Bunkóság Mesterfokon - 2. Fejezet

Bunkóság Mesterfokon - 2. Fejezet

Másnap kipihenten keltem, és mentem zuhanyozni, hogy felfrissítsem magam egy kicsit.

Megtörülköztem, megszárítottam a hajam, öltözködtem, gyorsan megreggeliztem, és elindultam a suliba.

Kellemes idő volt, nem voltam kivételesen késésbe, ezért most gyalog mentem az iskolába.

Bedugtam a fülesem, elindítottam a zenét, és elmélkedtem, mint úgy általában.

Nyugisan sétálgatok, és hirtelen meglátok egy rocker lányt.

Hmm...Nem is nézett ki olyan rosszul.

Hosszú fekete haja van, néhány szőke csíkkal, fekete szoknya, tépett harisnya, fekete blúz, és sok sok lánc meg szegecs.

És neki is volt acélbetétese...Francba már hogy mindenkinek van, csak nekem nincs...

Hirtelen azon kapom magam, hogy valaki hátba támad...

• Jó reggelt szépségem – vette ki a fülemből a fülhallgatót, és suttogta a fülembe egy ismerős hang...
• Taylor... - morogtam. Neked nem motoron kéne ülnöd, és épp száguldozni százezerrel, hogy véletlen karambolozz?
• Ennyire ne szeress – jött oda mellém, és karolt át. Gondoltam ilyen jó időbe mért ne sétálgathatnék.

...Muszáj ezzel a hülyével kezdenem a napot?!

Visszadugtam a fülembe a fülhallgatómat, és mentem tovább, mint ha nem is lenne itt...De sajnos itt volt, és megint rácsapott a seggemre...

Megölöööööm.

• Hagyjál már – ordítottam rá, hogy az egész utca engem bámult...

Basszus...

Gyorsan haladtam tovább, nehogy azt higgyék, hogy velem van...Inkább higgyék azt, hogy bolond vagyok, és magamba ordibálok...

Lehagytam őt, siettem, és nagy nehezen sikerült leráznom...

A lány még mindig nem messze sétálgatott tőlem, de így ránézésre...Olyan merengősen, mint ha elmélkedne valamin.

Biztos jó fej csaj lehet.

Aki rock zenét hallgat, az csak normális lehet, ugyebár azt az egy hülye kivételt...

Az a lány a mi sulinkba jött.

Hm... hogy lehet, hogy eddig még nem láttam?

Lehet új.

De jó lenne, ha az én osztályomba kerülne, legalább egy értelmes társaságom lenne...

Bár ennek az esélye szinte semmi...

Ezzel a hülyével kell töltenem az évem hátra lévő részét...

Beértem a suliba, lehuppantam a helyemre, és az a hülye is leült mellém.

Vártuk a tanárt, jött is, és azzal a lánnyal jött.

• Bemutatnám nektek az új osztálytársatokat Lexyt. Fogadjátok sok szeretettel.

De örültem neki.

Olyan bátortalannak látszott. Bár jobban belegondolva...A külsejével eléggé kitűnik az osztályból...

Köszönt az osztálynak, és leült hátra.

Mért nem az a hülye ül hátra, és a lány ül mellém...Legalább nyugiba telnének az óráim...

Ahogy elnézem az osztályt nem zavarja, hála istennek.

Elkezdődött az óra, de nem tudtam normálisan figyelni...Olyan rossz érzés volt, hogy az a lány ott ül hátul.

Szünetbe megkérem Todot, hogy cseréljünk helyet, és akkor odaülhetek mellé.

Kicsöngettek, hátra suhantam, és beszéltem Toddal.

Megengedte, ő előre ment Taylorhoz, én meg beültem Lexy mellé.

• Szia – fordultam felé. Nem kell félned, nem harap az osztály. - kuncogtam.
• Csak a külsőm miatt aggódok... - mondta zavartan.
• Nem kell – tátottam ki a kezem. Én is rocker állat vagyok, és szeretnek – nevettem el magam. Bár engem nem lehet nem szeretni – kuncogtam.

Rám mosolygott.

• Ahogy mondod – suttogta a fülembe megint egy ismerős hang, és ölelt át.
• Taylor, húzz már a picsába innen – morogtam.
• Csak gondoltam bemutatkozok én is – kuncogott.
• Nem így kéne te seggfej. Amúgy én Hoch vagyok, ez a hülye felettem meg Taylor...Őt nyugodtan utálhatod – kuncogtam.
• Ti együtt vagytok? - nézett rám Lexy.

