Vakarcs Kölyök... - 2b. Fejezet

Vakarcs Kölyök... - 2b. Fejezet

Csütörtök van, mindenki arról a hülye szalagavatós szarságról beszél ami holnap lesz...

Valamiért én nem voltam feltüzelve emiatt...

A keringőzést alapból nem szeretem, hát még véletlenül se akarok pingvinnek kinézni abba a hülye frakkba, meg lányokkal táncolni...

Az iskolába járó összes lány felkért, hogy táncoljak velük, de mind visszautasítottam...

Bár meg kell hagyni, volt köztük egy két szépség, de a külső nem minden, attól még rohadhat a lelkük.

El fogok menni, meg muszáj is elmennem, de csak azért, hogy felzabáljam a büfét, meg nézzem azt, ahogy a szerencsétlenek táncikálnak, és röhögjek egy jót.

Anyám dolgozik, úgyse ér rá, apám le se szar engem bátyám meg...Felejtős.

Öltönyt se fogok felvenni, még csak az kéne...

Ilyenkor örülök, hogy van bátyám, "kölcsönkérte" és gondolom eladta, és többet kapott érte, mint amennyit az élete ér.

Eljött a péntek, tök kómásan mászok ki az ágyból, és nézek a tükörbe...

• Borzalmasan nézek ki - szörnyedtem el.

Mentem gyorsan lezuhanyozni, aztán megszárítottam a hajam, felvettem az ingem, rá egy laza nyakkendőt, a jól megszokott fekete farmerom, tornacipőm, megfésülködtem, összefogtam a hajam, és kicsit megborotválkoztam.

Újra belenézek a tükörbe.

• Máris jobb - elégedtem meg magammal.

Gyorsan megreggeliztem, és megindultam nyugisan az iskolába.

Legalább ezen az egy napon nem kell sietnem annyira...

Már az egész iskola nyüzsgött ettől a baromságtól...Addig is kimentem a tetőtérre, amíg nem kezdődik.

Gondoltam Tou is itt lesz valahol, de senki se volt itt rajtam kívül.

Nekitámaszkodtam a korlátnak, és az eget bámultam.

• Mi olyan nagy szám ebbe a szalagavatós izébe... - sóhajtottam.

Táncikálnak, szalagot tűznek rám stb...Baromság...

Ezért nem is stresszelek rajta.

Eleget lógtam itt, mentem vissza mielőtt lekésném ezt a nagyszabású hülyeséget...Annyira nincs kedvem olyan tömeg elé kiállni...

Mindenki kezdett a helyére menni, mi is sorakozni, aztán végre megláttam Tout egy fekete öltönybe.

Meg kell hagyni nem nézett ki olyan rosszul öltönybe.

Elhaladtunk egymás mellett, vállba vertem, és egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, de valami furcsa volt ebbe a pillantásba...Mint ha szomorúság tükröződne a szeméből.

Kicsit összeszorult a szívem. De majd szalagozás után kifaggatom.

Végre mindenki elhelyezkedett, és elkezdhettük végre...

Persze, hogy öt végzős osztály van...Ez el fog tartani egy darabig.

Elkezdődött a szalagtűzés, én meg éreztem, hogy mindjárt elalszok állva...

Amikor végre hozzám értek osztálytársam megbökött, hogy kelljek fel, feltűzték a szalagot, ami persze, hogy megszúrt...

Másodszorra már jó helyre szúrta, kezet fogott velem az osztályfőnök, aztán aludtam tovább állva, mint egy zsiráf, amíg vége nem lesz.

De amint Tou nevét meghallottam, egyből felkaptam a fejem.

Megtűzték, és ő róla is mutattak gyerekkori képeket.

Elvigyorodtam. Milyen kis cuki - gondoltam magamba.

Végre vége lett a szalagos baromságnak, és most jöttek az osztálytáncok.

Mi osztályunk is készült ilyennel, csak én nem voltam benne, mert nem volt kedvem táncikálni...

A próbákon ott voltam, mert az osztályfőnök kötelezővé tette az ottlétet, még ha nem is táncoltam...

Egész jó táncot hozott össze az osztályunk, még külsőleg is egész jól megvoltak csinálva.

