Vakarcs Kölyök... - 2a. Fejezet

Vakarcs Kölyök... - 2a. Fejezet

Szokás szerint lefeküdtem a padra, és bámultam magam elé, amíg nem jött a tanár.

Ebbe az iskolába nincs olyan tanár, aki ne késne el...Nem mint ha ez baj lenne.

Bejött a tanár, elkezdte az órát, de én csak bámultam ki az ablakon, nem kötött le a tananyag...

Nem mint ha általában lekötne a matek, pedig régebben szerettem.

Hogyan tudhatnék meg többet Touról...Nem támadhatom le, és faggathatom ki...Már így is furának tart...Igaz az vagyok, de nem úgy, ahogy ő látja.

Nincs más választásom...Kémkednem kell utána, ki kell fülelnem, nézni, mit csinál az osztálytársaival.

De ezt inkább majd holnap, most a padtól sincs kedvem felállni...

Lassan csordogál a nap, fél napot átalszok, másik felén odafigyelek, és amint kicsöngetnek az utolsó órámról összepakolok, de még nincs erőm felkelni a padtól...Megvárom míg mindenki kiviharzik, erőt gyűjtök, feltápászkodok, és elindulok haza a délutánba.

Furcsamód nem látom sehol se Tout a közelbe...Ez nagyon gyanús...

Vagy előbb végzett, vagy még bent van, vagy itt ólálkodik valahol körülöttem csak nem veszem észre...

Nem volt semmi furcsa se, gondoltam nincs itt, amíg nem kezdett mozogni a bokor...

• Gyere elő - mondtam hátra se fordulva. Tudom, hogy ott vagy.

Elvörösödve mászott elő, és zavartan nézett rám.

Odaálltam elé, rámosolyogtam, és megborzoltam a fejét.

• Kitartó kis vakarék vagy. Majd meglátjuk mi lesz belőle.

Megint hátat fordítottam neki, intettem, és elindultam hazafelé.

Megvacsoráztam, lefürödtem, beraktam egy kis alvós zenét és máris aludtam.

Megint ugyanazt álmodtam...

Ez valami jel...Vagy az ufók szórakoznak velem...Vagy Tou manipulálja az elmém...Egyik se tűnik túl valószínűnek, túl sok filmet nézek...

Ennyire nem puhulhatok el...Nem Nem Nem...

Kezdek bizonytalan lábakon állni...Gyorsan felöltöztem, reggeliztem, és indultam is a suliba.

Megint találkoztam Touval...Intettem neki, ő is nekem, és szótlanul mentünk az iskoláig.

Az előtérbe elváltunk, és mindenki ment a maga órájára.

De a következő szünetbe kilesem...Tudom, nem szép dolog, de ez kényszerhelyzet.

Elkezdődött a Történelem, ami az egyetlen olyan tantárgy volt, ami tényleg érdekelt is, mert sok sok beteg történelmi személy volt.

Másik ami ennyire tetszik az az irodalom, amibe szintén eléggé beteg, elvont írók vannak, akik olyan dolgokat vetettek papírra, amíg még engem is letargiába taszítanak...

Kicsöngettek, és már mentem is az utamra. A másik kérdés már csak az volt, hogy hol van Tou terme...

Pedig mondta, melyik osztályba járt...

Pár perc bolyongás után megtaláltam, de Tou nem volt bent...

Valaki bökdösni kezdi a vállam, hátrafordultam, és Touval néztem farkasszemet...

Ha egy animébe lennénk, itt jelenne meg az a nagy kínos izzadtságcsepp...

• Mit keresel te itt? - Nézett rám kérdően Tou.

• Te meg mért nem vagy a termedbe? - Kérdeztem felháborodottan.

Nem válaszolt, és a földre vetette a tekintetét...

Volt sejtésem miért...Nem kedvelték az osztálytársai...Tudom milyen értés...Fú de utálom az ilyen embereket...

• Gyere - karoltam át barátian. Menjünk fel a tetőtérre.

