Elviselhetetlen... - 1. Fejezet

Elviselhetetlen... - 1. Fejezet

A barátaim szerint amióta szakított velem a legutóbbi barátom, azóta a személyiségem elviselhetetlen...

Én kérek elnézést, hogy tönkretett...

Én az átlagnál is jóval érzékenyebb vagyok, másrészt meg nem először vertek át, persze, hogy kurva szar kedvem van...

Nem is tudom már miért élek...Nincs semmi életcélom...

Van egy házam, meg munkám, és ennyi...Már a külsőmmel se törődök annyit mint régen.

Már a 30-as éveimet súrolom...

A hajam mindig csapzott, és már annyira kifakult, hogy meg nem lehetne mondani, hogy egyszer fekete volt...

Az egész pofámat szőr borítja, mert mostanság nincs kedvem borotválkozni...De ahhoz képest jól áll, nem mint ha sokat számítana...

Öltözködésileg se fordítok magamra elég időt.

Fekete kopott farmer, szürke kopott elnyűtt póló, és a jártas tornacipőm, meg a barna bőrkabátom.

Munkán kívül nem nagyon szoktam itthonról kimozdulni, valahogy nem vagyok partizó hangulatba...

Az egyetlen dolog ami leköt, az a munka, más értelme az életemnek nem nagyon van...

Nincs kedvem próbálkozni többet...Úgy százezer évig.

Minden férfi seggfej...

Épp jöttem haza a munkából, teljesen kimerült voltam, de...Egyik munkatársam követett engem...

Nem olyan rég dolgozik nálunk, még zöldfülű, és max. 21 éves lehet...

Eléggé ügyetlen, és kétbalkezes, de a bent dolgozókat meg tudja nevettetni ezzel, engem...nem.

Nem is emlékszem már...mikor nevettem utoljára igazán egy jót...

Kevés embernek mondom el miért vagyok mostanság ilyen, de akkor is csak a közelebbi ismerősöknek, meg néhány munkatársnak, hogy leszálljanak rólam...Akkor is csak tőmondatokba a lényeges dolgokat...Nem akarok lelkizni meg szappanoperát csinálni az életemből, és pletykálni, mint a vénasszonyok...

• Mi a rákot akarsz tőlem? - torpantam meg.

Nem mondott semmit...Meg se fordultam, csak mentem tovább, de még mindig követett...

• Megverlek, ha nem mondod el mit akarsz... - morogtam.

Megállt, és rám nézett.

• Tudom, miért vagy ilyen. - mondta.

...Ki a jó franc mondta el neki...Ha rájövök belőle is kiverem a szart...

• És? Most jól érzed magad tőle?
• Gondolom emiatt vagy mindig ilyen lesújtott.
• Azta nem mondod – mondtam meglepetten. Nagyon jó következtetés kockacukrot neki. Most már lekopsz rólam?
• Nem.

Megölöm...

• Mi a tökömet akarsz tőlem?
• A valódi okát, hogy miért vagy ilyen.

Nem hittem a fülemnek...Honnan...honnan tudja, hogy amit a munkatársaimnak mondtam, az hazugság?!

• Honnan...tudod? - néztem rá.
• Érzem.
• Jól van...az előző fiúm lefeküdt a fél baráti körömmel, amiről csak később szereztem tudomást, amikor már szakított velem, és elmondták a barátaim...Összejött azzal a fiúval, akit én mutattam be neki mint barát, és folyamatosan a pofámba döngölik, hogy együtt vannak. Kihasznált, belém gázolt, és ott taposott belém, ahol csak tudott. Idegileg és lelkileg is tönkretett...Remélem megfelel és most már lekopsz rólam... - fordítottam hátat, és indultam meg haza.

Ahogy elnézem lesokkoltam egy kicsit.

Végre...

Furcsa köd telepedett az utcára, és alig lehetett átlátni rajta.

Furán éreztem magam, nem láttam semmit, de éreztem valakinek a tekintetét magamon...

Nem láttam a jelzést, hogy zöld e vagy nem, de nem érdekelt, csak nem jár az éjjel közepén ezen a környéken kocsi...

Leléptem a zebrára, és egy kamion tűnt elő a ködből...

Eszeveszetten dudálni kezdett, teljesen lesokkoltam, elvakított a fény, aztán elsötétült minden.