Csak a némettanárunk nézte fintorogva...Fulladna bele a németbe...

Végig tapsolták őket, a mi osztályunk volt a legjobb, bár ez nem volt kérdés, de azért a többi osztály is jó táncot hozott össze.

Mindenki letáncolta a magáét, és jött a keringőzés.

Odamentem a falhoz, nekitámaszkodtam, és néztem a puccos keringőt.

Lejjebb vették a fényt, a párok bementek a tánctérre, táncikáltak, a szülők majd el csöppentek, hogy lányuk fiúk milyen csodálatosan táncol...

Majdnem rosszul lettem, de meg tudtam állni, hogy ne rohanjak ki sírva a túl tökéletes összhang miatt...

Nem szeretem a túl szép, túl nyálas dolgokat...Fölöslegesek.

Nézelődtem Tou hol lehet, kivel táncol, de sehol se láttam.

Körbenéztem, aztán láttam meg Tout egy magányos távoli széken üldögélve...

Dühösen trappoltam oda hozzá, álltam meg előtte, és fogtam meg a fejét.

• Te meg mit csinálsz itt? Mért nem táncolsz? - Háborodtam fel.

Szomorúan nézett rám, amitől megint megsajdult a szívem.

• Senki se akart eljönni velem táncolni... - mondta elhalóan.

Fú...most kb. az összes csúnya szót eltudnám sorolni azokra a hülye picsákra, de nem fárasztom magam vele...

Nem bírtam nézni, ahogy szomorkodik.

• Te mért nem táncolsz senkivel? - kérdezte a földet bámulva.

• Chh...én mindegyik lányt visszautasítottam...Nem szeretem a puccos táncokat. - legyintettem.

Pár pillanatig egyikünk se szólalt meg, de tudtam mit kell tennem...

Odaálltam elé, és kinyújtottam a kezem.

Tou kérdően nézett rám.

• Szabad egy táncra? - mosolyogtam rá.

Olyan vörös lett, mint még soha.

Óvatosan megfogta a kezem, és behúztam a tánctérnek hazudott térre.

Eléggé feszült volt, nehezen mozgott, másrészt meg én se vagyok táncbajnok...

• Mindenki minket néz... - fordult körbe.

• Szard már le - fogtam meg az arcát, és fordítottam magam felé. Csak engem nézz, zárd ki a külvilágot.

Belenézett a szemembe, és én is valami hasonlót éreztem, mint ha az egész világ megszűnt volna.

Olyan dolog volt ez, amit nem tudnék szavakba önteni...

Általában nem szoktam ilyen nyálas lenni...De valamiért most rám tört...Talán mert már rég volt valakim.

Néztünk egymásra aztán hirtelen elvigyorodtam.

• Mi az? - nézett rám meglepetten.

• Aranyosak voltak a gyerekkori képeid – kuncogtam.

• Jaj ne hozz már zavarba - markolta meg az ingem és bújt a mellkasomhoz.

Egy számomra nagyon kedves mese jutott eszembe erről. Régi szép emlékek.

Nem mert felnézni, de éreztem, hogy gyengéden körbeölel a kezével.

Megsimogattam a fejét, a másik kezemmel meg gyengéden magamhoz öleltem.

Bátortalanul rám mosolygott, visszamosolyogtam rá, és visszadőlt a mellkasomra.

• Jaj te...

Rég éreztem már magam ilyen boldognak...Pedig azt hittem már sose fogom érezni a boldogságot.

Így táncoltunk még egy darabig, nem tudom meddig, de nem is érdekelt.

Egy idő után arra eszméltem, hogy alig vannak már itt, csak a büfénél voltak és beszélgettek, és már csak mi táncikáltunk itt...

Kezdtek elpakolászni, mint ha nem is lennénk itt...

Tou odament a szüleihez, akik még a tanárokkal beszélgettek és vidultak.

Visszajött, és azt mondta haza kell mennie...

• Nálam aludhatnál - vigyorogtam rá.

Valami igenfélét motyogott az orra alatt, de azt mondta haza kell mennie még elintéznie valamit.

Elindultunk a már mélykékbe borult égbe, de belül boldog voltam, még ha ez furcsán is hangzik tőlem...De nem érdekelt.