Vakarcs Kölyök... - 1. Fejezet

Vakarcs Kölyök... - 1. Fejezet

Valamiért nagy népszerűségnek örvendek a lányok körében.

Nem tudom mért...Szerintem teljesen átlagos külsőm van.

Hosszú fekete haj, amit többnyire hátrafogva hordok néhány tincset szabadon hagyva, egy piercing van a bal szemöldökömbe, zöld szemem van és körszakállam.

Többnyire fekete ruhákba járok, és tornacipőbe. Utálom a több tízezer forintos cipőket...

Néhány lánc és szegecs szegélyez sajátosan. Szóval olyan tipikus rocker féleség csak mégis kicsit szolidabb.

A lányok rajongásával nincs is problémám, de azzal, hogy egy kis vakarék fiú is folyamatosan utánam lohol...Az már zavar egy csöppet...Próbáltam már lerázni, de nem ment...Kitartó kis vakarék meg kell hagyni.

Talán egy évvel lehet nálam fiatalabb, de ő tényleg az a nagyon egyszerű kategória.

Barna középhosszú haj, barna szem, némi kecskeszakáll, kockás ing és barna farmer.

Nem mondom jól néz ki, de hát akkor is...Ennyire nem lehet nyilvánvaló, hogy meleg vagyok...

Szokás szerint siettem megint haza, hogy játszadozzak, firkáljak meg egyéb tennivalómat tegyem, de az a kis vakarék megint a nyomomba loholt...

Megtorpantam, hátrafordultam, és szúrósan néztem rá.

Hirtelen ő is megdermedt és ijedten nézett rám.

• Mért követsz engem te vakarék? - Kérdeztem morcosan.

Nem válaszolt...Kezdtem ideges lenni.

• Válaszolj - Ordítottam rá.

Semmi...Megfojtom...

Lassan, kimérten kezdtem felé sétálni, megálltam előtte, és olyan közel hajoltam hozzá, hogy összeért az orrunk.

• Nem beszélsz? - mondtam ridegen. Akkor erőszakkal nyitom ki a szád.

Lágyan megfogtam az állát, közel húztam magamhoz, és belenéztem a szemébe.

• Milyen ártatlan hamvas ajkak. - vigyorodtam el. Milyen kár hogy meg kell becstelenítenem.

Lágyan végigsimítottam az arcán, közel húztam magamhoz, és finoman megcsókoltam.

Nehezen nyitotta a száját, erőszakkal kellett kinyitnom, de ahhoz képest, hogy először csókolt...Bár ki tudja.

Remegni kezdett a lába, gyorsan betoltam a bal lábam a lábai közé, és a kezem a derekára csúsztattam, hogy biztosan tartsam.

Pár lányt megnevettettünk, ahogy elhaladtak mellettünk.

Mindig is volt egy olyan vágyam, hogy ilyen dolgokkal összepisáltassak egy lányt, akinek ez tetszik.

Pár pillanat múlva szakadt a csók, és kipirulva nézett rám.

• Milyen édes - simítottam végig kipirult arcán.

Még kapkodta a levegőt, rámosolyogtam, és kiegyenesedtem.

• Hoch vagyok - vigyorogtam rá, fordítottam neki hátat, és intettem.

Mint ha valami "Tou"t hallottam volna a távolból. Legalább már a nevét tudom.

Remélhetőleg ezek után már nem fog nyaggatni, vagy ellenkezőleg...

Sokat gondolkoztam ezen a párkapcsolat dolgon.

De eddig akárhányszor próbálkoztam, mindig belebuktam...Vagy a másik probléma...Nagyon ki akartam sajátítani, csak magamnak akartam.

És ez sok barátomnak nem tetszett...Nem akartam én azt, hogy elszakadjon a barátaitól...Túl nagy a birtoklási vágyam, ezért nem próbálkozok mostanság...

Ha ezzel a vakarékkal megpróbálnám ugyanaz lenne a vége...És nem akarok egy újabb csalódást...Még az előzőt se hevertem ki teljesen pedig már évek óta volt...

Egész úton hazafelé ez járt a fejembe, pedig nagyon nem kellett volna...

Lehet hogy csak poén volt...De olyan dolgot éreztem, amit már rég nem.

Fenébe az érzelmeimmel...

Hazaérve betoltam egy kis lazulós zenét, fetrengtem az ágyon, tömtem a fejem, és bámultam a plafont.

Nem emésztettem magam sokáig, inkább mentem zuhanyozni.

Beálltam a zuhanyzó alá, a falnak támaszkodtam, és hagytam hogy a forró víz áztassa a kissé macis szőrös testem...

Hát igen...Lehet nem vagyok nádszál, de legalább hasonlítok egy férfire, nem úgy mint azok a "fiúk" akik mostanság az utcán járkálnak...

Sehogy se akart kimenni a fejemből az az átkozott csók...Lehet van valami a kis vakarékba ami megfogott.

Kimásztam a zuhany alól, megtörülköztem, felvettem egy fekete bokszert, és bevettettem magam az ágyba.

Remélhetőleg elfelejtem holnapra ezt a dolgot...Bár kétlem...

"- Mond, suttogd a fülembe - lihegtem. Hallani akarom!

• A tied vagyok - suttogta a fülembe Tou. Csak a tied - ölelt át szorosan, mint eddig még soha senki.
  Lágyan megfogtam az állát, és belenéztem könnyes szemeibe.

• Csak az enyém vagy. Örökké. - csókoltam meg és szorítottam magamhoz."

...Úgy keltem, mint ha leforráztak volna...Ez az álom...Egyszerre volt jó is meg rossz is...

Gyorsan felkaptam egy szürke pólót, egy fekete farmert, fel a tornacipőm, és elindultam a suliba.

Aztán jöttem rá, hogy otthon hagytam a táskám...

• Basszus...

Hazarohantam, újra elindultam, és elmélkedtem az átlagos, nem Touval kapcsolatos gondolataimról...

Nagy elmélkedésembe nekimegyek valakinek, és persze, hogy Tounak...

Furán nézett rám...El se tudom képzelni milyen képet vághattam...

Meg az egész helyzet olyan furcsa volt...Főleg mert a mellkasomig ért...

• Cső - törtem meg a csendet, és mutattam neki a tőlem megszokott béke jeles köszönésem.

Próbáltam leplezni a zavartságom, de nem ment...

Szótlanul sétáltunk egymás mellett, amíg Tou meg nem törte a csöndet.

• Furát álmodtam – mondta.

Egy pillanatra megállt a szívem és levegőt is elfelejtettem venni...

• Én is - törtem meg a pillanatnyi sokkot. De már el is felejtettem.

Ránéztem az arcára, és némi bizonytalanságot láttam rajta...

Vajon...Ugyanazt álmodta mint én?

Nem...Az lehetetlen...Vagy nagyon kicsi esély van rá...

És lehet hogy pont a száz százalékból az az egy százalék az, hogy ugyanazt álmodtuk...

Iskolába beérve elváltunk egymástól, de még utoljára elkaptuk egymás tekintetét.

Nem tudnám megmondani mit éreztem akkor...

Van valami nagyon furcsa a szemébe, ami rabul ejt...

Fenébe, szerelmes lettem ebbe a kis vakarékba?!