Kicsi Falu - 3. Fejezet

Kicsi Falu – 3. Fejezet

Egy hete vannak itt a szomszédok, de a kutyán kívül semmi más életformát nem láttam még...

Lehet a kutya az új szomszédom...

Túl sok állatos filmet nézek úgy érzem, de hát akkor mért nem látok senkit...

Gondoltam elmegyek egy kicsit sétálgatni Mimivel, más dolgom úgy se nagyon van...

A kertbe már mindent megcsináltam, és kezdek nagyon unatkozni anélkül a két lökött nélkül.

Felvettem Mimit a nyakamba, és gondoltam hátha mégis meglátok valakit véletlenül, és átkukkantok.

Nézelődtem ide oda, de nem láttam semmit, csak a kutya ugatott rám.

Hirtelen bújik elő egy fiú a kerítés mögül, és ijedtembe majdnem hátra esek...

• Jézusom... - kapkodtam a levegőt.
• Nem akartalak megijeszteni – kuncogott. Gyomlálok a kerítés mentén.

Milyen helyes volt...Hosszú fekete göndör haj, körszakáll, szemüveg, zöld szem, és fekete póló, meg farmer.

Belenézett a szemembe...Majdnem elolvadtam, de mégse...

• Hogy hogy eddig nem láttalak itt? - néztem rá.
• A házat újítottuk fel bent.

Óh...Értem.

Rám mosolygott...Úgy elvörösödtem...

• Ha végeztél a gazolással, nincs kedved eljönni velem sétálni?
• Szívesen.

Mimi piszkálni kezdte a fülem...

• Ő a húgom Mimi – simogattam meg a kezét. Ki kell fárasztani – kuncogtam. Megkérdezhetem a neved?
• Jack vagyok – mosolygott rám. És neked?
• Hoch.
• Nagyon hasonlít rád a húgod – kuncogott.

Nekem ez eddig nem tűnt fel...

Jack elment, a házba, én meg addig bementem Muffinak adni kaját, hogy lefoglalja magát, amíg nem vagyunk itt.

Adtam neki vizet, meg kaját, újra felkaptam a nyakamba Mimit, és Jack már kint várt rám, és nem tudom, de Tom és Ted is valahogy idekerült...Gyanús.

• Ti meg hogy kerültetek ide? - sandítottam rájuk.
• Épp erre jártunk, és gondoltuk benézünk – kuncogott Ted. És ki az a pöttöm kislány a nyakadba?
• Mimi vagyok – mondta Mimi. Hoch kishúga.
• Mért nem beszéltél róla?
• Én magam se tudtam róla... - morogtam.
• És ki ez a szépfiú? – néztek Jackre.
• Az új szomszédom Jack.

Kimentünk a kapu elé.

• Indulás – iramodtam meg.

Ted elől beszélgetett Jackel...Rossz érzésem van.

Tom meg hátul jött velem.

• Miről beszélnek? - kérdeztem gyanakvóan, de Tom meg se szólalt, csak kuncogott...

Jack hirtelen rám nézett...De...Olyan furcsa volt...Mint ha azt éreztem volna, hogy elmegy minden kedvem az élettől...

Ijesztő...

Visszafordult, és beszélgetett tovább Teddel.

Reménykedem hogy nem összehozni akar vele...

Bár tetszeni tetszik, mert nagyon is jól néz ki, de hát akkor is...Megszívtam már egyszer a társkereső hülyeségüket...

Nem akarok még egyszer belebukni a hülyeségükbe...

Ted hátrafordult, és rám vigyorgott...Rosszat sejtek.

Elmentünk a játszótérre, leraktam Mimit, és elment játszadozni, mi meg addig leültünk beszélgetni.

Hátradőltem, és bámultam a felhőket.

Ők hárman vidultak valamin, de nem nagyon figyeltem rájuk...Feszült voltam, másrészt meg nem volt olyan vidám hangulatom, mint nekik.

Gondoltam felállok, és odamegyek Mimihez, mert elég nehezen tudja magát hajtani a hintába.

• Segítek – löktem meg. De legközelebb szólj.

Jack áll oda mellém, és támaszkodik a hintának.

• A barátaid sok jót mondtak rólad – mosolygott rám.
• El tudom képzelni... - morogtam.
• Mondták, hogy rég nincs már senkid.
• Jó hogy az egész élettörténetem nem mondják el... – háborodtam fel.

Jack kuncogott, és átkarolt.

• Ők csak azt szeretnék, ha boldog lennél.
• Tudom...

Pár pillanatig csak néztük egymást.

• Tetszel – mosolyodott el.

…

• De elvörösödtél – kuncogott.
• Az a két dinka mondta, hogy próbálkozz be nálam...
• Dehogyis. Magamtól próbálkozom. Ők csak elmondták milyen a személyiséged, ezért tetszettél meg. Mondták azt is, hogy te hoztad őket össze.
• Igen... - mondtam hallgatagon.
• Az ő elmondásuk szerint rendes vagy.
• Dehogy. Én gonosz, zord, komor fiú vagyok – morgolódtam.

