Fura Osztály - 3. Version - 3. Fejezet

Fura Osztály 3. Version – 3. Fejezet

Kipihenten keltem, mondhatni...

Kicsit bántott az, amit Laceval tettem...De szerintem hamar túl lesz rajta, legalábbis remélem.

Mentem gyorsan reggelizni, felfrissíteni magam egy kicsit, és megindultam az iskolába.

Nehéz lesz az a pár hét, amíg visszanő a szakállam...

Sétálgattam iskolába menet, és olyan furcsa érzés tört rám.

Nem tudom mi...

Nem is törődöm vele, de el kell felejtenem ezt a Laces dolgot.

Talán el kéne mennem egy meleg bárba, hátha felszedek ott valakit, aminek kb. annyi esélye van, mint hogy 2012-be világ vége lesz...

Nem is a külsőm miatt, hanem a melegek nagy része mind fika, és férfiasságmentes...

Aki meg nekem tetszik, és bejön az meg tuti heteró...

Beértem az osztályba, és mindenki olyan furcsán nézett rám...Gondolom mert csupasz a pofám.

A lányok nagy erőszeretettel simogatták az arcomat...

Van már elég rajongóm, de most hogy körbenézek...Nincs sehol se Lace.

Túlságosan lesokkoltam őt...Fenébe.

Most meg emiatt fogom emészteni magamat.

Egész nap nem szálltak le rólam a lányok...De örültem neki, alig vártam most kivételesen, hogy vége legyen a napnak.

Végre vége lett a napnak, és indultam haza, hogy felkészüljek az estére.

Még sose voltam ilyen helyen...De annyira kíváncsi vagyok, milyen lehet.

Ha párt nem találok...Barátokat szerintem biztos, másrészt neten már rákerestem erre a helyre, és ma van kedvezmény a fiataloknak, és azt írták, ilyenkor jön a legtöbb 30 év alatti.

Ez talán jó alkalom lesz, hogy végre megtaláljam a tökéletest.

...Jó vicc...Tökéletes csak a mesébe van.

Olyan voltam mint egy rossz picsa...Egész nap azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel este...

De fontos az első benyomás, másrészt meg ha jó hely, gyakrabban fogok ide jönni.

Úgy döntöttem, hogy egy fehér feszülős pólót veszek fel, aminek jobb oldalt függőlegesen egy fekete csík szegélyez, a szokásos fekete farmerom, tornacipőm, jobb oldalamra egy lánc, és ugyebár a borotválkozással nem kell törődnöm...

Amíg nem esteledett be, a neten lógtam, néztem, hogy Lace megosztott e valamit a tegnapi óta, de semmi életjel...

Remélem...Nem lett öngyilkos, mert akkor én is az leszek.

Csak nem...

Lassan csordogált a nap, már majd meghaltam az izgalomtól, mint ha Disneylandbe mennék, annyira izgultam...

Lezuhanyoztam, megmostam a hajam, megszárítkoztam, összefogtam a hajam, öltöztem, és máris indultam az estébe.

Rengetegen mászkáltak kint az utcán, bár azt kicsit furcsállom...Hogy a meleg bár, ahova megyek itt van a közelbe, pedig ahol én lakok, az eléggé gettó negyed...

Furcsa...

Megérkeztem, és hirtelen megtorpantam.

Erőt vettem magamon, és bekukucskáltam.

Nézelődtem, aztán látom, hogy a pultos közelít felém.

• Szia – mosolygott rám. Új vagy?

Bólintottam.

• Nem kell félned – karolt át barátian. Nem harapunk.

Talán 40-es hapsi lehetett, de ahhoz képest nagyon jól nézett ki, másrészt meg nagyon jó fej volt.

• Gondolom nem tudsz semmit a helyről.
• De – mondtam. Neten végignéztem mindent, amit lehet tudni erről a helyről.

Rám mosolygott.

• Gondoltam talán...Találok itt valakit.
• Nagy rá az esélyed – mutatott körbe. Rengetegen vannak, és mind hasonló korúak mint te.

Mennyi jó hapsi volt itt...Majdnem nyáladzani kezdtem, de visszafogtam magam.

• Sok törzsvendégünk van, és remélem, te is az leszel – simogatta meg a hátam, aztán visszasuhant a pulthoz.

Odamentem, és leültem a pulthoz.

Mennyi -féle koktél van.

Mindig is ki akartam próbálni milyen egy koktél, vagy sok koktél.

Választottam egyet, és néztem, ahogy a pultos csinálja.

• Amúgy mi a neved szépfiú? - nézett rám, miközben rázogatta a koktélt. Én Miyagi vagyok.
• Én Hoch.
• Érdekes, egyedi neved van – kuncogott.
• Sokan mondták már, de én néha úgy érzem, mint ha kutya nevem lenne... - mondtam morgolódva.
• Dehogy. Különleges emberhez különleges név való – mosolygott rám.

Szeretni fogom ezt a helyet, már csak az ismerkedés problémás...

Nem merek csak úgy odamenni valakihez, és beszélgetni...

Megcsinálta a koktélom, letette elém, és rakott bele egy szívószálat.

