A Múlt Titkai - 1. Fejezet

A Múlt Titkai – 1. Fejezet

Mindenkit elvesztettem, aki számomra nagyon fontos volt...

Az anyám szívrohamba hunyt el...Mai napig nem hevertem ki, pedig már 5 éve volt...Nagyon hiányzik.

Nagyszüleim végelgyengülésbe haltak meg és...A házukat meg rám hagyták, áldja őket meg az ég.

És az egyetlen egy valakit, akit őszintén tiszta szívemből szerettem...A barátomat, egy kegyetlen elmebeteg gyilkos marta el tőlem...

Mély letargiába zuhantam...Láttam...A megcsonkított holtestét...Pszichológushoz kellett járnom emiatt, de hasztalan volt...Sehogy se tudtam kiverni a fejemből.

Amióta ő nincs, csak nagy ritkán mozdulok ki a nagyszüleim házából.

Egész nap bent kuporgok, nem beszélek senkivel, nincs szükségem semmilyen vidám társaságra...

És ami a legszörnyűbb, hogy aki megölte a barátomat, az még mindig szabadlábon van, és éli boldogan az életét...

Ezért utálom ezt az országot...

Nem találtak semmi nyomot, ezért lezárták az ügyet...ez az én formám.

A külsőmre se adok annyit mint régen.

Már a 30-as éveimet súrolom, hosszú fekete csapzott haj, a szemem zöld, a pofámat már mindenhol szőr borítja, és fekete ruhákba járok a gyász miatt...Nem mint ha alapból nem úgy járkáltam volna.

Mivel nem nagyon mozgok, lett egy kis pocakom is emiatt...

Miért...? Miért engem büntet a sors azzal, hogy elveszi tőlem azt akit szeretek...Vannak olyan emberek ezen a világon, akik a levegővételre se méltóak...Mégis vígan szaladgálnak az utcán...

Én már csak egyedül fogok senyvedni az életem hátralévő részén...Mert hogy újra szerelmes...Már nem hiszem hogy valaha lennék.

Nagyszüleimnek nagy házuk volt, és nagy telek is volt hozzá.

Akartak mindig kertészkedni, az előkertet meg a hátsót meg is csinálták szépre, de a hátsó kertet, ahol zöldségeket akartak csinálni, sose jött össze, mert túl kemény volt a föld, és nem bírták felásni.

Tudom, hogy sem a barátom, sem a családom nem akarja azt, hogy ennyire emésszem magam, és elpocsékoljam az életem.

Ideje hát valami változást bevinni az életembe, és újra élni.

Másrészt meg a szomszédság elmondása szerint ebbe a házba, és ezen a telken már rengeteg minden történt...

Mint egy szappanoperába.

Nagyon furcsa egyének lakhattak itt.

Kellemes idő volt kint, gondoltam kimegyek, és felásom a hátsó kertet, csinálok magamnak egy kis zöldséges kertet, ami leköti majd minden szabadidőm.

Így nem fog emészteni a bánat...Annyira.

Felkaptam egy lapátot, és megindultam hátra.

Nagyon le volt pusztulva, nem csodálom hogy kemény a földje, ki tudja mikor nőtt itt valaha is valami...

Lehet valami megölte a talajt...Talán valami méreg, vagy vegyszer, vagy egy hulla...

Túl sok tévét nézek úgy érzem.

Rendesen megizzasztott ez az ásás...Bár nem vagyok hozzászokva a fizikai munkához, mindig is irodákba senyvedtem egész nap...

Hirtelen valami elakasztja az ásómat.

Letérdelek, megpróbálom kiásni, és egy repedt eldobhatós fényképezőgépet kaptam a kezembe.

Furdalni kezdett a kíváncsiság mi lehet rajta, mert láttam, hogy van benne film.

Más kérdés, hogy elő tudják e ezt még hívni...

Hagytam az ásást egy kicsit, felöltöztem, és elindultam előhívatni a filmet.

Három előhívóba voltam, és sehol se tudták előhívni a filmet, mert nagyon sérült volt...

Muszáj valahogy rájönnöm, hogy mi van a szalagon.

