Elkényeztetett Kölyök... - 2. Fejezet

Elkényeztetett Kölyök... - 2. Fejezet

Majdnem elaludtam...Annyira unalmas volt ez a nap, másrészt meg elmélkedtem, hogy hogy is kéne belekezdenem Sam átváltoztatásába.

Mint az a hülye műsor, amibe meleg férfiak változtatnak át hapsikat, hogy a feleségüknek tetsszen...

Annyira meleg nem akarok lenni...úgyhogy a túl buzis dolgokat mellőzöm...

Telt lassan az idő, végre vége lett a napnak, és Sam idejött a termemhez.

Az osztálytársaim eléggé furán néztek rám...

Meg kell hogy említsem, hogy az én osztályomba a lányok se olyan kis cukik, és aranyosak, mint ahogy ránézésre látszana.

Ha nem tetszel nekik, vagy csúnyán nézel rájuk, tökön rúgnak, és feltörlik veled a padlót...Azért nem kötözködök velük, másrészt meg mákom van, mert kedvelnek a hülye stílusom miatt.

• Na jól van vakarék, gyere. - mondtam neki. Megbeszélünk egy két sok dolgot.

Követett, és figyelmesen fülelt.

• Először is a külsődet kell megváltoztatnunk. Ilyen újgazdag köcsög külsővel meglincselnek az én környékemen.
• Hé – morgolódott.
• Akár tetszik akár nem, ez így van – förmedtem rá. Te kerested magadnak a bajt, hogy idejöttél...

Nem szólt semmit.

• Hol fogsz lakni? - néztem rá. Gondolom vidéken laktál, ahol a nagyszüleim.
• Nem tudom...
• Ennyire felelőtlennek nem kellett volna lenned... - vertem fejbe. Tudod mekkora bajom lesz abból, ha megtalálnak nálam?
• Nálad? - nézett rám értetlenül.
• Muszáj befogadnom téged... - morogtam. Nem hagyhatlak utcán. Ha már a nyakamon maradtál...
• Nem kell, van elég pénzem, megoldom, meg egyik haverom itt lakik nem messze.

Hm...

• Jól van. - mondtam. Akkor holnap iskola után találkozunk, és elmegyünk neked pár ruhát venni – fordítottam hátat, és intettem. pá.

Elindultam hazafelé, de még visszanéztem Samre.

Nem úgy láttam, mint ha félne.

Remélhetőleg nem is fog belefutni semmi gengszterbe holnapig, és nem koncolják fel...

Hazaértem, lezuhanyoztam, megvacsoráztam, és bezuhantam az ágyba.

Valamiért annyira elfáradtam ezen a napon...Pedig semmit se csináltam.

Mondhatni egész kipihenten keltem.

Kitápászkodtam az ágyból, kinyújtózkodtam, és mentem venni egy jó hideg zuhanyt.

Most kifejezetten jól esett a hideg, teljesen felfrissültem tőle.

Kimásztam, megtörülköztem, öltözködtem, reggeliztem, és meg is indultam a suliba.

Beraktam a fülesem, elindítottam a zenét, és elmélkedtem, hogy milyen külső kéne Samnek.

Bár jobban belegondolva...Bármilyen külső jobb, mint a mostani.

Beérve az iskolába Samet sehol se láttam...Azért jó lenne legalább azt tudni, hogy melyik osztályba jár...

Na majd az első óra után előkutatom...De mért nekem kell mászkálnom utána...?!

Elkezdődik az óra, és próbálok odafigyelni.

De csak azért mert történelem óra, és a történelem nagyon érdekel.

Magam se tudom miért, de valamiért le tud kötni...Pedig itt kell a legtöbbet tanulni.

Vége lett az órának, tápászkodtam volna fel, hogy megkeressem Samet, de már itt állt a termem előtt.

Valami volt a kezébe.

Bejött és lerakta az asztalomra.

• Ez meg mi? - néztem rá.
• Neked csináltam – mondta elpirulva, aztán hátat fordított, és kiment a teremből.

Egy kis doboz volt, felnyitottam, és tele volt finomabbnál finomabbnak látszó kajákkal, meg sütikkel.

• Nézzétek már, Hochikának barátnéja van – nevetett fel az osztály.
• Kussoljatok – vágtam oda egy könyvet.

