Fura Osztály - 3. Version - 1. Fejezet

Fura Osztály 3. Version – 1. Fejezet

Sose volt még ilyen bolond osztályom, nem mint ha ez baj lenne.

Egyetlen percem se telik unalmasan, bár...Itt is beleestem ugyanabba a hibába, mint már sok osztályba...

Megtetszett egy fiú...Ami kicsit furcsa.

Mert külsőleg nem az esetem, de mégis...Alapjában véve a nagy darab, szőrös, hosszú hajú, szemüveges, macis fiúkat szeretem, mint jómagam, bár szemüveges nem vagyok, de a többi stimmel, de ő alacsony, borostás, rövid a haja, és izmos...És...Kék szeme van, méghozzá milyen világos kék.

Nekem meg egyszerű sima zöld...

Nagyon megfogott benne valami, de úgy se fogom soha megkapni, tuti hogy a lányokat szereti...Ez az én formám.

De sebaj, attól még szeretni fogom ezt az osztályt, csak megint emészthetem magam ilyen hülyeség miatt...

Hmm...Talán egy kis csellel mégis elérhetném legalább a perverz vágyamat...Hogy kényeztethessem egy kicsit...Na de ezt szépen el kell tervezni stb.

Másnap korán keltem, és korábban is indultam, mert gyakorlat van, és ez az egyetlen alkalom, amikor Lace bokszerét láthatom...

Mert sajnos, amikor akarom, hogy legyen tesi, akkor persze, hogy nincs basszus...

Felöltöztem, és megindultam, mielőtt lemaradnék a nap leglényegesebb részéről.

Siettem annyira, hogy már majdnem pofára estem, de beértem, és szerencsémre még senki se volt itt.

Beültem az öltözőbe, és vártam, vártam, de majdnem elaludtam...Soha életembe nem keltem még ilyen korán azért, hogy lássak valakit bokszerba...

Lassan áramlottak az emberek, köszöntem nekik, de Lace még mindig nem volt sehol se...

Határozottan nem tesz jót az egészségemnek ez...De nem érdekelt, látnom kell...

Az iránta érzett elvetemült rajongásom már szinte beteges...

Titkos Hódoló néven írogattam neki, hogy kicsaljak belőle egy képet, amin csak egy bokszer van rajta, folyamatosan róla fantáziálok, el akartam lopni a pólóját, leskelődök utána, és még sorolhatnám...

Pedig még csak egy hónapja járok ide...

Annyira de annyira jól néz ki...Hogy azt már büntetni kéne...

Végre megjött ő is, köszönt nekem, és rám mosolygott.

Lehet, hogy csak beképzelem...Biztos, hogy beképzelem.

Letette a táskáját, és elkezdett öltözni.

Próbáltam úgy nézni, hogy ne vegye senki se észre, hogy bámulom...Ezért szeretek sapkába járkálni mindenhová, nem látják, ha figyelem őket.

Amíg én Lacet bámultam, a haverom is megjött, és köszönt nekem, csak először nem tűnt fel, hogy a pofámba dugja a kezét...

Ő az egyetlen, aki tudja, hogy Lace tetszik nekem.

Látta, hogy mit nézek, félre állt, és leült.

Lace végre levette a pólóját...Nyeltem egyet.

Olyan pont jól nézett ki felül.

Nem volt túl izmos se, túl kövér se, és volt egy kis szőr a hasán.

Úgy érzem magamat, mint az egyik kedvenc animémbe a kis csaj, aki betegesen rajongott egy lányért...Úgy mint én Laceért.

Csak az én elvetemültségem nem hasonlítható az övéhez képest, mert az enyém már tettleges...

Szerencsére mindenki dumált mindenkivel, úgyhogy nem volt feltűnő, hogy én csak Lacet bámulom.

Levette a farmerját is...

Úgy érzem, elpattant egy ér az orromba...

Fekete bordó csíkos bokszer volt rajta, ami rendesen ráfeszült, és...Kihangsúlyozta a benne lévő lényeges dolgot.

Meg fogok kattanni...

Legszívesebben odamennék, és úgy de úgy letapiznám...De még élni szeretnék.

Megfordult, és lehajolt.

Belepusztulok...Talán túldramatizálom egy kicsit, de ha valaki már nem volt 3 éve fiúval, az lehet, hogy egy kicsit ki van éhezve...

És Lace a férfiasság egyik kiemelkedő példánya, nem úgy mint azok a kis fika gecik, akik utcán járkálnak rózsaszínbe, elfújja őket a szél, és azt hiszik hogy hú de férfiasak, mert egy kurva szőr szál sincs rajtuk...