Kitört belőle a nevetés.

• Látom mennyire gonosz vagy – kuncogott, miközben nézte, ahogy lököm Mimit.

Mimi megunta a hintázást, és ment csúszdázni, én meg addig beszélgettem Jackel.

Hm...Hasonló volt némileg az ízlésünk.

Annyira elszállt az idő, hogy már kezdett besötétedni.

• Lenne kedved nálam aludni? - fogta meg a vállam Jack. Hozhatod a húgod is, jól eljátszik majd a kisöcsémmel – kuncogott. Meg a kutyádat is.
• R-rendben – nyögtem ki.

Elindultunk haza, Ted és Tom leváltak tőlünk, és elmentek haza.

• Akkor mindjárt jövök – mondtam, és mentem be.

Gondoltam...Megmutatom neki a kedvenc zenémet, amit mostanság elég gyakran hallgatok a hangulatom miatt.

Spice Girls – Viva forever.

Kíváncsi vagyok mit fog hozzá szólni...Lehet ki fog nevetni...

Gyorsan kiírom egy cd-re, felkapom Muffínt, és megyek át Jackhez.

Mennyire örülök, hogy nincs messze...Lusta vagyok egy csöppet, de megtehetem.

Csöngettem, vártam, és pár pillanat múlva már jött is.

Nagyon aranyos kutyája volt, szét nyalogatott.

Leraktam Muffint, hogy megismerkedjen vele.

Muffin először félt tőle, de aztán elkezdtek játszadozni.

Bementem hozzájuk, köszöntem a szüleinek, és Mimit bevitte az öccséhez.

Bementünk a szobájába, és zavartan ültem le az ágyra.

• Ne legyél már ilyen feszült, nem foglak megenni – kuncogott, és ült le a gépéhez.

Könnyű azt mondani...

Körbenéztem a szobájába.

Rengeteg sok filmje volt, meg mindenféle mütyürje, amiről azt se tudtam, hogy micsoda...

Odamentem mögé, hogy megnézzem mit csinál.

• Gondoltam nézhetnénk valami filmet – törte meg a csendet Jack.
• O-oké – nyögtem ki.

Zavartan álltam mögötte, aztán közelebb léptem hozzá, és bátortalanul átöleltem.

• Hmm – kuncogott.

Olyan jó volt ölelni. Elbódított az illata és olyan jó puha volt.

Azon kaptam magam, hogy a hasát simogatom...

• Bocsi... - mondtam zavartan.
• Nyugodtan – simogatta meg a kezem.

Hirtelen olyan nagy vihar kezdett kint tombolni, majdnem megállt a szívem...

• Kicsi...korom óta félek a viharoktól – mondtam hallgatagon.
• Én a sötéttől – mondta Jack.

Érdekes.

Én szeretek sötétbe lenni, olyan megnyugtató.

Ha egy kicsi fény is van a szobámba, amikor el akarok aludni, akkor nem tudok, mert zavar...

Teljes sötétségbe, és csendbe tudok csak elaludni.

Akart akaratlanul is letévedt a kezem Jack ágyékához...Basszus.

• B-bocsi – rántottam hirtelen el.

Kuncogott, megfogta a kezem, és becsúsztatta a szabadidőnadrágjába.

Nyeltem egyet...Jó nagy volt neki, és eléggé meg volt keményedve.

A vihar egyre jobban durvult el, már az eső is kezdett esni.

Lágyan markolászni kezdtem Jacket, halkan nyögdécselt, és becsúsztattam a kezem a bokszerjába.

Csókolgattam a nyakát, lágyan masszíroztam, és hirtelen elment az áram...

A frász jött rám, és pánikolni kezdtem.

• Nyugi, nyugi – nyugtatgatott le Jack. Vannak gyertyáim.

Pont a legjobbkor lett időzítve ez a hülye vihar.

Leültem az ágyra, és bámultam magam elé a sötétbe.

Jack az egész szobát teletette gyertyákkal, és ettől olyan meghitt, romantikus hangulat lett, mint egy szappanoperába...

Bár ez esetbe nem zavart.

• Hát, sajnos filmezni nem tudunk – mondta Jack.
• Pedig hoztam neked egy zenét, amit meg akartam mutatni – mondtam elkeseredetten.
• Milyen zenét? - nézett rám.
• Mostanában sokszor szoktam hallgatni.. - mondtam elvörösödve.
• A magnómon meg lehet hallgatni – kuncogott.

De rég hallottam ezt a szót.

• Van hozzá nagy elem, megy áram nélkül is.
• Kicsi koromba láttam utoljára ilyen elemet, amikor anyámmal strandra mentem. Azt se tudtam, hogy még gyártanak ilyet.
• Kevés van, de még nagy ritkán gyártanak.

Odaadtam neki a cd-t, és vártam.

Berakta, és elindította.

Eléggé meglepődött.

• Ezt a számot utoljára kicsi koromba hallottam – mondta Jack.
• Annyira...megszerettem – mondtam hallgatagon. Alapjáraton nem rajongok az ilyen zenékért...De ez úgy hozzám nőtt.