Nyitogatom a szemem, és azzal a vakarékkal találom magam szembe, aki követett.

• Mi történt? - ültem fel.
• Kilöktelek a kamion elől.

Elkerekedett szemekkel néztem rá.

• Mégis miért? Ha meghaltam volna legalább nem lenne annyi problémám...

Fejbe vágott...

• Hé – förmedtem rá. Ha én megütlek ott maradsz.
• Lehetnél kicsit hálásabb is, ha már megmentettem az életed. - morgott.
• Igazán nem kellett volna...Amúgy is mi a neved? - sandítottam rá.
• Tod vagyok.
• Hát Tod. Bazd meg, és hagyjál békén... - tápászkodtam fel, poroltam le magam, és indultam meg.

Remélhetőleg még ma hazaérek...

Még utoljára rápillantottam, és ahogy elnéztem...Meg se sértődött azon, amit mondtam...Milyen fura egy ember.

Ha nem száll le rólam tényleg meg fogom verni...

Nem szeretem az ilyen minden lében kanál mitugrászokat.

Végre nagy nehezen hazaértem, ledobáltam a ruháim, és bezuhantam az ágyamba.

Nem volt erőm zuhanyozni, meg enni se...Majd reggel bepótolom.

Hamar el is nyomott az álom egy ilyen eseménydús nap után...

Kómásan keltem, és semmi kedvem nem volt kikelni az ágyból...

De muszáj lesz...Kitápászkodtam a jó meleg ágyból, és mentem egy jó hideg zuhanyt venni, hogy magamhoz térjek.

Miután jócskán lesokkoltam magam a hideggel mentem reggelizni.

Jobban belegondolva...

Próbálkoztak nálam...Nem is azzal volt a probléma, jól néztek ki meg minden, de egyszerűen...Nincs kedvem ehhez, meg még egy csalódáshoz...

Másrészt meg nem nézek már olyan jól ki, mint régen.

Nem emésztem magam ilyen hülyeségeken...Csináltam egy szendvicset, és megindultam dolgozni.

Mindenhol szerelmes csókolózó párok voltak...Jó, hogy tavasz van, de baszottul nem vagyok kíváncsi semmilyen szappanoperára...

Felfordul a gyomrom a sok szeretettől...

Gyorsabbra vettem a tempót, beértem az irodába, ledobtam a kabátom, és leültem.

Valamiért...olyan hideg volt itt.

Amíg bekapcsol a gépem, addig elmegyek egy jó forró csokiért.

Nem olyan bonyolult a munkám, programtesztelő vagyok.

Nem mondhatnám, hogy izgalmas, de az én izgalommentes életemhez pont passzol.

Másrészt meg néha egész...érdekes programok is bekerülnek.

Hadd ne részletezzem milyenek.

Visszamentem a helyemre, és leültem szürcsölgetni a forró csokim.

Tod bukkan fel a fülke tetején, és néz rám...

• Mit akarsz? - morogtam rá.
• Milyen édesen iszod a kakaót, mint egy kisfiú – kuncogott.

...Leönteném forró csokival, de nem akarom hogy kárba menjen, ezért csak egy tollal vágom fejbe.

• Fulladjál meg, és csináld a dolgod – háborodtam fel. Nem az a dolgod, hogy bámulj.

Sértődötten ment vissza az asztalához.

Megittam a kakaóm, és beletemetkeztem a munkába.

Telt lassan az idő, néha majdnem elaludtam, de megpróbáltam ébren maradni...

Olvasgattam néhány horror történetet.

Ez az ami még le tud kötni, a jó szellemes történetek.

Bár nagy része valószínűleg kamu, de azért akad köztük egy két valós is.

Valaki árnyéka magasodik felém...

• Te is szereted a szellemtörténeteket? - hajolt a vállam fölé Tod.
• Igen...De...Tűnj már el a magánszférámból, másrészt meg nem illik belenézni más gépébe – vágtam fejbe.
• Vénember – morgott Tod.

Fú...Úgy érzem még meg fogom ölni Todot a hülyeségei miatt...

Másrészt meg annyira öreg azért még nem vagyok...

Megéheztem az olvasástól, úgyhogy kimentem a büfébe valami kajáért.

Jó ez a munka, mert nincs időhöz kötve, akkor pihenhetsz, amikor csak akarsz, és a főnök sincs állandóan a seggedbe.