Sajnos, mint minden jónak, ennek is vége kellett szakadnia, de mielőtt Lace teljesen felhúzta volna a munkás ruháját, belenézett a szemembe...

Szerintem úgy elvörösödtem, mint még sose, és gyorsan a fejemre húztam a sapkám.

Természetesen munkás ruhába is nagyon jól nézett ki, és voltaképp csak ezért éri meg nekem bejárni gyakorlatra...

Egész nap nézhetem őt ahogy hajolgat előttem, megcsillan az izzadság a testén...

Még szerencse, hogy Role nem tudja min jár az agyam nap mint nap...Bár ő ismer a legjobban, elég csak rám néznie, és tudja, hogy mire gondolok...

Bár nem nehéz kitalálni, mert mostanság csak egy dologra gondolok.

Role próbált magamhoz téríteni, hogy menjünk ki, mert sorakozó van.

Muszáj megzavarnia a fantáziálásomat, hogy fulladna meg...

A gyakorlat mostanság olyan unalmas...Nem csinálunk semmit, csak ide oda pakolászunk mindent...

Növényeket akarok tanulni, eddig az kötötte le a figyelmem, és most, hogy nem köti le semmi a gondolataim, még többet emésztem magam Lace miatt...

Cserepeket kellett pakolásznia a fél osztálynak, és persze, hogy én is köztük voltam...

Mondhatom igazán izgalmas, de legalább Lace is ott volt velem, bár az osztályból két seggfej is ott volt...

Role meg a többiek mentek növényeket gyűjteni...Nem tudom, mivel jártam volna jobban, növényezéssel, vagy azzal, hogy Lace seggét nézhetem.

Szerintem egyértelmű a válasz.

Pakolásztam, vagyis inkább dobáltam a cserepeket, és közbe néztem, ahogy Lace seggén megfeszül a nadrág...

Ha nem fogok tudni leállni, muszáj lesz elmennem könnyíteni magamon...

Hirtelen azon kapom magam, hogy majdnem Lace hátsóján van a kezem...

Basszus...

Gyorsan visszakaptam, és a zsebembe csúsztattam.

Nem hiszem el, hogy ennyire nincs akaraterőm...

Hm...Talán azzal csillapíthatnám a kanosságom, ha lefényképezem hátulról Lacet.

Elővettem a telefonom, és úgy csináltam, mint ha megnézném az időt.

Gyorsan csináltam pár képet róla, és visszasüllyesztettem a zsebembe a telefont.

Most már valamelyest megnyugodott a lelkem.

Pakolásztam tovább a cserepeket, és végre nagy nehezen két óra alatt végeztünk azzal a mit tudom én hány ezer cseréppel...

De ezt mért nekünk kell megcsinálni...Mért nem a kilencedikeseket szívatják meg ezzel...

Végre tarthattunk egy kis szünetet, és mindenki ment a japán kertbe bújócskázni.

Nekem ehhez már nem volt erőm, ezért csak leültem egy fatönkre, és néztem őket, ahogy játszanak.

A nagyképű bagázs persze máshol lopta a napot, még véletlenül se dolgoztak...A tanár meg sose veszi észre őket, csak minket, ha nem dolgozunk...

Hol itt az igazság...

Szokás szerint megint annyira elméláztam, hogy nem vettem észre, hogy Lace ült mellém...

Majdnem hátraborultam abba a trutyiba, amit víznek neveznek...

Nézett rám, és nevetett...Nem szép dolog kinevetni, de neki megengedem...Voltaképp neki bármit megengednék...Na jó, bármit nem, de azért elég sok mindent.

Próbáltak rávenni, hogy menjek bújócskázni, aztán nagy nehezen sikerült is...Viszont Lacet is meggyőzték, hogy utoljára játszunk még egyet.

Persze, hogy én voltam a hunyó...Sose szerettem keresgélni, másrészt meg lusta vagyok...Inkább hagyom ott, mint hogy megkeressem.

Mindenkit megtaláltam, de Lacet nem...

Aztán jutott eszembe, hogy zöld a munkás ruhája nagyon jól el tud mélyülni a növények színébe...

Nem találtam meg...Most már az egész osztály őt kereste.

Lépéseket hallottam magam mögül, és hirtelen Lace ugrik a nyakamba...

• A frászt hozod rám – kapkodtam a levegőt.
• De nem találtál meg – kuncogott, kacsintott rám, és ment vissza a többiekhez.

