeltem, megbotlottam Bolyhos farkába, és pont Sakuchi ölébe estem...
Tudtam, hogy belém fogsz esni – kuncogott.
Bolond, rád borítom a kaját. – tápászkodtam ki az öléből.
Már majdnem rá is borult, de szerencsére nem...
Mondhatni nyugisan megreggeliztünk, és pattanunk is Bolyhos buszunkra, hogy induljunk be a suliba.
Most kivételesen nem Lucille, hanem Sakuchi miatt vagyunk késésbe...
Sakuchi God mellett sétálgatott, és faggatta, hogy mit csináltunk reggel...
Lucille megint lógatta a lábát, és úgy láttam, mint ha valamin nagyon gondolkodna.
Ezzel a családdal valami nem stimmel...Na sebaj, mint ha eddig normálisak lettünk volna.
Mindenki ment az órájára, én is meg Sakuchi is, és megint megcsapott az a furcsa hideg érzés...
Kezdtem nagyon félteni az életem....
Beléptem a terembe, de semmi különöset nem láttam.
Megnyugodtam, leültem a helyemre, és vártam a tanárt, miközben Sakuchi megint a combomat simogatta...
Hirtelen kivágódott az ajtó, és egy olyan színes lány állt meg, hogy azt hittem maga a szivárvány volt...
Mindenféle szín volt rajta, amit csak el lehet képzelni, a zoknija hosszú volt és zöld fehér csíkos, a tornacipője felemás, egyik fekete, másik piros, egy kicsike kis táska volt nála, a vöröses barna haja meg oldalt copfba volt kötve.
Hirtelen rám nézett, és mint ha végigszántott volna egy hatalmas karom a testemen...
Elkezdett felém rohanni, nem tudtam menekülni, a sarokba ültem, letámadott, és hátraborultam a székkel...
Jézusom, mi a franc van veled? - tápászkodtam fel.
Te... - mondta izgatottan.
Én? - kérdeztem ijedten.
Pont olyan vagy, mint az egyik fiú, a kedvenc BL mangámból. De még a viselkedésed is pont olyan. - pirult el.
Azt hittem rosszul hallok.
Miiiiii? - kérdeztem meghökkenve, de nem szólt, csak izgatottan ugrált, mint egy kislány, és megint meg akart ölelni...
Mivel még élni szeretnék, előbányásztam a pókom a táskámból.
Ne gyere közelebb, mert rád uszítom – tartottam közel hozzá Rexet.
Jaj de édes – nyúlt oda hozzá, és simogatta meg az újával.
Nahát, nem csípte meg.
Furcsa – mondtam elgondolkozva.
Micsoda? - nézett rám a lány.
Nem csípett meg, ami azt jelenti kedvel.
Pironkodott egy sort, aztán leült az asztalra és figyelt engem.
Mi a neved? - sandítottam rá. És mi ez a manga izé?
Saya vagyok, és van egy olyan mangám, amibe a fiú minden apró részletébe rád hasonlít – pironkodott. És olyan fiú is, mint ő – mutatott Sakuchira.
Sakuchi gyanúsan hallgatott, meg se lepődött azon, amit a lány mondott...
Te titkolsz valamit – hajoltam közel Sakuchihoz, hogy már összeért az orrunk.
D-dehogy – mondta zavartan.
Gyere csak velem a wc-re – húztam őt magammal.
Ó csak nem megerőszakolsz? - pirult el.
Nem, de a wc meg fog erőszakolni, ha nem mondod el mi folyik itt.
Bementünk a WC-re, a kezét a falnak szegeztem, és a szemébe néztem.
Beszélj – mondtam komoran. Mégis hogy lehet az, hogy egy ismeretlen lány, pont két olyan fiúval találkozik össze, aki gyanúsan hasonlítanak egy BL manga szereplőire?
Pár percig hallgatott, aztán mondta.
Nem mondhatom el...
Fú... - kezdtem elveszteni a türelmem.
Kiviharzottam, és leültem a helyemre.
Sakuchi jött utánam, de rá se néztem...
Addig nem beszélek vele, amíg el nem mondja, hogy mégis mi a jó franc történik itt...
Megismerkedtem jobban Sayával, és faggattam arról a mangáról.
Ahogy elmondta...Nem...az nem lehet.