Megpróbálhatnám házi megoldásba előhívni, hát még ha tudnám is hogy kell...

Ha a szalag fényt kap, akkor baszhatom, mert tönkremegy az egész...

Vörös szobába, vagy mibe szokták előhívni, teljes sötétségbe.

A kamrám ehhez elég sötét, de előhívó masinám nincs hozzá...

Keresgéltem neten, hátha találok erről információt, hogy meg lehet e otthon ezt csinálni, vagy van e valami különlegesebb előhívó ami bármilyen szalagot elő tud varázsolni.

Hosszú keresgélés után nagy nehezen rátaláltam egy olyan fényképelőhívóra, ami külön ilyen filmek előhívására vannak specializálódva.

Na akkor majd holnap felmegyek a belvárosba, és elintézem, de most inkább megyek aludni, mert túlságosan is furdal a kíváncsiság mi lehet ezen a felvételen.

Bedőltem az ágyba, és egyből elnyomott az álom.

Másnap korán keltem, gyorsan megreggeliztem, és indultam is a belvárosba.

Egész úton azon agyaltam, mi lehet ezen a szalagon, hogy el volt ásva.

Leszálltam a vonatról, és indultam a megadott címre.

Ahhoz képest hogy korán volt, rengetegen nyüzsögtek már...Alig bírtam áttörni magam a tömegeken.

Végre megtaláltam, bementem, és egy aranyos lány mosolyog rám.

• Jó napot.
• Jó reggelt – mondta. Miben segíthetek?
• Egy sérült filmet szeretnék előhívatni. - nyújtottam át.

Megnézte.

• Rendben. Jöjjön vissza pár óra múlva, és megkapja a képeket.

Bólintottam, és addig elmentem egy közeli kajáldába, mert a kíváncsiságtól megéheztem.

Nem hiszem, hogy megnézik mi van a képen, csak előhívják őket, és egy borítékba rakják.

Ettem egy jót a kínaiba, aztán mentem sétálgatni egy kicsit a közeli parkba.

Szép emlékeket idéz fel...Rengeteget sétálgattam a barátommal Teddel, szeretett a természetbe lógni, emiatt ismertük meg egymást.

És a holttestét is egy erdőbe találtam meg...Ott csonkították meg.

Még mindig erősen ég bennem az a látvány...Sok horrorfilmet láttam már, és ha vadidegen lett volna, akkor nem is zaklatott volna ennyire fel, de hát...ő más volt.

Nem emésztem megint magam, elindulok vissza, mert már valószínűleg készek a képek.

Beléptem, a lány felém nyújtotta a borítékot, fizettem, és visszamentem a parkba, hogy ott nézhessem meg a képeket nyugalomba.

Majd megölt a kíváncsiság mi lehet rajtuk.

Leültem egy padra, és izgatottan kezdtem bontogatni a borítékot.

Amint megláttam...Hogy Ted volt az első képen...Nem...Ilyen nincs, nem lehet.

Félve néztem meg a második képet, de az már teljes mértékbe lesokkolt...

Egy férfivel volt rajta együtt, de nem úgy, hanem mikor már...Megcsonkították.

Az az elvetemült fasz állat megbecstelenítette őt...Nem elég hogy megölte, még meg is gyalázta...

Az összes képen rajta volt, vigyorgott rajta, és pózolt a holttestével...

Erőtlenül csúszott ki a kezemből a boríték.

• Ez...Ez nem igaz...Ezt csak álmodom. Ilyen nincs, ilyen nincs... – ordítottam el magam, és fogtam a fejem.

Hogy a faszba lehetséges ez?!

Hogy került ez a fényképező a hátsó kertembe? Az az elmebeteg fasz mért fényképezgette magát?

Olyan düh hatalmasodott el rajtam, hogy széttéptem az összes képet, és szélnek eresztettem...

Meg fogom találni azt az elmebeteget, és eltöröm a gerincét.

Kibelezem, felszabdalom, de még ez is kevés lesz ahhoz, amit ő tett Teddel...Tudtam, hogy vannak beteg aberrált emberek, de hogy ennyire...

