Bunkóság Mesterfokon - 1. Fejezet

Bunkóság Mesterfokon – 1. Fejezet

Igazi vadállat Rocker vagyok, bár furcsamód a hülye elvetemült stílusom miatt vagyok olyan kedvelt az osztályba.

Általában nem szeretik a Rockereket de engem valamiért mégis.

Hát igen, engem nem lehet nem szeretni, meg aki nem szeret, az nem fog sokáig élni...

Hosszú fekete hajam van, világos kék szemem, a szemöldökömbe, és az ajkam alatt van egy piercing, sok láncom és szegecsem van, mindig feketébe járok, és tornacipőbe.

Persze szeretnék egyszer egy acélbetétes bakancsot, de egyenlőre még nem vagyok milliomos...

Körszakállam van, és kis pocakom amit a lányok erőszeretettel bökdösnek...

Minden napom egész jól telik, amíg nem jön egy új osztálytárs, akinek a bunkóságát nem is lehet már mérni...

Üldögélünk a terembe, épp szünet van, mindenki dumál mindenkivel, amíg be nem ront egy vadállat, és kezd el ordibálni...

Totál idióta, de viszont a külseje...

Nagyon is jól nézett ki.

Hosszú barna göndör haja volt, zöld szeme, és kecskeszakálla.

A nyelvébe piercing volt, mert öltögette, mint a Rocker állatok, fekete bőrnadrág volt rajta, fekete póló, és a kezébe volt egy motoros sisak.

Ő neki viszont volt acélbetétese hogy fulladna meg...

Hirtelen rám vetette a tekintetét, én meg ijedtembe majdnem hátraborultam, de az osztálytársam vissza tudott rántani...

Idejött hozzám, és rám mutatott.

• Lol, te Rockernek mered nevezni magad? - nevette el magát.

Megölöm...

Neki akartam volna támadni, de lefogtak az osztálytársaim...sajnos...

Eléggé heves vérmérsékletű vagyok, és nagyon nem szeretem ha sértegetnek...

Ő meg csak ordibált mint egy idióta, és nyújtogatta rám a piercinges nyelvét, meg feltartva a kezét mutogatta a tipikus Rock villa jelet.

• Akadna a torkodon a levegő – morogtam rá, és ültem vissza a helyemre.
• Látom máris megszerettél. - vigyorgott rám.
• Szeretne meg téged a halál – förmedtem rá. Bunkó...
• Ne bókolj még zavarba jövök – pirult el.

Hülye...Ennek se lehet sok agya...

Ledobta a táskáját az asztalomra, és beült mellém az üres padba...De baszottul örülök neki...

Bejött a tanár, bemutatta az egész osztálynak ezt a marhát, és kezdődött az óra.

Természetesen én odafigyeltem az órán, amíg az az agyalágyult firkált a padra, meg bömböltette a fülhallgatóján keresztül a Metal zenét, amivel nem is lenne problémám de hát akkor is...

Egész napom így telt...Az a hülye állandóan cseszegetett, én állandóan rá akartam támadni, osztálytársaim meg mindig lefogtak...

Még szerencse, hogy fél év eltelt az évből...Ha egy egész évet ezzel a hülyével kell töltenem meg fogok zakkanni...

Tudtam, hogy a Rockerek általában örültek, én is örült vagyok, de ez nem csak őrült, hanem bunkó is...és nagy az arca, meg még sorolhatnám, de nem fogom magam ezzel fárasztani.

Végre vége lett a napnak, mindenki áramlott ki, de amiatt a hülye miatt lemaradtam, és nem tudtam leírni ami a táblán volt mert a láncomat cseszegette...

Szerencsére már nincs itt...Hála istennek.

Lefirkáltam, gyorsan összepakoltam, és futottam az iskolabuszhoz, de persze, hogy lekéstem basszameg...

• Faszom bele – kiabáltam el magam, és mérgelődtem. Ez is amiatt a hülye miatt van...- morogtam.

Elindultam gyalog hazafelé...Csak pár kilométerre lakok meg se kottyan...

Persze még annak a baszott esőnek is el kellett kezdenie esnie...

Ez nagyon nem az én napom...

Teljesen átáztam, és még egy kocsi is felcsapta rám a vizet...

Ordibálni kezdtem, és megálltam egy kicsit, hogy előkeressem a kapucnis pulóverem, hogy meg ne fázzak, amire hazaérek.

Motorzúgást hallok mögülem, és az a hülye robogott mellettem...

• Mi a francot akarsz? - förmedtem rá. Megint ki akarsz röhögni?
• Csábító ajánlat de nem – kuncogott. Gondoltam elviszlek.