Rám mosolygott, odaült mellém, és átkarolt.

Lecsúszott az ágy elé, és én is lementem mellé.

Zavartan néztem rá.

• Azt hittem kinevetsz, hogy ilyet hallgatok... - mondtam zavartan.
• Dehogy. Én is szeretem – mosolygott rám.

Olyan...Kedves volt.

Bátortalanul felálltam, és az ölébe ültem.

Rám mosolygott, körbefont a kezével, és átölelt.

Olyan kellemes melengető érzés járt át, mint még sose.

A zene meg csak ismétlődött újra, és újra, és újra...

Jack elengedett, megfogta az állam, és a szemembe nézett.

• Nagyon szép szemed van – mosolygott rám.
• Ne hozz már zavarba... - takartam el az arcom.

Elhúzta a kezem az arcom elől, rám mosolygott, megint megfogta az állam, közelebb húzott magához, és lágyan megcsókolt.

Átjárta az egész testemet a forróság, lehámozta rólam a pólóm, és félre dobta.

Én is megszabadítottam a pólójától, és itt ült előttem fél pucéron...

Nyeltem egyet.

• Nagyon jól...nézel ki – nyögtem ki.
• Te se panaszkodhatsz – húzta végig ujjbegyeit a mellkasomon.

Beleborzongtam az érintésébe.

Újra megcsókolt, szorosan magához ölelt, és alattam kezdett babrálni.

Levettem a nadrágom, és a bokszerem, és ott álltam előtte...Pucéron.

• Ne legyél zavarba – simogatott meg. Nem fallak fel – kuncogott.

Elővette a már megkeményedett tagját, és bátortalanul visszaültem az ölébe.

• Még sose csináltam... - mondtam zavartan.
• Akkor elővigyázatos és gyengéd leszek – ölelt magához, és suttogta a fülembe.

Kényelmesen elhelyezkedek, és lassan kezdi el betolni.

Összerezzenek a fájdalomtól, erősen magamhoz ölelem, és érzem, hogy beleharap a nyakamba.

Imádom...Ha a nyakamat harapdálják. Az a gyengém.

Simogatta a hátam, csókolgatta, harapdálta a nyakam, hogy elvonja a figyelmem a fájdalomról, és a fájdalom máris tovaszállt.

Jack halkan nyögött a fülembe, szorosan magához ölelt, és egyenletesen vonaglott bennem.

Valamiért...Olyan szomorú érzés tört rám...

Talán a zene miatt, meg amiatt, amit mondani akar.

Éreztem, ahogy a könnyek folynak le az arcomon, és esnek Jack vállára.

• Mi baj? - fogta meg az állam. Még mindig fáj?
• Nem dehogy... - mondtam hallgatagon. Csak ez a zene...Azt juttatja eszembe, hogy még sose volt igazán olyan valakim...Aki teljes szívéből szeretett...

Megint könny folyt le az arcomon, de Jack letörölte, és végigsimított az arcomon.

Átölelt, és a fülembe suttogta.

• Én szeretni foglak teljes szívemből. - ölelt szorosan magához.

Úgy érzem...Most boldog vagyok.

Nagyon sok idő után, de úgy érzem van miért élnem, van miért boldognak lennem.

Bár amióta Mimi megjelent az életembe boldognak mondhatnám magam, de a boldogságom most teljesedett ki igazán.

Éreztem, ahogy Jack teste megfeszül, gyorsított a tempóján, hangosan nyögött a fülembe, és belém engedte forróságát.

Sose gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe fogom elveszteni a szüzességem...De az is biztos, hogy nem fogom sose elfelejteni.

Lemásztam Jackről, felültem az ágyába, és hirtelen leteper az ágyra, és lefogja mindkét kezem.

• Még nem végeztünk – vigyorgott rám sunyin.

Lágyan megfogta a férfiasságom, és megnyalta a végét.

Hangosan nyögtem, befogtam a szám, hogy Jack szülei nehogy meghallják...

Erősen szívni kezdte, körbeölelte a nyelvével, rátettem a fejemre a párnát, hangosan ordítottam, és belelövelltem Jack szájába.

Annyira...Zavarba voltam.

Felültem, és bámultam rá.

Nem mondott semmit, csak felkúszott, lágyan az ágyra lökött, és megcsókolt.

A vihar már elállt, és Jack anyukája mondta, hogy menjünk ki, mert sütögetni fogunk.

Feltápászkodtam, felvettem a ruháim, és zavartan megállok Jack előtt.

Odalépek hozzá, átölelem, és a fülébe suttogom.

• Köszönöm.

A zene leállt, elhallgatott, gondolom lemerült az elem, de furcsamód pont annál a résznél, ahol a Klippbe a fiú elbúcsúzik a barátjától.

Valószínűleg ökörré együtt maradnak, legalábbis az én világomba, vagy a fiú is ment a barátjával.

Remélem én is együtt maradok Jackel jó sokáig.

Megsimogatta az arcom, rám mosolygott, és kimentünk sütögetni az éjszakába.