Ha jó idő van kint és nincs itt senki gyakran lógok itt. Csend nyugalom magány vesz itt körbe, és nincs is másra szükségem.

Nekitámaszkodtam a korlátnak, és bámultam le a diákokra.

• Még mindig nem válaszoltál mit kerestél a termemnél? - nézett rám Tou.

Nyeltem egyet...

• Csak...Izé...többet akartam rólad tudni ennyi...

Most még az átlagnál is hülyébbnek nézett, mint általában...

• Hogy tudnál meg többet rólam ha figyelsz? Mért nem kérdezel?

...Hámemert...

• Jól van - kezdtem bele. Akkor kérdezek. Mit csinálsz szabadidődbe, van hobbid, szereted az állatokat, meséket, horrorfilmeket?

Szegényre annyi mindent zúdítottam, hogy azt se tudta, hova kapja a fejét.

• Hát szabadidőmbe szeretek erdőkbe, és kihalt helyeken mászkálni. Élek halok a kihalt helyekért. Hobbi hmm....Tollakat gyűjtök.

Elkerekedett szemekkel néztem rá...

Ööööö...

• Tollakat?

• Igen. már van vagy 1000 féle tollam.

Elvetemült...Bár hasonló függőségeim nekem is vannak, úgyhogy ez nem baj.

• Egyszer szívesen megnézném, fiatalabb koromba én is toll mániás voltam.

Felcsillant a szeme.

• Többire visszatérve - folytatta. Szeretem az állatokat, van egy nyulam, meg egy német juhászom, szeretem a meséket, főként a régieket, amiket akkor adtak, amikor felnőttem, nem azt a trágyát, amit most adnak...Bár kivételek vannak köztük, amik jók.

• Ne is mond - legyintettem. Amikkel most tömik a gyerekek fejét...Az siralmas.

Egyetértően bólintottunk.

• És a horrorfilmeket imádom. Mindent minden mennyiségbe, olyan sok van, nem is tudom rendszerezni őket.

Pár pillanatra ledermedtem...

• Miért nézel már megint ilyen ijesztően? Mit tettem? -kérdezte Tou riadtan.

• Kísértetiesen hasonlít az ízlésünk.

Sunyin elvigyorodott.

• Te csak ne nevess, ez még kevés.

Amint látom nem rendült meg.

Meglássuk mit csinál most.

• Hmmm - vigyorodtam el sunyin, és kezdtem óvatosan taszigálni a falhoz.

Nekiment a falnak, közel hajoltam hozzá, és két kézzel közrefogtam.

• Most tele vagy önbizalommal ugye? Akkor csókolj meg - vigyorogtam. Ha van önbizalmad meg tudod tenni.

Közel hajoltam hozzá, olyan közel, hogy az ajkunk már szinte összeért.

• Nem mered? - suttogtam a szájába.

Kipirultan nézett rám, aztán kezembe vettem a dolgokat.

• Hát jó...Ha te nem akarod - tapadtam fiatal ajkaira, és csókoltam vadul a napsütéses délutánba.

A kezem lecsúszott az ágyékához, lágyan rámarkoltam, halk nyögés hagyta el a száját, és óvatosan benyúltam a pólója alá.

Lágyan végigsimítottam a hasán, mindkét kezét a falhoz fogtam, megint betoltam a bal lábam a lába közé és hevesen csókoltam.

Pár perc múlva szakadt a csók, ledermedt tekintettel nézett rám, és lágyan végigsimítottam kipirult arcát.

• Több önbizalmat - kacsintottam rá, és engedtem el a kezét.

Lecsúszott a földre, pihegett, letérdeltem vele szembe, és szétborzoltam a haját.

• Légy merész - tápászkodtam fel a földről, és indultam vissza a teremhez, mert mindjárt csöngetnek.

Ő is összeszedte magát, és visszament a terméhez.

Muszáj valahogy önbizalmat öntenem bele...Furcsa hogy ilyen hasonló az ízlésünk. Megér egy próbát.