Dúlva fúlva mentem a vonathoz, de eszembe jutott, hogy kellenek azok a rohadt képek...Nem fogom tudni így megtalálni azt az élőlényt, ha nincs semmi kiindulási pontom...

Összeszedtem a maradványokat, beraktam egy zacskóba, és elindultam haza.

Megpróbálom össze ragasztatni, hátha rájövök a képekből valamire...

Az még mindig kérdés, hogy hogy a fenébe került ez a felvétel ide...Vajon szándékosan rejtette ide az a féreg?

De ha igen, akkor meg hogy? Nagyszüleim nem vették volna észre, vagy az a nyomorult egyszer itt élt?

Túl sok kérdés kavarog a fejembe...Meg fogok zakkanni, és diliházba kerülök...Amióta Tedet elvesztettem, már rég be kellett volna oda zárniuk...

Mert azt diagnosztizálták be nálam, hogy a trauma miatt kárt tehetek magamba, vagy akár másba is.

Ilyen nem történt...MÉG.

De ha megtalálom azt a férget, biztos lehet benne, hogy abba nem lesz semmi köszönet.

Hazaértem, és bezuhantam a kanapéba...Erőt kellett gyűjtenem ahhoz, hogy összerakjam a képeket.

Erőt vettem magamon, és puzzle-ozni kezdtem a képek darabkáival.

Majdnem agyvérzést kaptam, amire nagy nehezen a kép felét össze tudtam rakni...

A düh eluralkodott rajtam, ezért szenvedek ennyit most ezzel.

Bár...Elég nekem fél kép is, ha rajta van az amit keresek.

Vagyis egy dátum.

Minden fényképezőgép nyom dátumot a kép valamelyik részére, akár eldobható akár nem.

Próbáltam megtalálni, de a képnek ezen az oldalán sehol se volt...

Muszáj volt összeraknom a kép másik felét is, hogy megtaláljam azt a kurva dátumot...

Órákig szenvedtem vele, amire minden apró darabot megtaláltam.

A kép bal alsó sarkába volt a dátum, de csak azt láttam, hogy melyik évbe, és hónapba készült, a napot nem láttam...

Az az egyetlen egy darab hiányzott...Már a hajamat téptem az idegtől...

2006.05. volt a fényképen.

Homályos emlékeim vannak arról, hogy mikor találtak rá Tedre.

Ha jól emlékszem akkor ebbe a hónapba volt...Amikor megölték.

A halottkémek azt mondták, már három napja ott lehetett a holttest.

Akkor valószínű hogy a fényképeket pár nappal előtte csinálta, mielőtt megtalálták Ted holttestét...

Ettől nem lettem sokkal okosabb...Még mindig előttem áll a nagy kérdés, hogy ki a franc követte el ezt...?

Attól még hogy tudom, hogy nagyjából mikor ölték meg, még nem juttatott előrébb...

Arra meg nem jöhetek rá, hogy ki a franc van a barátom hullájával...Ahhoz valami rendőri adatbázis vagy mi a tököm kell, ahol számon tartják az embereket.

Ott meg nem adnak ki információt...

Hmm...Gondolkozni kezdtem.

Ahol Ted hulláját megtalálták, az is lehet, hogy valahol a közelbe van az a szemét is, aki meggyalázta.

Emlékszem még arra a helyre, nem tudnám elfelejteni, még ha akarnám akkor se...

Holnap elmegyek oda, de most muszáj lesz kipihennem magam...Túl kell tennem magamat a mai napon.

Ledőltem, és elnyomott az álom.

Riadtan keltem fel...Azok a képek már a rémálmomba is kísértenek...De rohadtul örülök neki...

Teljesen kivert a víz, mentem gyorsan egy hideg zuhanyt venni.

Megreggeliztem, felvettem egy fekete farmert, egy fehér pólót, egy barna bőr kabátot, és elindultam.

A düh elhomályosította az agyam, nem tudtam per pillanat értelmesen gondolkozni...

Felszálltam a vonatra, és bámultam ki az ablakon.

Még mindig annyi megválaszolatlan kérdés kavargott a fejembe...

Ha megtalálom azt a nyomorultat, előbb kifaggatom, csak azután veszem el az életét.

Leszálltam a vonatról, és megindultam arra a helyre ahol az...történt.