• Egészségedre – fordított hátat, és ment be a hátsó részbe.

Szürcsölgettem a színes koktélt, és nézelődtem mindenfele.

Olyan meghitt, és jó hangulat volt mindenhol, és végre nem éreztem magamat feszültnek, hogy más vagyok.

Itt végre természetes, és önmagam lehetek.

Nem tudom mi volt ebbe a koktélba, de érzem, hogy a fejembe száll, és kezdek felszabadultabb lenni.

• Vörösbor, némi Whisky, tej, eper, és némi menta – mosolygott rám Miyagi.

Óh...

De az íze nagyon jó volt, a vörösbort alapból szerettem, de Whiskyt még sose ittam.

Kértem még egyet, megfordultam, és a parketten táncoló párokat néztem.

Olyan...Szép és meghitt volt, olyan jó lenne, ha én is ott táncolhatnék valakivel, hozzá simulhatnék, és átölelne...

Letette Miyagi elém a koktélt, megfogtam és megint szürcsölgetni kezdtem.

Hirtelen röhögés tört rám...

Magam se tudom miért, csak úgy bámulok a semmibe és röhögök...Gyakran fordul elő velem ilyen, hogy a semmin röhögöm.

Anyám totál idiótának néz miatta...Meg én is magam.

Megittam a koktélt, felálltam, és kinyújtózkodtam egy kicsit.

Elzsibbadt a seggem a sok üléstől...

Megpróbáltam egy kis bátorságot gyűjteni, bementem a táncolók közé, és próbáltam valami táncnak hazudhatót csinálni, de nem nagyon akart menni...

De legalább senki se bámult meg, mert bénán táncolok.

Nagyon nagy volt ez a hely, rengetegen táncikáltak itt, kezdtem bepörögni, aztán hirtelen...

Nem, az nem lehet, bár ha a koktéltól lehet hallucinálni, akkor azt hallucinálóm, hogy Lace itt van előttem pár méterre...

Biztos hogy csak képzelődöm a részegségtől...

De ha nem igazi, akkor letapizhatom.

Elvigyorodtam, odasétáltam mögé, becsúsztattam a kezeim a kezei alá, és gyengéden magamhoz öleltem.

• Szija – suttogtam a fülébe.
• Ez a hang... - mondta ridegen.

Mégis valódi...Akkor...

Hátra fordult, és úgy kiakadt a szeme.

• Te voltál az? - háborodott fel. Te rontottál meg Hoch? - nézett rám dühösen.
• Jaj túl dramatizálod - legyintettem.
• Ugye most tudod, hogy legszívesebben megfojtanálak? - morgolódott.
• Hmm... - sétáltam őt körbe, és öleltem megint át őt. Én nem úgy emlékszem, mint ha nem élvezted volna – suttogtam a fülébe, és markoltam meg lent.

Úgy elvörösödött. Hát nem édes?

• Másrészt meg nem gondoltam volna, hogy itt fogok összefutni veled – kuncogtam, és fogtam meg az állát.

Zavartan nézett rám, és elfordult.

• Teljes mértékbe azt hittem, hogy a lányokat szereted – mondtam elkeseredetten. De most már legalább az enyém lehetsz.

Morcosan nézett rám.

• Honnan veszed? Nem vagyok a tied.
• Jaj ne csináld már – haraptam meg a fülét, és vontam magamhoz. Tudom, hogy szeretnél.
• Ne legyél már ilyen nyomulós – morgott.
• Elnézést – álltam meg előtte, és néztem rá zavartan.

Pár pillanatig nem mondott semmit, csak nézett engem.

• Nagyon jó volt...Amit akkor csináltál... - mondta alig hallhatóan.

Sunyin elvigyorodtam.

• Ne vigyorogj – sandított rám. Ez még kevés ahhoz, hogy megszerezz.
• Tudom. Látod az arcom? - mutattam a csupasz pofámra.

Bólintott.

• Miattad borotváltam le – mosolyogtam rá. Feláldoztam érted.

Meglepetten nézett rám.

• Tényleg...Annyira jól nézel ki...Hogy azt el nem tudom mondani. - mondtam elpirulva.

Közel lépett hozzám, megfogta az arcom, és rám mosolygott.

• Érdekesen tudsz ismerkedni – kuncogott.
• Ugye tudod, hogy itt vannak külön szobák arra, hogy az emberek eljátszadozzanak egymással? - simogattam meg a hátsóját.

Most hogy elnézem...Fekete feszülős póló volt rajta, és fekete farmer.

A részegségtől már nem láttam normálisan, és nem vettem észre.

• Ne nézz már rám így... - mondta zavartan.
• De nagyon jól nézel ki feketébe – kuncogtam. Jössz velem szobára? - nevettem el magam.
• Hülye – vert vállon.

Megfogtam a kezét, és rángattam egy olyan szoba felé.

• Nem fogsz még egyszer megrontani – morgott.
• Nem is tervezem – kuncogtam.

Majdnem minden szobába voltak...Nem mint ha az nem érdekelne, mert szívesen nézném őket, de most nem.