Lesápadtam...

• D-dehogyis – háborodtam fel. Csak nem akar leszállni rólam...
• Mert tudom, hogy tetszek neki – kuncogott Taylor.
• Hülyeségeket beszél – legyintettem.
• Szerintem jól fogom érezni magam ebbe az osztályba – kuncogott Lexy.

Legalább megnevettettük...

Jó hogy meg nem erőszakol már az a marha...

Taylornak is muszáj volt ideülnie mellém...Nem hagyna egy kicsi nyugtot se...

De legalább végre van egy értelmes beszélgető társam, akivel mindenféle baromságot meg tudok beszélni.

Taylor megint átölelt engem...

• Muszáj ezt az osztály előtt? - morogtam.
• Nem is érdekli őket – suttogta a fülembe.
• Egész jól összeillenétek – kuncogott Lexy.
• Már el is árulsz? - mondtam elkeseredetten. Meg is rontottad a hülyeségeddel Taylor – haraptam meg a kezét.

Nagy nehezen levakartam magamról, mert kezdődött az óra.

A nap hátralévő részébe jobban megismertem Lexyt.

A zenei ízlésünk eléggé hasonló, bár ez nem volt kérdéses.

Mutattam neki pár kedvenc zeném, meg ő is nekem.

Jól megértjük egymást, aranyos kedves lány, mindig is ilyen barátnéra vágytam.

• Ne hagyatok ki a disputából – karolt át megint Taylor.
• Menjél beszélgess magaddal a tükörben, úgyis annyira szereted magad – mondtam gúnyosan.

Hmm...Soha nem sértődik meg semmin...

• Sehogy se tudlak megsérteni? - háborodtam fel.
• Nem – kuncogott. Túl cuki vagy, hogy haragudjak rád – nevette el magát.

Megölöm...Kibelezem, és felkoncolom bazki.

Neki akartam volna megint támadni, de Lexy lefogott...Sajnos.

• Ne vedd fel – mondta Lexy. Csak hülyéskedik.
• Én meg hülyéskedésből feldarabolom... - morogtam.
• Látod mennyire szeret? - mondta Taylor Lexynek.

Idétlen...Sose fogok megszabadulni tőle, és sose fogom megérteni, hogy egy ember hogy, és miért lehet ilyen seggfej...

Gondolkozóba estem.

• Az új barátságot meg kéne ünnepelni egy jó nagy bebaszással – kuncogtam.
• Benne vagyok – Tartotta fel a kezét Lexy.
• Én is – mondta Taylor.
• Téged nem hívtalak – morogtam.
• Megyek én anélkül is – kuncogott. Ahol piálás van, ott ott kell lennem.
• Felőlem – legyintetem. De előre szólok, hogy ha a sárga földig iszod magad, én ott hagylak...Nem cipellek haza.

Beleszívott a levegőbe.

• Érzem, hogy szeretsz – kuncogott.
• Még mindig hülye vagy...De mért is nem lepődök meg ezen? - nevettem el magam kínosan. Sose leszel normális... - mondtam közömbösen.

Nem mondott semmit, csak vigyorgott rám...

Bizton állítja, hogy kedvelem őt...Beképzeli.

Mért kedvelném őt, amikor állandóan csesztet?!

A saját kis álomvilágába lehet, hogy kedvelem...És már meg is rontott...De a való világba megpróbálja kibelezem...

Lexy tényleg nagyon jól nézett ki.

Szép idomokkal volt megáldva, selymes arcbőre volt, és méregzöld szeme.

A jobb szemöldökébe meg a köldökébe volt egy piercing, és a kézfején volt egy rózsa alakú tetoválás.

A szeme ki volt húzva feketére, és a száján fekete rúzs volt.

Ha a lányokat szeretném, biztos ő lenne a barátnőm.

Na de nem is agyalok ezen, vége van a tanításnak, és mindenki áramlik haza.

• Na akkor este 7-kor itt találkozunk – mondtam. Taylor, te meg véletlen maradj otthon – morogtam. Jól megleszünk nélküled.
• Tudom én, hogy akarod, hogy jöjjek. - nézett rám csábosan.
• Akarja a jó nénikéd – háborodtam fel. Na pá – karoltam át Lexyt, és indultunk meg.