Nem valami nagy a választék a büfén...Hot dog és hamburger, meg sült krumpli.

Bár sose voltam nagyravágyó.

Kértem egy hot dogot, és indultam volna vissza, amikor Tod jött velem szembe, és sunyin vigyorgott rám...

• Min vigyorogsz te hülye? - sandítottam rá.

Nem mondott semmit...Volt egy sejtésem...

Mindjárt olyan hot dogot kap, hogy belefullad bazki...

• Tűnj az utamból – löktem félre.
• Nagyapám nem zsörtölődött ennyit, mint te – jegyezte meg Tod.
• Az lehet, de ő legalább több ideig fog élni, mint én...

Nem mondott semmit, csak szúrósan nézett rám.

Állandóan utánam lohol...Majd csak megun...De ahogy elnézem, nem lehet kizökkenteni sehogy se...Kitartó is görény.

Visszamentem a helyemre, és megint beletemetkeztem a munkába, hogy gyorsan elteljen az idő, és végre mehessek haza aludni...

Végre nagy nehezen eltelt a nap, megindultam hazafelé, és persze, hogy Tod megint követett, hogy ütné már el egy autó...

• Nem érdekelsz, nem veszlek észre.
• De hát beszélsz hozzám.
• Fulladj már meg – kiabáltam. Nem vagy a kutyám, ne kövess.

Nem mondott semmit, de még mindig a nyomomba loholt...

Idegesítő...

Beléptem az ajtón, és hirtelen olyan baszott nagy vihar tört ki, hogy majdnem megállt a szívem...

Ledobáltam a ruháim, és beültem kivételesen tévézni, mert most nem voltam olyan fáradt még.

Most hogy belegondolok...Régebben előfizettem a felnőtt csomagra.

Amibe egy rakás pornó csatorna volt...Olyan amilyen engem érdekel persze csak egy...

Másik hat meg mint heteró geciség...

De ezt az egyet most kivételesen megnézem...Magam se tudom miért, talán egy kicsit kanos vagyok.

...A kanapé nem elég kényelmes, becipelem a szobámba a tévét.

Betuszkoltam, és ledőltem az ágyra de...mint ha valami halk kopogásfélét hallottam volna...

Ki a franc lehet az ilyenkor?! Pláne ilyen viharba...

Odaléptem az ajtóhoz...És Tod térdelt az ajtóm előtt...

Mi van?!

Mit keres ez itt?!

Kinyitottam az ajtót, és beborult a lábaim elé...Nem volt eszméleténél.

Mit csinált ez magával...És miért is fogadom be?

Azt magam se tudom...

Felkaptam az ölembe, és bevittem az ágyamra.

Olyan volt a teste mint egy jégkocka, teljesen ki volt hűlve.

Leültem a fotelomra, bekapcsoltam megint azt a pornócsatornát, és néztem, amíg fel nem kel...

Jó hangosra vettem, hogy álmába megerőszakolják a lófaszú hapsik.

Ébredezett, és erőtlenül rám nézett.

• H-hol vagyok?
• Épp az ágyamat foglalod – morogtam. Mit kerestél az ajtómba? - förmedtem rá.

A tévé felé nézett.

• Netán nem tetszik? - sandítottam rá.

Nem mert semmit se mondani.

• Tudni akartam hol laksz – mondta hallgatagon.
• Minek?

Erre se válaszolt...

Szótlanul ült, és nézte ahogy három hapsi szétbassza egymás lukát.

• Tudtam én hogy nem kőböl van a szíved – törte meg a csendet Tod.

Értetlenül néztem rá, aztán kitört belőlem a röhögés.

• Szívem? - nevettem el magam megint. Nekem...semmilyen szívem sincs... - mondtam hallgatagon. Már rég széttört, és senki nem ragasztotta össze.

Nézett rám barna szemeivel.

• Nem hiszek neked. Befogadtál.
• Csak azért, mert nem akartam egy fagyott hullát eltakarítani a lakásom elől. Amint eláll a vihar mehetsz is az utadra.

Csak vigyorgott rám...

Úgyse úgy van, ahogy ő mondja...

Kikapcsoltam a tévét, és elaludtam a kanapéba.

• Aludj, aztán holnap reggelre itt se legyél – morogtam.

Nem mondott semmit, csak lefeküdt, és már el is aludt.

Engem is hamar elnyomott az álom.