Hülyék...Kimentem a tetőtérre, és nyugisan megettem a kaját.

Ez olyan volt, mint ha együtt járnánk...Pedig nagyon nem.

Ha emiatt rám szállnak az osztálytársaim kibelezem őket, de Samet is...

De...azt még mindig nem tudom, hogy ez bolond melyik osztályba jár...

Faszomba már...A dobozt ott hagytam, és megindultam a tanáriba, hogy megkérdezzem Sam hova jár.

Eltartott egy darabig, amire nagy nehezen ki tudtam mondani Sam vezetéknevét...

De aztán végre rájöttem...Hogy a mellettünk lévő terembe jár...Bazmeg.

Bolond osztálytársaim nem akartak leszállni rólam...Úgyhogy szépen értelmesen elmagyaráztam mi is a helyzet, aztán békén hagytak.

Amilyen hülyének látszanak, olyan értelmesek is tudnak lenni, csak nagyon jól titkolják...

Szép lassan telt az idő, vége lett a napnak, és találkoztam Sammel.

• Még élsz? - karoltam át.
• Ne becsülj alá... - morgott.
• Én soha – kuncogtam. Hogy telt a napod?
• Megbarátkoztam az osztályommal – kuncogott.

Egész jó...Én nekem egy hónapomba telt, mire sikerült beilleszkednem.

Úgy látom ezzel nem lesz probléma.

Az is jó kezdés, hogy nem verték meg a külseje miatt...

Kiléptünk a suliból, és gondolkodtam, hova is kéne menni ruhákat nézni.

Én se konkrét rocker boltba szoktam vásárolni, ott csak a kiegészítőket, előfordul, hogy turkálóba veszem meg a fekete cuccaim.

Olcsók, és ugyanolyan jól néznek ki, mint a több tízezres márkás ruhák.

Megtorpantam egy bolt előtt.

Hogy lehet, hogy én ezt eddig nem ismertem?!

Szégyen gyalázat...Pedig csak fekete ruhák vannak itt.

Egyből be is mentem.

Még magamnak is találhatok jó cuccokat.

Ahogy elnézem...Horror témájú ez a hely.

Úgy érzem nagyon nagyon szeretni fogom ezt a helyet.

• Menj, és nézelődj, s szólj, ha találsz valami olyat, ami tetszik.

Bólintott, és elindult keresgélni, meg én is.

Annyi horror cucc volt, azt se tudtam hova kapjam a fejem...És nem csak ruhák, hanem kiegészítők, jelmezek, mindenféle szarság.

Horrortémába itt minden megtalálható.

Gondolom nem rég nyílt, mert rengetegszer kerestem már neten horror boltot, de egy darab találat nem volt...Csak online rendelős szarság...

...Megtaláltam álmaim pólóját.

Azzal a pólótervezős izével mindig ilyet akartam terveztetni.

Fekete a póló alap színe, és vérfoltok vannak rajta, mint ha megölt volna valakit, és ráfröccsent volna a vére.

Meg kell vennem.

Odamentem a pénztárhoz, megvettem, és Samet kerestem, mert sehol se találtam...

Biztos felfalták a rocker állatok.

Elmosolyodtam, és megindultam a próbafülkék felé, hogy megnézzem ott van e.

Elsőbe belestem, kaptam is egy jó nagy pofont...Egy lány öltözött épp bent.

Remek, már a pofám is fáj, és még azt a hülye vakarékot se találom.

• Miért leskelődsz a lányok után? - szólalt meg mögülem Sam.

Megfordultam, és szúrósan néztem rá.

• Mit tettem? - kérdezte ijedten.

Megindultam, körbejárkáltam a boltba, és felmarkoltam jó pár ruhát, meg mindenfélét, ami szerintem jól állna Samnek.

Odaálltam elé.

• Nesze – nyomtam a kezébe. Ezt mind próbáld fel.
• De ez nagyon sok – mondta a kupac mögül.
• Időnk mint a tenger. Na tűnés, és nézzél ki jól.

Leültem, és vártam, amíg elkészül...Mint ha egy nőre vártam volna, annyit szarakodik.

Nézelődtem közbe össze vissza, hátha még látok valamit, ami megtetszik.

Hirtelen egy árnyék magasodik felém.

• Hmm. - néztem fel rá.