Szerencsére az a hülye valaki mással beszélgetett, így nem vette észre, hogy leléptünk.

• Úgy veszekedtek, mint egy házaspár – kuncogott Lexy.
• Nem tudok szabadulni tőle... - morogtam.
• A fiúk csak ilyen hülyén tudják kimutatni, hogy ha valaki tetszik neki. Tapasztaltam. - nevette el magát. Nem emlékszel óvodába milyen volt? Ha egy lány tetszett egy fiúnak, akkor húzogatta a haját, ha egy lánynak tetszett egy fiú akkor fellökte.
• Emlékszem – mondtam elgondolkodva. De ha hülyén mutatja ki, akkor ő még az átlagnál is hülyébben...
• Próbáld meg a hülyeség mögött meglátni a komolyságot – nézett rám Lexy.
• De nincs mögötte semmi – morogtam. Totál hülye, bunkó, idióta, és még sorolhatnám.
• Látom kedveled őt – kuncogott Lexy.
• Már te is kezded? - fogtam a fejem.
• Folyamatosan róla beszélsz, ez épp elég bizonyíték, hogy tetszik neked.
• Külsőleg lehet, hogy bejön, de attól még seggfej.
• Majd megszokod.
• Lehet.

Elváltunk egymástól, és hazamentem felkészülni az estére.

Olyan rég részegedtem már le, eléggé rám férne egy kis lazulás.

Azok után, hogy ez a hülye állandóan terrorizál...Bár csak pár napja, de bőven sok volt belőle...

Beraktam egy kis lazulós zenét, és mentem lefürödni, meg hajat mosni.

Olyan jó volt a forró vízbe ázni, de inkább kimászok idő előtt, mielőtt bealudnék a jó melegtől.

Megtörülköztem, megszárítottam a hajam, és bekötöttem.

Szeretek néha így kikapcsolódni.

Elfelejtem a gondjaim, és felhőtlenül tudok szórakozni, anélkül hogy valami feszélyezne.

Telt lassan az idő, és ideje volt felkészülni.

Felvettem egy fekete feszülős pólót, egy fekete farmert, és rá keresztbe két láncomat.

Igazán jól néz ki, és máson még nem láttam, úgyhogy még egyedi is.

Felvettem a tornacipőm, és most kivételesen kihúztam fekete szemceruzával a szemem.

Belenéztem a tükörbe.

• Hmm. Egész jól nézek ki – tettem karba a kezem. Nem mint ha nem néznék ki mindig jól.

Bár a fekete szemceruza kicsit emo, de sebaj, nekem tetszik.

Kértem anyámtól egy kis pénzt, és megindultam az estébe.

Szokás szerint rengetegen nyüzsögtek az utcán, ahhoz képest, hogy nem is hétvége van.

Megláttam a távolba Taylort...

De most...Valahogy jobban nézett ki.

Talán mert nem bőrnadrág volt rajta, hanem normális fekete farmer.

És...eléggé feszült a jó seggén...Fenébe, mért gondolkozok én ilyeneken?!

Végén még belelát a gondolatomba, és kihasználja, hogy most jól néz ki...

• Jó estét drágaságom – hajolt meg előttem, mikor odaléptem hozzá.
• He? Neked meg mi bajod? - néztem rá elkerekedett szemekkel.
• Semmi – nézett fel rám, és mosolygott...

De úgy mosolygott...Hogy majdnem elcsöppentem.

Olyan barátságos, és szeretetteljes volt.

• De elpirultál – kuncogott.
• Fulladj meg – morgolódtam.

Nem változott...Még mindig hülye, de legalább helyes hülye.

Megjött Lexy is.

• Indulás – iramodtam meg.

Arra a helyre megyünk, ahol először kocsmáztam, és jártam jó párszor ott az előző osztályommal.

Megszerettem azt a helyet, nyugis, és az alsó részén kevesen vannak.

Taylor átkarolt, a keze lecsúszott a seggemre és végigsimított rajta...

• Jó anyag – markolta meg, és kuncogott.
• Fúúúú – vertem vállon. Most nem jut eszembe semmi sértő... - morogtam. Úgyhogy csak bazd meg.