Pont úgy mondta el a történetét a mangának, ahogy én élek.
Ilyen nem létezik, ekkora véletlen nincs...
Valaki kémkedik utánam?
Fú ha egyszer elkapom...Muszáj kimennem.
Kimentem a szünetbe, de mondtam Sakuchinak, hogy most ne kövessen, mert nincs kedvem elviselni...
Ott maradt Sayaval, és beszélgetésbe elegyedtek.
Gyanús volt, ahogy Sakuchi Sayaval beszélt, mint ha már régről ismerné...
Nem nem hiszem.
Az osztályfőnök mondta, hogy Saya nem rég költözött ide Tokyoból, és át kellett mennie egy másik iskolából.
Egyre jobban kezdek belekavarodni...
Hirtelen megtorpantam...
Olyan helyes fiút láttam meg, hogy nem hittem a szememnek.
Furcsa, mert eddig nem láttam itt, gondolom új hús.
Hmmm, mocskos dolgok futottak át az agyamon és elmosolyodtam.
Rövidke fekete haja volt, borostás arc, sötétkék farmer, és kapucnis pulóver.
És milyen jóképű volt, pedig kb. 16 évesnek nézem.
Az még nem pedofilitás, ha egy kicsit eljátszadozok vele.
Ment a wécére, én meg követtem őt.
Szerencsére senki se volt már kint, vagy dohányoztak, vagy a termükbe voltak, úgyhogy az őzgida védtelen volt.
Bementem, kitámasztottam egy ceruzával, hogy senki se tudjon bejönni, és amikor kijött a fiú a fülkéből, elkaptam a kezét, és az ajtónak préseltem.
Szija drága – mosolyogtam rá.
Mit akarsz? - kérdezte ijedten.
Nyugi nem bántalak – hajoltam közel hozzá. Gondolom új vagy.
Bólogatott.
Hmmm friss husi – vigyorodtam el.
Elkerekedett szemekkel nézett rám.
Nagyon kis helyes vagy – simogattam meg az arcát.
A táskájára néztem, és Deni volt ráírva.
Deni a neved? Milyen édes.
Láttam rajta, hogy fél tőlem.
Nem kell félned tőlem – nyúltam be a pólója alá. Nem bántalak. Kacsintottam rá.
Halkan felnyögött, megfordítottam, az ajtóhoz préseltem megint, és a kezem a szájára tettem.
Csendesen, meghallhatnak – suttogtam a fülébe.
Egyik kezemmel elkezdtem kigombolni a farmerját, és lágyan belecsúsztattam a kezem a bokszerjébe.
Hmm látom te is élvezed – haraptam meg a fülét.
Gyengéden húzogatni kezdtem a merevedését, kicsit letoltam a farmerját, elővettem én is a merevedésem, és gyengéden hozzá dörzsöltem a hátsójához.
Milyen aranyos kis popsi – kuncogtam. Gondolom még szűz vagy.
Erőtlenül bólintott, betettem az egyik lábam a lába közé, hogy megtartsam, és gyengéden kezdtem el betolni neki.
Éreztem, ahogy a fájdalomtól összerezzent, elengedtem a kezeit, és gyengéden magamhoz öleltem.
Nyugi, nem sokáig fog fájni – leheltem a fülébe, és csókoltam meg a nyakát.
Halkan nyögdécselt, mindkét kezemet a csípőjére csúsztattam, és gyengéden magamhoz vontam.
Éreztem, hogy az izmai kezdenek ellazulni, előrenyúltam az egyik kezemmel, és gyengéden rárántottam a merevedésére.
Hangos nyögés hagyta el a száját, hátra fordítottam a fejét, belenéztem kicsit könnyes szemébe, és rámosolyogtam.
Az ártatlan tested már nem is olyan ártatlan – nyaltam végig a nyakán. Már megbecstelenítettelek – fogtam meg az állát, és csókoltam bele a szájába.
Mélyen ledugtam a nyelvem a szájába, ő is próbálkozott, és mondhatni egész jól csókolt.
Kis édes, a végén még kiderül, hogy tapasztalt.
Éreztem, hogy közel vagyok, gyorsítottam a tempón, hangosan belenyögtem a fülébe, és beleengedtem a forróságom.
Erőtlenül dőltem a vállára, de ő még nem végzett.