Végre találtunk egy üres szobát, bementünk, és becsuktam az ajtót, de olyan sötét volt, az orromig se láttam...

Nem találtam semmi lámpát...Próbáltam kutakodni a sötétbe, de szerintem Lacera markoltam rá...

Megtalálta a lámpát, de ilyen csavargatós volt, és csak minimális fényt adott, de szerintem ez pont elég volt.

Megfordultam, hogy megnézzem Lacet...De olyan...Furcsán nézett rám.

Mint egy kiéhezett vadállat...

Védtelennek éreztem magam, ahogy közeledett felém, mint ha be akarna cserkészni.

Sunyin vigyorgott, ledöntött az ágyra, és rátapadt az ajkaimra.

Hevesen faltuk egymás ajkát, lehámoztuk magunkról a pólót, és újra egymás ajkára tapadtunk.

Lace a farmerom gombjával babrált, és próbáltam kicsit előrébb nyúlni, hogy megmarkoljam, de nem tudtam...

Tényleg mint egy vadállat...

• Bocsi... - mondta lihegve Lace.

A szeme ijesztő volt...Le akar engem vadászni bazki...

Visszatapadt az ajkamra, kigombolta a farmerom, és lassan belecsúsztatta a kezét a bokszeromba.

Belenyögtem Lace szájába, lágyan masszírozni kezdett, és a nyakamat kezdte harapdálni.

Hangosan nyögtem, próbáltam elérni a farmerja gombját, de nem ment...

Sunyin rám vigyorgott, fél kézzel kigombolta a farmerját, és odarakta a kezem a kidudorodásához...

Nyeltem egyet.

Újra az ajkamra tapadt, lágyan húzogatni kezdett, és én is kényeztetni kezdtem őt, már amennyire tudtam...

Nem akarok ennyire alárendelt lenni...Bár nincs vele problémám, mert alapból én vagyok a passzív, de én is meg akarom mutatni, mire vagyok képes...

Erőt vettem magamon, megfogtam Lace vállát, és két vállra fektettem.

Meglepetten nézett rám.

• Nehogy már csak én élvezkedjek... - morogtam.

Végigleheltem az egész testén, kihámoztam Lace férfiasságát a bokszerjából, és lágyan megnyaltam.

Hangosan felnyögött, beletúrt a hajamba, forrón körbeöleltem a nyelvemmel, és erősen szívtam.

Lace a zsebébe kezdett kutakodni, elővett egy óvszert, és rám vigyorgott...

Elpirultan néztem rá, abbahagytam a kényeztetését, és vártam, amíg felhúzta a gumit.

Levettem a farmerem, bátortalanul ráültem, és néztem őt.

Megfogta a kezem, a másik kezével irányította a férfiasságát, és lassan kezdte el betolni.

Összerezzentem a fájdalomtól, gyorsan magára rántott, és forrón megcsókolt az éjszakába.

Lágyan beleharapott a nyakamba, simogatta a hátam, és a fájdalom máris elszállt.

Kiegyenesedtem, és vonaglottam...Úgy, mint azokba a filmekbe...

De valamiért mégis izgatott a gondolat, hogy úgy mozgok, mint azokba a filmekbe.

Lace összekulcsolta a kezét a kezemmel, felült, magához ölelt, és a fülembe nyögött.

• K-közel vagyok... - sóhajtotta.

Lemásztam róla, levettem róla a gumit, erősen szívni kezdtem, rátolta a fejem, hangosan nyögött, és belelövellt a számba.

Erőtlenül dőlt hátra az ágyon, és lihegett.

Ráültem, ráfeküdtem a mellkasára, és közelről néztem őt.

• Izzadtan még jobban nézel ki – kuncogtam. Pont mint gyakorlaton.

Dühösen nézett rám.

• Ugyanolyan vörös fekete csíkos, bokszer van rajtad, mint pénteken – vigyorodtam el.
• Szóval nem véletlenül pirultál akkor el.
• É-észrevetted? - kérdeztem elpirulva.

Kuncogott...

Ledöntött magáról, lefogta mindkét kezem, közel hajolt hozzám, és belenézett a szemembe.

• Ne merj még egyszer olyat csinálni, mint akkor – mondta ridegen.
• Rendben... – mondtam ijedten.

Szelíden elmosolyodott, és megcsókolt.

Nem gondoltam volna, hogy ekkora mázlim lesz ma...De örültem neki.

Sunyin elvigyorodott...

Lecsúszott az ágyékomhoz, bevette a férfiasságom, és erősen szívni kezdte.

Hangosan felnyögtem, megfeszült a testem, és belelövelltem Lace szájába.

Furán nézett rám.

• Nagyon felizgattál...Kevés is elég volt... - morgolódtam.

Kuncogott, nekidőlt a falnak, és odahívott.

Odaültem mellé, ő bele ült az ölembe, és gyengéden átöleltem.

• Nagyon rég vágytam már erre... - suttogtam a fülébe. Amióta megláttalak – kuncogtam.

Morgott egyet, megsimogatta a kezem, és egy jó darabig így üldögéltünk, nem is tudom már meddig...