Szerintem túl sok víz ment a fülembe, és rosszul hallok...

• Te? Segíteni akarsz nekem? Jól hallottam?
• Mi olyan hihetetlen rajta? - háborodott fel.
• Mert egy seggfej vagy – morgolódtam.

Erre megsértődött egy kicsit.

• Hát jó, ha inkább meg akarsz ázni... - taposott volna bele a gázba, de elkaptam a kezét.
• B-bocsi – mondtam zavartan. Megköszönném ha elvinnél – mondtam halkan.

Muszáj engednem ennek a baromnak...Bár még mindig nem értem, mért kedves velem, amikor egész nap bunkó volt velem...

Kéjes vigyorral nézett rám...

Nehogy azt hidd, hogy ezzel megnyerted a csatát seggfej...

Felszálltam mögé.

• Védősisak nem kéne nekem?
• Fölösleges. Mellettem vagy – tolta ki a mellét. Nem kell félned.
• Meg fogok halni...
• Jaj túl dramatizálod – legyintett. Nem halt meg még senki se, akit vittem.
• Hangsúlyozd ki a MÉG szót...
• Na jól van elég volt a dumából, kapaszkodj – lépett a pedálra.

Majdnem hátraborultam, de gyorsan át tudtam ölelni, mielőtt felmosta volna velem az autópályát...

Ordítani kezdett, száguldott, én meg olyan erősen öleltem, hogy nem kapott levegőt...

• Ha nem engedsz, meg fogok fulladni – kuncogott. Ne félj már, inkább élvezd a száguldást – ordított megint. Ritkán lesz ilyen alkalmad.

Morogtam egyet, és próbáltam úgy kapaszkodni, hogy nem esek le, de érezzem én is a száguldást.

Felemelő érzés volt, én is ordítottam egyet, és kitátottam a karom.

El tudtam volna repülni, nem a szó szoros értelembe le a motorról...

• Na látod, nem vagy te olyan beszari – kuncogott, és simogatta meg azt a kezem, amivel a hasába kapaszkodtam, nehogy leboruljak.

Olyan melengető érzés volt...De nem gondolhatok ilyenre, attól még egy seggfej...Bár...Talán csak félre ismertem.

Újra átöleltem, de most nem kapaszkodás miatt, hanem azért mert jól esett.

Olyan jó puha hasa volt.

De amire feleszméltem, már a házunknál voltam...

Letápászkodtam a motor hátsójáról, és zavartan néztem rá.

• Köszi – mondtam zavartan.
• Nincs mit virágszálam – mosolygott rám, és csapott rá a seggemre.

Fúúú...

Felnevetett és elhajtott.

• WÁÁÁÁÁÁÁÁ Akadna a torkodon a levegő – kiabáltam utána, ő meg integetett vissza.

Negyed órán keresztül szitkozódtam, aztán lenyugodtam valamelyest...Tudtam én hogy hülye seggfej...

Mentem lefürödni, kajálni aztán be is dőltem az ágyba, hogy túl legyek ezen a zavaros napon...

Másnap egyből annak a hülyének a képére ébredtem...Valamiért bevillant előttem az önelégült arca...

Mért gondolok erre a hülyére?!

Lehet, hogy jól néz ki, de a modora elviselhetetlen...

Az csak mellékes, hogy évek óta nem volt senkim, de attól még nem süllyedek az ő hülye szintjére...

El se tudnám képzelni hogy ő hosszútávon normális tudna e lenni...Bár nem szoktam ilyen hamar következtetést levonni másról, de az ő esete kivétel...

Mert első benyomásra én úgy vettem le, hogy totál idióta...

Már megint annyit agyalok, hogy el fogok késni a suliból...

Felkaptam a táskám, és megindultam az iskola buszhoz.

Szerencsére most időbe értem oda...

Bedugtam a fülembe a fülhallgatómat, és betoltam egy kis lazulós semmit se csinálós zenét, és bámultam ki az ablakon.

Persze az a majom is itt volt, és mellém kellett ülnie...

• Máshol is van hely, ülj oda – morgolódtam.
• Jó reggelt neked is – vigyorgott rám.
• Nem jó, mert már láttalak.
• Milyen kis morcos vagy ma reggel – kuncogott.
• Fulladj már meg – löktem meg. Amúgy is mi a neved?
• Netán érdekellek? - nézett rám csábosan.
• Érdekled a halált, csak a neved érdekel.
• Taylor vagyok drágám.
• Drágád a jó nénikéd – dugtam vissza a fülembe a fülhallgatóm. Én Hoch vagyok – jegyeztem meg halkan.

Kéjes vigyorral nézett rám...Úgy érzem féltenem kell a seggem ettől a hülyétől...

Megint üvöltette a zenéjét a fülhallgatóján keresztül, úgy, hogy a sajátomat nem hallottam...

Odaértünk a sulihoz, leszálltam a buszról, és mentem az órámra, az a bolond meg ott loholt mögöttem, mint egy pincsi...

Kezd feszélyezni ez a helyzet, biztos meg akar dugni...

Beültünk órára, jött a tanár, és kezdődött az óra.

Furamód semmi se történt egész nap...Valami nagyon nem stimmel.

Egyetlen rossz vagy sértő szót se mondott, meg úgy hozzám se szólt egész nap, mint ha nem is léteznék...

Felháborító...Bár nem tudom mért stresszelek ezen, amikor nem is érdekel...

Vége lett a napnak, mindenki ment haza, én meg még maradtam egy kicsit, mert meg kellett néznem valamit a könyvtárba.

Mindenki elment, az a lökött is, mentem volna ki az üres teremből, de megláttam, hogy az egyik asztalon ott hevert egy mp3 lejátszó.

Kié lehet? - gondoltam magamba.

Nem akarom én ellopni...Van nekem is, csak rendes akarok lenni, és vissza adni, bár ha nincs belekarcolva a neve, a büdös életbe nem fogok rájönni, hogy kié...

Gondoltam belenézek, hátha rájövök abból, hogy milyen zenék vannak rajta, hogy kié.

Lapozgattam, nézegettem, és csupa metál zene volt rajta...Elvigyorodtam.

Ez tuti Tayloré, csak ő hallgat rajtam kívül metál zenét.

Nézegettem még, hogy milyen zenéket hallgat...Nem hittem a szememnek...

Britney Spears? Celine Dion?

Kajánul elvigyorodtam. Ezt még felhasználhatom ellene.

Hangosan felnevettem.

Kimentem a teremből, és Taylort pillantottam meg, ahogy zaklatottan keres valamit a szekrényébe.

• Ezt keresed? - mutattam fel neki, és vigyorodtam el.
• Megtaláltad? - mondta csillogó szemekkel, és rohant felém, de elrántottam, mielőtt kivette volna a kezemből.

Kérdően nézett rám.

• Hmm... - kuncogtam. Van némi titkolnivalód?
• Hogy érted?
• Britneyt meg Celine Diont hallgatsz?

Elszégyellte magát.

• Te megnézted mi van az mp3-amon? - háborodott fel.
• Muszáj volt, mert különben nem jöttem volna rá kié.

Pár pillanatig csak néztük egymást.

• Ugye tudod, hogy ezt felhasználhatom ellened? - vigyorogtam rá kajánul.
• Nem tennéd meg.
• Mért vagy ebbe ennyire biztos? - sandítottam rá. Azok után ahogy bánsz velem...kikürtölhetném az egész iskolába – háborodtam fel.
• Tudom, hogy nem teszed meg – mondta kitartóan.

Hmm...Visszanyújtottam neki az mp3-ját.

• Ha már sikeresen visszaszereztem neked, és megint lekéstem miattad a buszt, légy olyan kedves és vigyél haza.
• Szépen tudsz kérni – vigyorgott rám.
• Ez csak természetes.

Kimentünk, megtorpantam egy kicsit a motorja előtt, elmondtam egy imát ha netán meghalnék, és felpattantam megint mögé.

De hogy hogy itt a motorja? Busszal jött...Biztos a kicsi Rocker manói hozták ide, vagy a nagy szünetbe hazament érte.

Megpróbáltam nem úgy szorítani, hogy megfulladjon bár per pillanat megfojtottam volna...

Most kivételesen nem volt okom rá, csak olyan fojtogatós kedvem volt.

Megint beletaposott, és száguldottunk az úton bele a semmibe.

Olyan felszabadító volt, hogy azt ki nem tudtam volna fejezni.

Megint melengető érzés járta át a testem amikor magamhoz öleltem őt.

Viszont ölelésre nem is számítottam...

Behunytam a szemem, és élvezkedtem, amíg haza nem értem.

Megérkeztünk, leszálltam, és elvigyorodott...

• Min mosolyogsz annyira? - sandítottam rá.
• Tudom én, hogy nem utálsz engem. Kedvelsz.
• Baromság... - legyintettem. Honnan veszed?
• Érzem az öleléseden.

Basszus...

• Beképzeled – fordítottam hátat, és intettem neki.
• Majd meglátjuk – kuncogott, és hajtott el.

Dilis...Ennyire egoista ne legyen már...Nem ő a világ leghelyesebb hapsija.

Megkajáltam lefürödtem, és máris durmoltam, annyira elfáradtam valamiért ezen a napon...