Edzés (Naruto x Jiraiya)

Edzés

A séróbáró megint Sasukéval foglalkozott...Kezdett már nagyon idegesíteni, hogy mindenki Sasuke körül zsongott, rám meg senki se...figyelt.

Nem tudtam mit tenni, sétálgattam a városba, mert így nem tudok edzeni...

Hirtelen lányok sikoltozását hallom.

Odarohanok, és egy furcsa külsejű, fehér hajú perverz hapsi leskelődik a lányok után...

Hosszú derékig érő fehér haja volt, barnás ruhák voltak rajta, piros mellény, és hálós póló, a lábán meg fapapucs volt.

Meg kell hagyni, jó nagy darab volt, kb. a derekáig érhettem...

Rám nézett...

• Te kéjenc, mit leskelődsz a lányok után? - mutattam rá.
• Mit szólsz be te kis egér?
• Milyen egér? - mérgelődtem, de nem is figyelt rám...

Megfojtom...

Valahonnan olyan ismerős volt...Azt hiszem Tsunade banya beszélt nekem róla.

Jiraiyanak hívják, és ő volt régen a társa Orochimaruval együtt...

Érdekes egy banda lehetett, bár jobban belegondolva...Pont olyanok mint mi.

Tsunade erőszakos, és agresszív, mint Sakura, Sasuke önfejű és beképzelt...Mint Orochimaru.

Akkor én erre a vén kéjencre hasonlítok?!

De hát...akkor ő csak tud nekem segíteni edzeni.

• Te kéjenc – mutattam megint rá. Te fogsz nekem segíteni az edzésembe.
• Dehogy. Fontos kutatásokat végzek az új könyvemhez – mutatta fel.

Ezt a könyvet én már láttam...Ezt szokta állandóan Kakashi sensei olvasni..És mindig irul pirul tőle...

• Az nem kutatás, ha ártatlan lányokat lesel ki... - mondtam közömbösen. Segíts nekem kéjenckém.

Fogta a fejét...Hmmm tudom én mivel tudom rávenni.

• Sexy Jutsu – kiabáltam el magam, és változtam át csinos fiatal szőke lánykává.
• Ahh. De jól néz ki. Rendben segítek, de csak akkor ha ilyen formába maradsz – folyatta a nyálát.

Visszaváltoztam.

• Perverz – jegyeztem meg halkan.
• Jól van segítek, de utána leszállsz rólam? Folytatnom kell a kutatást.

Bólintottam.

Bementünk a fürdőbe.

• Itt kezdjük.

Ööö...

• Mi van? Itt mégis mit edzhetek?
• A csakrád kontrollálását. - indult meg Jiraiya a vízen, és maradt meg rajta. Ha tudod irányítani a csakrád, akkor te is meg fogsz tudni majd állni a vízen.

De menő, bár ennek nem tudom mi haszna.

Én is megpróbáltam, az elején még egy lábbal ment is, aztán belezuhantam a forró vízbe....

• Ez nagyon forró – ordítottam el magam.
• Gyakorold csak – kuncogott. Amíg nem megy rendesen, addig nem mutatok neked semmi mást.

Perverz kéjenc...De tuti jó trükköket tud, muszáj megtanulnom a csakrakontrollálást.

Jiraiya furán nézett rám...Kezdtem feszélyezve érezni magam.

Biztos azt képzeli, hogy csinos szőke kislányka vagyok...

Egy óráig szenvedtem, de aztán nagy nehezen végre sikerült megállnom a vízen.

• Igen, igen – ugráltam.
• Rendben. Gyere – mondta Jiraiya.

Elmentünk egy kis tóhoz.

• Mit fogunk most csinálni? - kérdeztem izgatottan.
• Vedd le a pólód – mondta...

Mit akar ez velem csinálni...

Levette a pólóm, és elém térdelt.

A pecsétet nézegette a hasamon.

A tenyerét a hasamra tette, simogatta, és elnevettem magam.

• Csikis vagyok – kuncogtam.
• Tényleg? - vigyorodott el. Hmm...Fiatal fiú létedre, egész jó tested van.

Bolond kéjenc...Jó hogy meg nem rontja az ártatlan tiszta testem...