Nem volt túl messze innen, másrészt meg ha az a valaki itt van, biztos hogy felismerem.

Hosszú barna haja volt, és kecskeszakálla, másrészt meg szemüveges volt, és olyan középtermetű.

Ha szembetalálkozok vele csak felismerem...

Az a hely, ahol Tedet megtalálták, még mindig el volt kerítve olyan szalaggal, bár már széjjel volt tépve.

A vérének a nyoma...Még mindig ott volt a fán.

Összeszorult a szívem, és könnyezve rogytam össze.

Talán nem kellett volna idejönnöm...

Nézelődtem, hátha látom azt a férget, de sehol semmi...

Megpróbáltam kicsit összeszedni magam, odaültem a padra, és egy darabig néztem az embereket, hátha ráismerek.

Mivel korábban keltem, mint általában, ugyebár a rémálom miatt...Eléggé ki vagyok merülve, és fájnak a szemeim is.

Már órák óta itt ülök, de ember is alig jár erre, nem hogy az, akit meg akarok találni...

Feltápászkodtam, és pont akkor láttam meg egy olyan fiút, mint aki a képen volt...

Ha ez nem ő az, akkor én nő vagyok...

Megpróbáltam feltűnésmentesen követni, és jobban megnézni, hogy tényleg ő az e, és nem valaki más.

Nem akarok ártatlan embert agyonverni...

A fiú arcán...Volt valami tetoválásféleség a képen...Azt hiszem egy könnycsepp volt a bal szeme alatt.

De ezt most nem tudom megnézni, mert háttal van nekem...

Valahogy elé kéne menni, vagy megvárni amíg lefordul valahova, és akkor megnézhetem.

Az elágazásnál megállt, és mindkét irányba elnézett, de persze, hogy az arcának a jobb oldalát láttam...

Mindjárt odamegyek és leütöm, úgy megtudom, hogy ő az e.

Gyorsan átrohantam én is a zebrán, és most a másik oldalára mentem.

Láttam...Ott volt a könnycsepp alakú tetoválás a szeme alatt.

Ilyen nyilvános helyen nem lincselhetem meg...

Túl nagy a tömeg, és túl világos van, várni fogok estéig, követem őt, hogy megtudjam hol lakik.

Egy egy emeletes kis csoportos panelházba lakott, kicsi erkéllyel.

Olyan volt, mint a filmekbe a kisebb eldugottabb szállodák.

Leültem a ház előtti padra, és vártam, amíg beesteledik.

Sötétedett, már kevesen mászkáltak az utcán, erőt vettem magamhoz, felmentem, és bekopogtam hozzá, vagyis inkább vertem az ajtót...

Kinyitja, és...olyan szelíden rám mosolyog...

• Jó napot. Miben segíthetek?
• Hogy tudsz...Ilyen szelíden és barátságosan mosolyogni, amikor megölted a barátom... - mondtam ridegen.

Értetlenül nézett rám.

• Én vagyok annak a fiúnak a barátja...Akit te megöltél – ordítottam rá. Nem emlékszel? - kaptam el a nyakát, és szorítottam a bejárati ajtóhoz.

Elsápadt...Már tudja miről beszélek.

• Kérlek, had magyarázzam meg. - hadart.
• Mit akarsz ezen magyarázni bazmeg? Megölted és meggyaláztad a barátomat te szemétláda – vertem teljes erőből állkapcson.

Bezuhant a lakásába, és a szobája felé kezdett rohanni.

Neem, ennyivel azért nem úszod meg.

Utána rohantam, el akartam kapni a pólóját, de kicsúszott a kezemből, bement a szobájába, és magára zárta.

Hallottam, ahogy a rendőrséget hívta...Basszameg...

• Nyisd ki azt a kurva ajtót – dörömböltem rajta. Ha egyszer elkaplak feldarabollak bazmeg.

Megjöttek a rendőrök...Bilincset kattintottak rám, és így vezettek végig az egész utcán...

Mindenki a pofámba bámult, de nem érdekelt...Szembeköptem őket, és szitkozódni kezdtem.

Még bosszút se állhatok azért, akit szerettem...