Elmosolyodtam, előrenyúltam a férfiasságához, és kényeztettem.
N-nehh...nem akarom – nyögte halkan.
Még mindig benne volt az ernyedő tagom, és töltöttem az aranyos kis hátsóját.
De, tudom hogy akarod – suttogtam a fülébe. Élvezni fogod.
Gyengéden megharaptam a nyakát, gyorsítottam a kezemen, kieresztette a hangját, és ráélvezett a wc ajtajára.
Erőtlenül csúszott le a wc ajtaján, és lihegve dőlt neki.
Letérdeltem vele szembe, megsimogattam az arcát, és rámosolyogtam.
Remélem nem ijesztettelek meg – mondtam zavartan. De annyira megtetszettél, nem tudtam ellenállni, nem tudtam kontrollálni magam...Sajnálom.
Nem mondott semmit, csak nézett rám nagy barna szemeivel.
Tündéri vagy – mondtam pironkodva. Kellesz nekem.
Meglepetten nézett rám.
Feltápászkodott, kicsit összeszedte magát, meg én is, és megnézte magát a tükörbe.
Hátulról átöleltem, és lecsúsztattam a pocakjára a kezem.
Igazán jól nézünk ki együtt.
Bólogatott.
Ha gondolod körbevezethetlek az iskolába.
Bólintott megint.
Jaj nyugi – karoltam át barátian. Nem kell félni tőlem, nem vagyok ijesztő.
Zavart volt egy csöppet.
Na jó, igaz, kicsit hirtelen támadtalak le, ezer bocsánat.
Elmosolyodott.
Egyelek meg – simogattam meg az arcát, és leheltem puszit az arcára.
Elpirult, és elfordult.
Na de nekem mennem kell az órára, ha netán szeretnél valamit, itt a számom. - nyújtottam át egy kis papírt a számommal. Szija édes – intettem neki, kivettem a ceruzát az ajtó alól, és suhantam a terembe, mert már egy ideje becsöngettek...
Bementem a terembe, és mindenki olyan furán nézett rám...
Csak nem élveztem le a nadrágom?...
Végignéztem magamon, de sehol se volt egy fehér folt se.
Huh...
Elsétáltam a helyemre, és szerencsémre még nem volt bent a tanár.
Sakuchi nagyon nagyon közel hajolt hozzám...
Mi a francot akarsz? - néztem vele farkasszemet.
Olyan kielégült fejed van.
Fú, de nyakon vertem volna...
Bolond, ugyanolyan vagyok, mint eddig, de én nem beszélek veled – tettem karba a kezem, és fordultam el sértődötten.
Puffogott magába, és amíg vége nem lett a napnak, nem is szóltunk egymáshoz.
Lucille már előbb végzett, God meg még bent volt, úgyhogy kettesbe kellett hazamennem Sakuchival...
Mért nem mondod el? - törtem meg a kínos csendet.
Mert megölnél...– mondta halkan.
Meglepetten néztem rá.
Mégis miért ölnélek meg?
Jó elmondom...de csak akkor, ha nem bántasz.
Jól van, nem bántalak.
Nagy levegőt vett, és belekezdett.
Azt a mangát, amit a Saya olvas, azt én rajzoltam, csak álnéven adtam ki. Ő se tudja, hogy én rajzoltam.
Nem hittem a fülemnek...Majdnem leborultam a hallottaktól Bolyhos hátáról, de Sakuchi gyorsan elkapta a kezem.
Ugye most csak viccelsz?
Csóválta a fejét.
Jobban belegondolva, nem olyan nagy probléma az, csak az, hogy nem szólt...
Nem zavar – mondtam halkan.
Mi?
Mondom nem zavar – förmedtem rá. Csak előtte szólhattál volna.
Elkerekedett szemekkel nézett rám.
Akkor azt is megengeded, hogy folytassam? - nézett rám csillogó szemekkel.
Igen – morogtam magam elé.
Akkorát sóhajtott, mint ha szikla esett volna le a szívéről.
Elgondolkoztam.
Mit írtál le abba a mangába? - sandítottam rá.
Semmi O-olyat...
Mond el – kiabáltam rá.
Dehogy mondom – vigyorgott rám.
Mond már el vagy megcsikizlek.
Nem mondta el, lelöktem őt a fűre, és csikizni kezdtem, amíg nem vall.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése