Több Mint Testőr - 1. Fejezet

Több Mint Testőr – 1. Fejezet

Teljesen átlagos életet éltem, amíg apám fel nem borította...

Sajnos eltávozott az élők sorából.

Azt se tudtam, hogy egyáltalán érdeklem, amíg meg nem tudtam a végrendeletéből, hogy mindenét rám hagyta...

Muszáj volt apámnak felforgatnia az én szegényes életemet azzal, hogy rám hagyott egy egész kastélyt, és sok pénzt....

Nem értem...Miért rám? Egyetlen egyszer voltam nála kicsi koromba, bár az az emlék eléggé élénken élt bennem.

Nagy kastélya volt, szinte elvesztem benne kisfiúként.

Külsőleg teljesen átlagos vagyok, túl átlagos is...

Hosszú fekete haj, némi kecskeszakáll, és szemüveg.

A szemem zöld, többnyire feketébe járok, és tornacipőbe.

Nem tudom mért, ez a tornacipő már a mániámmá vált...Másrészt meg nem adnák ki több tízezret egy cipőért se...

Eléggé nagy darab vagyok, és van némi pocakom is...

Elintéztem a temetéssel kapcsolatos dolgokat.

Anyám nem akart benne segíteni, mert nem érdekelte az apám, úgyhogy mindent egyedül intéztem el...

Apámat eltemették, búcsút vettem tőle, és elindultam megnézni, mit is hagyott rám.

Belegondolni se tudnék abba, hogy sznob gazdag életet éljek...De kipróbálni azért nem bűn.

Emlékeztem hogy nagy házba lakott apám, de hogy ennyire...

Hatalmas kapuja volt, szinte porszemnek éreztem magamat...

Kinyitottam és bementem.

Nagyon szépen gondozott volt a kert, mindenhol színpompás növények voltak, a sövény és a gyep is rendesen le volt nyírva.

• Vajon ki gondozza? - estem gondolkozóba, és torpantam meg a bejáratnál.

Akkora kopogtatója volt, mint a fejem...

Erőt vettem magamon, és kinyitottam a hatalmas kaput.

Hangyának éreztem magam ebbe az előtérbe, pont mint amikor kicsi voltam.

Az egész kastélyba olyan furcsa légkör uralkodott.

Nem mondhatnám hogy rossz, csak furcsa, és mint ha figyelt volna valaki...

Éreztem annak a valakinek a tekintetét, hátrálni kezdtem, és hirtelen nekimentem valaminek...

Hátrafordultam, és valami szörnyeteggel találtam magam szembe.

Akkorát ordítottam, hogy az egész kastélyba visszhangozhatott...

Ijedtembe hátrálni kezdtem, és elestem a saját lábamba...

• Ne, ne ölj meg – hadonásztam a kezemmel.

Furcsán nézett rám, és leguggolt velem szembe.

• Nem bántalak – nyújtotta ki a kezét, és segített fel.

Nem tudom mi lehet ő...De most hogy jobban megnézem nem is olyan ijesztő...Csak a hátam mögött volt azért kaptam hirtelen frászt.

• Látom az arcodon, hogy sok kérdésed van. Ha gondolod egy tea mellett mindent elmesélek.

Bólintottam.

Megigazította magát.

Nagyon elegánsan volt öltözve.

Hófehér ing feszült az izmos testére, fekete nyakkendő volt rajta, és fekete farmer, ami szépen...Ráidomult a testére.

A szemei hó fehérek voltak, hosszú fekete haja volt, furcsa szarvak voltak a fején, csápok lógtak az állán, és patája volt, amin papucs volt...

Az egész összhang érdekes volt, pluszba még hosszú pikkelyes farka is volt.

Egész jól nézett ki.

Miken gondolkodom...De ahogy ide oda lengett a farka...Az szinte hipnotizált...

Meg nagyon is jól feszült a hátsóján a farmer.

Na jó, nem gondolkozok ilyeneken.

Bevezetett a nappaliba és leültetett.

Kis szökőkút volt a sarokba, és mindent drága festmények borítottak.

Nagyon puccos volt, ami nagyon eltért az én ízlésemtől, de ennek ellenére is tetszett.

Leült elém, odaadta a teát, és figyelmesen füleltem.

• Én apád inasa voltam. Voltaképp egy kísérlet voltam arra, hogy megalkossák a tökéletes gyilkológépet.

Nyeltem egyet.

• De ezek a kísérletek elszöktek, és mindegyiket leölték, mert nem bírták kontrollálni magukat, és leölték a megteremtőiket. De én meg tudtam szökni. Fiatal létemre fejlett voltam, bolyongtam össze vissza, de nem volt erőm, összeestem, és apád talált rám. Ő nevelt fel engem, mint a saját gyerekét.

Erre összeszorult a szívem...