Sunyin nézett rám.

• Csak szeretnéd.
• Szeretném is – vigyorgott rám.
• Én is szeretnék pár milliárdot, mégse kapom meg, úgyhogy te se kapod meg a seggem – hajoltam közel hozzá, hogy már összeért az orrunk.
• Ne veszekedjetek már – állt közénk Lexy.

Beültünk, és rendeltem mindhármunknak kezdésnek egy boros kólát.

Mindig azzal kezdem, egyrészt, másrészt meg 3-4 boros kólától, én már nagyon jó hangulatba vagyok.

Taylor még itt se akart leszállni rólam...

És ha itt valakinek nem tetszik valami, akkor megver...Én meg akkor őt nyúzom meg a hülyesége miatt...

Talán ha részeg lesz leszáll rólam, ezért le kell itatnom.

Szerencsém, hogy alul kevesebben vannak, és olyan helyen ülünk, ahova nehéz belátni.

Két boros kólától már egész jó hangulatom van, és már majdnem táncolni is kezdtem, de nem bírtam egyenesen állni...

Lexy már szinte mindenen röhögött, még ha csak rám nézett, és kb. én is...

Taylor meg furamód józannak látszott...Gyanús.

• Te mért nem vagy kiütve? - hajoltam megint közel hozzá.
• Valakinek haza kell cipelnie – vigyorgott rám sunyin. Másrészt meg én is részeg vagyok, csak nem annyira.
• Tudod mikor viszel te el engem – mutattam be neki. Amúgy se tudod, hol lakom, úgyhogy baszhatod.

Megint fel se vette...Hogy lehet ilyen nyugis?!

Betoltam még két boros kólát, és már táncikálós kedvem lett, bár a zene szar volt, de hol nem érdekelt az engem, ráztam rá akkor is, ha nem tudtam táncolni.

Lexy is beszállt, átkarolt, és együtt roptuk, már amennyire két rocker állat tud táncolni.

Taylor meg még mindig nem csinált semmi részegeset...Csak figyel minket, és vigyorog.

Biztos meg akar dugni, amikor már nem tudok magamról...De olyan nem lesz..

Egyszer volt...Bőven elég volt.

Annyira táncikáltam, hogy megbotlottam a saját lábamba, és beleestem Taylor ölébe...

• Végre belém estél – suttogta a fülembe, és ölelt át.
• Eressz el – kapálóztam, de nem volt elég erőm...

Ha részeg vagyok, akkor egy idő után elálmosodok...

Erőtlenül ültem annak a hülyének az ölébe...Kiszolgáltatottan...

• De kipirultál – nézett rám.
• Csak...melegem van... - morogtam.

Nem mondott semmit, csak nézett a szemembe.

• Miért vagy ilyen makacs? - kérdezte.
• Mert bunkó seggfej vagy azért...

Dühösen nézett rám.

• Akár tetszik, akár nem ez így van. Nem érdekel, hogy besértődsz rajta, vagy nem d- - szakított félbe azzal, hogy megcsókolt....

Nem...volt erőm ellökni magamtól...

De ez a meleg érzés, ami átfutott a testemen...olyan rég éreztem már ilyen jót.

Egyik kezét a derekamra csúsztatja, másikkal szorosa magához ölel.

Erőtlenül emelném fel a kezem, hogy még egyszer megpróbáljam ellökni magamtól, de megfogja a kezem, és a szívére teszi.

• Szeretlek – mondta nagyon halkan.

De...Nem...ilyen nincs...Biztos csak képzelődöm a sok bortól.

Nagyon álmos vagyok, érzem, hogy csukódnak le a szemeim, és már alszok is Taylor kezei közt...

Az ágyamba ébredek, és az órára néztem.

Éjjel 2 volt, és Taylor velem szembe aludt a fotelomba.

Hogy jött rá hol lakom...?

Aztán láttam meg az éjjeli szekrényemen a lakcímkártyám...

Na mindegy, mivel van még rajtam ruha, és nem erőszakolt meg, ezért nem ölöm meg egyenlőre.

A táncikálásra még emlékszem, onnan minden kiesett...Mi történhetett ott?!

Felálltam, kerestem egy takarót, és betakartam Taylort.

Visszazuhantam erőtlenül az ágyba, és megint elnyomott az álom.