Ezt meg mire véljem?

Furcsán viselkedik...Vagy napszúrást kaptam ebbe a melegbe, és képzelődök.

Visszamentem én is a többiekkel, de most olyan bizonytalanság jött rám...

Miért kacsintott rám Lace?

Talán észrevette, hogy folyamatosan bámulom, és ki akar belezni...

Vagy csak szimplán poénból...És inkább reménykedek ebbe, mert még élni akarok.

A nap hátra lévő részébe nem történt semmi.

Csak növényismeret volt, persze én mindet tudtam, de Lace viszont nem.

Itt volt az alkalom, hogy kicsit összebarátkozzak vele.

Mentem utána, és súgtam neki a növények nevét, ami úgy a feléig ment is, aztán a tanár észrevett, és azt mondta, ha nem megyek ki az üvegházból, mindkettőnknek egyest ad...

Remélhetőleg Lace ezeket egyedül is tudja, ezek szerencsére a könnyebb nevek.

Kivánszorogtam, és dumáltam a többiekkel.

Lace végzett, kijött, és rám vetette kék szempárját.

Megállt előttem, és megfogta a vállam.

• Köszi a segítséget – kuncogott.

Ez a pár szó...Most annyira jól esett.

Tudom, megint túldramatizálom, csak megköszönte hogy segítettem neki, de ha ő tőle hallom, az annyival másabb, mint ha mástól hallom.

Mindenki befejezte a felelést, aztán vége lett a napnak, mindenki ment öltözni.

Itt volt az alkalom...Muszáj lesz őt lefényképeznem bokszerba.

Mindenki nyüzsgött, pont alkalmas volt a helyzet, elővettem a telefonom, és ki volt kapcsolva...

Nem hiszem el bazmeg hogy ilyenkor kell ennek a szarnak lemerülnie...

Ezt megszívtam, de legalább láthattam Lacet megint bokszerba, lesz min elmélkednem hétvégén.

Bárcsak letapizhatnám...Csak egyszer, csak egyetlen egyszer.

És meg is van hogyan.

Le fogom őt részegíteni, nem fog emlékezni rá, és bármit, majdnem bármit megcsinálhatok vele.

Más kérdés...Hogy fogom én ezt megvalósítani...

Na de ezt majd később, már mindenki elkészült, és indult haza.

A pakolászás ellenére is jó nap volt, sokat ökörködtünk, és semmi értelmeset nem csináltunk.

Nem mint ha általában csinálnánk, mert az egész hetet elhülyéskedjük.

Végre nem volt olyan döglesztő meleg hazafelé, fújt egy kis hűvös nyári szellő.

Kár hogy nem Laceval mehetek haza...Ez is Role hibája, ha tehetném mindig a másik irányba mennék, csak mindig jön hozzám koczkulni...

De ha Laceval mennék, akkor se tudnék vele miről beszélgetni...Túl feszült vagyok mellette...

Gyakran fordul elő velem olyan, hogy aki tetszik, nem birok vele beszélgetni...Pedig tényleg nagyon akarok.

Hazaértünk, én bedőltem az ágyra, Role meg beült a gép elé játszani, de előtte betettem egy kis zenét, hogy tudjak normálisan elmélkedni.

Bár per pillanat annyi minden kavarog a fejembe...

Ideje lesz valami drasztikusabbat csinálnom, hogy elérjem a célom...

Még ha ez kicsit durván is hangozhat, de muszáj lesz megtennem, mert különben nem fogok lenyugodni sose, és életem végéig Lace után fogok sóvárogni...

Amivel nem is lenne problémám, mert amúgy sincs valami sok életcélom, de és ha jön valami másik fiú, aki elérhető?

Bár ez még mindig kilátástalan...

Talán...Le kéne ütnöm, elrabolnom, kikötöznöm és megerőszakolnom?

Lehet túl sok filmet, meg animét nézek, és rossz hatással lehet, de...Ha elég ügyesen csinálom, nem jön rá, hogy én voltam, másrészt élvezheti is, hát még én mennyire élvezném.

Mindenesetre egy próbát megér, csak jól ki kell tervelni, különben börtönbe kötök ki, és mindenki meg fog vetni...

Túl messzire megyek el azért, hogy elérjem amit akarok, de eddig nem volt olyan, amit ne értem volna el, és most se lesz.

Mentem lefürödni, aztán lógtam még egy kicsit neten, és mentem aludni, hogy holnap részletesen kiterveljem azt.

Nagy nehezen, de sikerült elaludnom, túl izgatott voltam...