• Valami baj van? - nézett rám.
• Nem dehogy. Folytasd.
• Úgy háláltam meg apádnak a segítségét hogy itt maradtam mellette, szolgáltam őt, és a testőrje voltam. Mivel elég gazdag volt, sokan akarták megölni de... - hallgatott el egy kicsit. Akkor előbújt belőlem a gyilkos én, a védelmére. De el tudta tussolni, úgyhogy nem lett belőle problémám.

Megijedtem egy kicsit.

• Hát – kezdtem bele. Mivel apám már nincs, nem muszáj itt maradnod, nekem nem kell testőr, tudok vigyázni magamra.
• Ez az egyetlen hely, ahol maradhatok uram – emelte rám a fehér szemeit.
• Uram? - nevettem el magam. Ez olyan rideg. Nyugodtan Hívj Hochnak.

Csak nézett.

Megborzongtam.

• Ha akarsz – legyintettem.

Néztem őt, de nem bírtam levenni a szemem a csápjairól...

• Ezek érdekelnek? - simogatta meg a csápjait.

Félénken bólintottam.

Letette a csészéjét, és odaült mellém.

• Nyugodtan megsimogathatod.

Bátortalanul nyúltam oda, valami nyálkásnak képzeltem el, de nem, inkább selymes és puha volt, és az az illat, amit éreztem...

Teljesen elbódított, szinte kiment minden erő a testemből, mint ha teljesen máshol lennék.

Azon kapom magam, hogy még mindig simogatom őt...

Hirtelen elkapom a kezem, és az ölembe süllyesztem.

• E-elnézést – mondtam zavartan.

Nem mondott semmit, csak nézett.

• Én most lepihennék ha nem gond. Sok volt ez az információ így egyszerre...
• Megértem. Gyere, megmutatom neked a szobád.

Apám szobájába vitt, de valamiért olyan szomorú voltam.

• Mi bántja a lelked? - nézett rám.

Látja..Érzi, hogy bajom van.

• Nem tudom apám mért rám hagyta ezt, amikor rád is hagyhatta volna...
• Gyere – nyújtotta ki a kezét. Látod?

Apám az ágya mellett tartotta a gyerekkori képem...Összefacsarodott a szívem, és az ágyra zuhantam...

Miért...? Miért nem tudtam én erről?

Apró könny csordult le az arcomon.

• Tényleg a neved még nem is tudom – néztem rá könnyesen.
• Drei – törölte le az arcomról a könnycseppet. Apád szeretett téged.
• Ezt én valahogy nem éreztem...

Ezután nem mondott semmit.

• Ha szeretnél valamit szólj, a szobám itt van a tied mellett.

Apámnak tényleg fontos lehetett Drei ha ilyen közel volt hozzá.

Kisétált az ajtón, de a szemünk összetalálkozott még egyszer.

Volt Dreibe valami...Ami nagyon vadítóvá tette...Talán mert még sose láttam hozzá hasonlót.

Mellesleg nagyon is jól nézett ki, edzett volt, izmos, és jó képű, már amennyire ez tőle telhető volt, én meg...Szót se érdemlek ilyen egyszerű külsővel...

És őszintén szólva jobban nézett ki mint jó pár ember.

Na de már megint nem természetes dolgokon gondolkozom...Ideje lenne nyugovóra térnem.

Maga a szoba is túl puccos volt, de ezt majd holnap átalakítom kicsit sajátosabbra, nincs már semmi erőm.

Ledobáltam a ruháim, és bedőltem az ágyba.

Hamar elnyomott az álom.

Éjjel 2 körül felkelek...Rosszat álmodtam, vagy inkább hülyeséget...

Gondoltam megyek csinálok magamnak egy jó forró csokit, attól megnyugszok, de még a konyhát se találtam meg...

Pár perc bolyongás után megtaláltam, de azt amit kerestem, azt nem...

Francba az ekkora házakba...Leültem és a fejemet fogtam.

Lépéseket hallok magam mögül, hátrafordulok, és Drei néz rám.

• Mit szeretnél? - jött oda hozzám.
• Csak egy kakaót szerettem volna, de nem találtam semmit – morgolódtam.

Kutakodni kezdett, elővett egy bögrét, tejet meg kakaót öntött bele, és berakta a mikróba, mindezt egy szál fekete bokszerba...

Leült mellém amíg csinálta, és nézett.

Megint azt a bódító illatot éreztem.

Beleszippantottam a levegőbe.

• Nagyon jó illat...Te parfümöd? - néztem rá.
• Mi az a parfüm?

Furcsa...

Megint a csápjait néztem...Vonzotta a tekintetem.

Azon kaptam magam, hogy a csápjait simogatom...Mentem elsüllyedtem szégyenembe...

• Bocsi...
• Természetes, hogy ennyire érdekellek, mivel még sose láttál hasonlót – állt fel, és ment oda a mikróhoz.

Kivette a kakaót a mikróból, letette elém, megsimogatta a fejem, és visszament aludni.

Nagyon kedves a furcsa külseje ellenére.

Megittam a kakaót, visszamásztam a szobámba, és bedőltem az ágyamba.

Most már könnyebb volt elaludnom.