Valamit mormolni kezdett, aztán teljes erőből gyomron vágott úgy, hogy elvágódtam...

• Ez meg mi a fene volt? - kiabáltam rá.
• Most már jól előtudod hívni a 9 farkú róka csakráját.

Rámentem a vízre, és tényleg biztosabban álltam a vízen.

• Gyere – mondta Jiraiya. Meg tanítom, hogyan idézhetsz Shinobit.

De menőn hangzik.

Leterített elém egy tekercset.

• Válassz.
• Nem valami nagy a választék – morgolódtam.
• Nem mindegy, ne tökölj már ezen – háborodott fel.
• Jól van jól van.

Békát választottam...

Megharaptam az ujjam, és vérrel beírtam a nevem a tekercsbe.

• Na próbáld meg beidézni – tette karba Jiraiya a kezét.

Rendben.

• Shinobi idézés – szegeztem a tenyerem a földre.

Csak egy kis ebihalat tudtam megidézni...

• Ennyi? - hajolt le Jiraiya.
• Próbálkozom – morgolódtam.

Egy órán keresztül szenvedtem vele, de nem sikerült.

• Nézd, de legalább már farka van – ujjongtam. Ez is előrelépés...
• Reménytelen eset vagy – mondta, és gondolkozni kezdett.

Semmi se akar összejönni...

Jiraiya megint furcsán nézett rám.

• Mit akarsz tőlem hegyi kéjenc? - hajoltam közel hozzá.
• Ezt még gyakorolgasd, de most megtanítok neked valami sokkal jobbat.
• Mit mit mit? - kérdeztem izgatottan.
• Rasengant. De csak akkor, ha megtalálsz engem az erdőbe – vigyorodott el sunyin.
• Ennyi? Ez meg se kottyan – toltam ki a mellem.

Jiraiya olyan gyorsan eltűnt, hogy fel se eszméltem...

Lehet mégse lesz olyan könnyű megtalálni, mint ahogy azt gondoltam...

Több esze van, mint amit mutat, csak hát perverz...És a lányok elveszik az agyát.

Elindultam az erdő felé, beléptem a fák közé, és hirtelen sötétség telepedett az erdőre...

• Mi a fene volt ez? Nincsenek is viharfelhők – gondolkoztam el.

Valami itt nem stimmel...

Sétálgattam ide oda, de nem láttam a kéjencet...De éreztem, hogy ő figyel engem.

A fák mint ha mozogni kezdtek volna...

Aztán jöttem rá mi ez...

• Ez egy Genjutsu – kiabáltam el magam, de amint elhagyta a számat, valaki elkapott hátulról...
• Már késő – suttogta Jiraiya a fülembe, és nyalta végig a nyakam.

Beleborzongtam...

Biztos, hogy ez is a Genjutsu része...

Egyik kezével magához ölelt, másik kezével meg rám markolt.

• Ez nem igazi, ez nem igazi – mondogattam.

Jiraiya halkan kuncogott a fülembe, belerakta a kezét a nadrágomba, és masszírozni kezdett...

Hangosan nyögtem de...Miért csinálja ezt? Azt hittem a lányokat szereti...Vagy megint szende kislánynak képzel...

Nem volt erőm menekülni, mint ha kiszívta volna a csakrámat, ki voltam szolgáltatva ennek a kéjencnek...

Lágyan beleharapott a nyakamba, letolta a nadrágom, és lágyan húzogatni kezdett.

Nem tudom miért...De élveztem.

Ez is a Genjutsu hatása lehet...Fenébe, hogy ilyen béna cselnek bedőltem...

Jiraiya megforgatott, elővett két Kunai kést, és a pólómnál fogva a fának szegezett...

Letérdelt elém, felhúzta a pólóm, és végig lehelt a testemen.

Kirázott a hideg tőle...

Elővette a férfiasságom és lágyan megnyalta.

Hangos nyögés hasított a fák lombjai között, Jiraiya erősen szívni kezdett, aztán hirtelen abba hagyta...

Rám néz, sunyin elvigyorodik, kiveszi a Kunai késeket, eldobja, és megfordít.

A fának présel, letolja a bokszerem, és megnyalja a nyakam.

• Nagyon jó tested van – búgta a fülembe Jiraiya.

Nem bírom...Nem élvezni...Milyen kegyetlen Genjutsu ez?!

Hátra fordultam, és Jiraiya elővette a férfiasságát...

Nyeltem egyet, lassan kezdte el betolni, és felordítottam a fájdalomtól, de Jiraiya a kezét a számra tette.

• Halkabban – suttogta. Nem sokáig fog fájni.

Levette a barna felsőjét, és már csak a hálós póló maradt rajta...

Idős kéjenc létére nagyon is jól nézett ki, és izmos volt de...Miért gondolkozok én ilyeneken?!

Egyre mélyebbre hatolt, hangosan nyögött a fülembe, és simogatni kezdett alul érdes kezével.

A fájdalom nem akart elmúlni, könnyezni kezdtem, Jiraiya elkapta az állam, és hátra fordított.

• Milyen édes fiúcska – mosolygott rám, és csókolt meg.

Szinte minden erő kiszállt a testemből...Éreztem, hogy majdnem összeesek, de Jiraiya gyorsan betolta a lábam közé a lábát, hogy megtartson.

A fájdalom kezdett tovaszállni, hangosan nyögtem, és a fa kérgét kezdtem el kaparni.

Jiraiya egyik kezével óvatosan átkarol, másikkal kényeztetni kezd alul, és hangosan nyög a fülembe.

Egyenletesen vonaglott bennem, éreztem, hogy közel vagyok, hangosan nyögtem, és ráspricceltem a fára...

Ennél furább nem is lehetne ez a nap...

Jiraiya megint megfogta az állam, hátra fordított, és rám mosolygott.

• De elpirultál – csókolt meg megint.

Elgyengültem...Az élvezettől.

Remegni kezdett a lábam, Jiraiya gyorsított a tempóján, hangosan belenyögött a fülembe, és térdre esett.

Jiraiya izzadt teste...Nagyon jól nézett ki...

Késztetést éreztem, hogy odamenjek hozzá.

Bátortalanul az ölébe ültem.

Ez a Genjutsu nagyon gonosz, és irányít engem...Ezt még egyszer nagyon megbánja az a kéjenc...

Ilyenkor sajnálom, hogy nem figyeltem oda órán, mert nem tudom hogy kell megtörni...

Jiraiya sunyin rám vigyorog, érzem, hogy újra keményedik meg alattam, hirtelen elkapja az állam, megint megcsókol, és érzem, hogy újra jön belém.

Hangos nyögés hagyja el a szám, hátrafeszül a testem, és Jiraiya újra egyenletesen kezdek vonaglani rajta.

Semmi erőm nincs már, de mégis csinálom...Élvezem.

Végigsimítottam Jiraiya feszes izmos testén, kuncogott, aztán szorosan magához ölelt, gyorsított megint a tempóján, és belém engedte megint magát.

Erőtlenül dőlök ki az avarra, és nézem a fák lombjait.

Próbálom visszanyerni az erőm...

Jiraiya ágaskodik felém, és vigyorog rám.

• Mi volt ez a Genjutsu? - kérdeztem lihegve.
• Csak a sötétség az erdőn volt Genjutsu, a többi mind megtörtént igazából – vigyorodott el sunyin.

…

• Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii? - pattantam fel. Te sunyi szatír kéjenc perverz – morgolódtam. Meggyaláztad a testem – háborodtam fel.
• Ahogy látom, még van erőd dühöngeni – kuncogott.

Közel hajolt hozzám, hogy már majdnem összeért az ajkunk.

• Mondtam, hogy nem Genjutsu volt. Amit csináltál, saját akaratból csináltad – mosolygott rám.

Ez nem lehet...Tényleg így van.

• Másrészt meg megtetszettél – kuncogott. Fiatal fiú létedre tényleg nagyon jó a tested.

Perverz kéjenc...Mindenesetre többet nem fogok bedőlni ilyen trükköknek...

Elkapta mindkét kezem, közel hajolt hozzám, és megint megcsókolt.

Belepréselt az avarba, de olyan jó érzés volt...

De...A Rasengant nem mutatta meg...