Fekete farmer, egy halálfejes lánc, koponyás póló, és tornacipő.

Nem rossz, de ez még nem valami egyedi.

• Vissza. Ez még kevés.

Morcosan nézett rám, és visszament.

Szöszölt megint egy kicsit, és kijött egy fehér furcsa halálfejes pólóba, meg valami kék farmerba...

Jézusom, mikor találtam én ilyet?!

• Vissza...

Ez így elég nehéz lesz...Muszáj lesz bemennem hozzá.

Épp bokszerbe volt.

Mögé léptem, és magamhoz öleltem.

• Milyen édes – suttogtam a fülébe.
• Mit keresel itt? Megláthatnak. - fordult meg.
• Dehogyis. Ha csendesek vagyunk, nem vesznek észre – fogtam be Sam száját, és markoltam rá a seggére.

Lassan lecsúsztattam a bokszerjét, becsúsztattam a lábam a lába közé, és lehúztam a sliccem.

Határozottan nem megszokott hely...De pont azért olyan izgató.

Elővettem magam, és lágyan hozzádörzsöltem Sam hátsójához.

Lágyan beleharaptam a nyakam, az egyik kezem a csípőjére csúsztattam, a másikkal lassan toltam be magam.

Kicsit összerezzen a fájdalomtól, mindkét kezemmel körbe kulcsolom, és egyenletesen mozgok benne.

Hátrafordítom kipirult arcát, és forrón megcsókolom.

Szakad a csók, újra befogom a száját, és szorosan a falhoz préselem.

Egyenletesen vonaglok benne, lágyan végigsimítok a mellkasán a póló alatt, és csókokkal borítom el a nyakát.

Érzem, hogy közel vagyok, gyorsítok a tempómon, halkan belenyögök a fülébe, és megtöltöm forróságommal.

Pihegve csúszik le a falon, letérdelek elé, és megpuszilom.

• Kapd össze magad – kuncogtam.

Szerintem most tuti megtudna fojtani a szemével. Milyen kis édes.

Kimentem, leültem, és vártam.

Ahogy elnézem, semmit se vettek észre.

Nem szerettem volna, ha kitiltanak innen...

Vártam, vártam, majdnem elaludtam aztán végre kijött, és leesett az állam...

Egy fekete feszülős póló volt rajta, amin furcsa rúnák vagy mik voltak, és olyan stílusba voltak rajta, mint ha vérrel spriccelték volna rá.

Fekete farmer, aminek a cipzárjai csillogtak, nem buzisan...Én is ilyen farmert kerestem már mióta.

És igazán jól ráfeszült a kis seggére.

Egy koponyás lánc volt keresztbe rajta, és egy bicikli lánc a jobb oldalán.

Halálfejes tornacipő volt rajta, és egy szegecses nyakörv.

Olyan jól néz ki, mindjárt megerőszakolom még egyszer.

Odaléptem hozzá, és átkaroltam.

• Baszott jól nézel ki.
• Köszi – mondta elpirultan.
• Menny a pénztárhoz, és fizess, nekem is kell egy ilyen farmer.

Kuncogott, elment a pénztároshoz, addig én megkerestem a farmert, ami persze, hogy nem volt meg...Pedig én választottam.

Nagy nehezen megtaláltam, kifizettem azt is, aztán megindultunk ki a boltból.

Gyakran fogunk szerintem ide jönni.

• Na a külső letudva – mondtam határozottan. Már csak egy kis szőr kell a babapopsi pofikádra, meg egy nem ratyi haj, és nagyon jól fogsz kinézni.
• Hé – pufogott.
• Imádni való vagy te kis vakarék – kuncogtam.

Beszélgettünk még egy darabig, aztán elváltunk, és mindenki ment a maga útjára.

Holnap azokat veszem fel, amiket ma beszereztem.

Felvágok a jó cuccaimmal.

Osztálytársaim lehet hogy már ismerik ezt a helyet, és csak én voltam így lemaradva...

De ha nem, akkor természetesen elmondom nekik milyen jó hely.

Igaz, amit most Samnek vettünk az kevés, de kezdetnek nem rossz.

Majd szép sorjában mindent. Abba a boltba órákig el tudnék lógni.

Hazaértem, megvacsoráztam, lefürödtem, bedőltem az ágyba, és hamar el is nyomott az álom.