Kicsi
Falu – 2. Fejezet
Nyúzottan keltem, de
egyáltalán nem volt kedvem felkelni a tegnapi nap után...
Kitápászkodtam az
ágyból, de úgy hasogatott a fejem, mint ha kalapáccsal verték
volna...
Úgy érzem ezen a héten
ki se fogom tenni itthonról a lábamat.
Elleszek itthon, majd
lefoglal a kertészet.
Legalább lesz valami
haszna, hogy letettem a zöldségtermesztő szakmát.
Semmi társaságra nincs
most szükségem...
Megyek veszek egy jó
hideg zuhanyt, attól majd magamhoz térek.
Álltam a zuhany alatt,
áztattam magam, és az összes tegnapi emlék az eszembe jutott...
Falba vertem a fejem,
kimásztam a zuhany alól, és megtörülköztem.
Felvettem egy szürke
pólót, egy barna bokszert, és leültem egy kicsit a kertbe.
Korán volt még, kellemes
hűvös idő volt.
Levegőztem egy kicsit,
kihoztam muffint, aztán vettem egy papucsot, és mentem hátra a
zöldségeskertbe.
Van itt bőven munka, nem
fogok unatkozni, ezen a héten egy embert se akarok látni...Bár
muszáj lesz, mert boltba azért kell mennem.
Muffin rohangált a
paradicsom palántáim között, fetrengett a homokba, én meg
szedegettem ki a gazt, amikor hirtelen valami fura érzés tört rám.
Valami történni
fog...Nem tudom hogy jó e vagy rossz, de úgyis meg fogom tudni
idővel.
Talán eljő a világvége,
ahogy megjósolták a maják...Túl sok filmet nézek...
Felástam a kertet,
hátramentem hátul is kigazolni, és megmetszeni meg felkötözni a
szőlőt.
Sok gyümölcsfám van de
valamiért egyik se terem...Pedig rendesen gondozom, ápolom őket...
Az almafám a telkem végén
meghalt, a cseresznyefám még kicsi, nincs rajta termés, úgyhogy
azt szoktam lopkodni ami a szomszédból átlóg.
Úgyse lakik ott senki nem
fog neki hiányozni.
Megöntöztem az
ágyásokat, és mentem be főzni.
Gombapörköltet csinálok,
egyszerű, és rizst hozzá.
Szedtem magamnak, beültem
a tévé elé, és bámultam az ablakot a világra.
Ez a tényfeltáró vagy
milyen műsor nagyon tetszik.
Kíváncsi lennék mennyi
valóság alapja van.
Nehéz megmondani, hogy
ezek tényleg megtörténtek e, de a világba rengeteg ennél sokkal
bizarrabb, durvább dolog is történt már.
Megvacsoráztam,
lezuhanyoztam, aztán mentem is aludni egy jót a fárasztó nap
után.
Másnap arra ébredek,
hogy valaki veszettül csenget...Nem akartam kimászni az ágyból,
gondoltam hátha elmegy de nem...
Morogva másztam ki az
ágyból, mert már Muffin is ugatott...
Dörzsöltem a szemem, és
láttam, hogy egy harmincas fazon, meg talán egy hét éves kislány
álldogál a kapumba.
- Jó napot. Mit akar?
- Megbeszélhetnénk ezt bent? - kérdezte a pasas.
A kislány bement a
szobámba, bekapcsoltam a tévét neki, leült nézni, amíg én
beszéltem a azzal a férfival.
Belekezdett a
mondanivalójába, figyelmesen füleltem, de nem hittem el amit
hallottam...
Ez a kislány Mimi volt,
az én elveszett kishúgom...
A pasas azt mondta, hogy
anyám babakorába örökbe adta, mert nem voltunk olyan helyzetbe,
hogy fel tudjuk nevelni, és ezért nevelőszülőkhöz került.
De ők két hete
meghaltak, és ezért felkutattak engem, hátha befogadom mint utolsó
vér szerinti rokon.
Természetesen magamhoz
fogadom, mert régóta vágyok egy hugicára.
Átadta az iratait,
elköszönt tőle, aztán továbbállt.
Odamentem Mimihez és
leguggoltam elé.
- Nem leszek a terhedre? - nézett rám.
- Jaj dehogyis – simogattam meg a fejét.
Néztem a szemét.
- Pont ugyanolyan szemed van, mint anyunak volt.
- Tényleg ő hol van? - kérdezte Mimi.
Összeszorult a szívem.
- Anyu...már a mennyországba van. - mondtam szomorkásan.
Szomorúan nézett rám,
majd megszakadt a szívem.
Szorosan magamhoz öleltem.
- Remélem jól fogod magad érezni itt.
Elengedtem, és
körbevezettem mindenhol.
Persze nem a kertem
érdekelte főként, hanem inkább Muffin.
De sebaj, most hogy van
végre normális társaságom nem leszek olyan magányos.
Mindent megmutattam, aztán
mentem valami kaját csinálni Miminek, meg megetettem Muffint is.
Míg Mimi evett, addig én
gyorsan elszaladtam a boltba még venni egy két apróságot.
Szerencsére még odaértem
mielőtt a bolt bezárt volna.
Felvásároltam a fél
édességrészleget aztán nyugisan sétálgattam haza a napsütéses
délutánba.
Mimi a tévét nézte,
Muffin körülrohangálta, letettem a cuccot, és beültem hozzá.
Kirohant, begyűjtött
némi édességet, és visszajött mesét nézni.
Beszélgettem vele,
próbáltam megismerni, de elsőre túl sok volt az információ...
Megnyugtat, hogy nyugis,
barátságos kislány, legalábbis az elmondása szerint.
Rossz tapasztalataim
voltak eddig a gyerekekkel...Amikor még a belvárosba laktam, a
gettó közepén, agyvérzést kaptam a sok taknyostól...
Torkuk szakadtából
ordítottak, nem lehetett tőlük nyugodtan pihenni...
Legszívesebben mindet
kibasztam volna az emeletről...
De szerencsére
megszabadultam tőlük.
Nagy beszélgetések közt
Mimi elálmosodott.
Megcsináltam neki a
kisszobát, betakargattam, és már el is aludt.
Holnap majd átrendezem
neki egy kicsit a szobát, mert elég zsúfolt, sok kacatot tárolok
ott...
Bekapcsoltam a tévét, és
néztem amíg el nem aludtam.
Csörömpölésre
keltem...Azt hittem épp kirabolnak...
Kimásztam az ágyból,
kirohantam a konyhába, de csak Mimi volt az...
- Frászt hoztad rám...Mit csinálsz?
- Csak reggelizni akartam – mondta riadtan.
- Mért nem ébresztettél fel? - fogtam a fejem.
- Nem akartalak, gondoltam fáradt vagy.
Leült az asztalhoz,
kerestem egy tányért, és müzlit meg tejet öntöttem bele.
Elé raktam, elkezdett
reggelizni, én meg addig kimentem megöntözni az ágyásaim.
Locsolás közbe megint
rám tört valami...
Hatalmas költöztető
kocsi állt meg a szomszédba.
Végre költözik ide
valaki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése